2012. szeptember
Davos, Flims, Locarno és környéke
szept. 2.
Az új lakás fantasztikus!!! Mindig is vágytam olyan házra, lakásra, ahol a szobákban legalább az egyik fal csak üveg. Most valóra vált. Mindhárom szobánk előtt végighúzódik az erkély, a szobáknak ez a fala csupa üveg, így az az érzésem, mintha mindig kint lennénk a szabadban. A kilátás? Jaj, imádom, de csak október végéig a miénk a lakás:(((
Reggeli az erkélyen:
szept. 8-9.
Míg Dénes Floridába repült a kiszemelt hajót kipróbálni, addig Álmival egy két napos focibajnokságon élveztük a ritka jó időt. 8 meccset játszottak, legtöbbször kapus volt, ezt szereti a legjobban csinálni.
szept. 10.
Álmi ma osztálykirándulásra ment, én pedig feltekertem kedvenc utamon Dürrbodenhez. Lent még gyönyörű időben, fent már esőben:
szept. 15.
Dénes megvette a következő vitorlásunkat, leendő otthonunkat. Ő a hatodik a sorban. Kezdtük egy 23 lábassal, ami egyben lakásunk is volt Nizzában, majd 32, 31, 30, 25 és most egy 35 lábas. Hullámzik a sor:) jó lenne, ha a hajó hullámozna már alattunk a tengeren. De ez most a pénzgyűjtés ideje, kicsit még várnunk kell.
Rapid Transit egy egyedi építésű, 35 lábas, Ben Lexcen által tervezett, és az ausztrál Custom Yacht Services által C-Flex technikával épített, üvegszál erősítésű vynil ester hajó. 7500$-ért vettük. Vele tervezzük, hogy chartereztetünk a Karibon. Csak könnyedén, amennyiből havonta megélnénk.
Rapid Transit fotóit a neki készített oldalra tettem fel, a "A hajóról" menüpont alatt keressétek.
szept. 16.
Flims-be autózunk, ahol egy gyerekeknek is ajánlott via ferrátán (Klettersteig Pinut) mászunk végig, eközben 730 m szintet emelkedünk. A beszállás ott lesz a különálló sziklatoronynál, aminek az árnyéka a sziklafalra vetül:
Beöltözünk, ahogy ez ilyenkor szokás, és elindulunk:
A sziklafal és a sziklatorony között:
Egy kis barlangon is keresztül kell mászni:
Az első sziklafal tetejére felértünk, kis emelkedés az erdőn át a következő falhoz:
Ennek is felértünk a tetejére, újabb erdei séta, majd az utolsó fal következik:
Felértünk 1920 m magasra, 730 m szintet másztunk felfelé két óra alatt. Minden gyerekes családnak ajánljuk. Csak a tériszonyt kell legyőzni, de azt az első létrák után sikerül.
Csak enni állunk meg, aztán még 6 órát túrázunk mormoták, tehenek és kőszáli kecskék között. Közben megszavazzuk, majd'egy órás vita után :), hogy a hajónk neve maradjon Rapid Transit. És mindenki felírhatja a hajó oldalára azt a nevet, amit ő szeretett volna adni a hajónak...
szept.22.
Leautózunk Locarno-hoz, ami Svájc olasz részéhez tartozik. Szeretjük mediterrán hangulata, levegője, növényzete miatt. Hatalmas váltás a hideg, esős Davos után. Itt meleg és napsütés fogad. Álminak úgy tetszett a múltkori via ferrata, hogy kinéztünk itt is egyet.
A Verzasca-völgyben fekszik Gordemo település 240 m magasan. Innen indulunk el az 1768m magas Sassariente csúcsra. 1500 m szintemelkedés. Sajnos csak most olvasom el alaposan a leírást, amiből kiderül, hogy a fémlépcsőkkel, fémkötelekkel biztosított rész, a tulajdonképpeni via ferrata, csekély 15 percnyi szakasz lesz a négy órás felfelé vezető út legvégén.
- Csak 15 perc???
Ez teljesen elveszi Álmi kedvét. Alig akar jönni, csak lassan poroszkál felfelé a tölgyerdő avarral borított meredek ösvényén. Fél óra után meglátjuk a Verzasca-völgy egyik érdekességét, ahol már sokat jártunk barátainkkal. A GoldenEye 007 James Bond film híres bungee jumping jelenetét forgatták itt. Ma is többen ugranak, látjuk, ahogy levetik magukat a mélybe, halljuk a sikoltásokat, majd látjuk, ahogy felhúzzák őket. Vanuatu szigetéről ered ez az extrém élvezet, bár ott egy rituálé részeként yam szüretkor, illetve a férfiasság bizonyítására ugráltak le egy épített toronyból az őslakók. Az 5000 vatu-s bankjegyükön pontosan ez látható:
Ide ugranak le (a fotót jó pár éve készítettük):
Újabb fél óra emelkedés után a környező völgyekre jellemző kőházak közé érünk. Kedves hétvégi házak az erdő közepén. Megpihenünk az egyetlen szőlőlugassal árnyékolt kőpadnál. A szőlőszemezgetés fellelkesíti Álmit.
Utunk folytatódik tovább Monte Motti felé, ami egy újabb erdei üdülő település sok-sok kőházzal. És egy ötletes favonattal:
Irány Sassariente! Lelkesítő aszalt gyümölcs:
Légyölő galóca:
Végre a csúcs közelében:
És elkezdődik az a bizonyos 15 perc, amire Álmi már úgy várt:
Felértünk a csúcsra:
Rálátni a Lago Maggiore-re:
Kis meditálás, aztán irány vissza Gordemo-ba.
Szürkületben érünk vissza a kocsihoz. Átvágunk Locarno-n, és a Valle Maggia tényleg varázslatos völgyében autózunk a szokásos sátorhelyünkre. ZsZs-éékkel és KrisztaPalival is sátraztunk már itt évekkel ezelőtt. Sajnos sötétben kell sátrat állítani. Fáradtak vagyunk, így elmarad a beígért nyársalás. Nagyon jót alszunk mind3an.
szept. 23.
Borús időre ébredünk. A tegnap esti nyársalást most bepótoljuk. Virsli és desszertnek marshmallow:
Mára Lugano mellett néztünk ki egy via ferratat, de ahogy a kinyomtatott útleírást elolvassuk, kiderül, hogy egy másik via ferrata leírása áll tévesen a miénk neve alatt. Ehhez át kellene autózni Olaszországba a Comói-tóhoz, de sajnos az odaút, a mászás és haza Davosba nem férne bele a napba... Nem baj, végigautózzuk a Maggiát, minden kedvenc helyünknél megállunk. Álmi persze semmire nem emlékszik a völgyből. 2-3 éves volt, amikor többször is elhoztuk ide. Találunk egy nagyon klassz játszóteret (frissen épített, hatalmas farönkökből mindenféle jó játék), mosdóval, asztalokkal, focipályával Cevio-ban. (Elfelejtettem lefotózni, pedig 1.5 órát itt játszottunk.) Tovább a völgyben:
Volt nálunk fürdőruha, de ebben a borús időben nem akartunk szétfagyni a hideg patakvízben. (Ez az a hely, ahol PaliKriszta, többször is fürdőztünk, amikor eljöttünk a környékre mászni.)
Séta Locarno-ban:
szept. 29.-30.
Szombaton egész nap esik. Vasárnap jobb az idő, túrázni akartunk a
Pesti családdal (Seehorn), de a sár miatt hagytuk, helyette feltekertünk újra Dürrbodenhez.
Rengetegen voltak, sok ismerőssel találkoztunk.