2012. október
okt. 9. (Dénes névnapja)
Svájcban két hét őszi szünet jár a gyerekeknek, amit Magyarországon töltöttünk. De előtte még végigküzdöttük magunkat egy via ferratán (Ferrata Angelino) Olaszországban (A).
A Luganói- és a Comói-tó közé fogott terület hegyvidéki. Keskeny utakon szerpentineztünk Orimentóig (1275m) többnyire felhőben. Itt tiszta ég, napsütés fogadott, pedig már terveztük, hogy irány le a Comói-tóhoz, és fagyizunk egész nap, mert ma van Dénes névnapja, és ezt itt Olaszországban olasz fagyival lenne jó megünnepelni. De úgy megörültünk a napfénynek, hogy maradtunk az eredeti terv mellett, gyerünk a via ferratához! Utána pedig fagyizni.
Álmi legszívesebben maga után húzta volna a tehenet, úgy összebarátkoztak, de erre nem volt idő. 500 m szintemelkedés várt ránk a csúcsig és néhány létra meg lánc. És ezek a gyönyörű légyölő galócák:
Kisfókának tetszett, hogy a gerincen húzódik az olasz-svájci határvonal. Ide-oda szökdelt, hol az olasz oldalra, hol a svájcira.
Kilátás többek között a pár házas Orimento-ra, ahol a kocsit hagytuk:
A via ferrata nehézsége két dologban rejlett. Az egyik az első létra teteje, ami kifelé hajlik (a fotón nem látszik).
|
Valahogy túléltük (magamra és Álmira gondolok). Ekkor jött újabb két létra, de a kettőt direkt, hogy kis izgalom is legyen az útban, oldalirányban elsiftelve erősítették fel a falra, és láncot feszítettek közéjük. Felmásztam a közelebbi létrán, odaértem a lánchoz. Most itt át kellene tipegni a függőleges falon a másik létráig, úgy hogy a falba erősített láncba kapaszkodok. Ha Dénes megy előttem, biztos mentem volna utána, de elsőként képtelen voltam bízni a láncban. Visszamásztam a többiekhez. Álmi azért, mert én feladtam, ő is feladta.
|
Dénes persze ment tovább. A csúcsra fel lehetett jutni egy másik úton is, a via ferratat kikerülve. Itt találkoztunk újra. Álmival fogadtak egy három gombócos fagyiban. Ha megcsinálja, kap. Visszafelé irányban végigmentünk mind3an a via ferratan.
|
A kritikus rész:
A napot a Comói-tó partján folytattuk sokkal kényelmesebb programmal. Argegno-ban fagyiztunk a parti sétányon, ahol kilenc éve, húsvét napján, Álmival a pocakomban, a fejemre locsolt Dénes egy palack vizet, nehogy elhervadjak. Épp a tavat kerültük meg bicajjal, három nap kellett hozzá.
Innen Bergamo-ba autóztunk, ahonnan másnap reggel a Ryanairrel repültünk haza Budapestre, csak Álmi meg én. Kettőnk jegye egy feladott csomaggal 10e Ft-ba került. Dénes kinézett egy kempinget a közelben, a Lago d'Iseo tó partján, Iseo-ban, de csak ott derült ki, hogy éjszakára bezárják a kempinget és reggel 7-kor nyitják ki, addig pedig senki nem hagyhatja el, hogy ne zavarja a többieket. A gépünk reggel 8.10-kor indult, hajnali 5-kor el kellett volna hagynunk a kempinget. Így nem maradhattunk. A többi kemping zárva volt, szept. végén bezártak. 70 euróra alkudtunk le egy hotelszobát este 11-kor, de nem volt szívünk ennyit fizetni 6 óra alvásért. Az egyik bezárt kemping előtt gyönyörű füves parkoló terült el. Annak ellenére, hogy a kemping szept.30 óta zárva, mégis volt éjjeli őr, aki sajnálta, hogy nem tudunk kempingezni, és megengedte, hogy sátrat verjünk a füves parkolóban. Így végre vízszintesbe helyezhettük magunkat. Pompás érzés!
okt.21.
Újra Svájcban. Hihetetlenül meleg van dél körül, szél sem rezzen, egy felhő sincs az égen. Pedig itt egy hete még 20 centi hó esett, és az árnyékos helyeken még mindig megmaradt valamennyi, itt 1500 m magasan.
Tepsis krumplit sütünk, mindenki besegít, mert mindenki éhes. Álmi összeszedte magát, és a Keménykalap és krumpliorr hatására, Kis Recét utánozva, sikerült élete első krumplijait meghámozni. Köszi Jutka a könyvet!!!
Kilátás a Seehornra:
Szeletelni is segített :)
okt.28.
A jó idő egy hétig tartott, addig többször is napoztam bikiniben az erkélyen!, de következő hétvégére újra havat kaptunk, és ez, a hideggel együtt, meg is maradt egész héten:
okt.31. Halloween
Álmi szeretett volna töklámpást csinálni, hát vettünk egy nagy tököt, kibeleztem neki, a többit pedig rábíztam:
|
