2012. december
Svájc
Két éve, ahogy közeledtek az ünnepek, és a Mikulás Bukdács úron talált ránk a Karib-tengeren, mi havas csúcsokat kértünk tőle, karácsonyt egy erdei házban, behavazva, fenyők között. Mostanra sikerült teljesítenie a kívánságunkat :)
Akkor...
És most...
Decembertől egy kisebb, jelentősen olcsóbb, erdőszéli ház alsó szintjét béreljük (1400 CHF helyett 950 CHF). Néhány kép a beköltözés után:
Kilátás az egyik ablakból hóesésben, napsütésben:
Kilátás a másik ablakból hóesésben, napsütésben:
Állandó vendégeink finom lakomákra:
És egy fakopáncs:
|
További képek a lakásról a beköltözés után:
|
|
A hálószobánk széltében akkora, mint az orrkabinunk. Dénes szerint a lakás méretei majd segítenek visszaszokni a hajós élethez.
|
Álminak biztos nem... A hajón most se lesz ekkora birodalma. Igaz ez se egy nagy szoba, hogy helyet spóroljunk a játékhoz, egy felfújható gumimatrac az ágya, amit napközben a szekrény mellé állítunk.
A december úgy telt, ahogy elképzeltük. Mézeskalács illat, illatos lucfenyő a lakásban, hóesés odakint. Álmi osztálya szerepelt az iskolásoknak, ovisoknak és a szülőknek készített templomi karácsonyi műsorban, amit 3szor is előadtak karácsony előtt. Egy igen csak meglepő színdarabot eszelt ki az egyik tanár. Egerek viszik hírül mindenfelé, hogy a kis Jézus megszületett. Vicces jelenetek, amiket nagyon aranyosan adtak elő a gyerekek. A végén pedig a megtelt templom apraja-nagyja elénekelte az Oh du fröhliche, oh du selige... kezdetű dalt. Álmi hazahozta nekünk a szövegét, hogy ezt majd mindenkinek énekelnie kell, persze csak röviddel az indulás előtt jutott eszébe mindezt elmondani és a szöveget odaadni. Nem szeretünk tátogni, szóval interneten gyorsan rákerestünk, meghallgattuk néhányszor, és a templomban kieresztettük a hangunkat.
A karácsonyi fenyőfánkat szánkóval húztuk haza sötétben, hármasban a hóesésben, ahogy azt apu csinálta még régen gyerekkoromban. Dénes vette észre az egymásnak döntött fák között ezt a két méteres lucfenyőt, ami olyan széles volt, hogy hárman nem értük körbe. Tudtuk, hogy nehezen férünk majd el tőle a nappaliban, de az illata olyan igazi, erős fenyőillat volt, hogy szóba se jöhetett másik.
Ahogy Álmi mondja, legjobb dolog a karácsonyban a mézeskalács, a fa és az ajándék. Itt van sütő, nem úgy mint a hajón, így, nem túlzok, naponta mézes sütiket sütöttünk:
Karácsonyra nagyon szeretett volna egy harmadik nerf puskát kapni, de meglepetésére, már a hajóra készülve, egy e-book olvasót kapott. A csalódottság az arcán:
Ami csak addig tartott, míg el nem kezdte olvasni rajta a Winnetout. Azóta nem akarja letenni, kiadni a kezéből...
Azért társasozni, pókerezni szívesen jön. Lett egy ász pókere, ami verte Dénes király fullját...
Andi, Zoli meglátogattak minket az ünnepek alatt.
Sorra építettük a hóembereket és szánkóztunk egész nap:
