2016. május
Svájc
Április végén letette Álmi a magyar tantárgyakból a 6. osztályos záróvizsgát. Hurrá, nyaralunk! A svájci suli persze folytatódik, de már nem fontosak a dogák. Április végére ugyanis eldőlt, hogy ki hová megy tovább a 6. osztály után. Az itteni iskolarendszerben a gyerekek 6. osztályig vannak együtt, utána gimi (itt is így becézik), Sekundarschule vagy Realschule közül kell választani. 8. osztály után a sekundarból felvételizhetnek a gimibe, ill. a realból is felvételizhetnek a sekundarba vagy a gimibe. Így, hogy fél évet vitorlázunk, fél évet itt vagyunk, a sekundar tökéletes választás Álminak. Ez a suli olyan szintű lehet, legalábbis 7-8. osztályban, mint otthon az általános iskola 7-8. osztálya. A jegyei alapján felvették.
A vizsga után idén is ünnepeltünk. Dénes már a hajózásra gondolva vett Álminak egy modernebb tabletet és e-book olvasót a régiek helyett és egy Power Bankot (külső akkumulátort). Erről pl. kétszer is fel tudja majd menet közben tölteni a lemerült tabletet.
Visszatérve Svájcba, átélhettük újra a tavaszt. Virágzott a fürtös gyöngyike, a jácint, nárcisz, tulipán.
A futóösvényünk a távollétünk alatt kizöldült:
Az ösvény egy darabon egy kis patak mellett kanyarog:
A patakban kacsák, virágok. El vagyunk kényeztetve. A finn ösvényt tavaly tavasszal adták át, fenyőből készült faaprítékkal van feltöltve, amin hihetetlenül puha érzés futni. Azóta nincs már kedvünk más talajon. Ez annyira puha.
Pünkösdi túra Schlappinhoz (Klosters(1124m) - Schlappin(1658m)). Már jártunk itt párszor. A turistaösvényt még jódarabon hó borította, így a betont választottuk. Mivel csak engedéllyel hajthatnak föl ide autók, nem volt forgalom.
A gerincen az osztrák-svájci határ húzódik 2200-2600 m magas csúcsokkal. Ha maradnánk nyárra, lenne itt jó sok jelzett ösvény, ahol túrázhatnánk.
A II. vh. végén egy amerikai vadászgép itt zuhant le. A helyiek kibelezték a gépet, volt aki a schlappini istállójában használta a B-17-esből kiszedett elektromotort.
Alig egy órát ténferegtünk itt fent, mert aztán erős szél támadt, és elkezdett havazni.
Tündéri virágok ezen a zord helyen. Harangrojtok (Soldanellák):
Esik a hó már megint, de most itt 1200 méter magasan is.
A hétvége már nyári melegben telt, 25 fokban túra egy Alphoz. (Az Alp a településnél magasabban fekvő terület, ahová felhajtják nyárra az állatokat. Van itt nyári szállás, istálló.)
Másnap túra egy másik Alphoz (Sardasca Alp (1648 m)), és tovább a Silvrettagleccser felé. Az éjszakai eső után igazi ajándék ez a fotótéma:
Dénes mindennap bicajjal jár be a 10 km-re fekvő munkahelyére, közben 400 m szintet emelkedik az első 6 km-en. Hétvégéken pihenni akar a feneke, ezért most gyalogol, Álmi bicajozik, én meg fele távon vele bicajozok, a másik felén meg gyaloglok Dénessel.
Ezen a szakaszon együtt megyünk mindhárman, hogy beszélgethessünk. Álmi megkér, hogy toljam a bicaját, cserébe viszi a zsákomat. Nekem tetszik az üzlet, mert a tegnapi túrán leégett a vállam, és most mindentől fáj, ami hozzáér. Dénes le akar fotózni minket, mire Álmi gyorsan visszakéri a bicaját, hogy azon feszítsen :)
Túl vagyunk már Sardasca Alpon (1648 m), ahová szintén visz fel betonút és turistaösvény is. Itt csak egy istállóval egybeépített ház (hütte) áll. A Silvrettagleccser (2400 m fölött) felé megyünk tovább, ahová már csak sziklás hegyi ösvény vezet. Jártunk már itt egy szeptemberi hétvégén, akkor feljutottunk a gleccserhez. Képek itt: Silvretta-túra.
Egy kőszáli kecske család is erre túrázik (németül Steinbock, latinul Ibex):
Álmiéknak idén a Steinbock volt az egyik témájuk a svájci suliban természetismeretből. Míg Magyarországon egy állatra vagy növényre egy tanóra jut, itt egy hónapig arról az egyről tanulnak. Egy másik témájuk volt a farkas, de velük nem találkozhattunk. Svájcban csak két falkáról tudnak, de azoknak se felénk van a vadászterületük.
Egy zubogó hegyi patakon már csak Dénes tud átkelni (a hó és víz elvitte azt a vékony pallót, amin talán lett volna nekünk is esélyünk száraz lábbal átjutni), így visszafordulunk.
Mindjárt a hütténél leszünk, ahol elérjük a betonutat, amin autók csak engédellyel jöhetnek fel.
A hütte közelében van egy vízesés, eltúrázunk még oda:
Újabb hétvége, újabb túra.
Az otthonunk ez a kétezresek közt elnyúló völgy. A legtávolabbi település Davos.
Annyira szép helyen lakunk, lehetetlenség betelni vele. Dénes nem érti, hogy tudok minden nap ugyanolyan örömmel áradozni arról a helyről, amit nap mint nap látok, és még csak ki se kell menni a lakásból, mert a nappali hatalmas ablakaiból is azt látjuk. Úgy, hogy nem gondolok olyankor arra, hogy ezt már ezerszer megcsodáltam. Csak a látványt engedem be. És az mindig lenyűgöző.
Az az öreg házaspár jut most eszembe, akikkel Wiesenben mindig köszöngettünk egymásnak, pár jó szót váltottunk, ha találkoztunk. Tudták, hogy megyünk vitorlázni, és nem értették, hogy akarunk innen a hegyek közül elmenni, amikor itt olyan szép. Ők nem akarnak sehová menni, mert már ez is olyan gyönyörű.
Ha látták volna a tengert, sznorkeleztek volna a vízben, akkor lehet, hogy másképp gondolnák. Az életünk megosztva a hegyek és a tenger között számomra a tökély. A túra pedig sport, gyönyörködés, elmélkedés. Nem maradhat ki az életemből.
Mint ahogy Dénesnek nem maradhat ki az életéből a tenger, a halak. Szülinapjára próbáltunk Álmival egy vízalatti világot hajtogatni színes lufikból. Sikerült :) Mint ahogy a diótorta is, Dénes külön kívánsága :)
