Kezdôoldal│ Rólunk│ Melamphyrumról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│


Szíria, 2008. szeptember 02-04.

1.rész Damaszkusz



szept. 02-03. átbuszozunk Libanonból Szíriába


A kikotoben (Jounieh Marina, Libanon) visszaadtak az utleveleket, raktak bele 48 oras ingyenes vizumot. Beirutbol megy kozvetlen busz, minibusz, ill. taxi Szíria fővárosába, Damaszkuszba. Nincs messze, csak 120 km-re fekszik. Megpakoltunk ket hatizsakot, semmi extra, csak ruha, utikonyvek, Alminak jatek. Epp ezen a napon kezdodott el a ramadan, az egy honapig tarto böjt a muszlimoknal, amikor napfelkeltetol napnyugtaig nem ehetnek, nem ihatnak, nem dohanyozhatnak, nem elhetnek szexualis eletet. Napnyugtakor megszolal a muezzin, es kezdodhet az elet :) Ilyenkor dragabb a szallas, nehez ennivalot talalni.

Reggel 9 ora. A buszallomas egy forgalmas feluljaro alatti betonos, foldes, dzsuva helyen volt Beirutban. Tele taxikkal, minibuszokkal, rendes buszokkal, es megtobb szemettel. Azonnal nekunk estek, Damaszkusz? Damaszkusz? Ide gyorsan, csak taxi megy, nem megy mar busz. Mentunk tovabb, ujabb taxisok, aztan minibuszosok, szinten ezzel a szoveggel, hogy csak ok mennek Damaszkuszba. A rendes buszokbol allitolag a ramadan miatt (ekkor tudtuk meg, hogy ma kezdodott) ma mar nem megy tobb (reggel 9 van meg csak). Eljutottunk a jegypenztarhoz (egy pottom bode), hogy ott is megkerdezzuk. Jott velunk egy ferfi, arabul mondott valamit a jegypenztarosnak, mire annak is az volt a valasza, hogy nem megy busz Damaszkuszba. Kesz. Eldontottek helyettunk a sorsunkat.

A taxit dragalltuk, de gondoltuk, jobb, mert a libanoni es a sziriai hataron ki tudja mennyi idot kell eltoltenunk vizumszerzessel, papirok toltogetesevel. De aztan egy sziriai rendszamu minibusz mellett dontottunk, 22 $ osszesen. Velunk meg is telt a kis busz. A csomagok a teton mar gondot okoztak. Felmaszott a sofor, pakoltak, kotoztek, vegre elindultunk. (Almos az olemben, mert igy nem kellett erte fizetni.) Kifele Beirutbol elmentunk a palesztin menekultek satortaborai mellett, ordito nyomor. Valahol feluton egy katonai bazis volt, az utat elalltak tankokkal, ellenorzes folyt.

A hataron, még a libanoni oldalon, kitoltottunk nehany formanyomtatvanyt, es ingyen elhagytuk az orszagot. Mar itt is varniuk kellett rank a minibusz utasainak. Ugy zajlik az atkeles, hogy mindenki kiszall az autobol, buszbol, es bemegy egy epuletbe, ahol kitolt egy nyomtatvanyt, majd kap erte egy feher cetlit valami irassal. Ezutan visszaszall, es amikor athajt a hataron, akkor ezt a cetlit leadja.

10 km mulva jott a sziriai hatar. Itt ugyanaz. Kiszallas, be az epuletbe, sorbanallas, de hozzank kulfoldiekhez nem jott senki. A busz utasai vegeztek mar, a sofor mellettunk varakozott. Meg mindig semmi. Senki nem volt, akitol barmi infot kicsikarhattunk volna. Leszedettuk a csomagunkat a buszrol, es hagytuk elmenni. Eddig 22 $. Vegre jott valaki, mondta, hogy menjunk, vegyunk vizumot. Vettunk 3unknak egyszeri beutazasra, legkevesebb 15 napra: 120 $. Utana kitoltottunk egy zold formanyomtatvanyt, es minden rendben volt. Kimentunk az epuletbol, azonnal lecsapott rank egy autos mandro, fejenkent 3 $-ert bevisz Damaszkuszba. Mondtuk, Almiert nem fizetunk. Oke 6 $. Szerzett mar egy utast, aki gyakorlatilag nem beszelt franciaul, de egy-ket szot megis. Fel akart meg venni ket kover not is, de szerencsere nem szalltak be. Nem is tudom hova ultek volna.

Bejutottunk tehat Sziriaba. Egyenesen a sztradan, mert csak az volt, repesztettunk a fovarosba, Damaszkuszba. A taj teljesen olyan volt, mintha Horvatorszagban lettunk volna a Rijeka-Split-i autopalyan, csak ha van valami megallo utkozben, az itt nagyon lepukkant. A leallosavban pedig szemben bicikliznek a forgalommal. A sofor egyszer majdnem nekihajtott a sziklaknak, mert mikozben 130 km/h-val ment, valami kajakat rakosgatott egy zacskobol egy dobozba. Denes ra is kialtott.

A masik utas elolepett kozvetitonek, kerdezte hova megyunk Damaszkuszban, mondtuk a centrumba. Erre valamit magyarazott arabul, emlitett buszt, service taxit, 1 $-t. Na ebbol mi azt sutottuk ki, hogy a sofor meg egy dollarert bevisz minket a centrumba, de mint service taxi. A buszt nem ertettuk miert emliti. Mondtuk, hogy rendben. Az utasrol, amikor kiszallt egy katonai bazisnal, kiderult, hogy katona.

Mikor kiszallt a katona, kifizettette velunk a sofor az utikoltseget. Eloszor 10 $-bol visszaadott 50 sziriai fontot, ami kb. 1 $. Denes mondta, hogy 6 $-t beszeltunk meg, Almiert nem fizetunk, es 1 $ service taxi. Na erre nagy nehezen visszaadott meg 2 $-t. Aztan 1 perc mulva kitett a nyilt uton. Mutatta, hogy o erre, Damaszkusz arra. Nem tudtunk mit tenni, kiszalltunk. Valoszinuleg azt magyaraztak, hogy ahol majd a sofor kitesz, onnan busszal vagy service taxival bejuthatunk a kozpontba 1 $-ert. Igy jar az, aki nem beszeli a helyi nyelvet.

Szerencsere azonnal ott termett egy taxi, 5 $-ert bevitt a varosba, a kozpontba. Faraszto utazas utan 34 $-bol (7e Ft durvan) eljutottunk 120 km-re.

Itt mentunk el a luxushotel elott, de nem ezt valasztottuk :( A jobb sarokban van a Nemzeti Muzeum, ahova majd ellatogatunk (érdemes lesz).

Rendszam:

A taxis az ovarosnal rakott ki, rogton a citadellanal, a szukoknal (bazarok), az igazsagugyi palotanal, es van penzvalto is itt, mert a taxis figyelmezetett, hogy itt nem jarja a dollar, csak a sziriai penzt szeretik.

A szallaskereseshez a Lonely Planet utikonyvet hasznaltuk. Egy helyet megneztunk, ketagyas, 26 $, de budos, es csunya a furdoszoba. Egy jobban kinezo tele van. Aztan elmentunk arra a helyre, amit vegul jovahagytunk. 30$, tiszta, jo levego, uj furdoszoba, 3 agy, hutoszekreny, legkondi. Jo a kornyezet, tele van a hotel fiatal, kulfoldi hatizsakosokkal. Pihenes, utikonyvolvasas. Delutan varosnezes, es masnap ujra.

A szallasunk:

A hotel utcaja:

Damaszkusz multja nagyon roviden a wikipediabol:

"Ásatások tanúsága szerint a település már Kr. e. 10 000 – Kr. e. 8000 táján lakott volt, hosszú ideig azonban nem volt jelentős. A várost Kr. e. 38-ban szerezték meg a rómaiak.

Az 1. században a város püspöki székhely lett rövid ideig. I. Theodosius a 4. században egy bazilikát emeltetett Szent János tiszteletére. 636-ban a muszlim arabok meghódították a várost, és Damaszkusz a Szíriai Emírség (kormányzóság) székhelye lett, melynek a Bizánci Birodalom elleni hadakozás volt a fő feladata. Ekkor alakult ki a mai óváros. I. Muávija kalifa, korábban szíriai emír, a várost tette meg az Omajjádok vezette Arab Birodalom fővárosává 661-ben. I. al-Valíd kalifa 705-ben a János bazilikát átalakította a híres Omajjád-mecsetté. Az Omajjád dinasztia kiirtásával 750-ben Bagdad lett a birodalom fővárosa, Damaszkusz visszaesett a tartományi székhely rangjára.

1104-ben Núr ad-Dín került hatalomra és ő harcolt először a keresztesekkel. 1516-ban az oszmánok szerezték meg a várost. 1860-ban a libanoni krízis kapcsán III. Napóleon francia csapatai szállták meg a várost. Az Oszmán Birodalom I. világháborút követő felbomlása után a franciák szerezték meg a területet, és 1918. szeptember 30-án a terület francia mandátumterületté vált. 1940-től a Vichy-Franciaországgal tartott, majd 1946 óta a független Szíria fővárosa. Az ovaros 1979-tol a vilagorokseg resze."

Vallás:

"A lakosság 75%-a szunnita muszlim, 6%-a alavita, 4%-a egyéb síita, csekély zsidó kisebbséggel. A lakosság 15%-a keresztény (szír katolikus, görög katolikus, római katolikus, örmény ortodox stb.)"

A korintoszi oszlopok kozul kikukucskalo Omajjad-mecset:


Az Omajjad-mecset belso udvara. A latogatok csak mezitlab mehetnek be, es a vallasnak megfeleloen feloltozve. En egy csuhat, Denes egy szoknyat kapott, mert rovidnadragosan nem johetnek be meg a ferfiak se, mint ahogy a Szent Peter Bazilikaba sem a Vatikanban. Ott kolcsonadtam Denesnek a bokaig ero szoknyamat, miutan en vegigjartam a bazilikat, de sajnos nem engedtek be benne, igy masnap vissza kellett mennunk ujra, es vegigallni a forro augusztusi napon a tobb oras sort. Lehetne ott is egy ruhakolcsonzot nyitni.

Maga a mecset belul egy hatalmas ures terem szonyegekkel. A muszlim ferfiak fekszenek a szonyegeken, imadkoznak, olvassak a Korant, vagy szunditanak. Huvosebb van itt bent, mint kint. Nagyon elhasznalt a levego, de van hangulata. Az Omajjad-mecset a mekkai-, medinai-, es jeruzsalemi mecset utan a muszlimok legfontosabb mecsetje.

Ez volt a kincseskamra. Okori korintoszi oszlopokon all. Mindent felhasznaltak az arab hoditok, amit csak itt talaltak.

A velencei Szent Mark ter megfeleloje lehetne ez az Omajjad-mecset elotti ter:

Bejartuk a varfallal korbevett ovaros minden zeget-zugat. Noket alig lattunk. Vegigmentunk egy elelmiszeres szukon (bazarsor). Frissen megnyuzott allatok logtak sok helyen, nagy zoldseges standok mindenfele es millio szemet. Es egyetlen no se volt egy kilometeren at, csak en. Csodalkoztunk is ezen Denessel. Ram tort a nok hianya, es kezdett elegem lenni az arab vilagbol. Elegem volt, hogy csak ferfiakat latok, es feludules volt, amikor kesobb egy-egy novel talalkoztunk, meg ha tetotol talpig el is takartak magukat.

Az egyik szukban a latogatoknak karbantartott egykori karavanszerajra bukkantunk, a kozeleben pedig egy mukodo torok furdore.

A szemetes Barada-folyo. Ebben lett egykor Szent Pal megkeresztelve.

A kis hajasbabank egy damaszkuszi fodrasz kezeben. 500 ft/vagas.


Egy ujabb szuk, de mar nem az ovarosban. Ezek a szines folyadekok nagyon nepszeruek itt is, Libanonban is. (Majd Izraelben is talakozunk veluk, amikor Jeruzsalem ovarosaban a muszlim negyedben setalunk.) Vettunk mi is kiprobalni, szerintem szorp, de nem erdeklodtuk meg, hogyan isszak. Nagyon edes es tomeny gyumolcs izu folyadek, higitanunk kellett vizzel, hogy inni tudjuk.


Ez a ropogos, vekony teszta mindannyiunknak nagyon izlett. Rengeteg helyen aruljak, es mindenki veszi.

Az este kozeledtevel mindenki ennivalot vasarolt, de a ramadan miatt csak napnyugta utan ehette meg. Az utcan egyszer rank szoltak, hogy ne egyunk. Tenyleg eleg udvariatlanok lehettunk a szemukben, ok bojtolnek, mi meg elottuk eszunk. Persze nehany kifozdet talaltunk, ahol rejtozkodve ettek a ferfiak, valoszinuleg az itt elo keresztenyek. Mi is ilyen helyeken szereztuk be az ebedet, mert semmi mas nem volt nyitva.

Az igazi elmeny az esti muezzin utani elet kezdete volt. A buszok, minibuszok lealltak. Hirtelen minden uzlet, etterem bezart egy orara, es az utcakra kiultek az emberek, a fuves teruletek megteltek csaladokkal, mindenki boldogan evett, ivott. Aztan kinyitottak a boltok, folyt a nagy sutes-fozes. Az etelek kozul, amiket kiprobaltunk, csak nehany nevre emlekszem: kibbe (fasirt baranyhusbol), falafel (csicseriborsobol keszult, olajban kisutott gombocok), muszaka (toltott padlizsan), amit mar Albaniaban is ettunk. Ezek mind izlettek.

Damaszkusz utan mar csak egy telepulesre volt idonk, pontosabban kettore: az okori Palmüra romvarosra, es a szorosan melle epulo mai Tadmurra. A kovetkezo resz roluk szol.