Ötnapos nonstop vitorlázás: Massawa (Eritrea) - Sanganeb reef (Szudán) - Port Sudan, ZÁTONYRA FUTÁSUNK TÖRTÉNETE (március 10.), 2009. március 05-10.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2009. március 05. 1. nap Massawa (Eritrea)- Sanganeb reef (Szudán) (10 tmf a 340 tmf-bol)
Reggel osszefutottam a kokpitban a tücskünkkel. Ezzel megoldodott a ciripelo kotel rejtelye. Megmutattam Denesnek is. Csak akkor hiszi, ha latja. Januar vegen koltozott a hajora. A szudani Marsa Ibrahimnal horgonyoztunk, mellettunk a parton mangrove erdo. Este lefekveskor tucsokciripelest hallottam a orrfedelzetrol, a fejunk folott. Denes elintezte annyival, hogy csak egy kotel hangja, amit nem kotozott le. Csak az volt a furcsa, hogy azota minden este ciripelt a kotel.
10.30-kor sikerult elindulni. Elotte meg kievezett Denes, szolt, hogy megyunk. Sajnos egy tokfej volt szolgalatban, mar ismertuk. Kitoltetett ket bejelentkezesi lapot, aztan szettepte, es adott vegre kijelentkezesi lapokat is. Szet akart nezni bucsuzoul a hajoban, nincs-e potyautas. A nyilatkozatban egyebkent szerepelnek ezek a kerdesek: van-e potyautas, kabitoszer, lofegyver a hajon. Denes partra evezett vele, majd vissza. Felhuztuk a csonakot, aztan a horgonyt, motor be, es indulas, szemerkelo, homokos esoben. Almi homokozhatna a fedelzeten, annyi osszegyult az egy het alatt.
Elhagyjuk Eritreat es eszakra tartunk vissza Szudan fele. 340 tmf a Sanganeb reef, megprobalunk addig megallas nelkul elvitorlazni. Akadnak horgonyzohelyek, de azokat mar idefele jovet megneztuk. A szel nagyon gyenge Ny-i. Konnyuszeles orrvitorla es a nagyvitorla van fent, 2 csomoval haladunk. Kesobb atfordul E-ira, epp szembol fujdogal, de el is all, tukorsima a viz, lehuzzuk a vitorlakat es acsorgunk. Rengeteg delfin jatszik korulottunk. Eritreanal a Voros-tenger rengeteg halat rejt, nincs lehalaszva, nincs hajoforgalom, nincs turizmus. A korallzatonyok is erintetlenek. Ennyi ugralo tonhalat es delfint meg sehol se lattunk.
Tejberizst fozok, azt kivant Denes. Nekem hus kell. Friss ma nem lesz, a sebessegunk nem eleg, hogy huzzuk a pecat. Beaztatok nehany szaritott halat. Lin Pardey vitorlazono irja a The Care and Feeding of Sailing Crew c. konyveben, hogy harom orat hagyjuk vizben azni. Negy ora mulva kiveszem. Eppenseggel nem torik bele a fogam, de ebbol nem lehet halporkoltet fozni. (Honnan szedte a 3 orat, fogalmam sincs.) Kockakra vagom, pici olajban atsutom oket, kenyerrel, ketchuppal megesszuk. Egesz jo. Olyan, mint a sult szalonna, csak kicsit halizu es ragos. :)
A szaritott tonhal izet mar nagyon unjuk. A tonhalak, amiket fogunk, frissen, olajban, fokhagymasan kisutve, azonnal fogyasztva, mar irtam, hogy pecsenye izuek. Nem mondanam meg, hogy halat eszek. Finom. De szaritva a suger vagy a dentrex 100-szor izletesebb.
Olvasunk, parhuzamosan harom-negy konyvet. Festeszet, vallas, utibeszamolok, szepirodalom, akcioregenyek. Nem haladunk semmit, de nem motorozunk. Meg csak most indultunk, birjuk az acsorgast. Olyan erzes, mint egy szelcsendes nyari napon a Balatonon, vagy a Zurichi-tavon. Csak az a dolgunk, hogy pihenjunk, napozzunk, usszunk, olvassunk. Es varjuk a beigert ketnapos hatszelet. Ritka, hogy itt delrol fujna a szel, kedvezve annak, aki eszakra tart.
A szel nem jon meg, de kitisztul ejszaka az eg. Egy hete nem lattuk a csillagokat, most itt ragyognak nekunk, es a hold is novekszik. Ujra ejszakai orsegben. A tucsok itt verte fel a tanyajat. Ciripel nekem a kokpitban. Vegigfekszem az ulesen, nezem a csillagokat, hallgatom a ciripelest, marcsak a fuves foldszag hianyzik, mintha egy erdei tisztason ejszakaznank. Behunyom a szemem. Hianyzik nagyon az erdo. Egy delfin fujtatasa riaszt fel, mar majdnem elaludtam. Felulok, szetnezek, vilagito planktonoktol fenylik a teste. Egyutt uszik a hajoval.
2009. március 06. 2. nap Massawa (Eritrea)- Sanganeb reef (Szudán) (340 tmf)
Reggel 8.30-kor éljen, elertuk a tegnap indulaskor bejelolt waypointot, 12.9 tmf-et tettunk meg eddig osszesen. Vaaaooo, ez a legujabb negativ rekordunk. Meg mindig latszik a massawai kikoto. Hogy epp mirol beszelgetunk?! Az izlesrol a muveszetekben es a vitorlazasban. Te melyiket valasztanad? Szelcsendben 24 ora alatt 10 tmf-et megtenni a jo iranyba, kozben uszni, olvasni, jokat enni, aludni, vagy 25 csomos szembeszelben, 2-3 meteres hullamokban, a megdolt hajoban, vegig kapaszkodva, idonkent sosvizes zuhanyokat kapva, szemhunyasnyit se aludva, a hanyassal kuszkodve 24 ora alatt 20 tmf-et megtenni a jo iranyba.
A parttol kb. 3 tmf-re vitorlazunk a partvonallal parhuzamosan 330 fokra. Tegnap este eltunt minden felho, ma verofenyes napsutes koszont rank, vegre toltenek a napelemek!
10-kor megjott a napok ota beigert DK-i szel. Gyenge, de a tukorsima vizen tudunk pillangozni. 3 csomoval haladunk. Mi kormanyzunk, orankent valtjuk egymast, alig varjuk, hogy lemehessunk olvasni. Kicsereltuk a vitorlazokkal a konyveinket, most felfrissult a keszlet. Denes talalt valami kemregenyt, en meg belekezdtem Raymond Khoury-tol a "The Last Templar"-ba. Epp jo a hajora. Olvasmanyos, izgalmas, raadasul Akko (Acre) Izraelben az egyik szinhely (szemptemberben jartunk ott) 1291, aztan egy vihar, elsullyed egy templomos lovagokat szallito hajo valahol a torok partok menten (juliusban vitorlaztunk ott), majd valt a jelenet, napjaink Amerika, elkepeszto rablas egy vatikani kincseket bemutato muzeumban, csupa izgalom, rejtelyek, nyomozas, ujra vissza az idoben a templomosokhoz, de a szinhely Parizs 1314, Szep Fulop, Kelemen papa, Jacques de Molay, majd napjainkban egy buvarhajoval kutatnak az elsullyedt hajo utan, szinhelyek a torok riviera, majd a gorog Simi szigete (junius vegen voltunk ott), csupa olyan hely, ahol mar vitorlaztunk es turaztunk, es csupa izgalmas vihar es elsullyedt hajok. Idealis olvasmany itt a hajon a melegben es a billegesben, mert a szellel egyutt a hullamok is felepultek.
Delben erosodik a szel, 14-kor ebedelunk, nem emlekszem mi finomat (talan babkonzervet ketszersulttel), aztan atcsereljuk a konnyuszeles orrvitorlat a genuara. 14 csomos a szel, 4.5-lel haladunk. Lassan tovabb erosodik, mar 5.1-gyel megyunk. Az itteni ido szerint 16.15-kor meghallgatjuk radionkon a Karesz (ha5car, Bp) altal tovabbitott szelelorejelzest erre a tersegre, amit Meder Istvan keres meg nekunk minden nap az interneten. Rudit is hallottuk.
Ejjel elall a szel. Kicsit motorozunk, mert mostanra mar nehezen viseljuk, hogy ket nap alatt alig haladtunk valamit. Aztan ujra lesz eleg szel, es a szelkormany viszi tovabb a hajot. Eltunt a tucsok, nem ciripel mar, mi lett vele?!
Ejszakai orsegben hangoskonyveket hallgatunk, es zenet. Ropjuk a tancot, probaljuk felvenni a billego hajo es a zene ritmusat, es szinkronba hozni. A koreografia egy-ket tancos mozdulat, aztan atvagodunk valamelyik oldalra. Altalaban fel ora alatt megunjuk.
Most ejszaka is jonnek delfinek, egy egesz csapat fenylik a vizben. Hat ezek a vilagito planktonok, csodaplanktonok!
2009. március 07. 3. nap Massawa (Eritrea)- Sanganeb reef (Szudán) (340 tmf)
Reggel kapas, elvittek a kishalat. Valoszinu, hogy delfin tette, mert epp ekkor megjelent nehany 2-3 m-es delfin, sebbel-lobbal ellenoriztek a hajonkat, es biztonsagosnak talalhattak, mert egyszer csak megjelent vagy 40 kisebb delfin, 1-2 meteresek, es egesz delelott velunk jottek, gyakoroltak az ugralast. A felnottek eltuntek, legalabbis nem lattuk oket, szerintunk biztositottak a terepet. Eddig csak olvastam vitorlazok konyveiben, hogy delfiniskola uszott veluk, most mi is kaptunk egyet. Oriasi elmeny volt, sajnalom, hogy Almi kimaradt belole.
Del korul elallt a szel, motorozni kezdtunk, javitunk a teljesitmenyunkon. Elso nap meg semmit se motoroztunk, 10 tmf-et tettunk meg. Azota minden nap 1-2 orat. A delfineket nem zavarta, maradtak mellettunk.
Delutan 3-kor 15 csomos DK-i szel jon, 3/4 szelben haladunk, csak a genuat hagyjuk fonn, kulonben a nagyvitorla learnyekolna. A kis delfinekert megjottek a szulok, alig tudtak oket ravenni, hogy elhagyjak a hajot. Vicces volt nagyon.
Kitartott a szel egesz ejjel, atertunk szudani vizekre. Egy honapja idefele (del fele) jovet utolso megallonk Szudanban a Khor Navarat korallzatonyos obol volt. Ahol olyan jot futottunk a pici sziget homokos partjan. Most ezzel a hellyel vagyunk egy szelessegi körön. Igy eddig megtett utunk kb. 200 tmf cirka 3 nap alatt. Egesz jo, ha azt nezzuk, hogy elso nap csak 10 tmf-et haladtunk.
2009. március 08. 4. nap Massawa (Eritrea)- Sanganeb reef (Szudán) (340 tmf)
Marcius 8. nonap. Ajandekom nonapra, hogy ma Denes tobbet van orsegben, en meg kedvemre olvashatok. Delutan 3-ig kitartott a szel, epp 24 orat fujt kellemesen. Lencsefozeleket fozok az utolso gyulai kolbasszal. Ezt Meder Aronnak tartogattuk, ha majd Oman kornyeken talalkoznank vele, de mivel visszafordultunk, nem latunk eselyt a talalkozasra.
Delutan 6-kor a vitorlakat leeresztjuk, Teljes szelcsendben, de a megmaradt nagy hullamokban, bukdacsolunk. Akkorakat billeg a hajo, hogy nehez barmit is csinalni. Fekudni se jo, olvasni se, enni se.
Hajnali 1-kor szolok Denesnek, hogy jott egy kis szel. Felhuzzuk a vitorlakat. Zatonyokat kell kerulgetni, sokat kell hauzolni.
2009. március 09. 5. nap Massawa (Eritrea)- Sanganeb reef (Szudán) (340 tmf)
Reggel 5-6 kozott elerjuk a szudani Suakin magassagat, tulvagyunk 300 tmf-on!!! Es ez az otodik napunk, hogy nonstop vitorlazunk. Sok foldkerulo vitorlazoval talalkoztunk, mind azt mondta, hogy az oceani atkeleseket szeretik a legjobban, mert akkor nem kell figyelni a zatonyokat, a partot, a halaszcsonakokat, mas hajokat. Csak olvasnak naphosszat. En mas vagyok. A mozgashiany miatt nagyon ingerultte valok. Azzal nyugtatom magam, hogy elkepzelek egy széles, arnyekos, fuves utat a hajonk mellett, arra kiszallok, es gyaloglok, vagy kocogok, vagy futok a hajo mellett. Ez segit. Modern agyi kepalkoto eljarasokkal kimutattak, hogy barmilyen elkepzelt mozgas a megfelelo izmokhoz tartozo agyteruletek aktivitasaval jar. Ez egyfajta felkeszules arra a cselekvesre. Ez akar frusztralhatna is, hogy megse lesz ebbol futas, de helyette megnyugszom.
Az eddigi DK-i szelunk atfordult. Most E es EK kozott forgolodik, negyedszelezunk teljes vitorlazattal, es 3.5 csomoval haladunk. Kellemes a menet.
Reggeli: tea, ketszersult, mackosajt, Cabanossi kolbasz meg Magyarorszagrol, baracklekvar. A vaj nagyon hianyzik, de nem talaltunk Massawaban.
Van terero, megkapjuk Denes apukajatol az sms-ben kuldott szeljelentest. Denes Vodafone-os, es csak az MTN szolgaltaton keresztul jonnek at az sms-ek. En Pannonos vagyok, nekem az MTN nem tamogatott, a Zaid-on meg nem jon at az sms.
Vodrozzuk egymast, tusfurdot is hasznalunk. Del korul beerosodik a szel, a GRIB fajl altal josolt DK-i helyett E-i. Es a Denes apukaja altal kuldott elorejelzes szerinti Bf.3-4 helyett Bf. 5-6-os a szel. Majd tartosan 25 csomo kezd fujni, Bf. 7-es befujasokkal (27-30 csomo). Gyorsan haladunk, zatonyokat kerulgetunk, es 16-kor elerjuk a szudani Sanganeb reefet. 340 tmf volt Massawabol, 5 nap, 4 ejszaka nonstop.
Van egy vilagitotorony a zatonynal (a terkepen a sarga potty), lakik itt ket or, ok felugyelnek ra. A lagunaba csak ott lehet bemenni, ahol mi is bementunk (piros vonal). Aztan egy 1.7 m melysegu atjaro vezet at a masik lagunaba, a vilagitotoronyhoz. Nekunk 1.4 m a merulesunk, nem kockaztattunk. A terkepen korberajzoltak a vizbol kiemelkedo korallzatonyokat, de ami viz alatt van, azt nem jelolik. Ezert nez ki ugy a terkepen, mintha tobb széles bejarat is lenne, holott nincs. Viz alatti zatony allja el az utat. A szaggatott vonalak a nyilakkal a csonakoknak mutatjak az utat. Mi is be akarunk majd evezni a nagyobbik lagunaba, de csak holnap.
A piros pottyel jelzett helyen talaltunk mooringkoteleket, az egyiket, vadonat uj volt, felszedtuk, es rakotottuk magunkat. Egyiptomban az a szabaly, hogy nem horgonyozhatsz korallra. Vannak kihelyezett mooringkotelek, ezeket lehet hasznalni, vagy keresni olyan helyet, ahol a tengerfenek homokos, es ott ledobni a horgonyt. Szudanban nem tudtuk mi a szabaly. 15-20 m volt alattunk a viz, nagyon hullamzott, feher tarajos volt, nem lathattuk, hogy hol van homok, hol van korall. Ezert is kotottuk ra magunkat a mooringkotelre.
Nem ment konnyen. Amikor eloszor felszedtem a kotelet, tartottam amig Denes elorejott, es elvette, hogy rakosse a bikara. De akkora erovel billegtettek a bejovo hullamok, hogy nem birta megtartani, eloreesett, ra a horgonycsorlore, es el kellett engednie a kotelet. Nehany helyen megserult a karja, de ujra kellett probalkozni. Mar tudtuk mire szamitsunk, es sikerult lekotni a bikara. Akcio kozben beakadt a csaklya a lehuzott orrvitorlaba. Ahogy kirangattam, beesett a vizbe. Denes ugrott utana. Aztan lemerult megnezni a kotelet. Uj, hibatlan.
Huhhh. Nagyon billegunk, bejonnek a hullamok. Mintha meg tartana a vitorlazas. De a helyet azert valasztottuk, mert jokat lehet itt buvarkodni. Porolycapakat is lehet latni. Morfondiroztunk meg, hogy inkabb horgonyozzunk, mert ha jon egy buvarhajo, akkor ugy is kell neki a kotel, es sotetben nem lenne jo belekezdeni egy horgonyzasi manoverbe. Aztan nem csinaltunk semmit. Buvarhajo nem jott. 25-30 csomoval fuj az E-i szel.
2009. március 10. THE GAME IS OVER: zátonyra futásunk napja,
Sanganeb reef (Szudán) - Port Szudán, vontatás pilothajóval (18 tmf)
08.00
- Szépek a fények. Csinálok egy fotót a világítótoronyról - bújtam ki Dénes mellől az orrkabinból. Fent voltunk már egy órája. Kinéztünk, megnéztük a szélerőt, változatlanul 25 csomó, de még visszabújtunk lustálkodni. Miközben megtettem a pár lépést a lépcső felé, arra gondoltam, hogy kenyeret kell ma sütnöm.
- A nappal nem lesz gond, de a szél nem csitult. Hol találok a kokpitban napsütötte, szélmentes helyet a kelő tésztának. Sehol - morfondíroztam magamban. Odaértem a lépcsőhöz, leakasztottam a fogasról a fényképezőt, és elindultam kifelé. A lépcsőn megtorpantam. Balra tőlem a hajó oldala mellett tisztán látszott a víz alatt a korall. Egy pillanatig értetlenül bámultam, aztán elkiáltottam magam:
- Dénes, a korallon vagyunk!
Még hallottam, ahogy hitetlenkedve visszakérdez:
- Micsoda?!
De ebben a pillanatban már neki is csapódtunk. A jobb oldalára dőlt a hajó. Minden egy pillanat alatt történt. Elszakadt a mooringkötél, elfűrészelődött a korallokon.
- Valahogy le kell húzni a korallról! - mondta izgatottan Dénes, miközben sietve kimászott az orrkabinból.
- Nem hiszem el, ez egyszerűen nem lehet igaz. Ez a vége?! - mondtuk mindketten egyszerre, ahogy felkapkodtuk magunkra tegnapi ruháinkat az oldalára dőlt hajóban.
Kalapált a szívünk. A hajó minden porcikája beleremegett, nyikorogott, csikorgott, ahogy a hullámok ritmusosan megemelték, és odacsapták az 5 tonnás testet a reefhez. Minden egyes ütés szíven talált. Az volt az érzésünk, hogy még egy ütés, és darabokra törik a hajó. Kint elszakadt a kormányrudat két oldalra kifeszítő rugalmas gumikötél. A rúd vadul csapódott egyik oldalról a másikra.
- Ezzel is kezdeni kell valamit - futott át az agyamon. A gyomrom összeszűkült az ütések hangjára.
- Ki kell úsztatnom egy horgonyt. Úgy csináljuk, mint Laciékkal. Pufferekkel, oké? Te adagolod a kötelet, aztán, ha lent van a horgony, kezdd el húzni - mondta gyorsan és izgatottan Dénes, és már szedte is elő az egyik horgonyt, rákötötte az ólmozott kötelet, összekötötte a puffereket, felvette a szemüveget, pipát, talpat.
Lent közben bekapcsoltam az elektromos pumpát, szivattyúzzon, ha jön be a víz. Az izgalomtól teljesen kiszáradt a torkom, gyorsan ittam egy kis vizet. Előszedtem egy vízhatlan zsákot, és dobáltam bele az iratokat, pénzeket, fényképezőt, videókamerát, órát, Dénes laptopját, amin a munkája van. Az enyémnek már nincs hely. Rajta van egy év vitorlázásunk összes fotója, a megírt naplók. Majdnem elbőgtem magam. Mély levegő, kifúj, mély levegő, kifúj.
- Hol a fenében van a másik vízhatlan zsák?! - kiáltottam ki Dénesnek.
- Gyere Katalin! Erre most nem érünk rá, indulok - és már ugrik is a vízbe, úsztatja a nagy hullámzásban a horgonyt.
Adagolom a kötelet, elnémítom a feltörő gondolatokat. Remélem a pörölycápák ma reggel máshol reggeliznek. Lent van a horgony. Húzom a kötelet minden erőmmel, csörlőzöm. Nagyokat nyögök. A hullámok szünet nélkül csapkodják a hajót a zátonyhoz. - Na mi lesz már! - hallom kétségbeesett hangomat. Dénes felmászott a létrán, átveszi a csörlőzést. Lent vagyunk, az árbóc újra függőlegesen áll.
- Indítsuk a motort, el innen, de gyorsan! - mondja Dénes. Indítom, ő gázt ad, a motor leáll. Még egyszer. Megint leáll.
- Nézd meg, hátha az elszakadt mooringkötél tekeredett rá - biztatom Dénest.
- Nem hiszem, de megnézem - és már újra ugrik.
- Ez most tényleg a valóság vagy csak álmodom?! - fut át az agyamon. - Hogy a fenébe történhetett ez meg velünk?
- A propeller két lapátja teljesen behajlott. Belevágott a hajótestbe, ahogy próbáltuk elindítani a motort - hallatszott Dénes hangja, miközben mászott fel a létrán. - Hihetetlen, ahogy a kormánylapát is kinéz - folytatta. A hangja egyáltalán nem volt kétségbeesett, inkább nevetős, mint amikor valami elképesztőt lát az ember, és nem tudja elhinni. Tehát a motorra nem számíthatunk.
- Ki kell vinnem a horgonykamrából a másik horgonyt a lánccal. Amit most kivittem, nem fog sokáig tartani. A kötelét elfűrészelik a korallok. Le kell tennünk a csónakot, gyerünk!
Szerencsére nem volt időnk az érzelmeinkkel foglalkozni, csak a feladatokra összpontosítottunk.
Tegnap este nem fejeztem be az izgalmas regényemet, a The Last Templar-t. Ott hagytam abba, hogy a búvárhajót elsüllyeszti a török partoknál az 50 csomós vihar, a hősnő és szerelme mentőmellényben összekapcsolva egy darab fán fekszik, a víz porzik, és dobálják őket a több méteres hullámok. Eszméletlenül vetődnek partra a görög Simi szigetén, ahol három napot töltöttünk júniusban, jaj, milyen szép hely volt. - Nekünk jobb a helyzetünk - futott át az agyamon, miközben előresiettünk.
A szél erősen fújt, a korallok egy méterre mellettünk, megremegtem a félelemtől, hogy újra nekicsapódunk, és kezdődik minden elölről. Az erős szélben nehéz volt letenni a csónakot, amibe azonnal becsaptak a hullámok.
- Ki kell merni, mert elsüllyed. Hozz valami edényt! - utasított Dénes, és már mászott is be a csónakba.
Mikor végzett a vízzel, elkezdtük a dingibe adagolni a horgonyt és a láncot. Nem volt könnyű, a hullámok ide-oda dobálták a csónakot, ami állandóan a hajónak verődött. Puffereket kitenni nem volt időnk. Sietni kellett. Ijesztően fenyegettek melletünk a koralltömbök. A horgony meg a lánc lenyomták a csónak elejét, a hullámok becsaptak. Újra merni kellett.
Dénes újra a vízben, húzza a csónakot. Kirakta a horgonyt. Nekifeszülök, húzom magunkat a lánchoz kötött kötéllel a horgony felé. Nem látom, hogy távolodnánk a koralltól. Megérkezik Dénes a csónakkal. Hátraköti, felmászik a létrán, és ebben a pillantban újra a zátonynak csapódunk. Oldalára dől a hajó, és kezdődik az egész téboly elölről.
- Elfűrészelődött az ólmozott kötél. Csak öt percig kellett volna még tartania! - hallom Dénes elkeseredett hangját. Közben átveszi tőlem a most kirakott horgony kötelét, és csörlőz. Lemegyek az orrkabinba inni. Ki vagyok száradva.
- Dénes, áll lent a víz! A pumpa nem kapcsolt be - hőkölök vissza a látványtól megdöbbenten.
- Kapcsold manuálra! - kiált vissza.
- Úgy sem működik! - próbálom túlkiabálni a szelet.
- Ez hihetetlen, nemrég ellenőriztem, és működött. Kezdj el a kézipumpával pumpálni.
- Hol a kar?
- A hátsó tárolóban.
- De melyikben?
- A jobb oldaliban.
Bedugom a kart a lyukba, és elkezdek pumpálni. Az elszabadult kormányrúd veri a fejemet. Lekötözöm. Dénes közben lehúzta a hajót a korallról. Fáradt volt, amikor hátrajött hozzám.
- Hogy állunk? Eltűnt a víz?
- Nem tudom, nem mertem abbahagyni a pumpálást.
- Abbahagyhatod! Eltűnt a víz - mondta, miközben felhajtott egy liter vizet.
- Most mit csináljunk?
- Lemerülök, megnézem a hajótestet.
Hamar visszajött.
- Megvan a lyuk! - kiabálja. - Nyisd ki az asztal alatti tárolót, és kezdd el kipakolni.
Mire lejött hozzám, már hozzáfértem a repedéshez. Mintha egy vízcsapot nyitottunk volna ki, úgy folyt be egy lyukon a víz. Pumpáltunk megint, aztán Dénes két kis nejlondarabbal beugrott a vízbe, és rátette a víz alatt az egymás melletti lyukakra. Fantasztikus dolog volt, ahogy a víz nyomása odaszorította a nejlont a lyukra, és a víz már csak vékony csíkokban csordogált befelé.
- Hihetetlen, hogy a hajó ennyivel megúszta. Nem gondoltam volna, hogy ilyen erős az üvegszál - mondta Dénes. - Tele van a hajótest pici felületi karcolásokkal, de csak ez a két lyuk van rajta. Hihetetlen.
Most, hogy volt egy kis időnk, végiggondoltuk, hogy mihez kezdjünk. Tudtuk, ha visszacsúszunk a reefre, akkor vége. Nincs több lehetőségünk. A lánc sem fog sokáig tartani, hallani ahogy reszelődik a korallon. A propellernek vége, a kormánylapáttal sincs minden rendben. Egyedül nem tudunk innen kijutni. Fel kell hívni Port Szudánt a VHF rádión, és segítséget kérni. Míg Dénes rádiózott, addig előrángattam a 70 literes túrazsákunkat, és teleraktam ruhákkal, cipővel, a laptopommal, és ami érték és fontos dolog még az előző pakoláskor kimaradt. Ha újra rácsúszunk a reefre, akkor el kell hagynunk a hajót. Át kell eveznünk a világítótoronyhoz. Mekkora mázli, hogy mindez itt történt.
9.35.
A PanPan hivásra Port Szudán azonnal válaszolt. 18 tmf-re vannak tőlünk. "A hajó sziklának ütődött, propeller tönkrement, kilyukadt a hajótest, de a helyzetet stabilizáltuk. Kérünk egy vontatóhajót, ami elhúz Port Szudánba." Így tudatta Dénes a történteket, megadva GPS koordinátáinkat, és egy leírást a zátonyról. Fontos volt, hogy a bejáratnál 4 méteres a vízmélység, és van elég hely a manőverezésre.
A kikötőmester először 2500 euró/órát mondott a vontatásra. Kb. 6 órát számoltunk Dénessel. Közöltük, hogy ennyi pénzünk nincs, mit tegyünk ebben az esetben. Mennyink van, volt a válasz. Maximum 5000 eurót tudunk fizetni. Nem mondta, hogy rendben, de azt se, hogy mit képzelünk. Csak annyit, hogy utánanéz egy vontatóhajónak.
- Amíg várakozunk, megpróbálom beepoxizni a repedést a víz alatt - mondta Dénes.
Bekevert azonnal egy adagot, és már ugrott is a vízbe, ki tudja hányadszorra. Kis falatot nyújtottam a vízbe, az ujjára kente, és lemerült. Leszedte az egyik nejlont, és rátapasztotta a résre az epoxit. Ezt megismételtük párszor. Majd jött a másik rés.
- Amit másodjára betapasztottál, abból nem is folyik már semmi - kommentáltam az eredményt, miközben kijött a vízből. - Az elsőből viszont jobban jön, mint mikor nejlon volt rajta.
- Látszott a víz alatt, hogy az elején még lemállik az epoxi. A második résnél már jó volt az állaga, odatapadt. Bekeverek még egy adagot. Ha érzed, hogy a pohár fala melegszik, akkor kezdd adogatni! Oké?
Teljes a siker. Csak egy-egy csepp jön be, ennyi vízzel hónapokig se telik meg a bilge. A maradék epoxit belül rákentük a repedésre. Csak tartson ki a lánc, amíg megjön a vontatóhajó.
A kikötőkapitány visszahívott, mondta, hogy egy pilot hajót küld, indul azonnal. Dénes szerint másfél óra alatt itt van. Jó esetben két és fél óra múlva kívül vagyunk a zátonyon.
10.15.
Végre volt időnk leülni, és felmérni a helyzetünket. A propeller tönkrement, a kormánylapát szétverődött, és van egy rés a hajótesten. A szélkormány lapátja is összetört. Elvesztettünk egy horgonyt, 50 méter ólmozott kötelet, két puffert. De a nagy veszteség a vontatási díj lesz, és azt még nem is tudtuk, hogy kell-e büntetést fizetnünk, amiért megsérült a korall. Dénes összeszedte a mooringkötelet, bizonyítéknak, hogy arra kötöttünk, és az szakadt el.
Most először beszéltük át a történteket.
- Ha horgonyoztunk volna, most épp a kenyeret keleszteném, te meg vadászni mennél.
- Milyen unalmasan hangzik - válaszolja Dénes. - Végre történt velünk valami izgalmas, kár, hogy egy csomó pénzbe fog kerülni. De te milyen jól vetted az egészet. Egy szót se szóltál, csak csináltad, amit kellett.
- Én meg téged csodáltalak végig. Ugrasz, horgonyokat cipelsz, lehúzol minket a zátonyról kétszer is, lyukakat tömsz be a víz alatt. Mint egy akcióhős.
- Jó, hogy Álmi kimaradt ebből. Mit fog szólni, ha elmeséljük, hogy mi történt a hajóval?
Ettünk valamit, Dénesnek fájt nyeléskor a torka, a szájpadlása. Teljesítménytúrák, magashegyi túrák végén szoktunk ilyet érezni. A kimerültségtől vagy a kiszáradástól van, nem tudjuk biztosan. Tény, hogy jól elfáradt.
11.30.
Felhívott a pilot hajó kapitánya, itt vannak már közel a reefhez. A nagy hullámzásban nem láttuk őket.
- Amint felbukkannak, fel kell emelnünk a csónakot. Aztán megpróbáljuk még közelebb húzni magunkat a horgonyhoz, annyira, hogy a lánc rátekeredjen a horgonycsörlőre.
12.00.
Újra hív a pilot hajó. A világítótoronynál vannak. A kapitány javasolja nekünk, hogy mivel bonyolult bejönni, menjünk ki egyedül a lagúnából az átjárón, és majd kint kötélre vesz. Dénes elneveti magát:
- Ha ki tudnánk menni, nem hívtunk volna segítséget. De a propeller totálkáros - válaszolja angolul.
12.20.
Felraktuk a csónakot, aztán nagy erőlködésekkel sikerült a láncot a horgonycsörlőre tekerni. Itt a pilothajó, és a világítótoronytól is jött egy ember nagy RIB gumicsónakkal. Könnyen manőverezett, ő kötözte össze a mi vékony kötelünket a pilothajó vastag kötelével. Dénes elkezdte felhúzni a horgonyt. Nehéz volt, a pilothajó ráadásul nem úgy mozgott, hogy segítsen neki, hanem épp ellenkezőleg. Ment az ordibálás, mert a szél változatlanul fújt 25 csomóval. Nem tudtam segíteni, csak ültem csendben a kokpitban, néztem a korallt körülöttünk, most cseppet sem örültem a látványának, és gondolatban biztattam Dénest.
13.00.
Elindultunk. A fotón épp most jöttünk ki a lagúnából. Rádión tartottuk a kapcsolatot, ha 5 csomó fölé ment a sebességünk, azonnal szóltunk a kapitánynak, hogy lassítson. Tökéletes volt a kooperáció. Később mesélte a kapitány, hogy sokszor, amikor hátranéztek, nem láttak bennünket, csak a laza kötelet. Aztán a hullámok közül egyszer csak előbukkantunk. Mi is féltünk, hogy elszakad a kötél. Dénes próbálta kivédeni a hullámokat, próbálta egyenesben tartani a hajót, de egy nagy hullámnál egyszer csak érezte, hogy a kormányban valami reccsen, és többet nem mozdult. Lejött hozzám olvasni. Néha kiment, ellenőrizte a sebességet és a kötelet. A fotón a lagúnát bekerítő korallzátony:
Végre befejeztem az izgalmas könyvemet. Megmenekültek természetesen a hősök. Mi is. De mennyibe fog ez kerülni, meg tudjuk-e javítani Port Szudánban a hajót, és mi van, ha nem? Olyan kérdések, amikre most nem lehetett válaszolni. Ezért nem is beszéltünk róla, inkább olvastuk a könyvünket.
16.30.
Megérkeztünk a teherkikötőbe, ahol a vitorlások, búvárhajók is horgonyozhatnak. Mikor legutóbb itt jártunk, több mint egy hónapja, csak két itthagyott vitorlást láttunk. Most volt két másik is, amin voltak. Az egyik a Mangolia volt a bulgárokkal Eritreából, a másik egy 44 lábas hajó, fedélzetén egy kanadai pár, Nancy és Steven.
Miközben horgonyzóhelyet kerestünk, nagy koppanással leesett a kormányrúd a helyéről. Megjegyeztem a helyet, de Dénesnek nem tudtam szólni, el volt foglalva a horgonyzással. Majd lekötöttük magunkat a pilothajó köteléről. Adtunk nekik 6 doboz Marlborót, a kapitány pedig elkérte a hajópapírt, és mondta, hogy holnap találkozunk a kikötőkapitány irodájában.
Hát újra itt vagyunk, de most a hajóval. Múltkor Suakinban horgonyoztunk, és busszal jöttünk át ide városnézésre. A partról füttyszót hallottunk. Mellettünk Steven a gumicsónakjába ugrott, mint a szélvész, kiszáguldott a partra, majd beszáguldott az egészségügyi tiszttel a hajónkhoz. Kitöltöttünk egy papírt, adtunk crewlistet, aztán elment. Steven kivitte, majd visszajött egy másik emberrel. Ő az agent, az ügynök. Itt is fogadni kell ügynököt, mint Albániában vagy Egyiptomban, ő intéz minden papírmunkát. 80 $ a díja, 50 $ a customs fee, ingyenes a shore pass 1 hétre, és 25 euró egy hétre a horgonyzás. Mondtuk, hogy várjunk holnapig, először a kikötőkapitánnyal akarunk beszélni. Mondta, oké, és Steven kivitte a partra.
Végre egyedül száguldott vissza. Beszélgettünk vele, nagyon jó fej volt, épp ő kellett nekünk, hogy kicsit rózsásabban lássuk a helyzetünket. Szerencsére holnap még maradnak! Mesélte, hogy ők is majdnem zátonyra futottak, de épp kint voltak a kokpitban, és azonnal motort tudtak indítani. Megúszták. Nekünk nem volt szerencsénk. Állítólag minden évben zátonyra fut egy vitorlás Szudánban. Hát mi jutottunk erre az évre... És komoly pénzeket fizettetnek velük a korall rongálása miatt.
Tavaly egy francia család két gyerekkel futott zátonyra, itthagyták a hajót, hazarepültek, és nem fizettek semmit. Vagy itt áll egy motorosjachthoz kötve egy német vitorlás. Zátonyra futott ő is, aztán fizetés nélkül elhúzta a csíkot. Steven javasolta, hogy mondjuk azt, a hajó sziklának ütődött. Dénes mikor lemerült, látta, hogy halott korallnak ütődött a hajó. A halott korall pedig szikla. Ez a téma lezárva.
Elkeserítőbb volt, hogy a kormánylapát leesett. Dénes szerint nem lehet megtalálni a zavaros, iszapos vízben, 8 méter mélyen. Új kormányt csinálni rengeteg pénz. Én nem voltam ennyire pesszimista.
Fáradtak voltunk, gyengék az átéltek miatt. Zuhanyoztunk egyet, és összebújtunk az orrkabinban. Sajnáltam a hajónkat, hogy ez történt vele. Erős hajó, jó hajó.