Kezdôoldal│ Rólunk│ Melamphyrumról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 



2008. július 21-25.

Baba Adasi - Fethiye - Kalkan (Yesilköy-öböl) - Kas (Bayindir-öböl)



július 21. Baba Adasi - Battikaya Bükü (Fethiye közelében) (22 tmf)


Ma átvitorláztunk a Fethiye nevű település közelébe egy strand elé. Egy gulet a vízen, ez itt a helyi kirándulóhajó:

Azonnal úszni, csúzdázni mentünk. Nagyon tetszett ez Álmi tigrisnek.


július 21. Kenutúra Fethiye-be és vissza (8 km)


Reggel 9-kor kenuba ültünk, és az ókori Lükia legrégibb városába eveztünk. A sok kis öböl még üres volt, a víz tükörsima. Nagyon kényelmes így evezni.

Fethiye kikötőjébe érve nem várt meglepetés fogadott, pelikánok:

Aztán egy teknős:

A lükiaiak egyik jellegzetes temetkezési módját, a sziklasírokat már láttuk az előző kenutúránkon. Ma láthattuk a másik fajtát is, a szarkofágokat. A mólótól nem messze bukkantunk erre a masszív darabra az egyik utcában egy lakótelepi ház mellett. Úgy ült itt ez a helyi bácsi, mintha egy múzeumôr lenne.

Ezt az élményt követte egy tipikus török bazársor:

Kaktuszok, pálmafák a hangulatos éttermek körül:

Albániát idézték fel az itteni házak (bal oldalt a ház az elôreugró felsô szinttel Beratot juttatta eszünkbe).

Az egyik tér közepén állt egy halárus stand, ahol megvehetted a halat, és a körbeépített vendéglôk valamelyikében elkészítették neked. Még csak tíz óra volt amikor itt jártunk, pedig szívesen kipróbáltam volna.

Fethiye egyébként nem egy szép hely. Az 1958-as pusztító földrengés után teljesen újjáépítették a várost. A szarkofágok, sziklasírok, a római kori amfiteátrum szinte sértetlenül vészelték át a földrengést.

Erre a szarkofágra itt az út közepén, csakúgy mint az elsôre a lakótelepen, véletlenül bukkantunk rá. Ha a szarkofág után besétálunk jobbra a házak közötti utcán, akkor a Fethiye-t határoló függôleges, magas, hosszan elnyúló sziklafalba ütközünk, amibe a lükiaiak rengeteg sziklasírt vájtak. A Kr.e. 4. századból valók.

És ekkor lemerült a fotógép aksija :(


július 23. Fethiye-hez közeli öböl - Kalkani-öböl (38 tmf)


Vettünk tegnap Fethiye-ben búvártalpat a picurnak, ebben úszik ki Dénessel a partra. Még indulás elôtt kiviszik a szemetet.

9.30-kor indulunk, motorozunk, majd negyedszélben vitorlázunk az elsô szóba jöhetô horgonyzóhelyig.

A szél ma Álmival együtt lett álmos. 13 órakor picur aludni ment, a szél is elállt. Két óra múlva Álmi felébredt, a szél vele együtt. Hátulról kezdett fújni 15-18 csomóval.

Rengeteg repülôhal ugrál ki elôttünk a vízbôl. Egy se ugrik a fedélzetre. Jó nekik, rossz nekünk. A serpenyőnkbe landoló friss hal nem lenne rossz vacsorára.

A cél elôtt nem sokkal, amikor épp beindítottuk a motort, delfinek jöttek a hajónkhoz, de csak 1-2 percig maradtak. Nagyon nagy testûek voltak. 17.30-kor már horgonyzunk a hatalmas öbelben, ami elsô ránézésre úgy tûnt nekünk, hogy tele van. Befértünk mi is, és még jópár késôn érkezô vitorlás, gulet. A víz valamiféle áramlás miatt nagyon hideg volt. A kép az öbölnek csak egy pindur részét mutatja. Fantasztikusan szép a török partvidék. Zegzugos, rejtett öblök. Igazi kalóztanya volt ez még az 1900-as évek elején is. Aztán az angolok jöttek és rendet tettek. Most paradicsomi kirándulóhely. Nagyon jól érezzük itt magunkat.


július 24. Kalkan (Yesilköy-öböl) — Kas (Bayindir-öböl) (15 tmf)


Dénes reggel lekaparta a propellerre nôtt élôvilágot. Álmi közben azzal szórakozott, hogy a hajó mellett fújta ki a pipájából a vizet, természetesen fel a kokpitba. Mindig elzavartam, de visszaúszott és folytatta. Muszáj volt bemennem a meglepően hideg vízbe.

10 körül elindultunk. Kimotoroztunk, és már húztuk is fel a vitorlákat. Szélerô 20 csomó, negyedszelezünk. Késôbb már félszélben vitorlázunk a part mentén sok kis sziget, zátony mellett. A szél csendesedik, majd a görög sziget, Kastellórizon közelében felerôsödik újra 20 csomóra, és nyugatira fordul. Hátszélben pillangózunk bereffelt nagyvitorlával. Ez a kedvenc. Annyit hajtogattuk, hogy már Álminak is.

Itt egy nappal, jó látási viszonyok mellett tökéletesen látható sziklazátony. Térkép nélkül ködben vagy éjszaka fincsi hely!

A hullámok megnövekedtek, mióta a jobb oldalunkon fekvô Kastellórizon görög sziget mellett vitorlázunk. Nem lehetett már tovább pillangózni, így átkerült az orrvitorla is a jobb oldalra. Közben elúszott mellettünk egy teknôs (ne keresse senki, nincs a fotón).

Nagyon nem tudom (talán nem is lehet) a hullámokat fotón visszaadni. Ami a fotón lejön, az messze nem érzékelteti a szemmel látható, testtel érezhető hullámzást. De annyira fantasztikusak, hogy nem bírom megállni, és újra és újra elkattintom a gépet.

3 óra körül értünk be a védett öbölbe, ahol semmi hullámzás nincs. Ez a vidék is a lükiaiak sziklasírjairól, szarkofágjairól híres. Előttünk a sziklafalban van is néhány az előbbiből.

A tegnapi öböl vize meglepôen hideg volt, az itteni meg túlzottan meleg. Ebben hosszasan lehetne sznorkelezni, ha lenne látnivaló, de az nincs :(


július 25. Kenutúra Kasba és vissza (6 km)


Délelőtt kenuval evezünk át Kasba és vissza. Azért emelem ki, hogy vissza is, mert mint eddig mindig, most is felajánlotta egy kirándulóhajó, hogy húz, és most is nemet mondtunk. Jól néznénk ki, ha 20 km/h-val vontára fogna egy hajó.

Odafelé beeveztünk egy pici barlangba, de nem volt bent semmi érdekes.

A kikötô mólójának a falára végig klassz képeket festettek. Nem egy nagy kikötô, de van hely motoros- és vitorlásjachtoknak, van parti áram, édesvíz, zuhanyzó, még mosoda is.

Szemmelverés ellen védve Musztafa Kemal Atatürk (1880-1938): szultánság eltörlése, 1923. október 29-én Török Köztársaság kikiáltása, ô lesz az ország vezetôje, modern, világi és Nyugat-orientált államot hoz létre drasztikus reformok segítségével. (A róla írt élettörténeti regény itt).

A közeli sziget Kastellórizon, ami a görögöké. Bántja is a törököket nagyon. 1922-ig Kas is görög volt, ezért is láttunk a településen sétálva sok fehérre meszelt házat kékre festett zsalugáterekkel, ajtókkal, kerítésekkel.

Az utcán sétálva belebotlunk egy elôkelô, állítólag királyi szarkofágba a Kr.e. 4. századból. Álmi nagyon kíváncsi, hogy fekszik-e bent valaki.

Felmászunk a sziklasírokhoz is. Az egyiknél tartunk egy kis pihenőt a nagy melegben, mielőtt lesétálnánk egy ókori színáz maradványaihoz.

A római birodalom idején az 1. században épült ez a színház. Állítólag képes volt 4000 nézôt befogadni. Nekem valahogy sokkal kisebbnek tûnt. Egy személyes néptáncbemutatót tartok, Álmi inkább az árnyékban iszik.

Ha a színdarab esetleg unalmas volt, a kilátásra nem lehetett panasz.