(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)
Ma átvitorláztunk a Fethiye nevű település közelébe egy strand elé. Egy gulet a vízen, ez itt a helyi kirándulóhajó:
Azonnal úszni, csúszdázni mentünk. Nagyon tetszett ez Álmi tigrisnek.
Reggel 9-kor kenuba ültünk, és az ókori Lükia legrégibb városába eveztünk. A sok kis öböl még üres volt, a víz tükörsima. Nagyon kényelmes volt így evezni.
Fethiye kikötőjébe érve nem várt meglepetés fogadott, pelikánok:
Aztán egy teknős:
A lükiaiak egyik jellegzetes temetkezési módját, a sziklasírokat már láttuk az előző kenutúránkon. Ma láthattuk a másik fajtát is, a szarkofágokat. A mólótól nem messze bukkantunk erre a masszív darabra az egyik utcában egy lakótelepi ház mellett. Úgy ült itt ez a helyi bácsi, mintha egy múzeumőr lenne.
Ezt az élményt követte egy tipikus török bazársor:
Kaktuszok, pálmafák a hangulatos éttermek körül:
Albániát idézték fel az itteni házak (bal oldalt a ház az előreugró felső szinttel Beratot juttatta eszünkbe).
Az egyik tér közepén állt egy halárus stand, ahol megvehetted a halat, és a körbeépített vendéglők valamelyikében elkészítették neked. Még csak tíz óra volt amikor itt jártunk, pedig szívesen kipróbáltam volna.
Fethiye egyébként nem egy szép hely. Az 1958-as pusztító földrengés után teljesen újjáépítették a várost. A szarkofágok, sziklasírok, a római kori amfiteátrum szinte sértetlenül vészelték át a földrengést.
Erre a szarkofágra itt az út közepén, csakúgy mint az elsőre a lakótelepen, véletlenül bukkantunk rá. Ha a szarkofág után besétálunk jobbra a házak közötti utcán, akkor a Fethiye-t határoló függőleges, magas, hosszan elnyúló sziklafalba ütközünk, amibe a lükiaiak rengeteg sziklasírt vájtak. A Kr.e. 4. századból valók.
És ekkor lemerült a fotógép aksija :(
Vettünk tegnap Fethiye-ben búvártalpat a picurnak, ebben úszik ki Dénessel a partra. Még indulás előtt kiviszik a szemetet.
9.30-kor indulunk, motorozunk, majd negyedszélben vitorlázunk az első szóba jöhető horgonyzóhelyig.
A szél ma Álmival együtt lett álmos. 13 órakor picur aludni ment, a szél is elállt. Két óra múlva Álmi felébredt, a szél vele együtt. Hátulról kezdett fújni 15-18 csomóval.
Rengeteg repülőhal ugrál ki előttünk a vízből. Egy se ugrik a fedélzetre. Jó nekik, rossz nekünk. A serpenyőnkbe landoló friss hal nem lenne rossz vacsorára.
A cél előtt nem sokkal, amikor épp beindítottuk a motort, delfinek jöttek a hajónkhoz, de csak 1-2 percig maradtak. Nagyon nagy testûek voltak. 17.30-kor már horgonyzunk a hatalmas öbelben, ami első ránézésre úgy tûnt nekünk, hogy tele van. Befértünk mi is, és még jópár későn érkező vitorlás, gulet. A víz valamiféle áramlás miatt nagyon hideg volt. A kép az öbölnek csak egy pindur részét mutatja. Fantasztikusan szép a török partvidék. Zegzugos, rejtett öblök. Igazi kalóztanya volt ez még az 1900-as évek elején is. Aztán az angolok jöttek és rendet tettek. Most paradicsomi kirándulóhely. Nagyon jól érezzük itt magunkat.
Dénes reggel lekaparta a propellerre nőtt élővilágot. Álmi közben azzal szórakozott, hogy a hajó mellett fújta ki a pipájából a vizet, természetesen fel a kokpitba. Mindig elzavartam, de visszaúszott és folytatta. Muszáj volt bemennem a meglepően hideg vízbe.
10 körül elindultunk. Kimotoroztunk, és már húztuk is fel a vitorlákat. Szélerő 20 csomó, negyedszelezünk. Később már félszélben vitorlázunk a part mentén sok kis sziget, zátony mellett. A szél csendesedik, majd a görög sziget, Kastellórizon közelében felerősödik újra 20 csomóra, és nyugatira fordul. Hátszélben pillangózunk bereffelt nagyvitorlával. Ez a kedvenc. Annyit hajtogattuk, hogy már Álminak is.
Itt egy nappal, jó látási viszonyok mellett tökéletesen látható sziklazátony. Térkép nélkül ködben vagy éjszaka fincsi hely!
A hullámok megnövekedtek, mióta a jobb oldalunkon fekvő Kastellórizon görög sziget mellett vitorlázunk. Nem lehetett már tovább pillangózni, így átkerült az orrvitorla is a jobb oldalra. Közben elúszott mellettünk egy teknős (ne keresse senki, nincs a fotón).
Nagyon nem tudom (talán nem is lehet) a hullámokat fotón visszaadni. Ami a fotón lejön, az messze nem érzékelteti a szemmel látható, testtel érezhető hullámzást. De annyira fantasztikusak, hogy nem bírom megállni, és újra és újra elkattintom a gépet.
3 óra körül értünk be a védett öbölbe, ahol semmi hullámzás nincs. Ez a vidék is a lükiaiak sziklasírjairól, szarkofágjairól híres. Előttünk a sziklafalban van is néhány az előbbiből.
A tegnapi öböl vize meglepően hideg volt, az itteni meg túlzottan meleg. Ebben hosszasan lehetne sznorkelezni, ha lenne látnivaló, de az nincs :(
Délelőtt kenuval evezünk át Kasba és vissza. Azért emelem ki, hogy vissza is, mert mint eddig mindig, most is felajánlotta egy kirándulóhajó, hogy húz, és most is nemet mondtunk. Jól néznénk ki, ha 20 km/h-val vontára fogna egy hajó.
Odafelé beeveztünk egy pici barlangba, de nem volt bent semmi érdekes.
A kikötő mólójának a falára végig klassz képeket festettek. Nem egy nagy kikötő, de van hely motoros- és vitorlásjachtoknak, van parti áram, édesvíz, zuhanyzó, még mosoda is.
Szemmelverés ellen védve Musztafa Kemal Atatürk (1880-1938): szultánság eltörlése, 1923. október 29-én Török Köztársaság kikiáltása, ő lesz az ország vezetője, modern, világi és Nyugat-orientált államot hoz létre drasztikus reformok segítségével. (A róla írt élettörténeti regény itt).
A közeli sziget Kastellórizon, ami a görögöké. Bántja is a törököket nagyon. 1922-ig Kas is görög volt, ezért is láttunk a településen sétálva sok fehérre meszelt házat kékre festett zsalugáterekkel, ajtókkal, kerítésekkel.
Az utcán sétálva belebotlunk egy előkelő, állítólag királyi szarkofágba a Kr.e. 4. századból. Álmi nagyon kíváncsi, hogy fekszik-e bent valaki.
Felmászunk a sziklasírokhoz is. Az egyiknél tartunk egy kis pihenőt a nagy melegben, mielőtt lesétálnánk egy ókori színáz maradványaihoz.
A római birodalom idején az 1. században épült ez a színház. Állítólag képes volt 4000 nézőt befogadni. Nekem valahogy sokkal kisebbnek tûnt. Egy személyes néptáncbemutatót tartok, Álmi inkább az árnyékban iszik.
Ha a színdarab esetleg unalmas volt, a kilátásra nem lehetett panasz.
