Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



2017.aug.28. - szept.03. Tobago 2.rész



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)


aug.28.

Azt hitte Dénes, hogy guavát vett nekünk, de ez valami más. A piacon rákérdeztem, de nem bírtam megjegyezni a nevét. Mindenesetre érdekes a belseje. Azok a gyökérszerű valamik szurkálják evés közben az ínyt. Déneséknek nem kellett, én megettem, mert ízletes a húsa.

Ma elmentünk sznorkelezni a Buccoo reefhez. A felfújhatós dingivel motoroztunk oda, mert messze van a hajónktól. Csak egy aprócska részt tudtunk két óra alatt átnézni. A Vörös-tenger óta csak sajnálkozunk, hogy mennyire nincs élet a karibi vizekben az ottanihoz képest, épp ezért még jobban örültünk minden halnak, korallnak, amit találtunk. Idővel ez csak rosszabb lesz. Azt mondták itt, hogy 10 éve még nagy élet volt.

A hullámzás egész sok korallt letört, voltak egész nagy területek, ahol a homokon csak a törött darabok hevertek. Az élő korallokon, ha megérintettük, azonnal megállt egy területen a mozgás. Ezzel sokat játszadoztunk. Sok agykorall volt, és a korallok körül valójában nagy élet. Álmi videózott, de leginkább csak a saját szórakozására, így a videóján ez nem látszik. Igaz kevés nagy halat láttunk, de annál több kicsit, ami jó, mert belőlük lesznek a nagyhalak :), ha megélik. Halrajokba úsztunk bele, de nem igazán menekültek. Egy tüskés ráját is sikerült követni. Papagájhalból rengeteg volt. Bőröndhalat is láttunk, és két, gyönyörű kék nagyobb trópusi halat. Álmi összevágta a videóját, feltettem ezt is a honlapra.

Később láttuk, hogy a turistáknak kiadott Tobago magazinban se mutattak a ráján, a kék halon, papagájhalon és teknősön kívül mást. És még néhány megvilágított agykorallt és legyezőkorallt. Szigonypuskát nem lehet használni, ennek ellenére láttunk egy fekete turistánál a strandon.


aug.29.

Egész nap esik, Dénes gyűjt néhány kanna esővizet ivásra (60 liter). Vettünk egy mindenes boltban vízszűrőt, ezen szűrte át utána. Edényekbe, vödrökbe felfogtunk még hajmosásra, mosogatásra. A beachen ahová kijárunk, van egy bár, Bago's beach bar, innen kérhetnénk vizet, vagy a nyilvános strandon is vannak zuhanyzók, onnan lehet még hozni.

Az eső miatt nem mentünk ma a partra, így volt idő a hajóban jobban szétnézni. Pl. átnéztük a főkabinban az üléseknél lévő tárolókat. A hajó jobb és bal oldalán is ilyen tárolórendszer van az ülések mögött. A kályhát Argentínában építette be John és Janett, a második tulajdonospár. Ezzel lerövidült ez a fekhely, ami eredetileg 2 m hosszú volt.

Írtam már, hogy a hajó egyedi tervezésű. Ami azonnal szemet szúrt nekem, amikor megláttam a belsőt, az a konyha mérete volt. Egy 45 lábas hajóhoz képest meglepően pici konyhát kapott, nagyon hasonló kialakítású, és méretében egyező Melamphyrum (32 lábas) konyhájával. Ez az elrendezés és szűkösség praktikus menet közben a dőlésben, billegésben, mert jól ki tudom magam támasztani. (A következő fotókat szept. 13-án reggel csináltam, akkor indultunk St. Luciára, ezért van ilyen szép rend. Minden elpakolva, leesés elleni védelem feltéve.)

A wc-ről már tettem fel fotókat az előző részben. Erről az volt azonnal a véleményem, hogy nagyon beépített (ezt is Johnék építtették be Brazíliában), ami a tágasság rovására megy, de menet közben vagy billegésben épp ez az előnye. Garantáltan nem esik le senki a wc-ről, olyan jól beszorul az ajtó és a szekrény közé.

Az első tulajdonospár, Beckerék csináltattak a wc mellé egy külön helyiségbe fürdőt ülőkáddal, amit Johnék átalakíttattak szerelőműhellyé.

A hajó tágas, mind a fedélzet, a kokpit, mind a hajóbelső. A tetőablakokat nem érem el, csak ha az ülésre állok, és olyan nehezek, robosztusak, hogy nem könnyű nyitni, csukni. A négyből három jól szigetelt, nem csöpög be az eső, a kabin asztala feletti viszont nem.

A szalonban 4 fekhely van. A két oldalsó ülés felett van 1-1, így jön ki a 4. Minden ágyhoz van barna sunbrella anyagból leesés elleni védelem (mi is varrtunk még Melamphyrumra ilyeneket, és Rapidon is van). A szalonból az orrkabin felé menet van Álmi ajtós kabinja, ahol két személy is elfér az ágyon.

Az orrkabinban szintén ketten férnek el, vagy két felnőtt és egy gyerek, vagy 3 gyerek. Mindenhol leesés elleni védelem. Az orrkabin elejébe hatalmas kétszintes tárolónak hagytak helyet, az alsó szint nem látszik, az odapakolt holmikhoz úgy lehet hozzáférni, ha kipakoljuk a felső szintet, és leemelünk egy nagy tetőt. Abban most egy csomó vitorla van, még nem néztük őket át. És a felső szinten is, ebből már két-hármat sikerült felhúzni.


A padlók alatt van a dieseltank (1400 liter üzemanyagnak, majdnem tele diesellel, mert így védte John a rozsdásodástól), két flexibilis vizestank (200 liter), és rengeteg hatalmas tároló többezer méter kötéllel, horgonyokkal (2 db 75 fontos (35 kilós) CQR horgony), külmotorok, ezekből kidobtunk kettőt, kettőt pedig sikerült működővé tennie Dénesnek és Álmosnak.


aug.30.

Zápor, zivatar, néha napsütés. Álmi kievezett a beachre, de jött is vissza, amikor meglátta a közeledő felhőket. Az eső gyorsabb volt nála.

A hajó mellettünk egy Miura 31-es, ilyen volt Dragonwing hajónk teste is, csak a miénknél az első tulaj a felépítményt átépíttette. Egy 70 feletti bermudai lakik rajta. Itt él a lánya, a két fia pedig Kanadában. Hamarosan repül hozzájuk, a hajót meg itthagyja horgonyon.


Mára megint a reefet terveztük főprogramnak, de fény hiányában nem olyan jó a láthatóság, így nem volt sok kedvem. Dénesnek köszönhetően az eső ellenére is elmentünk. Nagy élmény volt, oda-vissza elkapott egy zuhé, és sznorkelezés közben is átment rajtunk két squall. A víz alatt nem éreztünk belőle semmit, persze fény alig volt, de ahogy kidugtuk a fejünket a vízből, nagyon vad volt a táj. Fújt az erős szél, hullámokat kavart, a záporozó cseppek pedig összeálltak egy nagy szürke fátyollá, és nem láttuk többé a pálmafás partot. Gyorsan visszamentünk a víz alá, ott minden változatlan volt. A rája lent feküdt a homokban, a bőröndhal bújkált előlünk, a színes papagájhalak jó célpontok lettek volna, ha Dénes vadászott volna, a két gyönyörű kék hal, Álmi videóján is ott vannak, most is itt voltak. És lionfish-t is láttunk, ami idegen ezeken a vizeken, irtani kell.

Csoki-öbölben St. John szigetén (US Virgin Islands) két hónapot töltöttünk Mr. Frumble-lel, ott figyeltük meg, hogy minden halnak, teknősnek, rájának megvan a maga területe, kicsi halaknál ez egy-két koralltömbnyi, ott találjuk őket minden nap. Tudtam, ha látni akarom ezt vagy azt a színes halat, pontosan melyik korallhoz kell úsznom, és ő ott lesz.

Most látom, hogy az első beszámolónkban Csoki-öbölből, benne vannak a 2010-es Earl hurrikán pusztításáról képek, ahogy az öbölben horgonyzó hajókat tönkreteszi a bejövő hullámzás. Mi három hónappal később érkeztünk oda.

Minden nap folyamatosan figyeljük, hogy mi alakul az Atlanti-óceán felett, mert lassan indulni szeretnénk északra. Sajnos ma újabb neves tropical storm alakult ki, Irma. Figyelnünk kell az útját.


aug.31.

A hajó fedélzetén fogjuk egy resort free wifi jelét, nagyon gyengén, hol elmegy, hol visszajön, de kivárjuk, míg letöltődik a www.nhc.noaa.gov oldalról a National Hurricane Center időjárás-jelentése. Irma hurrikán lett tegnap óta. Még az Atlanti-óceán felett van, napokon belül eléri a karibi térséget. Most biztos, hogy nem indulunk el észak felé.

Tegnap vettünk a boltban fokhagymás-sütőtökös tobagói kenyeret. Uralkodik benne a fokhagyma, mint egy fokhagymás pirítóson, édes, mint a kalács, és én látom és érzem benne a sütőtököt. Álmi, aki utálja a sütőtököt, szerencsére a fokhagyma miatt nem érzi, és ez lett a kedvenc kenyere itt. Hogy kicsit feldobjam a reggelit, megolvasztottam pillanatok alatt az új-zélandi cheddar sajtot, és innentől fogva mindig így esszük majd a sajtot. A répa és az uborka most az a két zöldség, amit Álmi hajlandó megenni.



A felvágottak az USA-ból érkeznek. Furcsa, hogy itt ugyanazokkal találkozunk, amiket ott veszünk, amikor Rapidon élünk, csak itt a duplájába kerül. Ezért itt nem eszünk ilyesmit. A sajtokkal is ez a helyzet, de itt van új-zélandi tömbsajt, és az normális áron van, ebből szoktunk venni. Reggelire váltogatjuk a tükörtojást zöldséggel és az olvasztott sajtos szendvicset zöldséggel.

A nap végén megint a parkba sétáltunk kókuszozni. Nem lehet megunni. Amikor én vágtam a kókuszt, egy idősebb férfi odakiabált, hogy nem kell-e egy kis segítség? Na, ezen Dénesék jót röhögtek.

Más-más íze van a kókuszléknek, attól függ, hogy milyen érettségi állapotban van a kókusz. Álminak ez nem ízlik, mi Dénessel mindet megisszuk. Van olyan is, ami kicsit szénsavas, ahogy egy helyi srác mondta, sprite-os.

A helyiek nagyon kedvesek, az árusok a part mentén mind ismernek már minket. Gyönyörűek a munkáik bambuszból és kókuszból. Egyikük saját festésű pólókat is árult, ezeken láttuk a lime szót:

Come to Tobago and lime

A lime a zöldhéjú kisméretű citromszerűség, ami csak enyhén savanyú. Ezért nem is értettük a feliratot. Jöjjünk Tobagóra és citrom. Hmmm??? Hogy jön ez össze???

Hát úgy, mondta nevetve a srác, hogy a tobagóiak, trinidadiak szlengjében a lime egyenlő a lazulással.

Gyere Tobagóra és lazulj!

Jamaicán is hallotta, hogy ilyen értelemben használták az utcán, de biztos innen tanulták el, és vitték át oda.

Ma van az egyik nemzeti ünnepük, ezen a napon lettek függetlenek az angoloktól. Hatalmas a banzáj a parton, minden autóból dübörög a zene, csoda, hogy még egyben vannak a hangfalak, a resortok is egymással versenyeznek. Van hangulata, a zenék jók, végre nem az amerikai slágerek, hanem valami más. Karibi.


szept.01.

Ma bementünk Scarborough-ba. Álmi nyakán a befülledéstől megjelentek kis fehér gombás foltok, kellett rá valami kenőcs.

Visszafelé megismerkedtünk egy francia és egy svájci vitorlázóval. A francia Chamonix-ból való, ahol befejeződött egy nyári hegymászó utunk, és kimaradt az életünkből a Mont Blanc Zsomborral, Dénessel, miután éjjel feltörték a Dénes anyukájától kölcsönkapott kocsinkat, és ellopták a mászófelszerelésünket és egyéb holminkat. A svájci Genfből jött. Mennek a David szervezte guyanai rallyval. Mi is elcsábultunk, David felvett a listára, kapott is Dénes levelet egy másik vitorlázótól, aki keresett valakit, akivel együtt haladhat majd az úton. De osztottunk-szoroztunk, számoltuk a napokat, és végül nemet mondtunk ennek a fantasztikus kalandnak. Megyünk Rapid Transithoz, ahogy azt terveztük. Csak előbb megvárjuk, hogy merre megy Irma.


szept.02.

Kb. 10-ig a hajón tevékenykedünk, utána készülődünk a partra vásárolni. A településről itt Store bayben még nem csináltam egy fotót se, ma viszem a gépet. A házak színpompásak, jó rájuk nézni :-)))

A Double's, ami a piros ház falán is szerepel, Trinidad és Tobagó étele, Dénes nagyon szereti. Csicseriborsóból van a töltelék, amit egy omlettkinézetű tésztába tesznek. Nekem nem ízlett a tészta, és hogy édes volt a töltelék. Sajnos ma nem volt double's árus, hogy lefotózhassam. 2 adagot adnak egybe, ezért double's a neve, ez kerül 6-10 tobagói dollárba, kb. 220-380 ft-ba. És ez egy ebéd itt, Dénesnek is elég a kettő.

Hatalmas a sorbaállás egy-egy double's árus előtt, elképesztő, ahogy a szépen öltözött, erősen sminkelt dolgozó nők kijönnek tűsarkúban, és vesznek ebből az ételből, amit nagyon gusztustalanul fogyasztanak el. Ezt a folyékony masszát papírba csomagolják, abból eszik ki, nem használnak hozzá evőeszközt. Fura volt nagyon, az arcunk is jól nézett ki utána, meg a kezünk, amire közben kifolyt a lé. Igaz, egy megtermett hamburgert se lehet gusztusosan enni, és a gyorsan olvadó sokgombócos fagyit se.

Afrika lángja a parkban, ahol olyan tiszta volt mindig a mosdó. Ritkaság egy parkban az ilyen, kivéve Japánt. Egyszer egy hatalmas gőte volt bent épp, amikor ott jártam. Sikítva menekültem, mert csak valami nagy sötétet láttam eltűnni a wc mögött a falon. Dénesék bementek, és megtalálták a gőtét.

Hatalmas mangófa a kertben:

Rengeteg a szúnyog és a no see ums, minden nap küzdünk velük. Használjuk a hajón talált szúnyogirtókat, karpereceket, de sajnos lejárt a szavatosságuk és hatástalanok. Vetélkedünk, kinek van több csípése. Van egy 12 V-os wape készülék a hajón, az megy egész éjjel, és a mi 220-as magyar wape készülékünk.

Átjött a francia, javasolt egy-két sznorkelező helyet, mi is nekik. Eleveztünk az egyikhez, láttunk egy murénát, Álmi vette észre, és itt sokfajta korallal találkoztunk, volt sok lila legyezőkorall. De kevesebb érdekes hal volt, mint a Buccoo reefnél. És a hullámzás miatt felkavart homoktól kicsit zavaros is volt a víz.


szept.03.

Az egyik avokadóban kicsírázott a mag. Itt úgy vesszük az árusoktól a zöldséget, gyümölcsöt, hogy megkérdezi, vagy mi szólunk előre, hogy mikor akarjuk elfogyasztani, és olyan érettségűt ad.

Mosás van mára ütemezve, a mosodában tudunk internetezni, ott gépelem be a hajónaplót, szerkesztem a képeket. A hajón nincs rá időm, mindig mozgásban vagyunk.

Irma hurrikán egyre erősödik, már 3-as kategóriájú. Nálunk teljesen elnyomja a passzátszelet, és beindult a hullámzás. Elképesztő, hogy ca. 1000 km-re vonul tőlünk, és ilyen hatással van az itteni viszonyokra.

Azt terveztük, hogy holnap átvitorlázunk Grenadára (80-90 tmf) egy teljesen körülzárt, a hullámoktól védett, biztonságos öbölbe, ahonnan Dénes átvitorlázott ide. De most, hogy itt elnyomta Irma a passzátszelet, a gyenge szélben nincs kedvünk ezt a távot lemotorozni. Maradunk, és reméljük, hogy a mostani nyitott öblünk nem lesz vészesen billegős. Sajnos Tobagónak nincs egyetlen igazán védett öble sem.

Közben már a következő kialakulóban lévő trópusi depressziót figyeljük, ami a jövő hétvégére éri el a karibi térséget.

Dénes közben elmegy a hajós boltba és a Penny Saverbe vásárolni. Valahogy mindig a déli hőségre jut a vásárlás. Most is megviseli ez az 5 km-es séta a hőségben. A fejünk fölött van pont a nap.

Squallok vonulnak el a sziget fölött, szerencsére ezt megúsztuk, ez már elvonult a víz fölé:

Este megint kókuszozunk :-)

Teleittuk magunkat kókuszlével, van most két napra elegendő kókuszhúsunk és újabb szúnyogcsípéseink.

Terv, hogy jövő héten indulunk St. Lucia vagy Martinique felé.