2017. szept. 21-24. Carriacou és Petit Martinique szigetén (Grenada)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

szept.21. Carriacou (Tyrrel bay)

Maria hurrikán elérte Puerto Rico-t is, és hatalmas pusztításokat végzett. Azt mondják, hogy az elmúlt majdnem 90 év alatt ez volt a legerõsebb hurrikán (maximális szélerõ 250 km/h volt), ami ütötte a szigetországot.

Késõbb megismerkedünk Daviddel, aki a US. Coast Guardnál (Egyesült Államok Parti Õrsége) dolgozik mentõrepülõn (HC-130), ami többek között ejtõernyõsöket, mentõtutajokat dob le a vízre. Ez a repülõ látható pl. a The Perfect Storm (Viharzóna, George Clooney) vagy a The Guardians (Hullámtörõk, Kevin Costner) filmekben. Az utóbbiban ebbõl dobják le a sárga mentõtutajt Kevin Costnernek.

Pl. mentésekben vesznek részt, vagy ha fellõnek a vízen egy jelzõrakétát, akkor õket küldik felderíteni. Maria után naponta kell repülniük Puerto Rico-ra, segélyszállítmányokat szállítanak oda. 5 óra repülés oda, 5 vissza. Mesélte, hogy mennyire borzasztóan nézett ki a hely. Mi is néztük az internetre feltett fotókat, videókat, különösen a kikötõkben, öblökben tönkretett, partravetett, elsüllyedt hajókról Irma után is, Maria után is. Kemény volt az idei hurrikánszezon, csak szeptemberben három hurrikán söpört végig a karibi térségen, Irma, Jose és Maria, ebbõl kettõ 5-ös kategóriájú.

Errõl az oldalról vettem ezt a fotót, ami Fajadóban készült ezen a napon: Puerto Rico Maria hurrikán után

Itt van két fotó, amik Irma hurrikán után készültek Tortolán (brit Virgin-szk.) és St Martinon, ahol csak abban a Simson bay lagúnában, ahol mi is horgonyoztunk Mr. Frumble-lel és Dragonwinggel 200 hajó süllyedt el:

Maria most épp halad tovább a Dominikai Köztársaság és Haiti felé. Egymás után üti azokat a szigeteket, amerre mi is vitorláztunk volna St. Lucia után, ha õ nem jön. Most, hogy itt van, nem maradt elég idõnk, hogy eljussunk Floridába október elejére, ahogy azt eredetileg terveztük. Ezért az új terv, hogy odarepülünk. Így ma délelõtt repjegykereséssel indítottunk.

Dénes az egyik bárban, ahol internet is van, két óra alatt megvette a repjegyeket Trinidaról Miamiba okt.10-re, az American Airlines fapadosára. (A szenyó rendszer, amint látta, hogy európai veszi a jegyet, azonnal megemelte a repjegyek árát.) Mi most Grenadán vagyunk, de innen sajnos nincs közvetlen járat az USA-ba, elõször el kell repülni Trinidadra, aztán onnan tovább. Hogy pénzt spóroljunk, egyértelmû volt, hogy Trinidadra vitorlázunk Ventosóval. A hajó ott egyébként is nagyobb biztonságban van. Nem ütik hurrikánok, Grenadán ellenben 2004-ben átment Ivan, és súlyos pusztításokat végzett.

Míg Dénes kereste a repjegyeket, Álmival sétáltunk egy nagyot a környéken, elszopogattunk egy-egy tamarindot.

Ez a sok szép ház mind nyaraló, a fekete szigetlakók vannak megbízva, hogy karbantartsák. Sok esetben ott is laknak a házban.

A sziget tele van kecskékkel. Némelyiknek annyira jó feje van :-)

Ma már evezve is kijutottunk a partra.

Elég furán néz ki a hajó alja a vízvonal alatt. Dénesnek nem volt elég ideje az érkezésünk elõtt, hogy az egész aljat szépen lecsiszolja, lefesse. Csak annyit tett meg, hogy ahol hibát talált, ott csiszolt, alapozott, algagátlózott. John (az elõzõ tulaj) mondta Dénesnek, hogy hagyott a hajón algagátlót. A hajón Dénes csak piros festéket talált, így azt hitte, hogy az algagátló. Mivel nem volt elég neki, vett még algagátlót, de csak kéket kapott. Ezért ilyen színes, foltos a hajó alja. Mostanra kiderült, hogy a piros festékre azonnal ránõnek a csigák, kagylók, vagyis ez egy alapozó volt. Sajnos John felesége mielõtt elhagyta a hajót, rábízta egy vitorlázó párra, hogy nézzenek rá, majd küldjenek neki képeket, hogy minden rendben van-e a kiemelt hajóval. A pár egy sort se írt neki, de a hajóról elvitt néhány dolgot, pl. szerszámokat, rövidhullámú rádiót és az algagátlót is. A pár már elhajózott, mire Dénes Ventosóhoz repült, így nem lehetett rajtuk behajtani.

szept.22. Carriacou (Tyrrel bay)

Ma kora reggel elindultunk, hogy újra megpróbáljunk feljutni a 400 méteres csúcsra. Most vízbõl is többet vittünk, mint két napja, mert akkor a szomjúságtól nagyon szenvedtünk.

Az ovi és az alsó tagozat. Ivan hurrikán 2004-ben ütötte Grenadát, nagy károkat okozott, pl. az akkor itt álló épületeket is használhatatlanná tette. Amerikai adományokból építették fel a mostaniakat.

A mai túrán se unatkoztunk, akadt közben látnivaló, és az ösvényt is kutattuk. Álmi sokszor machetével jelölte meg a fákat, hogy visszataláljunk majd. Találtunk az erdõben egy gyümölcsfát, amit nem ismertünk. A boltost kérdeztem meg a túra után, megmutatva neki a fotógépen a képeket, hogy micsoda. Fõleg az érdekelt minket, hogy ehetõ-e a gyümölcse. Ennek sajnos nem. Erõsen mérgezõ. A zöld burok alatti barna héjból dísztálakat, hangszereket készítenek.

Megint találkoztunk egy teknõssel, de ez még kicsike volt:

Folyt rólunk a víz, nekem ráadásul két napja leégett a vállam, hátam, karom, most lenge hosszúujjast kellett viselnem. Így még izzasztóbb.

Találkoztunk még két nagyobb tekivel, miközben másztak fel õk is a dombra.

Sokféle kaktusz nõ mindenfelé a szigeten.

És végül feljutottunk a csúcsra (Chapeau Carre):-)))

Találtunk egy sugar apple fát (cukoralma), aminek ehetõek a termései, de ezek itt még éretlenek. Ez egy olyan fa, ami Dél-Amerikában õshonos, és innen került át Ázsiába.

A kis dombra jutottunk fel két napja, ma meg a nagyra :-) Ennyi elég is volt ebben a hõségben, jöhet végre az úszás, ebéd, szieszta.

szept.23. Carriacou (Tyrrel bay)

Ma élelmet kellett szereznünk pár napra, mert holnap átvitorlázunk egy másik szigetre, egy igazán pici, de még lakott szigetre.

Tyrell bayben van néhány pici bolt szûk választékkal, ezért szerencsét próbáltunk a sûrûbben lakott Esserében, ami 20 percnyi gyaloglásra van tõlünk. Itt még kisebb volt a választék. Álmi éhes volt, ezért beültünk egy aprócska kifõzdébe, ahol csak chicken rotit lehetett kapni. Nem ismertük ezt az ételt. Tobagón láttuk úton útfélen kiírva a nevét, ami azt jelenti, hogy valami népszerû, olcsó karibi étel kell legyen. Kértünk egyet Álminak. A nõ bement a konyhába, elkészítette, aztán kihozta. Nagy csalódás volt. Egy búzalisztbõl készült tortillaszerû tésztába volt csomagolva curryvel fûszerezett fõtt krumpli, és néhány csont csirkebõrrel. Amíg el nem olvastam az interneten, hogy ez az étel általában tényleg ebbõl áll, és csirkeszárnydarabot aprítanak bele, abban a tudatban voltunk, hogy átvertek minket, és a lerágott csontokat kaptuk meg bõröstül. 10 grenadai dollárba került, ami 1000 Ft. Többet nem veszünk ilyet.

Volt a pulton egy zacskó tele mangókkal, amiket a szomszédos kertben álló mangófáról szedtek. Megkérdeztem mennyiért ad 3-at. Odaadta ingyen. A piacon 5 grenadai dollárt kellett volna fizetni 3-ért, így kicsit kárpótolva éreztük magunkat a chicken roti után.

Esserében találtunk egy kis boltban sajtot, mást nem. Tyrrel bayben volt két zöldséges, az egyikkel annyit beszélgettem a plantainrõl (a fõzõs, sütõs banánról), hogy adott 4 érettet ingyen. Vettünk még tojást, darabja 100 ft volt (kettõ ebbõl sajnos záp volt). Avokádót, krumplit, répát (ami kanadai, se Grenadában, se Trinidad és Tobagón nincs helyi répa), dinnyét, figgseket, amik apró banánok, más ízûek, mint a banánnak hívott banánfélék.

Figg, mangó, dinnye:

A plantainek éretten már nagyon édesek voltak. Megkóstoltam, de még így se enném nyersen, ahogy a krumplit se. Eddig csak sütve ettük, de most muszáj volt kipróbálni fõve is, mert ez a másik módja annak, ahogyan eszik. Két perc fõzés a kuktában, miután kijön a szelepen a két piros csík. Olyan íze volt, mintha gyümölcskompótot ettünk volna. De a magas keményítõtartalom miatt laktató. Imádjuk Dénessel. Ha fõzve, köretként akarjuk enni, akkor érdemes zöld héjút venni, annak még nagyon magas a keményítõ tartalma, és csak kicsit édes.

szept.24. Carriacou (Tyrrel bay) - Petit Martinique (10 tmf)

Közel van Petit Martinique szigete, ami még Grenadához tartozik. Mellette van a még kisebb Petit St. Vincent, ami egy magánsziget nyaralóresortokkal, gyönyörû homokos, pálmafás parttal, de ez már St. Vincent and The Grenadines-hoz tartozik. Ez utóbbi igazi gyöngyszem a sok sziget között, de csak akkor mehetünk a partjára, ha a bárban fogyasztunk valamit. Mi most nem ezért jöttünk. Körülötte korallzátonyok vannak, amiknél szerettünk volna sznorkelezni.

A két kis sziget:

Egy katamarán ment el mellettünk, õ a Grenadines-ok egyikére tartott.

Union Island, ami St. Vincent and The Grenadines-hoz tartozik:

3.5 óra alatt átvitorláztunk. Közben félig megkerültük Carriacou-t. Kipróbáltuk milyen, ha berakjuk a pici rúdkormányt, és azzal kormányzunk. Nehéz, de élmény volt, én vittem a hajót, mert élveztem. Egy teknõs mellett mentünk el, nem bukott le, nem ijedt meg tõlünk :-)

Petit Martinique pici, lakott sziget, autó csak max. 10 van rajta, mi ebbõl 3-mal találkoztunk másnap, amikor túráztunk. Lakossága 900 fõ. Mögöttem látszik a legmagasabb domb, a Piton, ami 250 m magas.

Bekaptunk valamit, aztán leraktuk a felfújhatós dingit, rá a motort, és elindultunk a messzeségbe a reefekhez. Már odafelé aggódtam, gyûltek a felhõk, közeledtek az óceán felõl a sziget, a zátonyok felé. 2.5 km-t kellett motoroznunk egy nem megbízható motorral. A hullámokat az érkezõ zivatar szele már kezdte felkorbácsolni. Az ég még kék volt, de tele felhõkkel. Mondtam a többieknek, hogy forduljunk vissza, nincs kedvem zuhéban itt lenni, sötét lesz, és akkor lent se lehet jól látni. Dénes végül igent mondott, Álmi meg haragudott rám nagyon. Épp sikerült visszaérnünk, és bemászni a hajóba, amikor leszakadt az ég. Ekkor már nem volt olyan mérges rám. Sõt. Olyan szelet kaptunk, hogy ha nem vagyunk a hajón, és állítja le Dénes a szélgenerátort, tönkrevágta volna az akksikat. Holnap pedig kiderül, hogy a motort, ha felhajtottuk volna, ahogy mindig tesszük, akkor nem tudtuk volna visszahajtani a vízbe, mert valami a hosszú állásban berozsdásodott. Szóval a viharban jöhettünk volna vissza evezve (a szél segített volna).

A pici szigeten még jóval túl vannak a zátonyok, ott buknak át a fehér, habos hullámok.

Dénes addig maradt kint az esõben, míg jól le nem hûlt. A jó idõ már nem jött vissza, ami nem volt akkora probléma, jól jönne már a hajóbelsõben is egy kis lehûlés.