2017. szept. 25-26. Petit Martinique és újra Carriacou (Grenada)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

szept.25. Petit Martinique

Korán keltünk, hogy még a nagy hõség elõtt túrázzunk egyet. De nem elég korán a felsõtagozatosokhoz képest, akiket Carriacou szigetére, Hillsborough-ba visz át a komp minden reggel.

Álmi nagy öröme Ventosón a motoros dingi. Õ kormányozza, õ tölti bele a benzint.

8 elõtt már az utcán sétálunk. Ez az ovi:

A suli falára (csak az alsósok tanulnak itt) Grenada fontos terményeit festették fel:

A kenyérgyümölcsfa (breadfruit tree), amit a rabszolgák élelmezésére hoztak át a csendes-óceáni szigetvilágból:

A szerecsendió és a banán:

"A banana a day

keeps the doctor away."

Napi egy banán távol tartja az orvost.

A kakaó és a cukornád:

A gyapot:

A suli után jobbra kanyarodtunk a tengerparti útról, és elindultunk meredeken felfelé. Szembejöttek velünk az ovisok, az alsósok, mindenkin cuki kis egyenruha. A cél most is a sziget legmagasabb pontja, a Piton nevû dombtetõ volt 250 méter magasan. Már a zöldségestõl megtudtuk, hogy nem visz föl rá út, de valameddig megközelíthetõ.

Mögöttünk a Grenadinesok szigetei. Hozzánk legközelebbi a Petit St. Vincent, a homokos, pálmafás tengerpartú magánsziget. Látszanak körülötte a zátonyok, ahová tegnap motoroztunk, csak visszafordultunk a zivatar miatt. És a zátonyok mögött a nyílt óceán.

Álmos megközelített egy kecskét, hogy kiszabadítsa a beakadt kötelét. Ennek az lett a vége, hogy a kecske félelmében Álmi lába köré tekerte a kötelét. Álmi alig bírt talpon maradni, a kötél egyre szorosabban feszült a lábán, jól lehorzsolta a bõrét. Végül a kezével nyomta el a kecskét a jó irányba, hogy az magától letekerje a kötelet.

Újabb jóarc:

A kecskék után már hamar megszûnt az ösvény, ezért a csúcsot figyelve elindultunk be az erdõs részbe. Az erdõben egy "csináld magad" játszótérre bukkantunk:

Ótközben láttunk két teknõst, pont olyanokat, mint Carriacou-n. A játszótértõl kúszva, lapulva próbáltunk a bozótosban felfelé jutni, de minden próbálkozásunk vége az lett, hogy már tényleg nem tudtunk továbbmenni. Végül feladtuk. Álmi nem hozta ma a machetéjét, nem volt mivel bozótot írtani.

Visszasétáltunk az utolsó házig, és innen próbáltunk meg egy másik ösvényen, más irányban feljutni, de a szuper ösvény keresztülvitt a szigeten, és mi a másik oldalon kötöttünk ki, a Piton pedig ott röhögött rajtunk végig, magasan fölöttünk.

A motoros dingivel jöttünk ki, aminek a motorját fel kell hajtanunk, amikor kihúzzuk a partra, de felhajtjuk akkor is, ha sznorkelezünk valahol, és lehorgonyozzuk a dingit. Hát most nem tudtuk lehajtani. Valami berozsdásodott. Elõ az evezõket, hazáig eveztünk. Szerencsére arra fújt minket a szél. Utána hatalmas fürdõzést csaptunk. A tegnapi vihar óta 20-25 csomós szél fúj, ezt mondja még holnapra is az idõjárás-elõrejelzés. A hullámok csak növekedtek tegnap óta, ami egyenlõ azzal, hogy billeg a hajó :-(

Carriacou-n hajóépítés is folyik, ilyen vitorlásokat építenek:

Már dél körül megkaptuk az újabb zivatart, de most még erõsebb széllel. Így a sznorkelezés ma is elmaradt. A szélgenerátort megint le kellett kapcsolni. Megy át a zivatar Carriacou-ra:

A sziget népszerû a vitorlázók körében, mert itt a legolcsóbb az alkohol a környéken. Itt tankolnak fel belõle. Sokan átvitorláznak a Grenadinesokról, be se jelentkeznek, csak alkolholt vesznek, aztán mennek vissza. Mi már a finom tejport várjuk, abból kéne feltankolnunk, de azt csak a fõszigeten, Grenadán lehet kapni.

szept.26. Petit Martinique - Carriacou (Tyrrel bay) (10 tmf)

Reggel megint elment mellettünk az iskolás ferry, aztán mi is felhúztuk a horgonyt. Idefelé krajcoltunk a szembeszélben, 3.5 órás volt az út, most majdnem végig hátszél, félszél segít. Ventoso él :-) 2.5 óra alatt visszaértünk Tyrrel baybe. Útközben megint lehagytunk egy teknõst. Ez se ijedt meg tõlünk. Ma is bedobtuk a csalit, de olyan gyorsak voltunk, hogy ki-kiugrált a vízbõl. Így csak a sirályok kapják be, de most szerencsére egy sincs a közelben. Még Rapiddal Maine államban megtörtént ez velünk, oda lett a csali, oda lett a sirály :-(((

Kicsit változtak a hajók, amíg távol voltunk. Elment néhány, de jöttek újak. A korábbi helyünkre már lehorgonyzott egy katamarán, új helyet kellett keresnünk. Volt két bója a vízen, azt gondoltuk, hogy hajóknak van, ezért távolságot tartottunk, hogy ha jön rá valaki, ne akadjunk össze vele. Aztán sznorkelezni mentünk. Így derült ki, hogy ezek a bóják egy nagy hajó roncsát jelzik. Álmi azonnal visszament a kamerájáért, és Dénessel videót készítettek a roncsról.

Álmi ügyesen merül, jól megy neki az egyenlítés, 9 méterre minden gond nélkül lemegy már. A homokos aljzatról most õ hoz fel tengericsillagot:

Ebéd elõtt még motorozik egyet. Olyan cuki, próbál minél gyorsabban menni, de mindenkinek nagyobb, erõsebb a motorja, elszáguldoznak mellette.

Naplementéig a parton vagyunk. A boltban egy nagy kartondobozba lehet tenni adományokat a dominicaiaknak, akiken 5-ös erõsséggel ment keresztül pár napja Maria. Vajon a beletett dolgokból mennyi jut tényleg oda? A hajósoknál is elindult a gyûjtés, egy-két hajó vállalkozott rá, hogy a fedélzetén adományokat szállít, és külön kérték, hogy ha lehet, pénzt is adjunk, arra van a legnagyobb szükség.

Vásároltunk néhány dolgot (holnap átvitorlázunk a fõszigetre, Grenadára), egy rövidet interneteztünk az egyik pálmafa alatt, és próbáltunk egy szép helyet találni, hogy felvágjuk a maradék két kókuszunkat. A parton a dagály miatt nem akadt ilyen. Helyette az egyik dombtetõt céloztuk meg, csak lesz közben egy szép tisztás.

Rá is bukkantunk. Mangófa alatt vitt az ösvény, de a mangók még éretlenek voltak. Azóta megtudtam, hogy éretlenül is fel lehet õket használni, meg kell fõzni, vagy nyersen hozzá lehet adni salátákhoz.

Találtunk egy gyönyörû helyet, kilátás a hajókra. Épp, hogy végeztünk az egyik kókusszal, arra jött egy helyi. Kölcsönadta a machetéjét, azzal álom volt vágni a kókuszt. Amíg mi az övét használtuk, addig õ fogta, nézegette Álmosét. Szerette volna õ felvágni a kókuszt, de nem engedtük. Hagytuk, hogy megmutassa, õ hogyan csinálná, aztán Álmi folytatta. Ahány ember, annyi módszer. Akik St. Lucián megmutatták, azok is másképp vágták, õ is.

Ez volt az elsõ alkalom itt Tyrrel bayben, hogy a víz szinte tükörsima volt este :-) St. Lucián volt utoljára billegésmentes éjszakánk. Ezek ritka alkalmak, ajándék minden ilyen, de ez sajnos azzal jár, hogy nem fúj a szél, és még izzasztóbb az éjszaka.