Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



2017. okt. 02-10. Trinidad 1.rész



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



okt.02-03. Grenada (St. George's) - Trinidad (Chaguaramas) (90 tmf)


Strandolós nap, nyugis nap, esőerdős túranap, vásárlós nap. Négy nap jutott Grenadára, most pedig egyéjszakás menet vár ránk Trinidadra.

A kijelentkezést Dénes intézi, mint mindig. Általában elég ehhez a kapitány, de van ahol mindenkit látni akarnak. Erre vonatkozólag nem lehet 100%-ra pontos infót szerezni még a hivatalban sem, mert az egyik hivatalnok ezt mondja, a másik aztán egész mást akar.

A Port Louis névre hallgató jachtkikötőben van a vám- és a bevándorlási hivatal szerény kuckója, egy egyszobás faházikó. Szerénységben nem lehet párja az a néhány megajacht, ami a kikötőben áll.

Dénes elég volt a kijelentkezéshez, utána még 2 kanna (2 x 25 liter) vizet is szerzett a kikötőből.

Odavolt jó két órát, ezalatt volt időm elmosogatni, és indulásra összepakolni Ventosót. Ez minden indulás része. Mindent el kell pakolni, hogy dőléskor nehogy leessen. És mindezt úgy, hogy a hajó mozgása közben ne ütődjenek semminek, mert meg lehet őrülni ezektől a hangoktól. Edénycsörömpölés, a tárolókban guruló, ütődő tárgyak hangja, és még sok más zörej. Nem nagy feladat, de kell hozzá egy kis idő.

9.45-kor elindultunk. Az időjárás-jelentés pontos volt. Az út első óráiban a 20-25 csomós DK-i szelet szorítottuk az elnyújtott, 1.5 méteres hullámokon. Ventosó nagyon ment, 7-8 csomóval repesztett teljes vitorlázattal. Addig könyörögtem, amíg végre Dénes rászánta magát, hogy előremenjenek az orrfedélzetre, és levideózzák a fröccsöket. Álmi összevágta az anyagot, és feltette a youtubecsatornájára, ami elérhető, ha az ezelőtti beszámolóra kattintotok.

A szél fokozatosan keletire fordult, és lecsökkent 15 csomóra. Eddig nem volt alkalmas a menet másra, mint élvezni a vitorlázást, kapaszkodni, ellent tartani a hajó mozgásának, bámulni a hullámokat. Most kicsit ereszthettünk a gyeplőn, megettük a tegnap elkészített ebédet.

Itt a földön, beékelve két szekrény közé, védve vannak a kukták a csúszás ellen. Csirke és plantain (főzős-sütős banánféleség) az ebéd:

Pontosan délre volt a célpont, Trinidad. Mivel a szél is keletről nyugatra tolt minket, és az Észak-egyenlítői-áramlás is nyugatra vitt 1-3!!! csomóval, muszáj volt félszélnél kicsit élesebben vitorláznunk, nehogy nagyon nyugatra sodródjunk.

Naplemente után vettük észre tőlünk nyugatra a hatalmas, kivilágított fúrótornyot, amit először teherszállítónak gondoltunk. Kis idő kellett, míg egyértelművé vált, hogy nem mozog. Kb. 12 tmf-re voltunk tőle. Később egy másik fúrótorony fényeit láttuk a távolban, amit szintén először hajónak gondoltunk. A gyomromban végig volt egy kis görcs a kalózok miatt, akik az elmúlt években ezen a környéken támadtak meg vitorlásokat, halászhajót, de Dénes, aki erről mesélt nekünk, azt mondta, hogy tavaly elkapták őket. Reméltem, hogy tényleg tiszta a terep.

Megint 2-3 órákat őrködtem, hogy Dénes tudjon aludni, neki pedig csak 1-1 órát kellett őrségben maradnia, amit volt, hogy betartott, volt, hogy nem. Mivel Aries-t, a nem működő szélkormányunkat nem tudta Dénes szétszerelni a vízen, hogy javíthasson rajta, végig nekünk kellett kormányoznunk. Hatalmas luxus a szélkormány, minden hajónkon áldás volt, nagyszerű lenne, ha itt is működne.

Zenét hallgattam végig, most nem volt érdemes belekezdeni valamelyik hangoskönyvbe, mert azokat többnapos menetekre tartogatom. És ezen az estén, hosszú idő után újra sapka, hosszúujjas és tréning volt rajtam éjszaka. Kellett ez a viselet, mert a nedves bőröm fázott, ahogy a szél fújta, és nem volt éjjel nap, hogy kompenzáljon. Dénesnek se volt elég a nappali viselet, felvett egy pólót.

Tőlünk balra folyamatosan villámlott, egy csillag se látszott arrafelé az égen, de szerencsére a squallok elkerültek, amíg én voltam őrségben. Dénesnek viszont jutott egy, de szerencsére nem volt erős sem a vele érkező szél, sem az eső. Utána viszont csökkent a szélsebesség, mi is nagyon lelassultunk, de nem kellett motort indítani. Nem siettünk. Világos előtt nem akartunk megérkezni, mert a fősziget és egy apró sziget közötti keskeny átjárón kellett bejutnunk egy nagyobb öbölbe.

Még napfelkelte előtt újra én vettem át az őrséget. Balra és előttünk Trinidad zöld szigetei sötétlettek, jobbra kivilágítva egy vontatóhajó húzott egy hosszú uszájt. Lassan egyre világosabb lett, a szigetek zöld színt öltöttek, én pedig ébresztettem Dénest, mert közel voltunk már a bejárathoz.

Miután átvette a kormányzást, gyorsan tükörtojást sütöttem mindannyiunknak reggelire. Közben fejhallgatóval a fülemen zenét hallgattam, mert így mindig elkerülöm a tengeribetegséget. Ez az én módszerem.

Az első trinidadiak, akikkel az átjárónál találkoztunk:

Jobbra előttünk a Coast Guard (Parti Őrség) egyik kikötője:

Kilátásunk visszafelé:

Megérkeztünk Chaguaramashoz. Ez nem egy település, ez egy hatalmas terület neve, ahol kikötők sorakoznak egymás mellett, és a Coast Guard bázisai is itt találhatók elszórva. Előtte a vízen a távolban fúrótorony, a parthoz közeledve pedig teherhajók, halászhajók, vitorlások horgonyoznak. Trinidadot elkerülik a hurrikánok, ezért sok hajós tölti itt a hurrikánszezont, vagy hagyják itt a hajót hosszabb-rövidebb időre. A kikötők fel vannak szerelve a hajójavításhoz, karbantartáshoz, sőt a hajóépítéshez is. Cris Doyle, aki rengeteg cruising guide írója, itt építtette 2002-ben a mostani hajóját, egy katamaránt, amit majd látunk is kiemelve a Power Boats Marinában.

Egy javításra szoruló fúrótorony az egyik kikötőben:

8-kor már a vám- és a bevándorlási hivatal stégje előtt kavircolunk Ventosóval. Betonstégük van, és mi apálykor érkeztünk. A hullámzás a vízi forgalomtól erős, nem állhatunk oda. Szétverődne a hajó oldala, korlátja, és a puffereink most nem segítenek.

"Zorró segít, ha baj van..."

A hivatal a CrewsInn jachtkikötő területén van. Gondoltuk, odaállunk az egyik üres úszóstégükhöz a Zorro nevű motorosjacht mögé, de Zorró cserbenhagyott. A kikötő egyik alkalmazottja észrevette a szándékunkat és rohant oda hozzánk, de amikor megtudta, hogy mi célból használnánk a helyet, elküldött minket. Visszamotoroztunk a horgonyzó hajók közé.

A víz látványa már idefelé lehervasztotta a lelkesedésünket. Szemét, olaj, döglött halak. Siralmas. (A fotót egy másik alkalommal készítettem, akkor tiszta volt a víz.) Ebben nem mosogathatok és nem fürödhetünk.

Túl sok hajó volt a vízen, horgonyzásra alig maradt hely. Voltak szabadon álló fizetős bóják is. Gondoltuk, ráállunk egyre, bejelentkezünk az országba, aztán lesz időnk új horgonyzóhelyet keresni. Megcéloztunk egyet. Elkaptuk, de nem bírtuk megtartani, mert még haladt a hajó. El kellett engednünk. Közben egy árbóc nélküli katamaránról épp indult ki a partra egy gyerekes család, de látva minket, azonnal a segítségünkre siettek. Odadobtuk nekik a kötelet, áthurkolták, visszaadták.

Azonnal ledobtuk a dingit, összeszedtük a bejelentkezéshez a papírokat, és visszaeveztünk a CrewsInnbe. 9-kor már a bevándorlási hivatalban ücsörögtünk a légkondiban. Dénes először állva kezdte töltögetni a pultnál a nyomtatványokat, de érezte, hogy mindjárt összeesik. Hullámzott alattunk a padló, ha egyhelyben álltunk. Leülve jobban lett, addig kitöltöttem néhány papírt, ülve, Álmi is a saját papírjait. Mire végeztünk, kint már szakadt a trópusi eső. Szerencsére a vám a szomszéd épületben volt. Ott is elvoltunk egy órát. Fizettettek velünk 50 TT dollárt, amiért az öböl vizén vagyunk, ez heti összeg, minden megkezdett héten ki kell fizetni. Aztán várakoztunk a teraszon, hogy elálljon végre az eső. Közben egy kolibrit figyeltünk, ahogy virágról virágra repkedett.

A hajóra visszaérve áthorgonyoztunk. Utána aludtunk pár órát, aztán ebédet készítettem. Virslit sütöttem, amit még Grenadán vettünk. Vákuumcsomagolásban hűtés nélkül is bírják napokig.

Két fő feladatunk volt a mai napra: pénzt váltani, és megtalálni a legolcsóbb kikötőt, ahol kiemeltetjük Ventosót, amíg mi az USA-ban leszünk, hogy eladjuk Rapid Transitot. A CrewsInnben ilyen lehetőség nincs. Ő kipipálva. Most sorra vettük a többit (Power Boats, Corall Cove, Peak).

A Power Boatsban váltunk pénzt (USA dollárt) a recepción, 6.5 TTD-t kapunk egyért. Tobagón a kínai boltokban tudtunk kedvezően váltani (1 USD = 7 TTD). Később megtudjuk, hogy az egyik itteni hajós boltban, a Budget Marine-ban is 7-ért váltanak, és nagyon kell nekik a dollár. Véletlenül rábukkanunk majd Port of Spainben egy kaszinóra, ahol 7.5-et adnak.

A Corall Cove volt a legolcsóbb kikötő, mert kedvezményt adtak, amiért azonnal fizettünk készpénzben, és a hajó kiemelése is ingyen volt. Még így se volt olcsó mulatság, 700 USA dollárt fizettünk 6 hétre (maradhattunk 7 hetet :-)). A szerződésben szerepelt, hogy aki itt tartja a hajóját, és három hónapnyi elmaradása van a fizetéssel, annak a hajója a kikötő tulajdonába kerül. Az USA-ban, pl. a Brewer Marinában, Warwickban, ahol Rapidot hagytuk minden évben, voltak hajók, amik évek óta nem fizettek, és a kikötő nem tudja behajtani rajtuk. Ma kedd van, csütörtök reggelre tudtuk megszervezni a kiemelést. Este a Power Boatsban zuhanyoztunk. Jéghideg édesvíz. Nagyon ránkfért :-)

Sok a pelikán az öbölben. Minden cölöpre jut egy. De elég ijedősek:


okt.04. Trinidad (Chaguaramas)


Zajos a hely, füldugóval aludtam az éjjel. A CrewsInn mellett van a fúrótornyokat kiszolgáló teherhajók, hatalmas munkahajók mólója. Egy tud egyszerre a mólóhoz állni, azt töltik fel vízzel, üzemanyaggal, javításokat végeznek rajta. Hatalmas a hangzavar. Éjjel-nappal folyik rajtuk a munka. A többiek az öbölben várakoznak, egyikkel végeztek, már áll is be a másik. Rengeteg a trinidadi, venezuelai halászbárka, ők is folyamatosan mozgásban vannak. Kirakodnak, aztán mennek megint halászni. Hatalmas az élet az öbölben, mozgalmas a hely.

Előttünk áll bóján az árbóc nélküli 46 lábas katamarán, Apatiki, amin egy osztrák család él két kisgyerekkel (5 és 7 évesek). A férj egy barátjával hozta át télen a hajót az Atlanti-óceánon, míg az anyuka a két kicsival csak itt csatlakozott hozzá a Karibon (Tobagón). Küzdelmes menetük volt, és azoknak is, akik velük egy időben indultak át. Kemény szeleket, hatalmas hullámokat kaptak. Eltört az egyik árbócuk. Mesélte az apuka, hogy két hajó is leadta a mayday-t, őket kimentették.

Nyolc hónapja vannak itt, próbálta maga megjavítani az árbócot, de nem sikerült, rendeltek egyet, most azt várják. Közben a két elektromos belmotor is tönkrement, helyettük két új benzines külmotorot rendelt. Elektromos külmotort használnak a dingihez, de az is tönkrement, most ezt is lecserélik egy új, de már benzines külmotorra. (Amíg megveszik az újat, kölcsönadjuk nekik az egyik külmotorunkat, ami a dinginkhez van.) A két testen van egy-egy árbóc, azokon pedig junk vitorlázat, olyan mint Dragonwing hajónkon volt. Az ép árbócot leszedték, a fedélzetre van kötözve.

Érdekes egyedi építésű hajó, ők 2015-ben vették használtan. Hiányzik a katamaránokra jellemző tágas szalonja, helyette egy fedett kormányállása van. Egyik test a gyerekeké, a másik a felnőtteké. A konyha a fedélzeten van mosogatóstól, sütős tűzhelyestől.

Álmi sokat játszik majd a két kisgyerekkel. Igaz, hogy kicsik hozzá, de nincsenek az ő életkorának megfelelő gyerekek, és legalább nem felejti el a németet.

Ma sétáltunk egy jó hosszút a hőségben. A Coast Guard emberei pedig edzést tartottak, libasorban futottak az út szélén, őket meg egy mentőautó és egy furgon követte, ha valakinek baja lenne. Ez egyébként, tapasztaljuk majd, hogy mindennapos programjuk.

Chaguaramas területe sokáig elnyúlik a part mentén, de nincsenek lakóházak, csak kikötők, Coast Guard bázisok, két strandolós öböl, tele szeméttel a partjuk. Van néhány szemétszedő, akiket azért fizetnek, hogy naponta végigsétáljanak az úttest mentén, és zsákokba gyűjtsék össze a földről a szemetet. Így nem tud sok felhalmozódni.

Tobagóhoz képest itt másabb a tömegközlekedés, pedig ugyanaz az ország. Ott autók szállítják olcsón az embereket. Itt a furgonok, mint Grenadán. Az autók már drágábban visznek el, és mindkét szigeten van a hihetetlenül olcsó busz, ami Tobagón nekünk nem volt alkalmas oda, ahová mindig jártunk, de itt tökéletes nekünk. Kiderítjük a menetrendjét (Menjenek ki egészre, mondja az egyik. Nem-nem, legyenek ott háromnegyedre, mondja egy másik.), de egy bibi azért van. A buszon nem lehet venni buszjegyet, így akinek nincs, az nem szállhat fel, akkor sem, ha oda akarná adni a pénzt a sofőrnek. Megtudjuk, hogy a Power Boats Marina pici élelmiszerboltjában tudunk venni jegyet. 2 TT dollár egy jegy (3 jegy sincs 1 USD). Nyugdíjasoknak ingyenes. Ennyibe kerül akkor is, ha csak egy megállót megyünk, ami gyakran csak 100 métert jelent, és akkor is, ha a fővárosig, Port of Spainig. Úgy működik, mint Budapesten egy BKV-jegy.

Keselyűk:

Nyári szünetben és hétvégenként nagyon sokan strandolnak itt:

A kikötők előtt vannak kajaárusok, Dénes kedvence, a doubles is kapható az egyiknél:

Édes, chilis csicseriborsó lisztből és feles zöldborsó-őrleményből készült pitaszerű tésztába csomagolva. A lisztállagúra darált száraz, feles zöldborsó sok ételnek az alapja.

Dénes márciusban, amikor megnézte Grenadán Ventosót, átrepült Trinidadra is, megnézni egy eladó vasbetonhajóját. Még mindig itt állt kiemelve, de már új tulajdonossal a fedélzetén. Egy svájci vette meg. Álmi végre beszélgethetett újra "svicerdücsül", svájci németül. A svájci majd átviszi a hajót a Corall Cove-ba (ahol mi is kiemeltetjük Ventosót), mert ott olcsóbb tartani.


okt.05. Trinidad (Chaguaramas)


Mozgalmas nap volt a mai. Délelőtt szárazra került Ventosó. Berendezkedtünk a szárazföldi életre.

Délután levágtam Dénes haját.

És végre internethez jutottunk. Minden kikötő máshogy védi az internetét, itt csak a főépület internetes szobájában lehet a wifi jelet fogni, és csak 8-16 óráig tartják nyitva a szobát. (Dénes majd elintézi, hogy mi tovább is használhassuk :-)) Ez az egyetlen légkondis helyiség, ahol napközben kis pihenőt tarthatunk, kicsit lehűlhetünk. És Álmi tanulhat.


okt.06. Trinidad (Chaguaramas)


Elmentünk autóval a legközelebbi településre, Carrenage-ba a Massy store-ba bevásárolni. Az olcsóbb furgonok tele voltak, így maradt a kocsi (17 TTdollár 3unknak). A kikötőknek vannak kis élelmiszerboltjaik, de kicsi a választék és drágábbak, mint ez a bolt, ami szintén fájdalmasan drága. Még a helyi, folyamatosan termő zöldségek, gyümölcsök is aranyáron vannak. Egyedül a krumpli olcsó, 1 kg 7 TT dollár, azaz 1 USA dollár, azaz kb. 265 ft. Minden hajós ki van akadva. Itt nincs piac, ahhoz be kellenne buszozni a fővárosba, a helyi kis boltokat rácsokkal védik, nem lehet bemenni, kérni kell az árut, legyen az élelmiszerbolt vagy háztartási bolt, műszaki bolt, vasárubolt. Nagy a szegénység, gyakoribb a bűnözés. Dénes próbált ecsetet venni, de amikor sorra került, és egyesével hozatta oda megnézni a különböző ecseteket, feladta. Otthagyta a boltot. A Massy szerencsére nem ilyen. Csupa helyi dolgot igyekeztem vásárolni, hogy az itteni ízeket, ételeket készítsem el. Dasheen gumókat (17.5 TT/kg), plantaint (22.5 TT/kg), callalloohoz dasheen leveleket (16 TT/kg), sütőtököt (15 TT/kg), okrát (48 TT/kg) vettem a csirke (43 TT/kg) mellé. És megfőztem első callaloomat:

Isteni lett, Dénes beírta a naplómba, hogy mennyei ebédet készítettem :-)

A zöld callaloo mellé a dasheen gumóból készítettem második köretet. Álmi belenyalt mindkettőbe, aztán közölte, hogy ő ebből egy falatot se, neki krumplipüré kell. Nem erőszakoskodom, mert már visszaöklendezte a lecsót, a padlizsánt és a sütőtököt is, amikor kértem, hogy egyen belőle néhány falatot. Biztos, hogy kinövi, én is ilyen voltam kiskoromban.

Fantasztikus madárélet van a hajó körül és mellettünk az erdőben. Papagájok repkednek felettünk, egy pici színes madár minden nap a napelem alatti kötélgyűrűkön ugrándozik és csicsereg. Svácjban volt két kedvenc madárfajunk, az egyik folyamatosan "street view"-t (sztrítvjú), a másik "aujourd'ui"-t (ozsurdüi) kiáltott. Itt nem lehet szavakat felismerni, némelyeknek kellemes, másoknak kifejezetten fülsértő a hangja.


okt.07-09. Trinidad (Chaguaramas)


Dénes folyamatosan takarítgatja a hajó alját. Minden kicsi rozsdafoltot lecsiszol. Nagy munkákba nem akar belekezdeni, mert pár nap múlva repülünk az USA-ba.

Ennek a kikötőnek van medencéje, ide jár az osztrák család is lubickolni. Álmi szórakoztathatja a gyerekeket, és társaloghat németül. Van néhány kókuszpálma is, arról létrára mászva Dénes egy csomó kókuszt szerez mindannyiunknak.


okt.10. repülünk az USA-ba


Délelőtt Port of Spainbe, Trinidad fővárosába buszoztunk, ahonnan délután repült a gépünk Miamiba. Dénes az előző nap feladta Rapid Transitról a hirdetést. Már néhányan jelentkeztek is, hogy adjunk időpontot.

A munka azoknak való, akik nem tudják, hogyan lazuljanak (= lime):

Rapid Hamptonban (Virginia állam) várt minket. Miamiból megnézte Dénes az összes lehetőséget (repülő, kocsibérlés, busz) oda. A legolcsóbbnak a Grey Hount (agár) busztársaság járata bizonyult. A Grey Hount megfelelője nálunk a VOLÁN. A reptérről indultunk este 11-kor, és egy átszállással, másfél napos utazással jutottunk Hamptonba. Azt hittem, hogy borzasztó lesz, de a szétfagyást leszámítva élmény volt végigutazni az egykori rabszolgatartó államokon (Florida, Georgia, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia). Ezek az amerikaiak teljesen lököttek. Szétfagyunk a légkonditól a buszon, a várótermekben, a várótermek elé kintre pedig nem tesznek padokat, hogy leüljünk, átmelegedjünk. 8 dollárért árulnak plédeket... Mennyi áramot, pénzt lehetne megspórolni, ha nem hűtenének ennyire. Minden utas fázik, takarókkal, kabátokkal utaznak, pedig kint 25 fok van.


okt.11-12. USA


12-én reggel 8 körül értünk Hamptonba (Virginia) a hajónkra. Gyönyörű környezetben van a kikötő, ahol Dénes Rapidot hagyta. De erről nem itt, hanem Rapid Transitnál folytatom a történetet.