2017. okt. 02-10. Trinidad 1.rész

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

okt.02-03. Grenada (St. George's) - Trinidad (Chaguaramas) (90 tmf)

Strandolós nap, nyugis nap, esõerdõs túranap, vásárlós nap. Négy nap jutott Grenadára, most pedig egyéjszakás menet vár ránk Trinidadra.

A kijelentkezést Dénes intézi, mint mindig. Általában elég ehhez a kapitány, de van ahol mindenkit látni akarnak. Erre vonatkozólag nem lehet 100%-ra pontos infót szerezni még a hivatalban sem, mert az egyik hivatalnok ezt mondja, a másik aztán egész mást akar.

A Port Louis névre hallgató jachtkikötõben van a vám- és a bevándorlási hivatal szerény kuckója, egy egyszobás faházikó. Szerénységben nem lehet párja az a néhány megajacht, ami a kikötõben áll.

Dénes elég volt a kijelentkezéshez, utána még 2 kanna (2 x 25 liter) vizet is szerzett a kikötõbõl.

Odavolt jó két órát, ezalatt volt idõm elmosogatni, és indulásra összepakolni Ventosót. Ez minden indulás része. Mindent el kell pakolni, hogy dõléskor nehogy leessen. És mindezt úgy, hogy a hajó mozgása közben ne ütõdjenek semminek, mert meg lehet õrülni ezektõl a hangoktól. Edénycsörömpölés, a tárolókban guruló, ütõdõ tárgyak hangja, és még sok más zörej. Nem nagy feladat, de kell hozzá egy kis idõ.

9.45-kor elindultunk. Az idõjárás-jelentés pontos volt. Az út elsõ óráiban a 20-25 csomós DK-i szelet szorítottuk az elnyújtott, 1.5 méteres hullámokon. Ventosó nagyon ment, 7-8 csomóval repesztett teljes vitorlázattal. Addig könyörögtem, amíg végre Dénes rászánta magát, hogy elõremenjenek az orrfedélzetre, és levideózzák a fröccsöket. Álmi összevágta az anyagot, és feltette a youtubecsatornájára, ami elérhetõ, ha az ezelõtti beszámolóra kattintotok.

A szél fokozatosan keletire fordult, és lecsökkent 15 csomóra. Eddig nem volt alkalmas a menet másra, mint élvezni a vitorlázást, kapaszkodni, ellent tartani a hajó mozgásának, bámulni a hullámokat. Most kicsit ereszthettünk a gyeplõn, megettük a tegnap elkészített ebédet.

Itt a földön, beékelve két szekrény közé, védve vannak a kukták a csúszás ellen. Csirke és plantain (fõzõs-sütõs banánféleség) az ebéd:

Pontosan délre volt a célpont, Trinidad. Mivel a szél is keletrõl nyugatra tolt minket, és az Észak-egyenlítõi-áramlás is nyugatra vitt 1-3!!! csomóval, muszáj volt félszélnél kicsit élesebben vitorláznunk, nehogy nagyon nyugatra sodródjunk.

Naplemente után vettük észre tõlünk nyugatra a hatalmas, kivilágított fúrótornyot, amit elõször teherszállítónak gondoltunk. Kis idõ kellett, míg egyértelmûvé vált, hogy nem mozog. Kb. 12 tmf-re voltunk tõle. Késõbb egy másik fúrótorony fényeit láttuk a távolban, amit szintén elõször hajónak gondoltunk. A gyomromban végig volt egy kis görcs a kalózok miatt, akik az elmúlt években ezen a környéken támadtak meg vitorlásokat, halászhajót, de Dénes, aki errõl mesélt nekünk, azt mondta, hogy tavaly elkapták õket. Reméltem, hogy tényleg tiszta a terep.

Megint 2-3 órákat õrködtem, hogy Dénes tudjon aludni, neki pedig csak 1-1 órát kellett õrségben maradnia, amit volt, hogy betartott, volt, hogy nem. Mivel Aries-t, a nem mûködõ szélkormányunkat nem tudta Dénes szétszerelni a vízen, hogy javíthasson rajta, végig nekünk kellett kormányoznunk. Hatalmas luxus a szélkormány, minden hajónkon áldás volt, nagyszerû lenne, ha itt is mûködne.

Zenét hallgattam végig, most nem volt érdemes belekezdeni valamelyik hangoskönyvbe, mert azokat többnapos menetekre tartogatom. És ezen az estén, hosszú idõ után újra sapka, hosszúujjas és tréning volt rajtam éjszaka. Kellett ez a viselet, mert a nedves bõröm fázott, ahogy a szél fújta, és nem volt éjjel nap, hogy kompenzáljon. Dénesnek se volt elég a nappali viselet, felvett egy pólót.

Tõlünk balra folyamatosan villámlott, egy csillag se látszott arrafelé az égen, de szerencsére a squallok elkerültek, amíg én voltam õrségben. Dénesnek viszont jutott egy, de szerencsére nem volt erõs sem a vele érkezõ szél, sem az esõ. Utána viszont csökkent a szélsebesség, mi is nagyon lelassultunk, de nem kellett motort indítani. Nem siettünk. Világos elõtt nem akartunk megérkezni, mert a fõsziget és egy apró sziget közötti keskeny átjárón kellett bejutnunk egy nagyobb öbölbe.

Még napfelkelte elõtt újra én vettem át az õrséget. Balra és elõttünk Trinidad zöld szigetei sötétlettek, jobbra kivilágítva egy vontatóhajó húzott egy hosszú uszájt. Lassan egyre világosabb lett, a szigetek zöld színt öltöttek, én pedig ébresztettem Dénest, mert közel voltunk már a bejárathoz.

Miután átvette a kormányzást, gyorsan tükörtojást sütöttem mindannyiunknak reggelire. Közben fejhallgatóval a fülemen zenét hallgattam, mert így mindig elkerülöm a tengeribetegséget. Ez az én módszerem.

Az elsõ trinidadiak, akikkel az átjárónál találkoztunk:

Balra elõttünk a Coast Guard (Parti Õrség) egyik kikötõje:

Kilátásunk visszafelé:

Megérkeztünk Chaguaramashoz. Ez nem egy település, ez egy hatalmas terület neve, ahol kikötõk sorakoznak egymás mellett, és a Coast Guard bázisai is itt találhatók elszórva. Elõtte a vízen a távolban fúrótorony, a parthoz közeledve pedig teherhajók, halászhajók, vitorlások horgonyoznak. Trinidadot elkerülik a hurrikánok, ezért sok hajós tölti itt a hurrikánszezont, vagy hagyják itt a hajót hosszabb-rövidebb idõre. A kikötõk fel vannak szerelve a hajójavításhoz, karbantartáshoz, sõt a hajóépítéshez is. Cris Doyle, aki rengeteg cruising guide írója, itt építtette 2002-ben a mostani hajóját, egy katamaránt, amit majd látunk is kiemelve a Power Boats Marinában.

Egy javításra szoruló fúrótorony az egyik kikötõben:

8-kor már a vám- és a bevándorlási hivatal stégje elõtt kavircolunk Ventosóval. Betonstégük van, és mi apálykor érkeztünk. A hullámzás a vízi forgalomtól erõs, nem állhatunk oda. Szétverõdne a hajó oldala, korlátja, és a puffereink most nem segítenek.

"Zorró segít, ha baj van..."

A hivatal a CrewsInn jachtkikötõ területén van. Gondoltuk, odaállunk az egyik üres úszóstégükhöz a Zorro nevû motorosjacht mögé, de Zorró cserbenhagyott. A kikötõ egyik alkalmazottja észrevette a szándékunkat és rohant oda hozzánk, de amikor megtudta, hogy mi célból használnánk a helyet, elküldött minket. Visszamotoroztunk a horgonyzó hajók közé.

A víz látványa már idefelé lehervasztotta a lelkesedésünket. Szemét, olaj, döglött halak. Siralmas. (A fotót egy másik alkalommal készítettem, akkor tiszta volt a víz.) Ebben nem mosogathatok és nem fürödhetünk.

Túl sok hajó volt a vízen, horgonyzásra alig maradt hely. Voltak szabadon álló fizetõs bóják is. Gondoltuk, ráállunk egyre, bejelentkezünk az országba, aztán lesz idõnk új horgonyzóhelyet keresni. Megcéloztunk egyet. Elkaptuk, de nem bírtuk megtartani, mert még haladt a hajó. El kellett engednünk. Közben egy árbóc nélküli katamaránról épp indult ki a partra egy gyerekes család, de látva minket, azonnal a segítségünkre siettek. Odadobtuk nekik a kötelet, áthurkolták, visszaadták.

Azonnal ledobtuk a dingit, összeszedtük a bejelentkezéshez a papírokat, és visszaeveztünk a CrewsInnbe. 9-kor már a bevándorlási hivatalban ücsörögtünk a légkondiban. Dénes elõször állva kezdte töltögetni a pultnál a nyomtatványokat, de érezte, hogy mindjárt összeesik. Hullámzott alattunk a padló, ha egyhelyben álltunk. Leülve jobban lett, addig kitöltöttem néhány papírt, ülve, Álmi is a saját papírjait. Mire végeztünk, kint már szakadt a trópusi esõ. Szerencsére a vám a szomszéd épületben volt. Ott is elvoltunk egy órát. Fizettettek velünk 50 TT dollárt, amiért az öböl vizén vagyunk, ez heti összeg, minden megkezdett héten ki kell fizetni. Aztán várakoztunk a teraszon, hogy elálljon végre az esõ. Közben egy kolibrit figyeltünk, ahogy virágról virágra repkedett.

A hajóra visszaérve áthorgonyoztunk. Utána aludtunk pár órát, aztán ebédet készítettem. Virslit sütöttem, amit még Grenadán vettünk. Vákuumcsomagolásban hûtés nélkül is bírják napokig.

Két fõ feladatunk volt a mai napra: pénzt váltani, és megtalálni a legolcsóbb kikötõt, ahol kiemeltetjük Ventosót, amíg mi az USA-ban leszünk, hogy eladjuk Rapid Transitot. A CrewsInnben ilyen lehetõség nincs. Õ kipipálva. Most sorra vettük a többit (Power Boats, Corall Cove, Peak).

A Power Boatsban váltunk pénzt (USA dollárt) a recepción, 6.5 TTD-t kapunk egyért. Tobagón a kínai boltokban tudtunk kedvezõen váltani (1 USD = 7 TTD). Késõbb megtudjuk, hogy az egyik itteni hajós boltban, a Budget Marine-ban is 7-ért váltanak, és nagyon kell nekik a dollár. Véletlenül rábukkanunk majd Port of Spainben egy kaszinóra, ahol 7.5-et adnak.

A Corall Cove volt a legolcsóbb kikötõ, mert kedvezményt adtak, amiért azonnal fizettünk készpénzben, és a hajó kiemelése is ingyen volt. Még így se volt olcsó mulatság, 700 USA dollárt fizettünk 6 hétre (maradhattunk 7 hetet :-)). A szerzõdésben szerepelt, hogy aki itt tartja a hajóját, és három hónapnyi elmaradása van a fizetéssel, annak a hajója a kikötõ tulajdonába kerül. Az USA-ban, pl. a Brewer Marinában, Warwickban, ahol Rapidot hagytuk minden évben, voltak hajók, amik évek óta nem fizettek, és a kikötõ nem tudja behajtani rajtuk. Ma kedd van, csütörtök reggelre tudtuk megszervezni a kiemelést. Este a Power Boatsban zuhanyoztunk. Jéghideg édesvíz. Nagyon ránkfért :-)

Sok a pelikán az öbölben. Minden cölöpre jut egy. De elég ijedõsek:

okt.04. Trinidad (Chaguaramas)

Zajos a hely, füldugóval aludtam az éjjel. A CrewsInn mellett van a fúrótornyokat kiszolgáló teherhajók, hatalmas munkahajók mólója. Egy tud egyszerre a mólóhoz állni, azt töltik fel vízzel, üzemanyaggal, javításokat végeznek rajta. Hatalmas a hangzavar. Éjjel-nappal folyik rajtuk a munka. A többiek az öbölben várakoznak, egyikkel végeztek, már áll is be a másik. Rengeteg a trinidadi, venezuelai halászbárka, õk is folyamatosan mozgásban vannak. Kirakodnak, aztán mennek megint halászni. Hatalmas az élet az öbölben, mozgalmas a hely.

Elõttünk áll bóján az árbóc nélküli 46 lábas katamarán, Apatiki, amin egy osztrák család él két kisgyerekkel (5 és 7 évesek). A férj egy barátjával hozta át télen a hajót az Atlanti-óceánon, míg az anyuka a két kicsival csak itt csatlakozott hozzá a Karibon (Tobagón). Küzdelmes menetük volt, és azoknak is, akik velük egy idõben indultak át. Kemény szeleket, hatalmas hullámokat kaptak. Eltört az egyik árbócuk. Mesélte az apuka, hogy két hajó is leadta a mayday-t, õket kimentették.

Nyolc hónapja vannak itt, próbálta maga megjavítani az árbócot, de nem sikerült, rendeltek egyet, most azt várják. Közben a két elektromos belmotor is tönkrement, helyettük két új benzines külmotorot rendelt. Elektromos külmotort használnak a dingihez, de az is tönkrement, most ezt is lecserélik egy új, de már benzines külmotorra. (Amíg megveszik az újat, kölcsönadjuk nekik az egyik külmotorunkat, ami a dinginkhez van.) A két testen van egy-egy árbóc, azokon pedig junk vitorlázat, olyan mint Dragonwing hajónkon volt. Az ép árbócot leszedték, a fedélzetre van kötözve.

Érdekes egyedi építésû hajó, õk 2015-ben vették használtan. Hiányzik a katamaránokra jellemzõ tágas szalonja, helyette egy fedett kormányállása van. Egyik test a gyerekeké, a másik a felnõtteké. A konyha a fedélzeten van mosogatóstól, sütõs tûzhelyestõl.

Álmi sokat játszik majd a két kisgyerekkel. Igaz, hogy kicsik hozzá, de nincsenek az õ életkorának megfelelõ gyerekek, és legalább nem felejti el a németet.

Ma sétáltunk egy jó hosszút a hõségben. A Coast Guard emberei pedig edzést tartottak, libasorban futottak az út szélén, õket meg egy mentõautó és egy furgon követte, ha valakinek baja lenne. Ez egyébként, tapasztaljuk majd, hogy mindennapos programjuk.

Chaguaramas területe sokáig elnyúlik a part mentén, de nincsenek lakóházak, csak kikötõk, Coast Guard bázisok, két strandolós öböl, tele szeméttel a partjuk. Van néhány szemétszedõ, akiket azért fizetnek, hogy naponta végigsétáljanak az úttest mentén, és zsákokba gyûjtsék össze a földrõl a szemetet. Így nem tud sok felhalmozódni.

Tobagóhoz képest itt másabb a tömegközlekedés, pedig ugyanaz az ország. Ott autók szállítják olcsón az embereket. Itt a furgonok, mint Grenadán. Az autók már drágábban visznek el, és mindkét szigeten van a hihetetlenül olcsó busz, ami Tobagón nekünk nem volt alkalmas oda, ahová mindig jártunk, de itt tökéletes nekünk. Kiderítjük a menetrendjét (Menjenek ki egészre, mondja az egyik. Nem-nem, legyenek ott háromnegyedre, mondja egy másik.), de egy bibi azért van. A buszon nem lehet venni buszjegyet, így akinek nincs, az nem szállhat fel, akkor sem, ha oda akarná adni a pénzt a sofõrnek. Megtudjuk, hogy a Power Boats Marina pici élelmiszerboltjában tudunk venni jegyet. 2 TT dollár egy jegy (3 jegy sincs 1 USD). Nyugdíjasoknak ingyenes. Ennyibe kerül akkor is, ha csak egy megállót megyünk, ami gyakran csak 100 métert jelent, és akkor is, ha a fõvárosig, Port of Spainig. Úgy mûködik, mint Budapesten egy BKV-jegy.

Keselyûk:

Nyári szünetben és hétvégenként nagyon sokan strandolnak itt:

A kikötõk elõtt vannak kajaárusok, Dénes kedvence, a doubles is kapható az egyiknél:

Édes, chilis csicseriborsó lisztbõl és feles zöldborsó-õrleménybõl készült pitaszerû tésztába csomagolva. A lisztállagúra darált száraz, feles zöldborsó sok ételnek az alapja.

Dénes márciusban, amikor megnézte Grenadán Ventosót, átrepült Trinidadra is, megnézni egy eladó vasbetonhajóját. Még mindig itt állt kiemelve, de már új tulajdonossal a fedélzetén. Egy svájci vette meg. Álmi végre beszélgethetett újra "svicerdücsül", svájci németül. A svájci majd átviszi a hajót a Corall Cove-ba (ahol mi is kiemeltetjük Ventosót), mert ott olcsóbb tartani.

okt.05. Trinidad (Chaguaramas)

Mozgalmas nap volt a mai. Délelõtt szárazra került Ventosó. Berendezkedtünk a szárazföldi életre.

Délután levágtam Dénes haját.

És végre internethez jutottunk. Minden kikötõ máshogy védi az internetét, itt csak a fõépület internetes szobájában lehet a wifi jelet fogni, és csak 8-16 óráig tartják nyitva a szobát. (Dénes majd elintézi, hogy mi tovább is használhassuk :-)) Ez az egyetlen légkondis helyiség, ahol napközben kis pihenõt tarthatunk, kicsit lehûlhetünk. És Álmi tanulhat.

okt.06. Trinidad (Chaguaramas)

Elmentünk autóval a legközelebbi településre, Carrenage-ba a Massy store-ba bevásárolni. Az olcsóbb furgonok tele voltak, így maradt a kocsi (17 TTdollár 3unknak). A kikötõknek vannak kis élelmiszerboltjaik, de kicsi a választék és drágábbak, mint ez a bolt, ami szintén fájdalmasan drága. Még a helyi, folyamatosan termõ zöldségek, gyümölcsök is aranyáron vannak. Egyedül a krumpli olcsó, 1 kg 7 TT dollár, azaz 1 USA dollár, azaz kb. 265 ft. Minden hajós ki van akadva. Itt nincs piac, ahhoz be kellenne buszozni a fõvárosba, a helyi kis boltokat rácsokkal védik, nem lehet bemenni, kérni kell az árut, legyen az élelmiszerbolt vagy háztartási bolt, mûszaki bolt, vasárubolt. Nagy a szegénység, gyakoribb a bûnözés. Dénes próbált ecsetet venni, de amikor sorra került, és egyesével hozatta oda megnézni a különbözõ ecseteket, feladta. Otthagyta a boltot. A Massy szerencsére nem ilyen. Csupa helyi dolgot igyekeztem vásárolni, hogy az itteni ízeket, ételeket készítsem el. Dasheen gumókat (17.5 TT/kg), plantaint (22.5 TT/kg), callaloohoz dasheen leveleket (16 TT/kg), sütõtököt (15 TT/kg), okrát (48 TT/kg) vettem a csirke (43 TT/kg) mellé. És megfõztem elsõ callaloomat:

Isteni lett, Dénes beírta a naplómba, hogy mennyei ebédet készítettem :-)

A zöld callaloo mellé a dasheen gumóból készítettem második köretet. Álmi belenyalt mindkettõbe, aztán közölte, hogy õ ebbõl egy falatot se, neki krumplipüré kell. Nem erõszakoskodom, mert már visszaöklendezte a lecsót, a padlizsánt és a sütõtököt is, amikor kértem, hogy egyen belõle néhány falatot. Biztos, hogy kinövi, én is ilyen voltam kiskoromban.

Fantasztikus madárélet van a hajó körül és mellettünk az erdõben. Papagájok repkednek felettünk, egy pici színes madár minden nap a napelem alatti kötélgyûrûkön ugrándozik és csicsereg. Svácjban volt két kedvenc madárfajunk, az egyik folyamatosan "street view"-t (sztrítvjú), a másik "aujourd'hui"-t (ozsurdüi) kiáltott. Itt nem lehet szavakat felismerni, némelyeknek kellemes, másoknak kifejezetten fülsértõ a hangja.

okt.07-09. Trinidad (Chaguaramas)

Dénes folyamatosan takarítgatja a hajó alját. Minden kicsi rozsdafoltot lecsiszol. Nagy munkákba nem akar belekezdeni, mert pár nap múlva repülünk az USA-ba.

Ennek a kikötõnek van medencéje, ide jár az osztrák család is lubickolni. Álmi szórakoztathatja a gyerekeket, és társaloghat németül. Van néhány kókuszpálma is, arról létrára mászva Dénes egy csomó kókuszt szerez mindannyiunknak.

okt.10. repülünk az USA-ba

Délelõtt Port of Spainbe, Trinidad fõvárosába buszoztunk, ahonnan délután repült a gépünk Miamiba. Dénes az elõzõ nap feladta Rapid Transitról a hirdetést. Már néhányan jelentkeztek is, hogy adjunk idõpontot.

A munka azoknak való, akik nem tudják, hogyan lazuljanak (= lime):

Rapid Hamptonban (Virginia állam) várt minket. Miamiból megnézte Dénes az összes lehetõséget (repülõ, kocsibérlés, busz) oda. A legolcsóbbnak a Greyhound (agár) busztársaság járata bizonyult. A Greyhound megfelelõje nálunk a VOLÁN. A reptérrõl indultunk este 11-kor, és egy átszállással, másfél napos utazással jutottunk Hamptonba. Azt hittem, hogy borzasztó lesz, de a szétfagyást leszámítva élmény volt végigutazni az egykori rabszolgatartó államokon (Florida, Georgia, Dél-Karolina, Észak-Karolina, Virginia). Ezek az amerikaiak teljesen lököttek. Szétfagyunk a légkonditól a buszon, a várótermekben, a várótermek elé kintre pedig nem tesznek padokat, hogy leüljünk, átmelegedjünk. 8 dollárért árulnak plédeket... Mennyi áramot, pénzt lehetne megspórolni, ha nem hûtenének ennyire. Minden utas fázik, takarókkal, kabátokkal utaznak, pedig kint 25 fok van.

okt.11-12. USA

12-én reggel 8 körül értünk Hamptonba (Virginia) a hajónkra. Gyönyörû környezetben van a kikötõ, ahol Dénes Rapidot hagyta. De errõl nem itt, hanem Rapid Transitnál folytatom a történetet.