2018. márc. 22-28. Guadeloupe, Les Saintes, Terre de Haut sziget 1. rész
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2018. márc. 22. Portsmouth (Dominica) - Les Saintes, Terre de Haut sziget (20 tmf)
A hét évvel ezelőtti beszámolónk a Guadeloupe-hoz tartozó sok kis szigetből álló Les Saintes-ekről ITT, ebben a beszámolóban.
Dénes kora reggel elevezett még a halászok stégjéhez két kanna vízért. Én addig összepakolok lent, mert ma indulunk tovább. Az asztalon illatoznak a tegnap vett péksütik. Leginkább a bennük rejlő fahéjtól és valami más fűszertől, amit nem sikerül kitalálnom, hogy mi. Csak narancs kéne, és karácsonyi hangulatban hagynánk el ezt a trópusi szigetet.
Dénes hamarosan visszaér a vízzel, mellé rossz hírekkel. A víz kicsit fehéres színnel folyt a csapból, nem tudjuk, hogy ez mitől van, és hogy így iható-e. Majd ruhamosásra, hajmosásra ezt használjuk. A rosszabb hír, hogy a dereka nagyon fáj a tegnapi, mai vízhozataltól. "Maradjunk? Pihensz inkább?" - aggódom. "Nem, menjünk, majd a Saintes-eken pihenek."
7.50-kor indulunk, és azonnal be is dobjuk a pecát. De a sargassó-moszat ma sem hagyja, hogy hal akadjon a csalinkra. Gyorsabb az összes halnál. És amerre a szemünk ellát, mindenütt ott van. A sziget domborzata miatt nincs egyenletes szelünk, lehet tudni, hogy mikor lesz szinte szélcsend, és hol csap le ránk viharos erővel. A sebességünk ennek megfelelően 2-6 csomó, a hullámok mérete a sziget takarásában minimális. A szigetet elhagyva a hullámok 2-3 méteresek, a szél egyenletesen 25 csomó körüli, és kapunk erősebb pöfföket. Dénes reffeli a nagyvitorlát, az orrvitorlát pedig félig betekeri.
Hét éve se volt békésebb a menet, amikor a Les Saintes-ekről vitorláztunk át Bukdács úrral Portsmouth-ba. Akkori beszámolónk a mai szakaszról, csak akkor fordított irányban, ITT olvasható. A mosógépmenetben Álmi Stugeront kér, hogy lent olvashasson. Én inkább kint fotózok, beszélgetek Dénessel. Versenyzünk két hajóval, aztán világossá válik, hogy csak az egyik jön a Saintes-ekre. A hullámok fantasztikusak, visszaadhatatlanok a képeken, videókon. De én mindig próbálkozom :-) Dominica mögöttünk:
Három óra alatt elértük a sok kis szigetből álló szigetcsoportot. Itt már nyugodtabb a víz. Több lehetőség is van, hogy bejussunk közéjük, és a Terre de Haut nevet viselő szigethez jussunk. Mi az egyiket választjuk, a szintén idetartó vitorlás egy másikat. Ő nyer. Mi meg gyönyörködhetünk a Pain de Sucre bazaltoszlopaiban, mert mellette visz el az utunk.
A képen együtt a Pain de Sucre és a sziget legmagasabb csúcsa (309 m), amit majd sokszor megmászunk, de ezt most még nem is sejtjük:
A bazaltszikla melletti beach előtt mooringokon állnak a hajók, ezért fizetni kell, de van lehetőség horgonyozni is. Nem állunk itt meg, ez még túl messze van a központtól.
A bazaltoszlopok:
Befordulunk jobbra, és a sziget egyetlen települése néz velünk szembe. Előtte fizetős mooringokon állnak a hajók. Hét éve még ezek a mooringok sem voltak itt, horgonyozhattunk szabadon. Most csak jó távol a parttól lehetséges. Sárga bóják jelölik, hogy honnantól szabad. És már az a rész is tele van hajókkal. Közöttük van See Ya (Rodney bay, St. Pierre). 12-kor horgonyon ez mellett a versenygép mellett:
Szerencsénkre van egy kis homokos beach, elég addig eveznünk, és onnan majd gyalog megyünk a központba. Nem kell a nagyon távoli dingidokkig erőlködnünk az erős szembeszélben, ami Dénes derekának jelenlegi állapotában egyébként is teljesen lehetetlen.
Dénes kiúszik, mert az talán helyrehozza a derekát, vagy nem árt annyit, mint az evezés, mi meg a középső ülésre ülünk Álmival, és közös erővel megküzdünk a széllel. Hatalmas teknős úszik mellettünk, kár, hogy miután levegőzött, lemerül, és nem látjuk többé.
Ventoso a kék nagyvitorla-takarójával ott horgonyoz a katamarán mögött (a kép érkezésünk másnapján készült, azért nincs már ott a versenyhajó mellettünk):
A szigeten robogókkal és elektromos kisautókkal (golfkocsi jellegűvel) közlekednek főleg, a robogók miatt baromi büdös van. A háztetők vadi újnak néznek ki, és azok is. Maria hurrikán után gyorsan helyrehozták a károkat. Ez a sziget egy nyaralóparadicsom, az ittélők kiadják a házaikat a turistáknak, akik naponta több komppal érkeznek a szigetre. Ez itt nem Dominica. Ide jön a pénz.
Jellegzetes ház Terre de Haut-n:
Igazán ötletes kerítésdísz: összenyomott pillepalackok színes folyadékkal töltve.
A bejelentkezés a kompoknak épített móló közelében van egy épületben, amiben mosoda (8 euro / 7 kg-os mosógép, 2 euro a szárítás), internetező, kis bár működik. Itt kell szólni, ha vizet szeretnénk. Megmondjuk, hány liter kell, kifizetjük, depositot adunk egy kulcsra, amivel a kompok mólójához sétálunk. Ott a csap, amit a kulccsal tudunk megnyitni. Erősen klórozott vizet kapunk, de a vízszűrőnkkel csökkenteni tudjuk a klórt. Az internet 2 euró / fél óra / fő. A password sajnos naponta változik. Hogy pénzt spóroljunk, minden alkalommal, amikor itt járunk, kicsit trükközünk. Dénes fél órát marad, megszerzi a passwordöt, aztán az épület előtti sétány egyik padján folytatjuk mind3an a netezést.
A derékfájás miatt a járás nehezére esik Dénesnek, ezért ő ücsörög a padon, internetezik (Volvo Ocean Race vitorlás földkerülő verseny, biatlon, Active Captain és noonsite oldalakon a következő szigetekről, horgonyzóhelyekről információk, időjárás), míg mi Álmival egy-két órát sétálunk a szigeten. Mondtam Álminak, hogy ez a sziget tökéletes lenne egy teljesítménytúrához. Épp annyi domb, öböl van, hogy mindet bejárni, kitöltene egy 35-50 km-es túrát. "Még mi is végigjárhatnánk őket egyik nap, mit szólsz?" - kérdeztem lelkesen. "Az kizárt" - válaszolta azon a hangján, amit akkor hallatt, amikor nagyon nem tetszik neki valami. Hát igen, a meleggel gondunk lenne. Júliusban egy 35 km-es teljesítménytúrát csináltunk végig a Mátrában, az első 15 km a nyílt terepen árnyék nélkül brutális volt a napon. És azt legalább izgalmassá tette, hogy sokan voltunk, lehetett másokkal beszélgetni, ellenőrzőpontokat kellett érinteni, keresni a jelzést. Gabriella kéne ide (az egyik húgom), vele végigmennénk, ő ilyen téren őrültebb, mint én.
A növényzeten látszik Maria hurrikán hatása, és akad egy-két ház is, amit nem hoztak azóta rendbe. Pl. itt van ez az épület, ami a vízről nézve érdekes igazán. Egy hajó orrát formázza. Most lakatlan.
A vízről nézve:
Három mini élelmiszerbolt is van a szigeten, Carefour, Casino és egy harmadik. Tulajdonképpen minden beszerezhető bennük, potom 4 euróért még paradicsom is azoknak az ínyenceknek, akik szeretik a Marokkóból lefagyasztva ideszállított, majd kiengedett és bepenészedett éretlen zöld paradicsomot.
A horgonyzóhely nem kellemes, bejönnek a hullámok, hintapalintázik Ventoso, és benne mi.
2018. márc. 23-24. Les Saintes, Terre de Haut sziget
Eredetileg úgy terveztük, hogy csak a mai napot töltjük még a szigeten, aztán irány tovább a fősziget, a pillangóalakú Guadeloupe. De Dénes dereka pihenésre szorul, és ez a hely gyönyörű, idilli, biztonságos, van elég domb és homokos beach, hogy Álmival kettesben is jólérezzük magunkat kint.
A Pompierre beach-csel kezdtük a mai napot, ahol 7 éve Áronnal, Vikivel és Mikivel kókuszokat bontottunk. Maria megtépázta a kókuszpálmák leveleit, egy kókusz se volt a fákon, sok fát kidöntött. A sargassó-moszat pedig ellepte az öblöt, a homokos partot. A munkások gereblyézték össze, kupacokba hordták, és elszállították az erdős részre, ahol leguánok, kecskék, és kétlábúak mászkáltak mindenfelé. Egy tyúkanyó jött oda hozzám a csibéivel, ahogy napoztam és olvastam Robin Cook Cell c. orvosi krimijét (magyarul Mobil a címe) a homokra terített törölközőmön. Csipegetnivalót reméltek tőlem, de elhessegettem őket. Aztán egy kecske jött kajáért, őt is sikerült elzavarnom, nem úgy egy férfi napozónak, akinek feltúrta a táskáját, és az embert is megbökdöste.
Megnéztünk egy másik öblöt is a sportpálya közelében, ahol két hajót is partra dobott Maria alatt a hullámzás.
Másnap felmásztunk a legmagasabb dombra (309 m), aminek a tetején egy lesőtorony áll. Két út visz fel rá. Mi a betonúton (lezárva az autók számára) szerpentineztünk fel, és a meredek, csúszós ösvényen mentünk le a Pain de Sucre felé. Hogy kicsit terheljem magam, felvettem a 1.5 - 1.5 kg-os lábsúlyokat. Amikor levettem, szinte lebegve lépkedtem. Már ezért az élményért is megérte :-)
A kilátás fentről álomszép. Minden dombon, minden öbölben, beachen, minden utcán jártunk, ami innen föntről látszik.
A kép bal alsó sarkában az első három egytesű hajó közül a középső Ventoso:
Lefelé a meredek ösvényen Pain de Sucre bazaltoszlopaihoz:
A leégett turistafa hámló törzse:
Kezdtünk rosszul lenni a hőségtől, és hogy nem vittünk elég vizet.
Egy másik alkalommal a Napóleon erődhöz (Fort Napoleon) is felsétáltunk. A hajónkról nézve balra ez:
Jobbra a lesőtorony:
2018. márc. 25. Les Saintes, Terre de Haut sziget
Délután Dénes is csatlakozott hozzánk. Partra úszott, mi kieveztünk, aztán felfedeztünk két újabb beachet.
A sargassó-moszat itt is szőnyegként terül el a homokon:
Maria alatt a hullámzás, a szél elintézte a parti pálmákat:
Ennél a beachnél volt egy fitnesspark, ami már árnyékban volt. Megálltunk kicsit tornázni.
2018. márc. 26. Les Saintes, Terre de Haut sziget
Dénes egész nap pihen, mi Álmival fitnessparkozunk és egy újabb dombot mászunk meg délután. Délelőtt úszás, tanulás.
2018. márc. 27. Les Saintes, Terre de Haut sziget
Délelőtt mosunk a bejelentkező helyen, 2 adag 16 euró, de nincs szabad szárító, így a hajón szárítunk. Csak reménykedünk, hogy megússzuk eső nélkül a mai napot is. Mert mióta itt vagyunk, csak egy-két könnyed zápor ment át rajtunk. Ahogy eveztünk vissza, Dénes pedig úszott mellettünk a búvárszemüvegében, látott nagy jackeket, ráját, teknőst. Elővettük a szigonypuskát, és elment vadászni. Ezt a puskát még Rapidra vette 2014-ben. Most lőtt vele először. Egy jack:
Lőtt még mellé egy kisebb makrélát, a parton megpucolta. Végre valahára friss halat ehettünk, amit ő vadászott le.
Paprikás, fokhagymás hal kuszkusszal és mirelit zöldségekkel:
Álmi változata:
2018. márc. 28. Les Saintes, Terre de Haut sziget
Dénes dereka megjavult, már ő evez ki velünk de. és du. is. Most, hogy jól van, ki akarja élvezni. Délelőtt strandolni, sznorkelezni, napozni megyünk a fitnesszpark közelében egy a hullámzástól védett beachre. Itt sargassó sincs. De árnyék se sok. Halott korall, sok kis színes hal. Álmi már reggel is érezte, hogy valami nincs vele rendben. Fájt a homloka, ha lehajolt. Nyomást érzett benne, és enyhe szédülést. És így nem ment neki a merülés. Nem tudott egyenlíteni.
Délután felsétálunk a lesőtoronyhoz. Most jött fel először Dénes, mióta megérkeztünk, és csak ámult-bámult, annyira tetszett neki a kilátás innen fentről :-)
Ma mind azt hittük, hogy már csütörtök van, és mert a péntek itt ünnepnap, kérdeztük a boltost a nyitvatartásról. Mondta, hogy egész nap nyitva lesznek. "De ünnep lesz, akkor is?" - kérdezte Dénes. A nő kicsit furán nézett ránk, de rávágta, hogy akkor nem, csak délelőtt. Nekem esett le este, amikor a naplót írtam, hogy még csak szerda van. Nyertünk egy napot :-)
Mindenhol találkozunk leguánokkal, ez itt épp az úttesten a szennyvízcsatorna tetején összegyűlt vízből ivott, szerintünk szennyvízből, mert az utat tegnap elöntötte a szennyvíz, raklapokat raktak le, azon lehetett közelekedni. Közeledett egy autó, de a leguán csak ivott tovább. Álmi el akarta ijeszteni, nehogy elüssék, de a leguán harci állásba helyezkedett, nem ment el, a víz kellett neki. Dénes rögtön kapott az alkalmon, és a leguán viselkedését hozta fel példának arra az esetre, amikor nem engedünk meg Álminak valamit, amiről úgy gondoljuk, hogy helytelen, ártana neki, mire ő megharagszik ránk. Nem érti az aggodalmunkat, csak azt érzi, mint ez a leguán is, hogy meg akarják fosztani valamitől, ami neki nagyon fontos.
Míg Rapidon az északi vizeken a kormoránokat figyeltük, ahogy vadásznak, itt a pelikánokat. Az erős orrkorlátra ülnek, és Álmi ülőkéjére piszkítanak.
A mooringokért minden nap verseny folyik. Többen motoroznak, köröznek a mooringok között, és várják, hogy valaki elmenjen. Aztán jön a verseny, ki ér oda előbb.