Ma estere (hetfo) tuztuk ki az indulast. Cel: vlorai obol belsejeben Marina di Orikum, egy olaszok epitette jachtkikoto.
Benzinvasarlassal kezdtuk a delelottot. A kifogastalan, nyugat-europai kulseju es szinvonalu benzinkutaknal csak a benzinkut szemelyzete toltheti meg a tankokat, kannakat, es ezert NEM szamolnak fel kulon penzt. Minden vasarlasunkkor, vagy buszutazasainkon megfigyeltuk, hogy nem mondjak meg nekunk mennyit kell fizetni, csak varjak a penzt. Denes is adott valamennyit, amennyit gondolt, aztan valamennyit visszakapott.
Setaltunk meg egyet a varosban, megneztunk egy gorog ortodox templomot belulrol (szep ikonok voltak bent), nem ezt, amirol feltettem egy kepet. Egy erdos helyen millio betonbunkert talaltunk. A tengerparti setanyon Almi beulhetett nehany jatekba, aztan ebed, alvas Alminak. Delutan ujabb seta, majd a bevasarlokozpontban keszletfeltoltes. A hajon a rendrakasra csak fel ora maradt, 6-kor jott Papa, es visszaadta a hajo papirjait, ill. a kijelentkezesi lapot. Jo utat kivant, es nekunk el kellett hagyni a kikotot, neki pedig meg kellett varnia, hogy tenyleg elmegyunk.
Fotók a mai napról. Filmforgatás a kikötônkben:
Szép ortodox templom a kikötő közelében:
Tiszta, rendezett utcák:
A betonbunkerek gombamódra elszaporodtak a '70-es évek végén Albániában. Kb. 700.000 épült belôlük Enver Hoxha (Hodzsa) diktátor utasítására.
Műemlékvédelem:
Almi „megsiratta” a helyet, ahogy mindig mondja, persze a „jatszoter” miatt. Maga a varos kellemes meglepetes volt, de a teherkikoto nem vitorlasoknak valo. Napokig ereztuk meg az orrunkban es a hajo belsejeben a durresi kikoto furcsa buzet. Szemetegeto szaga keveredve a koolajszaggal. Ugye fincsi?
Ujabb ejszakai vitorlazasnak neztunk elebe. A piros-zold vilagito bojakkal kijelolt uton hagytuk el a durresi oblot, meg egy ideig motoroztunk, hogy messze keruljunk a nagy teherhajoktol, aztan vitorlak fel. Nagyon gyenge a szel es forgolodik. Kezdodik ujra a csattogas, a dulongeles es az ejszaka. Az ejszakai vitorlazassal nincs semmi baj, csak egyelore meg nem tudunk Denessel aludni. Es ez teljesen kimerit. Marpedig reggel felebred Bad Monkey, az elo energiabomba frissen, kipihenten, es azon tori rosszcsont fejet, hogy milyen rossz vicceket talaljon ki nekunk, es a delutani alvasaig lelegzetvetelnyi szunetet se ad. Neki sikerul delutan ujabb ket orat aludni, nekunk nem. Mire felkel, mar olyan gyengek vagyunk Denessel, mint a szel, ami csak nem akar fujni.
Ejszaka nem tortent semmi kulonos. Maradt a gyenge, forgolodo szel, igy sokszor at kellett allitani a szelkormanyt. Figyelnunk kellett a nagy hajokat, amik az utunkat kereszteztek.
Katalin a felkelô nap fényében, ôrségben valahogy mégis elaludt:
Sazan-sziget mellett jarunk, ez mar a vlorai oblot jelenti. Szembol fujdogal a szel, beinditjuk a motort. Hol van mar a „ez egy vitorlas hajo” magyarazkodas. Csak legyunk mar ott.
A távolban egy kétezres hegycsúcs és az orikumi kikötônk:
Negykor vegre kikotunk. Welcome to Orikum!
A kikoteskor udvozolt bennunket a kikoto gondnokanak felesege, Adele. Nagyon orult nekunk, kulonosen Alminak, mert van egy masfel eves kisfiuk, Corrado, es remelte, hogy Almi jatszik majd vele. Almi rogton kozolte: „A! Tul pici nekem, en csak, hany eves is vagyok mama?, 4, en csak 4 evesekkel jatszok.” Persze nem igy lett :)
Este 6-kor megjott Adele ferje, es Denest Almival elvitte Vloraba, az ottani kikotokapitanysagra. Ott is be kellett jelentkezni, megmutatni a durresi kijelentkezesi papirt, aztan visszahozta oket. Termeszetesen neki is mercije volt. Angolul nem beszel egyaltalan, olaszul igen, mert Olaszorszagban dolgozott korabban. A felesegen keresztul folyt a beszelgetes, mert Adele egesz jol beszelt angolul. Masnapra meghivtak reggelire egy mezes joghurtra. Ugyintezes, kikotodij koltsegeit lasd itt.
A kikotonek vannak biztonsagi orei, keritessel el van keritve. Latszik, hogy lassan-lassan szepitgetik. Nagyon kellemes hely, a WC-t nem takaritottak, es kisse mar leamortizalodott. A 3-3 zuhanybol csak 1-1 volt hasznalhato allapotban.
Marina di Orikum:
Ezekben az epuletekben megvasarolhato lakasok varnak gazdara. Olasz befektetes a kikoto es az epuletek is, Adele es a ferje pedig a gondnokok. Itt epitettek fel nekik az olaszok egy lakohazat (baloldalt latszik), es egy kis kerti "vendeglot", ahol a minden evben megrendezesre kerulo olasz vitorlasverseny resztvevoinek van kerti parti, vagy az idetevedt hajosoknak lehet itt fogyasztani valami aprosagot.
Gyonyoru a kikoto es a kornyeke is. A tengerpart kicsit szemetes, foleg osszetort uvegek darabjaival van tele, kivancsi vagyok szezonra eltakaritjak-e.
Álmi kognitív térképe a kikötônkrôl:
A helyiek tízóraira friss joghurtot esznek mézzel.Mi is kipróbáltuk, nagy kedvencünk lett.
Corrado, a kikötô gondnokanak fia:
Delutan elsetaltunk a kikototol 500 m-re fekvo Orikum nevu telepulesre. Itt is, mint Albania altalunk bejart reszein, rengeteg epitkezes folyik. Modern lakotomboket huznak fel, korulottuk utat epitenek, kicsi parkokat. Ha marad penzuk a befektetoknek, szep lesz a telepules majd egyszer. Felfedeztuk a kis boltokat is, ahova majd vasarolni jarunk. A sok husbolt erdekes volt, mert uresek voltak. Miert vannak nyitva, ha nincs hus? Kesobb kiderult, hogy vartak az allatokat, amiket levagva szallitottak nekik, es aztan mar lett hus, amit a helyiek azonnal elkapkodtak.
Svajc utan, ahol a szupermarketekhez voltunk szokva, igazi elmeny volt az itteni eletbe bekapcsolodni. Persze nem ment olyan konnyen. 10 kisboltba kellett elsetalni, mig mindent meg tudtam venni. Az emberek nagyon-nagyon kedvesek voltak. Lehet, hogy csak Alminak tudhato be. A csalad nagyon fontos itt. A szulok tisztelete, a csalad segitese, osszetartasa nagyon eros, mi is igy lattuk, es ezt hallottuk a Durresben elo magyar lanytol is, aki mondta, hogy maig el a vendetta. Mintha csak Korzikan lennenk.
Almi mindenhol ajandekokat kapott, az emberek megalltak, beszelgettek velunk, es senki nem akart tolunk penzt vagy barmit. Jol ereztuk itt magunkat.
Rengeteg épülô ház van mindenfelé, és itt egy jópofa fekvôrendôr:
Egy bunker a sok közül:
Jellemzô tájkép: félbehagyott ház, vizes hordó a tetôn, legelészô tehén, és nagyméretû építkezések. Már csak egy bunker hiányzik.
Az orikumi tengerpart hordós házakkal:
Amiota hajozunk, nem igazan figyeljuk milyen nap van, vagy epp hanyadika. Ma is ez tortent. Kisetaltunk a kikoto kapujan az utra, es vartunk egy buszt vagy iranytaxit, ami majd arra jon, es elvisz Vloraba. A buszut latvanyos, egyik oldalon a tengerpart, masikon a hegyek, es mindenutt van valami latnivalo. Bunkerek, az ut szelen baranyt nyuzo csalad (apuka levagta a baranyt, anyuka a kisfiaval ott ult par lepesre a verfurdotol a foldon).
Vlora emlekezetes marad a nagy epitkezesi laztol, a hatalmas befekteteseketol. Rengeteg hotelt epitenek, megfognak ezek valaha telni?
A Murad mecset Vlorában:
A legtöbben dominóznak, csak ritkán látunk sakkozókat. A hátát mutató szobor Ismail Qemal emlékére készült, aki 1912-ben itt Vlorában kiáltotta ki a független Albán Köztársaságot.
Vlorabol iranytaxival jutottunk Fierbe. Mecset:
Fierbol iranytaxival mentunk tovabb Apolloniaba, egy okori romvarosba. A bejaratnal tudtuk meg, hogy ma majus 1. van, es ennek alkalmabol ingyenes a romteruletre a belepes :)
A bouleterion (tanácsház) hat márvány korinthoszi oszloppal, szemben vele az Odeon, egy római kori színház:
Elsô kéményes bunkerünk:
Vloraban visszafele megalltunk a "vidamparkban" utana pedig egy kerti vendegloben, ahol muszakat, lasagne-t, tonhalas pizzat ettunk, es hideg kolakat ittunk hozza. Este 6 lett, elindultunk ki a varosbol az Orikumba vivo ut mellett a tengerparti setanyon. Rengetegen setaltak.
Amikor mar kezdett szurkulni, szerettunk volna iranytaxiba szallni, de csak megtelt iranytaxik huztak el mellettunk. Este 8-kor taxiba szalltunk. A kikotobe kozben 5-6 olasz vitorlas erkezett a hosszu hetvegere.
Almi a hideg kolatol es a furgonok huzataban utazva megfazott. Jol erzi magat, de folyik az orra es kohog. Mivel a kikoto olcso es van aram, viz, zuhany, ugy dontottunk, hogy Denesnek ez megfelelo hely, hogy a svajci intezete szamara egy tudomanyos cikket megirjon. Ehhez persze az kell, hogy ne zavarjuk ot munka kozben Almival. Igy mi a tengerparton jatszottunk, sokat setaltunk (o a kis bicajaval jott), Corradoval is jatszott, es persze a kabinban is, csendben, mar amennyire kepes egy 4 eves kisgyerek csendben jatszani. Denese volt a ket ajtoval is elvalaszthato orrkabin, ami csak akkor kenyelmes, ha szundikalni akar munka kozben.
Levagtam Almi hajat a stegen. Mindig tartottunk 5 perc mozgasszunetet, nagyon kellemes volt igy mindkettonknek. Aztan makos sutit sutottunk a kuktaban, az uj frizurajat megunnepelni. A kuktaban sutesrol a hasznos informaciokban lehet tobbet olvasni.
Szallitunk a hajon egy elektromos fozot is, amit csak a kikotokben lehet hasznalni. Amig a hajo Rogoznicaban a Marina Frapaban allt, sok hasznat vettuk. Mivel az utunk soran elorelathatolag parszor kenytelenek leszunk kikotobe menni, nem dobjuk ki a hajorol.
Egyik nap ujra atsetaltunk mindharman Orikumba, es megkerestuk a lagunat es egy kis templomot, amirol valamelyik utikonyvunkben olvastunk, de a teruleten a katonasag allomasozik, nem engedtek be bennunket. Allitolag majus 1-jen bemehettek az emberek megnezni. A laguna partja a helyiek szemetlerako helye, borzaszto volt a szag is, a latvany is.
A szemeteltakaritas gyors modszeret volt alkalmunk tobbszor is latni. Mindenki kidobja az ut szelere, aztan amikor mar eleg sok osszegyult, felgyujtja. Ezt csinalta a kikotonk gondnoka is. A telepulesen pedig egyszeruen minden reggel meggyujtjak a szemetet a nagy szemetes kontenerekben. Elso reggeli bevasarlo utunk kettesben Almival Orikumba ezert hiusult meg. Nem jutottunk el a boltig, mert olyan tomenyen fustoltek a kukak, hogy nem lehetett megmaradni az utcan. Elmenekultunk szo szerint. Ezutan csak delutan mentunk vasarolni.
Orikumban talaltunk penzvaltot a buszpalyaudvaron egy ajandekboltban. Mar nem volt penzunk, csak buszjegyre valo Vloraba, ahol viszont sok penzvalto mukodik.
Vloraba is bementunk ujra, interneteztunk, mert az nincs sajnos a kikotoben, es a "vidamparkba" is elvittuk Almit.
A kikotobe neha erkezett egy-egy vitorlas. Egyszer egy angol vitorlas, 4-en rajta, Horvatorszagba tartottak, aztan vissza Gorogorszagba. Masnap reggel elmentek.
Kovetkezo keso delutan ket nemet hajo jott, egy-egy oreg parral, ok is elmentek reggel, veluk nem is tudtunk beszelni.