Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




Exuma-szigetek 3. rész, James Bond és a dajkacápák, 2010. június 22. - július 4.



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



Warderick Wells Cay - Staniel Cay (26 tmf), 2011. június 22.


8-kor indulunk nagyvitorlával, szélmérő nélkül 10-20 csomósra becsüljük a szélerőt, Frodóék mérték, 22-25 csomó fújt. Ők fél órával később jönnek utánunk, de nem érnek utól. A szél csaknem szemből fúj, jönnek a fröccsök, és dőlünk is, ahogy az ilyenkor szokás. 15 liter tengervizet kellett másnap kimernem a bilge-ből. A jobb oldali kokpittárolókba Allan's Cay-nél nem szerelt be Dénes vízelvezető csöveket (csak a bal oldaliakba), talán innen jutott be ez a mennyiségű víz a bilge-be. De túl sok a 15 l, lehet, hogy a kokpit alján az át nem nézett lefolyó is hibás? Akad munka bőven a hajón, de Dénes szabadságolta magát, és naphosszat olvas.

Félúton átment rajtunk egy squall (zivatar), amit már egy ideje figyeltünk, épp ezért könnyű rá felkészülni. Reffelt nagyvitorla és génua volt fent, de amikor az esőfelhőt közeledni láttuk, jó időzítéssel Dénes lehúzta a génuát. Ha eddig 22-25 csomó fújt, akkor ez 30 csomó feletti szelet hozott, és egy jó kis zuhét kaptunk hozzá. Nem tartott tovább 10 percnél, de még vártunk egy kicsit, amíg visszahúztuk az orrvitorlát. A tenger egyébként nagyon békés, kicsik a Bahama Bankon a hullámok.

Délután 5 körül Staniel Cay-nél horgonyoztunk le a Thunderball nevű barlangot rejtő sziget szomszédságában. A jobb szélső sziget az a képen:

1964-ben forgatták a barlangban Sean Connory-val a főszerepben a Thunderball c. James Bond film egyik jelenetét. Láttam Svájcban az egyik adón, de már nem emlékszem az egész filmre, csak beugrik egy-egy kocka pl. a barlangos jelenetből is.

A Murphy-törvényeket sokat emlegetjük mostanában. Miután lehorgonyoztunk, átvonult rajtunk még 3-4 zápor. Épp vártunk egy újabbat, kikészítettem egy szennyesruhákkal teli vödröt bemosószerezve, hogy majd a következő zuhéból kimosom őket. Nem esett többet...

Frodóék eltűntek. Néha bekapcsoltuk a VHF rádiót, hívtuk őket, de nem válaszoltak.

Szép a hely, este már csendes is, mert nem jön több repülő. Kis gépekről van szó, de hatalmas dübörgéssel csökkentik a magasságot épp fölöttünk, leszálláshoz készülve.

A hajónk körül a vízben nincs halélet, két jack-et láttunk csak, és egy tövises ráját, ami fölött szintén egy jack úszott. Egyébként semmi, még csak iciri-piciri kishalak se. Füves homok az alj, épp, hogy nem ér le a tőkesúlyunk apálykor. Conch-okat (vívócsiga vagy másképpen óriás szárnyascsiga) és rákokat lehet elszórva találni.



Staniel Cay, 2011. június 23.


Délután megjönnek Frodóék. Nem bírták a tegnapi erős szelet és a nagyobb hullámokat, útközben megálltak Samson Cay-nél, ott töltötték az éjszakát. Volt ott egy kis marina, 124 $ (25e Ft) lett volna nekik egy éjszakára (lábanként 4 $), nem álltak be. Az itteni marinában 62 $ lenne (lábanként 2 $). Horribilis összegek. Ennek ellenére tele van az itteni kikötő motoros jachtokkal.

A hajóhoz közel van egy stég, mellette pöttöm homokos strand, ide evezünk majd ki, ha sétálni akarunk a parton:

A szigeten három bolt van, van a rózsaszín, a kék, és a harmadik. Floridában a csomagolt félkilós toastkenyér 1.60 $, Biminin a legolcsóbb 3 $ volt, itt 4.50 $. Fél kiló kenyérért 900 Ft, ez sokkoló nekünk, akik magyar szokás szerint sok kenyeret eszünk.

A szigeten kevés ház van, azok is többségében nyaralók, ill. kiadó apartmanok. A néhány szigetlakó a turizmusból él. Kiadó apartmanok:

Érik a papaya. Akkor jó, ha puha és narancsszínű, a helyiek mondták, hogy júliusban már jó lesz:

Itt pedig kenyérgyümölcsfa (breadfruit):

Az iskola:

Mellette egy kosárpálya. Végre újra használhatjuk a Fort Lauderdale-ben talált kosárlabdánkat.

A templom:

Conch-ból (Lobatus gigas), magyarul vívócsigából vagy nagy szárnyascsigából itt sincs hiány, és az üres csigaház kiváló díszítőelem:

Kiadó apartmanok a jachtkikötőnél:

Álmi talált egy gördeszkát, azon húzatja magát Dénessel:

Megtaláltuk a harmadik boltot. Messzebb van a kikötőtől, mint a kék és a rózsaszín bolt, talán ezért a legolcsóbb. A felső szinten kiadó szobák várják a turistákat.

Álmi akart még kosarazni, de annyira, hogy hajlandó volt még a nehéz cuccokat is cipelni, csakhogy kitérőt tegyünk miatta:

Végül nem is játszott velünk, helyette bogarászott, hintázott.

- Ebben a sportban vagyok a legjobb - mondtam Dénesnek.

- Milyen lehetsz a többiben? - vágott vissza, miután 46 büntetőből 2 talált be...



Staniel Cay, 2011. június 24.


Reggel vízért eveznek a fiúk a jachtkikötőbe. Taktikázni kell az odajutással, mint Biminin. Meg kell várni, míg megáll a dagály miatti befeléáramlás, akkor odaeveznek, aztán egy óra múlva, amikor az apály miatt elkezd kifelé folyni a víz, könnyedén visszaeveznek. Dél körül pedig alkalmas lett az áramlás, hogy megnézzük a Thunderball barlangot, ami védett területnek van nyílvánítva, ezért tilos a pecázás és a vízalatti vadászat.

Kellemes, hűvös hely, felülről nyitott, így bevilágít a fény. A halak be vannak zsongva, ha embert látnak: tudják, hogy kaját kapnak. Szerencsénk van, épp elmegy egy csapat odaszállított turista, amikor megérkezünk. Így csak egy házaspárral osztjuk meg a barlangot. Nem vittünk kamerát, de holnap újra eljövünk, hogy megörökítsük a látványt, és akkor nem lesz senki, csak mi.

Ezek tehát a holnapi fotók. Bent vagyunk a barlangban:

legyezőkorall:

Agykorall:

Délután megint sétálunk, kosarazunk a parton. A boltos mondja, hogy szombaton a strandon lesz egy gyerekparti, menjünk mindenképp. Ha még itt leszünk, megyünk.

A kikötőben a jachtok árnyékában pihennek a dajkacápák. Ilyet látott Dénes a leguános szigetnél a hajónk alatt. Emberre nem veszélyes. A strandon elúszott a testünk mellettünk több is, amíg fürdőztünk, hatalmas élmény volt, igazi cápák, mégse kell félni tőlük.



Staniel Cay, 2011. június 25.


Reggel újra vízért eveznek Dénesék, Frodo is velük tart, mert a kikötő hangulatos bárjában megnéznek egy focimeccset. Teljesen elfelejtettük, hogy futball vb van. Utána ismét a Thunderball barlangba evezünk, de már a kamerával.

Délutáni pecázáskor Álmi fogott egy papagájhalat, neki épp elég vacsorára. Egy dajkacápa is odajött, ekkor jött az ötlet, hogy ki kéne egyet fogni. Attila kajakozás közben már fogott cápát, egyedül elboldogult vele, talán Dénesnek és Frodónak is sikerülhet. 6 körül kievezünk, lassan felfedezzük az egész szigetet, és az itt lakókat is megismerjük.

Az Exuma-szigetek keleti oldalán nincs semmi védelem a passzátszéllel, és az óceáni hullámzással szemben:

Hamarosan nekünk is át kell vitorláznunk erre az oldalra, mert a Bahama Bank, ahogy haladunk dél felé, egyre sekélyebb lesz, már csak a dingivel közlekedhetünk rajta. Nem véletlen, hogy divatos a Bahamákon a felhúzható tőkesúlyos vitorlás és a katamarán, mert ezek sekély merülésűek. Itt is van most két felhúzható tőkesúlyos, egy-egy idős pár van rajtuk.

A szigeten van néhány belső sós tó, mint itt a kép előterében. A szép kék vízen horgonyoz a két Golden Hind 31:

Afrika lángjával nem bírok betelni:



Staniel Cay, 2011. június 26.


Délután kimentünk a kikötő melletti hosszú, homokos strandra a gyerekparti miatt. Kiderült, hogy az egyik itt dolgozó fehér család 5 éves kisfiának lesz a szülinapi partija. Álmin kívül még egy nagyobb fehér fiú jött el, a többiek a helyi fekete kisfiúk. A nagymama Palm Beach-ről (Florida) repült ide, ő hozta a partira a kellékeket és a sok ajándékpólót. A tortát Nassauból rendelték, a parti alatt érkezett meg. Mesélte a nagymama, hogy sok magyar él Palm Beach-en, egyik barátnője is magyar, akitől a huszonsokév alatt jól megtanulta a 'Jaj, Istenem!' kifejezést.

b

A parti után átmentünk a kosárpályára. Két helyi kisfiú követte a példánkat. Ők 8 évesek. A fehér pólós jó technikával vezette a labdát és erőszakosságban sem volt benne hiány. Közös játékra nem volt hajlandó, de ilyen társakkal, mint Álmi és a másik, nem is csodálom. Szegényeknek esélyük se volt, hogy megszerezzék a labdát. Udvariasságból hagytuk egy darabig, hogy dobálja kosárba a labdát, aztán visszakértük, hogy mi is játsszunk Álmival.



Staniel Cay, 2011. június 27.


A cápafogást végül a partról valósítottuk meg. Előtte Dénes lőtt egy kis papagájhalat csalinak. Álmit felküldtük a stégre őrszemnek, kiáltson, ha cápát lát közeledni. Frodo közben beöltözött (felvett egy övet, amibe beakasztotta a pecabotot), a csalikat pedig beszórta Dénes a vízbe. Sokáig nem történt semmi. Megbeszéltük, hogy valószínűleg azért, mert az áramlás a kikötő felől jön, nem viszi oda a cápáknak a vér szagát.

Álmival reggel úszkáltunk, és gyűjtöttünk néhány conch-ot ebédre. Akkor még nem volt megbeszélve a cápafogás. Míg vártuk a kapást, ezeket a conch-okat kezdtük feltörni Dénessel. Megmutatta az egyiken, hogyan csináljam, utána már egyedül kalapáltam a kemény héjat. Egyszer csak megjelent egy dajkacápa. Bekapta az egyik csalit, amit Dénes rakott fel, és el is vitte. Hamarosan jött egy másik, ráharapott Frodo csalijára, és beakadt a horog a szájába. Kezdődött a küzdelem. Frodo is, de a cápa is hamar elfáradt, egyre könnyebb volt a part felé húzni.

A "bátor" csapatból senki se mert közelebb menni. Hogyan öljük meg? Dénes szigonypuskája szóba se jöhetett. A cápának hihetetlen vastag és rugalmas bőre volt. Frodo a puskájára gondolt, a töltényesre, amit a hajón tart. Az amerikaiak mind fegyverőrültek, nem mennek el otthonról enélkül. Dénes jobb híján a kalapáccsal verte be a cápa fejét, ami nem volt könnyű, és emberséges se. Két kísérőhal volt a cápával, de mire a féynképezőt bekapcsolta, az egyik visszaevickelt a vízbe.

Nagyon pici a szája, és a fogai sem emberevésre lettek teremtve.

Fellógatták a fiúk a stégre. Rugalmas, kissé érdes bőre estélyi ruhához illően csillogott. Ujjnyi vastag volt, így inkább alkalmasabb búvárruhának. A cápa porcos hal lévén Álmi nagy kedvence lett, mert garantáltan nem találhatott benne szálkát.

A halpucolás maradványaira körénk gyűltek a sirályok, elúszott Dénesék lába mellett egy dajkacápa, és egy tövises rája is odajött.

És itt a színhús (a cápát egyébként 30 kg-osnak becsültük, és kb. másfél méteres volt):

A két Golden Hind 31:

11 körül mentünk ki a partra, 4-re értünk vissza. Cápasütés, krumplipüré hozzá. Nagyon finom a húsa, lehet, hogy azért, mert nincs halíze. Fokhagymás-petrezselymes fűszerkeverékkel olyan volt, mint a pecsenye. Károlynak ajánljuk (nem szereti a halat).

Tulajdonképpen holnap indulni akartunk tovább, de az egész nap kiszívta Dénes erejét, és már nem volt kedve összepakolni a hajót egy kora reggeli induláshoz. Este filmeket cserélünk még Frodóékkal, mert ők nem jönnek tovább. A hurrikánszezon miatt a hajót valahol az Exumákon hagyják, ők meg visszarepülnek Atlantába.



Staniel Cay, 2011. június 28.


Délelőtt vízvétel (a marinának van egy tengervizet édesvízzé alakító készüléke), bevásárlás, kosarazás, ebédre a tegnapi cápahúsból eszünk, délután még séta a parton, összepakolás. Megtudtuk, hogy hurrikán lett abból a trópusi ciklonból, amiről Allan's Cay-nél (leguános sziget) hallottunk a rádión. Valahol a Mexikói-öbölnél vált hurrikán erejűvé, azaz 65 csomó fölé (~117 km/h) erősödött benne a szél. Ez az idei év első hurrikánja az atlanti-óceáni térségben.

A turbócsiga házfedője:



Staniel Cay - Adderly Cay (35 tmf), 2011. június 29.


8-kor indulunk, kellemes negyed szeles vitorlázásnak nézünk elébe, Galliot Cay-nél bemegyünk a szigetek mellé. Ez a kedvencem, szorosan a szigetek mellett haladni. Itt motorral folytatjuk az utat, mert csak egy keskeny sáv van, amin még épp megfelelő a vízmélység, kb. 1.8 m-es a víz. Ezek a fotók menet közben Cave Cay után készültek, mondtam is Dénesnek, hogy itt szívesen megállnék egy napra:

Az utazási irodák prospektusaiban ilyen képeket láttam a Bahamákról, azt hittem minden sziget így néz majd ki. De ez csak a turistaresortokra jellemző kép.


Közös döntésre haladunk tovább, és Rudder Cut-nál, ami egy kis átjáró, átmegyünk a keleti oldalra. Nagy mázlink van, az áramlás kifelé segít minket, így minden erőlködés nélkül gyorsan kijutunk a nyílt óceánra. Nincs különösebb hullámzás, a szél is gyenge, szemből fúj, motoroznunk kell, hogy még naplementére a kiválasztott horgonyzóhelyen legyünk. Nagyvitorlát szorosan behúzva próbáljuk stabilizálni a hajót. 18 órára Adderly Cay-nél horgonyon. Itt egy újabb átjárón visszajöttünk a Bahama Bankra, az áramlás már megállt, nem nehezítette a bejutást. Sznorkelezésre még van időnk, de nincs semmi, csak homokbuckák, mint Walderick Wells Cay-nél (a Nemzeti Parknál).

Este a kokpitban filmezek (Halálos fegyver Mel Gibsonnal), utána még majd egy órát figyelem a távolban vonuló, felhőkarcolóknak tűnő zivatarfelhőket, amikben hatalmas villámok csapkodnak, egyszer-egyszer egészen a csúcstól a víz színéig. A parton sötét van, csak a tengerbiológiai kutatóállomas házaiból szűrődik ki fény. Már azt hittem egyedül vagyok kint, de hallom, hogy a parton velem együtt mások is feljajdulnak az egyik villámlás látványra. Oh, my God! - kiáltja egy női hang. Még sokáig nem tudok elaludni, a távoli villámok fénye betör az orrkabin üvegablakán.



Adderly Cay - George Town (25 tmf), 2011. június 30.


Reggel 6-ra tettük az indulást. Az áramlás miatt időzítettünk így, mert még nem indult meg a dagály, azaz nem áramlik befelé a víz, vagyis nem jön velünk szembe, ahogy kimegyünk az átjárón ismét a nyílt óceánra. A szél szemből fúj, a hullámok elég békések, krajcolunk. Délután 3-ra horgonyon George Town, az Exumák legjelentősebb települése mellett egy kellemes öbölben, ahol van egy homokos strand, és kétoldalt nyaralók. Koralltömböket kellett figyelnünk a bejövetelnél, ami izgalmassá tette az egyébként eseménytelen út végét. A vitorlázásaink általában így néznek ki, ha békés a menet: amíg nem süt erősen a nap, addig együtt vagyunk a kokpitban, Álmival verseket tanulunk, fejben számolunk, énekelünk. Olyan 10 óra körül már nem bírjuk kint tovább. Dénesnek maradnia kell. Miközben kormányoz, ég a napon, Álmi alszik az orrkabinban vagy zenét hallgat, én pedig lent az asztalnál olvasok a rám irányított ventillátor mellett.

Hihetetlen, de egy képet se csináltam erről a jó kis öbölről, pedig itt töltünk majd négy napot... A parton levágtam Álmi haját újra, Dénes meg az enyémből vágott le bő tíz centit. Már nehezen viseltem ebben a melegben.

Alattunk homokbuckák vannak, de rengeteg tengeri csillag hever mindenfelé. Az a típusú, amit már lefotóztam Álmival a Walderick Wells Cay-nél. Ez az egyik szórakozása Álminak, hogy lemerül, és hurcolja őket ide-oda. A másik, hogy kievez egyedül a strandra, és játszik a fürdőző gyerekekkel. Aztán a ködkürt hangjára visszaevez, amit Dénes vagy én fújok meg.

Megnézzük a koralltömböket is, amiket el kellett kerülnünk befelé jövet. A szokásos halakon kívül van egy lionfish (tűzhal, oroszlánhal), amit utólagosan egy 2018-ban a Karib-tengeren készült videónkon meg tudtuk nézni, ő látható rögtön az elején: VIDEÓ youtube ). Ettől a tűzhaltól láthatóan fél a többi hal, a languszták helyett dárdás sünök költöztek az üregekbe. Attila irta, hogy mostanában merült jópárszor Marathontól 4-5 tmf-re, és 80 láb mélyen, nagyobb sügéreket keresve talált egy 8 inch-es lionfish-t, amit a szabályok szerint le is szigonyozott. Másnap 75 lábon ledobta a horgonyt, lement ellenőrizni, és egy 4 inch-es lionfish ült a horgonya tetején "nagy vagányan". Itt ritka és pusztítani kell, mert nem őshonos, a Vörös-tengerben is mindenütt találkoztunk vele. Az egyik legérdekesebb, leglátványosabb hal szerintem.



George Town, 2011. június 30. - július 4.


George Town kisebb, mint Bimini, kb. 1000 fős a lakosság. Van reptere, van coin laundry (önkiszolgáló mosoda), internet és egy jól felszerelt élelmiszerbolt. Evezve oda-vissza másfél órányira van mindez a hajónktól. Első nap gyaloglunk, mert van egy jó betonút a településre. De másnap már nem vállaljuk be a több km-nyi betonutat kajával, benzinnel, vízzel, szennyessel felpakolva, hanem evezünk, de a dingit egy helyen, hogy rövidítsünk, át kell cipelnünk a keskeny földnyelven:

A kisfiú 6 éves, mint Álmos, itt lakhatott a játszótér mellett, mert minden nap, amikor Álmi megérkezett, kis idő múlva ő is megjelent. Mi is itt wifiztünk, de nagyon gyenge volt a jel, örültem, hogy a honlapot feltettem, és írhattunk a szülőknek e-mailt.

Pálmalevélből készítik az asszonyok ezeket a tárgyakat:

Fémdobozokból (Pepsi, Coca Cola stb.) készített helikoptereket mutat Álmi (darabja lealkudva 20 $):

A coin laundry egyik fele. Nem derítettük ki, hogy miért hord légiós ruhát az alkalmazott.

Van egy könyvtár is, hétköznap délelőtt kinyit két órára. Éves díja 3 $. Nem kölcsönöztünk, csak visszavittünk három könyvet, amit egy hajós pár bízott ránk, akikre szintén valaki rábízta...