Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Vitorlázás Görögország, Amorgos, Szantorini, Kréta, 2022. aug. 24-29.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Amorgos (Ormos Aigialis), 2022. aug. 24.

Pár órára megint magára hagyjuk Pelageát egy újabb szigettúráért. Égünk a kalandvágytól, ehhez képest nincs semmi extra a mai útvonalban. A legnagyobb kihívás a szokásos meleg elviselése.

Ma is a 4-es számmal jelzett ösvényen indulunk el, de most nem Langada, hanem északra Tholaria felé kezdjük el a körtúrát emelkedéssel.

Több liter vizet cipelünk magunkkal, de harapnivalót ma se hozunk, mert számítunk a fügefákra. Ha nem lenne útközben, az sem baj, pár órát kibírunk evés nélkül.

Terem másik egzotikus gyümölcs is a szigeten, a kaktusz gyümölcse. És a színéből ítélve érik már, de nincs nálunk semmi, amivel megfoghatnánk és leszedhetnénk a kis tüskékkel borított gyümölcsöket.

Még huszonévesen, amikor először jártunk Szicíliában, akkor is augusztus volt, mint most, az egyik piacon láttuk, hogy több standon is árulják a medvetalp kaktuszokon üldögélő terméseket. Ezek szerint ehetőek, vontuk le a következtetést. Legközelebb puszta kézzel leszedtünk néhány érettnek kinézőt, aztán napokig szenvedtünk a tüskéktől. A legrosszabb az volt, hogy evés közben az ajkainkba, a szájpadlásra, a nyelvünkre is került a pihe-puhának tűnő, de nagyon is irritáló szúró tüskékből. Tomcsu, Dénes unokatesója azt ajánlotta nemrég, hogy pillepalack alját vágjuk le, és azzal, ill. abba "kanalazzuk" a terméseket.

Tholariába érve egy TEMAK vízautomata fogad. Ha tudjuk, hogy van itt fent ivóvíz, akkor elég lett volna itt feltölteni a palackjainkat, és nem a hajóról idecipelni. De lássuk a jó oldalát, egy nehéz hátizsák jól formálja a lábakat a felfelé kaptatás közben.

Tholaria fehér házai:

Lépcsőzünk fel, le, amíg szinte minden ház mellett elsétálunk. Fügézünk, csacsikat simogatunk, és fotózunk gondtalanul, van elég tárhely és több akksija is a fényképezőnek.

Feldob a kilátás, energiával tölt fel, ahogy lenézünk az öblünkre (Ormos Aigialis). Mindig egy kisebbfajta katarzis, amikor lentről feljutunk valahová, és aztán visszanézünk a felvezető útra. Ebből lesz még ma jópár. Lakki a zöld növényekkel egy igazi oázis ebben a csupasz sziklás tájban.

Ahhoz képest, hogy augusztus közepe van, azt várnám, hogy a horgonyzóhelyekért küzdünk az öbölben, de erről szó sincs. Máshol van a pezsgő vitorlás élet, amit nem bánunk. Leros, Patmos és Lipsi tömött horgonyzóhelyei után jó ez a nyugalom.

Odaát Langada, fölötte a hegygerinc, ahol tegnap túráztunk, és a szélmalom maradványok, ahol a kecskelábat találta Dénes. Langadába ma is megyünk, de előtte még megnézünk néhány templomot, kápolnát, amik az odavezető túraösvény közelébe épültek. Más kulturális látnivaló nincs erre.

Szinte már műanyagnak ható, fénylő szirmú sárga mákvirágok virítanak az út mentén. Glaucium Flavum a latin elnevezésük.

Hogy mi a hivatalos magyar neve, azt nem tudom, viszont jól mutat a sziklás terepen.

Amorgos, mint túrasziget, ma sem okoz csalódást. Kellemesek az ösvények, remekül látszanak a jelzések, útjelző táblákkal is találkozunk, és fügefák is akadnak itt-ott érett fügékkel.

Dénes mögött látszik már a következő célpontunk, a táblán is szerepel a neve, Epanochoriani, ahol négy kápolna vár ránk.

Ha a Jancsi és Juliska c. mesének lenne görög változata, abban el tudnám képzelni a mesebeli mézeskalács házikó helyett ezt a templomot kereszt és kupola nélkül, amit finom halvából készített a gonosz boszorkány. A halva szezámmagkrém (tahini) mézzel vagy cukorral összefőzve szilárd tömbbé, amibe mandulaszemeket, pisztáciát kevernek.

A templom előtti kőfalon találunk egy cukorfalat cicát. Még a kilátásról is eltereli a figyelmünket, amire egyébként nem lehet panaszunk:

Az egyik kápolnánál kedvenc görög kapummal találkozom, rögtön kettővel. Ez a lécekből összeszögelt kékre festett fajta a nagy kedvencem:

Felnőtthöz nem illő módon elszórakozom a kapukkal egy darabig, egyiken kisétálok, a másikon besétálok. Dénes hagyja, hadd játszadozzak egy kicsit, addig benéz a kápolnába.

Folytatjuk utunkat Langhada felé, ami egyébként egy kanyon szélén magasodik (Araklos kanyon), és kicsit betérünk a kiszáradt mederbe:

Langhadában egymást érik a családias hangulatú kis éttermek. Itt van például a helyi ételeket kínáló, vidám színeket kedvelő Koubara Terrasse:

Látványos és meredek helyre épült a település melletti Agia Triada kápolna. Egészen belesimul a sziklafalba.

Lépcsősor visz fel hozzá, és csak ott vesszük észre, hogy két kis kápolna van fent. Az egyik törpöknek épült. Görnyedve lehet bejutni az ajtón, és bent sincs állómagasság.

A kilátás innen is, már olyan unalmas ezt írni, de mit tegyünk, ha így van, csodás:

Késő délután átvitorlázunk a mögöttem húzódó szigethez (Nikoyria), ahol néhány nagyobb méretű luxusjacht is horgonyt dob éjszakára. A kéktestű vitorlással Santorinin találkozunk legközelebb.

Amorgos (Nikoyria sziget) - Amorgos (Ormos Katapola), 2022. aug. 25.

Reggel korán átvitorlázunk Amorgos egy másik öblébe (Ormos Katapola), ami hasonló fekvésű és kinézetű az előző öblünkhöz. Szintén nyugatra nyitott, így a még mindig fújó meltemiben védett horgonyzóhely a számunkra. És itt is az előzőhöz hasonló homokos strand húzódik a part mentén.

Katapola az öböl egyik oldalán fekvő kis település neve, ami fölött magasodik egy domb, és ennek a tetejére (246 m) épült az ókorban a Minoa nevű település, aminek a feltárt romjaira kíváncsiak vagyunk. Miután lehorgonyoztunk, evezünk is ki a partra, és irány Minoa.

Gazdáját keresi ez az antik szoknya:

"Felpróbálom", és kiderül, hogy sem hosszban, sem derékbőségben nem az én méretem.

De van itt valaki, akire passzol:

A dombtetőről látjuk a horgonyzó hajónkat, pontosan az, amelyikre mutatok, és ott fent jobbra pedig a holnapi túránk egyik célpontja Chora (Hóra) település fehérlik:

Chora (Hóra). Az egykori szélmalmok maradványai is jól látszanak a település szélén:

Ormos Katapola, azaz Katapola-öböl:

Amorgos (Ormos Katapola) - Gramvoussa sziget déli öble (6 tmf), 2022. aug. 26.

Korán indulunk, a 2-es számú ösvényen túrázunk fel Chorába. Luc Besson A nagy kékség (Le Grand Bleu) c. filmjének több forgatási helyszíne is itt található Amorgoson. Hotelt is, kávézó és bárt is elneveztek a film címe alapján a szigeten:

Felértünk Chorába, ahol minden kis utcába jut egy kápolna.

Amorgos nekünk való sziget a túralehetőségeket nézve. Az egyetlen nehezítés ma is legyűrni a hőséget. Kora reggel van, árnyékban is folyik rólunk a víz, és nekem muszáj jóképet vágnom hozzá, mert én akartam a nyarat újra meleg helyen tölteni, és nem Anglia, Skócia vagy Svédország vizein vitorlázni ködben, esőben, 12-15 fokban, mint az elmúlt három évben.

Találunk egy oktatási épületet, aminek a kapuja fölött a Gimnázium Amorgos felirat áll:

Furcsállottuk, hogy ezen a pici településen ilyesmire bukkanunk. De ezután jött csak az igazi meglepetés. Az 1821-ben kitört görög forradalom után, ami az 1453 óta tartó török uralomnak vetett véget, Amorgosban alapították meg az immár szabad Görögország első középiskoláját 1829-ben. Nem Athénban vagy más városban, hanem itt Amorgos szigeten, Chorában. Itt a sziklás dombtetőn 300 méter magasan a tenger felett. Méghozzá a Hozoviotissa kolostor szerzetesei tették mindezt, finanszírozva az építést. Ehhez a kolostorhoz vezet minket az 1-es számú meredek hegyi ösvény. De előtte megnézzük a szélmalmok rendbehozott maradványait.

Chora és az Égei-tenger:

Dénes nincs feldobva a melegtől, de ő is szeretné látni a szigetet, mozogni is akar. A pólóján már alig van száraz rész, pedig igyekszünk magunkhoz képest lassabb tempóban haladni.

Az 1-es ösvényen leereszkedünk a tenger közelébe, Luc Besson A nagy kékség c. filmjének az egyik forgatási helyszínére. Onnan lépcsőzünk tovább a sziklafalhoz épített Hozoviotissa kolostorhoz, ami szintén látszik a filmben.

Aki járművel érkezik a tengerparti úton, az is az utolsó 400 métert, amin 200 méter szintet kell emelkedni, lépcsőkön gyalogolva tudja csak megtenni a kolostor bejáratához.

A sziklafalhoz épített Hozoviotissa kolostor, ami ámulatba ejtő:

Létrejötte a 9. századba nyúlik vissza, palesztin szerzetesek alapították. Állítólag a második legöregebb kolostor Görögországban.

Mindjárt felérünk:

Nem lehet ilyen öltözékben bemenni, amit mi viselünk magunkon. A nőknek még a hosszúnadrág sem engedélyezett, hosszú szoknya kell. De a kolostorban gondoskodtak a figyelmetlen látogatókról. Ruhahalom vár minket az ajtón belül, abból felöltözhetünk. De egyikünknek sincs már ehhez kedve. Azért kicsit szétnézünk bent az illetlen ruházatunkban, de aztán visszafordulunk.

A túra után ejtőzünk pár órát, aztán Amorgos nyugati csücskéhez vitorlázunk, ahol a Gramvoussa sziget déli partján egy meltemitől védett öbölben dobunk horgonyt. Homokos strand, sziklafalak, kápolna a parton, turistahajókkal idehozott strandolók, csodálatos víz fogad. Dénes elmegy vadászni, de semmit se talál. Az éjszakát itt töltjük, holnap pedig irány Santorini.

Luc Besson A nagy kékség c. filmjéhez Amorgos több öblét, strandját is használták forgatási helyszínként. Amit nem néztünk meg, pedig jó lett volna, az a filmben szereplő Olympia hajóroncs, ami most egész közel van hozzánk, csak az erős északi szélben nem akartunk az északra nyitott öbölben megállni. De nem is baj, hogy kihagytuk ezt a látnivalót, mert legalább lesz valami, amiért még érdemes lesz egyszer visszajönni Amorgosra.

Amorgos (Gramvoussa sziget) - Santorini (Monolithos beach) (28 tmf), 2022. aug. 27.

Három éve már jártunk Dénessel együtt Santorinin, akkor Lobrigo hajónkkal jöttünk ide, és a szélviszonyoknak megfelelően a sziget keleti oldalán a Monolithos beach-nél horgonyozhattunk le két éjszakára. Ma ÉNy-i, aztán DNy-i szelet kaptunk az eddigi meltemi helyett, így megint a fekete homokos Monolithos beach-et tűztük ki célpontnak. Ott védve leszünk.

Indulás reggel 8-kor, érkezés 15.20-kor. Szinte végig kitart a szél, tudunk vitorlázni. Reggel még ÉNy-iban indulunk, majd fokozatosan átfordul DNy-iba, végül NyDNy-iba. Santorini keleti oldalát elérve már a sziget letakarja a szelet, így az utolsó 1.5 órát motorozva tesszük meg.

Két kémény is füstöl a parton, egy olajszállító is ott áll már, mi pedig szinte ugyanott dobunk horgonyt, mint három éve. A strandolóknak leválasztottak piros bójákkal egy sávot, így nem mehetünk olyan közel a parthoz. 4 méteren dobunk horgonyt. A víz felülete egész sima, néhányszor körbeúszom a hajót.

Ebédünk kuktában főtt sárgaborsó tonhalkonzervvel:

Útközben felváltva kormányoztunk, így tudtunk pihenni mindketten, ezért nem is húztuk sokáig az időt, hanem eveztünk ki a partra, hogy még legyen naplementéig időnk sétálni. Holnap már vitorláznunk kell tovább Krétára.

Monolithos beach-ről elmondható, hogy a partról jobban néz ki a tenger felé a kilátás, pláne, hogy ott áll a mi kis hajónk, mint a hajóról a part felé.

Monolithos település mellett van Santorini repülőtere. Elsétálunk mellette, ahogy a jól kinéző Szent János templomhoz igyekszünk.

Agios Ioannis (Szent János) templom és vele szemben a kifutópálya:

Santorini (Monolithos beach) - Kréta (Rethymno), (84 tmf), 2022. aug. 28-29.

6.40-kor indultunk, másnap éjjel 01.20-kor érkeztünk meg Krétára, Rethymnóba. Kb. 4 csomós átlagsebesség jön ki. Végig vitorláztunk, kivéve az utolsó 1 órát, amit a szélcsendben motorral tettünk meg. Egy szinte eseménytelen, ezért nagyon kellemes menet volt. DNy-ra tartottunk, ÉNY-i irányból kaptuk a szelet. Amíg végigvitorláztunk Santorini partja mentén, mi kormányoztunk. Utána a legtöbb időt az autopilot vitte Pelageát, mi pedig filmeztünk (5 film) lent a kabinban és olvastunk.

Santorini partját végig, ahol a sziklák nem nyúltak le a vízig, fekete homokos part övezi, minden négyzetméterét nyugágyakkal és napernyőkkel rakták tele. Ez itt Perissa és látványos harangtornya és temploma (Exaltation of Holy Cross church):

Santorini legdélibb csücske, Vlychada:

Egy kis aggodalom volt csak este. VHF rádión megszólítottunk egy konténerszállítót, mert épp felénk tartott. Bemondtuk a hajó körülbelüli koordinátáit, és hogy mi kis vitorlás itt vagyunk az útjában, és megkérdeztük, hogy látnak-e. Választ nem kaptunk a rádión keresztül, de módosított az irányán.

Krétáról hazarepültünk Álmoshoz, de Dénes ősszel visszajött, és átvitorlázott a hajóval Ciprusra. Azon az úton nem voltam vele, az új tulajdonos kísérte el egy darabig, Kastellórizo szigetéig, ami csak 6 km-re fekszik a török Kas településtől, de mégis Görögországhoz tartozik. Melamphyrummal jártunk Kasnál, és elvitorláztunk Kastellórizó mellett. Itt az új tulajdonos kiszállt, mert már nehezen viselte a hullámokat, Dénes pedig meg sem állt Ciprusig.