Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Görögország, Patmos sziget, 2022.aug.09-11.

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)

Leros (Lakki-öböl) - Patmos (Kyma étterem öble), (22 tmf), 2022. aug 09.

Azok a fránya dízeltankok! Erősen reméltük, hogy Dénes tegnap megoldotta a motortérbe szivárgó dízel problémáját, és nem lesz vele többé gond. De nem voltunk ilyen szerencsések, és ez elég hamar ki is derült.

Korán keltünk, 7-kor már a horgonyt húzta Dénes. A mai az első vitorlázásunk Pelageával, mióta júniusban megvettük. Törtük a fejünket az elmúlt hetekben, hogy merre menjünk majd, mert akad sziget bőven az Égei-tengeren. Ha látni akarjuk a Lerosztól északra fekvő szigeteket, akkor érdemes arra vitorlázni, mert ennél közelebb nem leszünk hozzájuk. Így választottuk első célpontnak a tőlünk csaknem É-ra fekvő Patmos szigetet.

Az út első részében el kellett hagynunk a hosszú Lakki-öblöt, amihez nyugat felé kormányoztuk a hajót. Az északról fújó meltemiben védett az öböl, ennek köszönhetően békésen haladtunk a szinte sima vízen. Sajnos ez csupán egy rövid szakasza az útnak. Nem siettünk, csak a génuát tekertük ki:

Az öblöt elhagyva lecsapott ránk az északról fújó meltemi, amiben ide-oda krajcolgattunk a hullámzó tengeren, amíg meg nem untuk, és a végén már motorral tettük meg az utolsó mérföldeket.

Dénes nem szeret motorozni, nehéz is rávenni, hogy motort indítsunk, ha nem muszáj, de meggyőztem, hogy tesztelni kell, hisz ez az első utunk, derüljön ki már most, ha valami nincs rendben vele.

A hajó menettulajdonságaival elégedettek voltunk, fordulékony, könnyen kezelhető. A motor is tökéletesen működött. A dízeltankokból viszont a billegés hatására megint szivárogni kezdett a dízel. Itt nagyobb beavatkozásra lesz szükség, mint néhány csavarnak a meghúzása...

Patmosnál egymást érték a nagy utasszállító hajók és a motoros jachtok.

A horgonyzáshoz azt az öblöt választottuk, ahová a Kyma étterem épült a partra. Az öböl partján húzódó homokos partszakasz a térképünk szerint az Aspri beach.

Szerencsénk volt, mert sikerült megszereznünk az utolsó parthoz közeli sekély horgonyzóhelyet. Akik utánunk érkeztek, mélyebb és hullámoknak kitettebb részen kényszerültek horgonyt dobni. Jópár próbálkozásnak voltunk szemtanúi, mire végre meg is tartotta a hajót.

Egy kőhajításnyira húzódik a hajónktól a parti Kyma étterem, aminek a neve hullámot jelent. Laci jutott mindkettőnk eszébe. Látva az éttermet, biztos nem hezitált volna egy pillanatig sem, hogy hol fogyassza el a mai vacsoráját.

Magyar vitorlázó ismerőseink ajánlották az itteni grillezett polipot, de mi szerettük volna, ha inkább Dénes saját fogású polipjával ünnepelhetnénk meg azt, hogy elindultunk végre. Szigonypuskája vadászatra készen feküdt a kokpittárolóban.

Az étterem teraszáról fotóztuk le Balaton 31 hajónkat, Pelageát és a dombtetőre épült erődítményszerű Szent János-kolostort, ami a UNESCO világörökség része:

A sziget fő településére sétáltunk el délután, ez Skala, ahová a sziget egyetlen jactkikötője épült. Ide érkeznek a kompok is. A komor patmoszi Szent János-kolostort holnapra tartogattuk. De a beszámoló kedvéért megelőlegezem az ott készült fotókat Skala öbléről, és a mi öblünkről is, mert onnan föntről nézve igazán látványos mindkettő.

A mi kis hajónk épp szembenéz a Kyma étteremmel:

Skala mozgalmas település, ezen a délutánon tele volt turistákkal. A partfalhoz kikötött vitorlások mellett sétáltunk épp, amikor egy TEMAK vízautomatába botlottunk. Leroszon is ilyenből szereztük a vizet. A jóízű ivóvíz egy igazi ajándék. Ide két nap múlva visszajövünk kannákkal, hogy pótoljuk az addig elfogyasztott vizet a hajón.

A dízel kitakarítását a motortérből holnapra hagytuk, ma csak a kabin padlója alá (a bilge-be) csurgott kevéske, de bűzlő mennyiséget töröltem ki.

Patmos (Kyma étterem öble), 2022. aug 10.

Korán indultunk, hogy még a hőség beállta előtt feljussunk a dombtetőre épült településre, a Chorába (Hóra), ahol az erődítményszerű kolostor áll. (Oda 4.3 km, 250 méter szintemelkedés)

A több mint 900 éve (1088-ban) alapított kolostor ma Szent János nevét viseli. Utánaolvastunk, hogy "a keresztény hagyomány szerint a sziget egyik barlangjában írta Szent János a Bibliában olvasható Jelenések könyvét, amiben megemlíti Patmosz szigetet, ahol száműzetésben él, mert terjesztette a Jézusról szóló örömhírt." A barlang is a világörökség része, itt a bejárata:

A kolostor hatalmas falai alatt találtunk egy bőven termő fügefát, amiről az összes elérhető fügét leszüreteltük. Ennél jobb éhségűző túra közben nem is kell. Ha van fügéd és vized, étlen-szomjan nem maradsz.

Ennél a kombónál már csak a gránátalma jobb (de arra várni kell őszig), mert még vizet se kell vinni magunkkal, azt is pótolja. Kár, hogy Dénes nem hajlandó megenni :-( Álmi bezzeg velem együtt nagy rajongója lett, méghozzá mindketten Jeruzsálemben (Melamphyrum hajónkkal megtett utazásunk alatt), amikor még 4 éves volt. Egy izraeli anyuka ezt adta a kisfiának tízóraira, és minket is megkínált. Akkor láttam először, hogyan is kell gránátalmát hámozni.

Korábban Horvátországban már volt vele egy kalandunk. Épp Hvar szigetére vitorláztunk Melamphyrummal, és Hvar településen Álmi megtalálta és visszaadta egy ottlakó néninek a pénztárcáját, amit az elhagyott. A néni gránátalmákat vett a boltban, azzal hálálta meg a jótettet. Kriszta és Pali is velünk volt, mind az öten kaptunk egy-egy gránátalmát, amit a tengerparton megpróbáltunk elfogyasztani. Nem ismertük a módját, megettük a keserű szivacsos állagú darabkákat is, amik a piros szemeket összetartják, és köpködtük ki a szemek közepén található magokat. Egyikünknek se ízlett, kis próbálkozás után mindet a vízbe dobtuk. A tudatlanság mitől fosztott meg!

A hőség szinte elviselhetetlen, pedig még dél sincs. Nincs már kedvem lépcsőzni, még a sportértéke se tud feldobni, mint máskor. Dénesnek igaza van, hogy napfelkelte előtt kell elindulni, ha jót akarunk magunknak. De az alvás is akkor lesz kellemes a hajón. Akkorra lecsökken a 36 fokról 26 fokra a hőmérséklet a kabinban.

Kis templomokra bukkanunk a fehér házak között sétálva. Az egyik a harangjai miatt megtetszik, ez a Panagia Diasozousa. Van itt egy ikon, ami az 1500-as évekből való, csodatétel is szerepel az ikon történetében. A háttérben látszik a sziget legmagasabb csúcsa, a Profitis Ilias (250 m).

Mindketten csak nevetünk, amikor elhangzik valamelyikünk szájából, hogy még oda is fel kéne ma mászni, mert ilyen közel nem leszünk hozzá többé. De a hőség megfontoltabbá tesz. Ha nem lenne olyan kopár az a domboldal, akkor... na itt jött volna a talán szó, de helyette mindketten kijelentettük, hogy akkor se.

Erről a székekkel, asztalokkal teli terecskéről szerepelt egy fotó az egyik turistáknak szánt prospektusban, de a fotón még a hagyományos kék színnel voltak lefestve a székek, épületeken az ajtók, ablakkeretek. Mi már az új trend színeire festve láthatjuk.

Egy jópofa robotfejű árnyas átjáró:

Kék ajtó kék virágokkal. Gyakori errefelé és megunhatatlan a számomra.

Mint ahogy a kiugró ablakok is.

A szélmalmokhoz sétáltunk még el, amik önmagukban is megérdemlik, hogy megnézzük őket, ráadásul innen a legszebb a kolostorra a kilátás.

A túra, a mozgás a mindenünk, de most nem bántuk volna, ha beülhetünk ebbe a négykerekűbe, hogy az szállítson tovább, ne a lábaink.

Újra itt egy egész bokornyi gyönyörű kék virág:

A luxussal egy öbölben:

Patmos (Kyma étterem öble), 2022. aug 11.

Ma a korai reggeli után azonnal strandnézőbe indultunk. Az volt az ötlet, hogy a partvonalat követve elsétálunk az egymás utáni öblökbe, és megnézzük a homokos strandokat, meg persze az előttük horgonyzó hajókat.

A mellettünk lévő öböllel kezdtük, ez az Ormos Meloi, aztán jött az Agriolivadi Beach:

Egészen lazára vettük az utat, a túrapapucsomban jöttem, amit még a Mr. Frumble-ös (Bukdács úr) vitorlázásunk alatt Nassauban vettem a Bahama-szigetek fővárosában. 12 éve megvan, hihetetlen a talpa, puha a lábamnak, mégsem érzem a köveket, kavicsokat a talpam alatt. Ez egy csodagyártmány a NIKE-tól, amit nem győzök dicsérni.

A meltemi jó nagy kamupocakot fújt az ingem alá:

A kietlen tájat végül Kampos településen hagytuk magunk mögött, a Kampos beach-re már le se mentünk, csak föntről megcsodáltuk, aztán hazaporoszkáltunk, és a mi öblünkben úsztunk. Késő délután még besétáltunk Skalába, hogy a TEMAK vízautomatából vizet szerezzünk. Megismerkedtünk itt egy francia párral, akik ajánlottak egy rejtett medencét a közeli Lipsi sziget környékén (Makronisi sziget), így holnapra ezt terveztük megnézni, és utána Lipsi szigetnél horgonyozni.

Dénes kitakarította a motortérből a pár deci dízelt, és kiszívott a tankokból egy-egy üres kannába üzemanyagot, hátha a dőlés, billegés közben így már nem jut ki a nyílásokból egy csepp se. A végleges megoldáshoz vissza kell mennünk Leroszra, ott szerezni sok kannát, az összes dízelt azokba átszűrve átfolyatni, a tankokat kitakarítani, és a nyílásaikat újra kell szigetelni. Ott van már helyismeretünk, boltok, ahol a javításhoz szükséges anyagokat be tudja szerezni Dénes. De előbb még meglátogatunk a környéken néhány szigetet.

Utolsó patmoszi esténkre kaptunk az égiektől egy csodálatos holdkeltét: