2016.aug.24.-szept.01. Summerville Beach, Shelburne, Round bay (Kanada, Új-Skócia)

(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet.)

aug.24. Liverpool - Carters Beach (13 tmf)

Carters Beach, amit elõzõ alkalommal tévesen Summerville Beachnek neveztünk, a legvédettebb és legszebb homokos strand errefelé, így ismét megálltunk itt. Délre megérkeztünk, ebédeltünk, kicsi szieszta, kicsi tanulás, aztán irány a strand.

A SZIKLA. A sziklánk. Lehetett róla ugrálni, amíg tartott a dagály:

Álmi összevágta a videókat, amiket róla készítettem, ahogy ugrál. Itt lehet megnézni: https://www.youtube.com/watch?v=xSgovJLWiVc

Édesvizû patak folyik be az óceánba, aminek a sómentes vizét nagyon élvezzük:

aug.25. Carters Beach

Dolce vita egész nap.

Menekül a kormorán:

Roy mondta, hogy ezen a beachen vannak a vízben sand dollarok, amikbõl rengeteget gyûjtöttünk a Bahamákon, és az volt Csoki-öbölben a karácsonyfadíszünk.

Álmi hozta a búvárszemüvegét, pipáját, és próbált itt is találni, de csak töröttet sikerült :( Valahogy mindig azt gondoltam, hogy sand dollart csak meleg vizekben lehet találni. Tévedtem.

aug.26. Carters Beach

Ma borús az idõ, többször sétálunk, pl. reggel a halászfaluba, a két halászkikötõhöz.

Lobster csapdák (homár csapdák) várják, hogy decemberben a fenékre kerüljenek:

Kanadában decembertõl májusig tart a homár szezon, míg az USA-ban ennek ellenkezõje.

Maci a szedresben:

Délután versenyfutás, 1500 méter, Álmi épp, hogy tudta tartani Dénes tempóját. Jövõre vajon ki gyõz? Futás után fekvõtámasz:

Aztán játék:

Az öböl tele van itt is fókákkal. Egy tõlünk távoli sziklára másztak ki, és minden nap hallottuk a "vonyításukat".

aug.27. Carters Beach - Shelburne (42 tmf)

Tökéletes ÉNY-i a szél, 6.40-kor indulunk a napfelkeltével együtt:

Miután kijutottunk a szûk átjárón, pillangózunk. Ez a kedvencem a vitorlázásban, imádom, amikor egyszerre látom a teljes vitorlázatot:

Az ugrálós sziklánk:

Napközben bálnák, delfinek úsznak el a hajóhoz közel, de nem sikerül róluk normális képet készíteni :( Mikor lebuknak, sose tudjuk, hogy hol bukkannak ki újra.

Néha átrepül egy-egy szitakötõ a kokpiton, de akad olyan is, ami leszáll. Lunenburgban a kabinba szállt be egy Dénes sapijára, arról Álmi készített fotót:

Ma Álmi nadrágjára szállt le egy, ahogy krajcoltunk be Shelburne-be, és hagyta, hogy kedvünkre rakosgassuk ide-oda. Álmi megörült nagyon, hogy van végre háziállatunk. Tücsköket akart gyûjteni, és a hajón tartani egy üvegben, de nem engedtük. A szitakötõ csak horgonyzáskor repült el.

A szembeszél fújja felénk a szárnyait:

Szívesen cserélnék egy hétre a ház lakóival. Mi a házba, õk a hajóra, aztán vissza :) Most különösen azok a napozó napozószékek vonzanak.

16.40-kor horgonyon ott, ahol augusztus elején is. Akkori beszámolónk fotókkal: itt. 10 óra alatt 42 tmf. Ebbõl 1 óra szélcsend volt, amiben csak ácsorgott a hajó, és 3 óra volt, míg bekrajcoltunk a szembeszélben a 10 tmf mélyen benyúló shelburne-i öböl végébe. Jó volt újra látni a városkát, a kempinges erdõt a másik oldalon. Kieveztünk a partra, és naplementéig sétáltunk.

aug.28-31. Shelburne

Száraz volt az augusztus, sõt az egész nyár Új-Skóciában, és ez meglátszott az önkiszolgáló mosoda forgalmán. Nincs már otthon vizük mosni. Ez volt a téma a helyiek között, amikor elsõ reggelünkön a mosást intéztük a coin laundryban. Shelburne-ben is, mint a félsziget legtöbb településén a kertes házak a telkükre fúrt kútból látják el magukat vízzel. Ha nincs esõ, nincs víz. Mi örültünk, hogy megúsztuk szinte esõmentesen ezt a hónapot.

Shelburne-ben nem akartunk napokat idõzni. Kedvezõ irányú és erõsségû szélre vártunk, amivel visszajuthatunk az USA-ba, pl. Provincetownba (Massachusetts), ahonnan átkeltünk ide július legvégén. 250 tmf, ehhez kell pár nap. Az elõrejelzés napokig erõs DNY-i szeleket mondott, 15-20 csomó 25-ös befújásokkal, amiket pontosan szembõl kapnánk, ezért várnunk kellett.

A horgonyzóhelyen kellemetlen volt az erõs szél miatt a hullámzás, amikor ki kellett evezni a partra. Naponta többször is megtettük az utat ki-be. Álmi kapta a legtöbb fröccsöt a csónak orrában ülve. Ezért inkább ácsorgott, így nem kellett a becsapódó vízben ülnie.

Az erdõs oldalon, ahol kempingezni is lehet, van egy faház a fenyõk között melegvizes zuhanyzókkal. Múltkor már felfedeztük. Oda eveztünk át minden este fürdeni, hajat mosni. Mennyei :) A balzsamfenyõk illata az erdõben annyira finom, hogy szeretnék egyet magammal vinni a hajóra. A mókusok most is ijesztgettek a hangjukkal, és a nyuszik is itt voltak még.

Az erdõs oldalra jártunk át délelõttönként futni, tornázni. Álmi írt az egyik napról egy beszámolót.

Álmi beszámolója

"Ma reggel én csináltam a tojásrántottát, mivel a mama nem tudja úgy csinálni, ahogy én szeretem. Reggeli után mama közölte, hogy kimegyünk futni, mert neki olyan kedve van, dehát ez még nem azt jelenti, hogy nekem is kell, hisz demokrácia van, de papa is azt mondta, hogy menjünk, ezért elvesztettem a játszmát.

Amint kimentünk az erdõbe, futni kezdtünk. Az elsõ fél kilométeren még papa mellett futottam, de aztán begyorsítottak és eltûntek. Kb. 45 percig futottam odafelé. Mama azt mondta, hogy csak 20 perc volt, de nyilván rosszul jár az órája. Visszafelé még többet, mert 5 helyen is kidörzsölte a cipõ a lábam. Mire visszaértem a kezdõponthoz, biztos hogy eltelt vagy másfél óra, és én meg lefutottam vagy 10 kilométert. Mama azt mondja, csak 6 km volt, de ezt kötve hiszem.

Ezután a hajón ebédeltünk, mama pocsék csirkéjét :((( Pedig ehettünk volna a SUBWAY-ben is. Most papára várunk, aki az ágyban heverészik, hogy kimenjünk végre internetezni. És gördeszkázni a skateparkban.

Most, hogy másfél oldalt írtam egyhuzamban, kidörzsölte a toll a kezemet, ezért egy-két napig nem jelentkezek."

Ezek a napok elég unalmasnak tûnnek, de nekünk jól jött egy kis "nyugis" idõszak egyhelyben, hogy mozogjunk a szárazföldön, mossunk, készleteket feltöltsük, tanuljunk, olvassunk. Mi nem unatkoztunk egy pillanatig sem. A hajós életben nem lehet unatkozni.

aug.01. Shelburne - Round Bay (12 tmf)

Reggel kieveztünk az erdõbe zuhanyozni, hajat mosni, vizet tölteni. Utána reggeli, és 9.40-kor elindultunk szemerkélõ esõben egyelõre Cape Negro Islandet véve célba. Holnap elvileg alkalmas szél lesz, hogy megkezdjük az átkelést. Hermione nevû tropical storm halad észak felé az USA keleti partja mentén, rá majd figyelnünk kell, de az eddigi elõrejelzés szerint lesz idõnk eljutni Gloucesterbe (Massachusetts), ahol be tudunk jelentkezni az USA-ba. Provincetownban, mint kiderült, nincs port of entry, ezért választottuk "Glásztört".

Hogy holnap minél közelebbrõl induljunk, Dénes kinézte a negro szigeteket, két sziget homokpaddal összekapcsolva, és elvileg nagyon szép. Csak 17 tmf, de ezt legalább holnap nem kéne megtenni. A shelburne-i öbölben eddig nem volt szerencsénk a széllel. Befelé is, kifelé is minden alkalommal szembeszelet kaptunk. Most is krajcolhattunk 10 tmf-et. De ma a szél alig fújt hozzá. Nem akartunk motorozni, hogy a benzint tartalékoljuk az átkelésre. A békés vízen lehetett lent olvasni, naplót írni. Álmi persze videójátékokat is játszott. Rengeteg regényt kiolvasott már, németet, magyart, de szerencsére az e-book olvasóján van még elég.

Lazacneveldék:

Delfinek úsztak az öbölben, sajnos egy se jött közel hozzánk:

Mire kiérünk, a szél megjön, de a köd is. A Negrot nem látjuk, belevész a ködbe, helyette lehorgonyzunk egy másik védett helyen. 5 óra alatt 12 tmf, de volt idõnk, nem siettünk. Az esõ egész délután csendesen esik, a köd eltakarja a partot körülöttünk.