Long Island - Conception Island - Rum Cay, 2010. július 05-25.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
George Town - Long Island ÉNy-i csücske (26 tmf), júl. 05.
George Townnal búcsút intünk az Exumáknak, és keletnek vesszük az irányt. Elhagyva a sekély homokpadot (bank) immár óceánibb vizeken hajózunk a külső szigetek felé (térkép).
6.45-kor indulunk teljes vitorlázattal. Rövid ideig küzdünk az el-elálló szembeszéllel, aztán beindítjuk a motort. Délután 2-re horgonyon is vagyunk Long Island ÉNy-i csücskénél. Az égen közlekedő zivatarfelhők messze elkerülték Mr. Frumble-t (Bukdács urat).
A bemenetelnél megint koralltömböket kellett figyelnünk és elkerülnünk. A GPS egész pontos, de amíg nincs szeme, hogy korrigáljon egy esetleges tévedést, nem bízhatunk meg benne.
A parton nyaralóresortok sorakoznak, a vízen egy motoros jacht és egy vitorlás horgonyoz. Apály van, a vízmélység 7 láb, azaz 2.1 méter (a merülésünk 120 cm), és homok az aljzat. A víz kristálytiszta, de a homokon kívül nem találunk mást, egészen addig, amíg Álmi kitartó keresgéléssel rá nem bukkan ezekre a soha nem látott tengericsillagokra. Ez a tetejük, ami jól beleolvad a homokba:
Itt az aljuk, ahol beszürcsölik a kaját:
Ebéd után elcsónakázunk az egyik korallos helyre, ahol egész sok élő korallt találunk, ennek köszönhetően sok halat körülöttük. Dénes hozza a vadászfelszerelését, de az útjába eső első hatalmas sügért elhibázza. Lő helyette két ezüst- és sárgacsíkos grunt-ot és egy piros, nagyszemű snapper-t (glasseye snapper).
Kievezünk velük egy homokos strandra, ahol a halpucolást nem tudjuk befejezni, mert ellepnek bennünket a homoklegyek (sand flies, vagy más néven 'no see'ums'-ok), a mákszemnél jóval kisebb, alig látható, fekete, csípős legyek. Az őrületbe kergetik az embert, mert nagyon tudnak csípni, és nagyon sokan vannak. Menekülünk vissza a hajóra, ahol befejezi Dénes a halpucolást, filézést. Finom halvacsora, közös játék, ezzel véget is ért a nap.
Long Island ÉNy-i csücske - Conception Island ÉNy-i csücske (18 tmf), júl. 06.
7.30-kor indulunk tovább. Kifelé a zátonyos öbölből a GPS szerint átgázolunk egy korallzátonyon, de a valóságban a reefek közötti kijáraton hagyjuk el az öblöt. A tegnapi motorozással ellentétben ma vitorlázunk, és szerencsénkre tudunk irányra haladni. Kint ülünk együtt a kokpitban, és fejben számoltatjuk Álmit, aztán az írótábláján szójátékot játszunk, amíg elviselhető a napsütés. 12.30-kor lehorgonyzunk egy hatalmas luxus motoros szomszédságában Conception Island ÉNY-i csücskében.
4 tmf hosszú korallzátonylánc húzódik tőlünk ÉNy-ra. Itt szeretnénk holnap egész nap búvárkodni. A sziget egyébként lakatlan és ugyanannak a Nemzeti Parknak a része, mint az Exuma-szigetek is. Így nem foghatunk se halat, se conch-ot.
Alattunk 3 méter a vízmélység és homok az alj. Egy dajkacápa megnézte a horgonyunkat, aztán továbbállt.
Délután kimentünk a hosszú, homokos partra, átsétáltunk a sziget másik oldalára, ahol nincs védelem a szél ellen, fehér tarajos hullámok mossák a partot. Álmi homokozott, mi Dénessel sznorkeleztünk, de többnyire halott a korall és kevés a hal. Mondtam is viccesen Dénesnek, hogy legközelebb nem megyünk olyan helyre, ahol Nemzeti Park van, mert ott biztos, hogy nincs semmi a víz alatt. Walderick Wells Cay-nél (Exumák) is csalódásban volt részünk. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a holnapra tervezett sznorkelező hely. A pilot könyv áradozik róla, de félek, hogy csak egy újabb csalódás. A Vörös-tenger után a Bahamák vízalatti világa nagyon szerény, ha valaki csak ezért jönne ide, akkor menjen inkább a Vörös-tengerre.
Naplementére értünk vissza. Átjöttek a motoros jachtról, hoztak jeget kedvességből. Már kérdezték korábban is, hogy nincs-e szükségünk bármire. Álmit el akarták vinni banánhurkán húzni, de nem ment, mert félt.
Conception Island ÉNy-i csücske, júl. 07.
Délelőtt sznorkelezünk a korallparkban, ahová csónakkal eveztünk ki. Hatalmas termekben úszkálunk, amiknek a fala két-három méter magas, javarészt homokkal befedett halott korall, amin itt-ott megjelent az élet egy-egy lila legyezőkorall, agykorall, tűzkorall képében. Halakból akadt szép számban, többnyire papagájhalakból, de akadt óriás sügér is és hatalmas barrakudák, tövises rája és teknős.
Ahogy teremből terembe úsztunk, épp olyan érzésem volt, mintha porlepte ókori romok között sétálnánk, amiken bokrok zöldellnek és virágok nyílnak, kecskék, birkák, bocik legelésznek.
A legnagyobb szenzáció, hogy elúsztunk egy szirticápa (reef shark) és egy dajkacápa (nurse shark) felett. Álmi méretűek lehettek. A szirticápa kíváncsian nézegetett bennünket. Nem bántja az embert, de ha egy vérző, lelőtt halat hurcoltunk volna magunk mellett, biztos nem csak nézegetett volna...
Attila mesélte még Marathonban, hogy úszott vissza a csónakjához a lelőtt halakkal, amikor megkörnyékezte egy cápa. Addig nincs baj, mondta, amíg nem kezd el hozzád dörgölődni. Akkor viszont jó segítség, ha van nálad valami, amivel elbökdösöd, amíg kimászol a vízből.
Kicsit kimentünk a pici homokos strandra pihenni, ahol eddig nem látott ékszerkagylókra bukkantunk. Az amerikaiak napfelkeltekagylóknak hívják őket. Mindkét név illik ehhez a szépséges kagylóhéjhoz.
A hófehér sünvázakat pedig, amiket a vízben találtunk, homokdollárnak hívják (Sand Dollar). A Vörös-tengeren is van ilyen, de mi ott nem találtunk egyet se.
Egy élőt is sikerült észrevennünk:
Conception Island ÉNy-i csücske - Rum Cay (Flamingo Bay) (14 tmf), júl. 08.
Eredetileg úgy terveztük, hogy itt még eltöltünk egy napot, de nincs miért, ezért megyünk is tovább. Reggel ellepték a hajót kívül-belül a 'no see'ums'-ok. Mivel apróbbak a mákszemnél is, átfértek a szúnyoghálók résein, és ahol értek, ott csíptek. Azonnal indultunk, menet közben csináltam reggelit.
Gyenge szembeszél fújt, motoroztunk 4 órát, míg újra lehorgonyoztuk a hajót. Az újabb sziget Rum Cay, amit körbevesz egy sekély, zátonyokkal teli homokpad. ÉNY-i csücskében van Flamingo Bay, ezt választottuk horgonyzóhelynek, mert védett a DK-ről fújó szelekkel szemben.
Egy Haitibe menő, segélyszállítmányt (ruhákat) szállító hajó nekiment itt az egyik zátonynak és elsüllyedt. Állítólag a kapitány utasította a Dominikai Köztársaságból származó kormányost, hogy fordítsa a kormányt balra, hogy a zátonyt kikerüljék. A kormányos további utasítást nem kapva csak tartotta, tartotta elfordítva a kormányt, amíg egy teljes kört le nem írt, és neki nem ment a zátonynak... A roncs egy kis része kilóg a vízből még dagálykor is.
Nekünk is izgalmassá tették a bemenetelt az elszórt koralltömbök, amik jól látszanak a felhőtlen, déli napsütésben. Sötét foltok a gyönyörű kék vizen.
A GPS jelez néhányat, amik veszélyes magasságokba nyúlnak. Ezek vagy sötétebbek a többi foltnál, vagy ki is emelkednek a vízből, vagy éppen nem, de megtörik rajtuk a hullám. Figyeljük a GPS-t, és közben a vizet is. Próbálunk minél közelebb jutni a parthoz, de arrafelé egyre sűrűbben csoportosulnak a veszélyes zátonyok.
Dénes elemében van, mintha ismerné a járást, egyre beljebb és beljebb viszi a hajót, amíg egy mellettünk kiemelkedő zátony engem és Álmit úgy elborzaszt, hogy közkívánatra ("Papaaa, nem akarok zátonyra futniii!!!", "Dénes, ne kísérletezzünk tovább, nincs elég hely!" ) visszafordítja a hajót, és távol a parttól, de biztonságban lehorgonyzunk.
A Golden Hind 31-ről született egyik vicces kritika szerint kb. egy futballpályányi terület kell a hajónak, hogy megforduljon... Sajnos ez nem vicc. Itt az a bizonyos terület:
Ebéd és szieszta után elő a búvártalpakkal, felkerül a pipa és a szemüveg is, és beugrunk a vízbe, magunk után húzzuk a csónakot, miközben sznorkelezünk koralltömbtől koralltömbig. Dénes nemcsak nézelődik, hanem vadászik is, ezért a csónak, hogy a vérző zsákmányt vagy a halfilét inkább abban húzzuk vissza.
A legtöbb korall itt is halott, de akad egy-két élő, ahol sok a halacska. Két óriás sügért üldözőbe vettünk, de végül elrejtőztek a zegzugos járatokba. Egy bermuda chub-ot sikerült lőnie Dénesnek, jó nagyot, és még egy kis sügért.
A partra eveztünk megpucolni és sétálni. Most nem jönnek a 'no see'ums'-ok, lehet, hogy túl korán van még.
Álmit az egyik tömbnél megcsípte egy tűzkorall. Lehorgonyozta a szörfdeszkáját, és amikor eloldotta, hozzáért a tűzkorallhoz. Nem maradt nyoma, azonnal elmúlt a csípésérzés is, szerencsére.
A sült halakból jutott másnap ebédre is. A nagy evészet után játék, egy kis tanulás Álmival, olvasás. Vidám meséket már rég kiolvasta, most Berg Judit Ruminijét olvassa, a 7. fejezetnél tart.
Kicsit leállítottuk a hangos olvasást, mert az olvasásgyakorlásnak köszönhetően elkezdte élőbeszédben elnyújtani a szavak végét. "Papaaa, mikor jössz zsugázniii?", Mamaaa, kérek vizeeet!", ami baromira idegesítő. Dénes ellentámadásba lendült, miaúúú-zni kezd, ha Álmi elnyújt valamit, ami meg Álmit idegesíti :-) Most magában olvassa a történetet, és aztán elmeséli a cselekményt.
Utólagos megjegyzés: három hét után szinte elmúlt a nyújtás, és újra hangosan olvas, de már gyakorlatilag folyékonyan. Persze akad egy-két szó, mint pl. a parallelogramma, ami önmagában egy nyelvtörő gyakorlat :-)
Rum Cay (Flamingo Bay) - Rum Cay (Sumner Point) (12 tmf), júl. 09.
Az időjárás-előrejelzés szerint fokozatosan erősödik a DK-i szél, nőnek a hullámok, erősődik a squall aktivitás (általában erős széllel elvonuló zápor, zivatar). A pilot könyvünk azt tanácsolja, hogy várjuk ki, amíg a szél pár napra stabil 10-15 csomóra csendesedik és északiasodik. Akkor lehet menni tovább DK-re. Mi is így gondoljuk, mivel a következő útbaeső sziget 85 tmf. Erős szembeszélben, nagy hullámokban napokig szenvedhetnénk a vízen, míg jó viszonyok mellett 24 órán belül leküzdhető.
Rum Cay DNy-i oldalán van egy másik horgonyzóhely és egy hurrikántól védett marina. Pici település is van 60 fővel. Ide vitorlázunk ma át. Azaz motorozunk. A horgonyzóhelyen már van egy katamarán, rajta egy 60-as amerikai férfi pici fehér kutyájával. Ha nem értettük félre, akkor már 25 éve él ezen a katamaránon. Martinique-re tart, ahol a lánya él. Ja, és még a rendszerváltás előtt járt Budapesten. Nem tetszett neki.
Alattunk homok van, 2-3 méter mély a víz. Távolabb vannak a korallzátonyok, kifelé, a nyílt víz felé. A hullámok fehér habokban törnek meg rajtuk.
Délutáni programunk ismerkedés a szigettel, az ittélőkkel. A szigetlakók (itthagyott rabszolgák) a rabszolgaság eltörlése után sólepárlásból, ananásztermesztésből éltek, állítólag olyan jól, hogy 5000 embernek adott otthont a kis sziget. Kanadába (Új-Skóciába) szállították innen a sót. De két hurrikán az 1900-as évek elején teljesen tönkretette a sólepárlókat, és ma mindössze 60-an lakják a szigetet. Az ő házaik a táblától balra csoportosulnak, a kikötő és a sok nyaraló pedig jobbra.
Ma délután csak a kikötőre és környékére jut időnk. Alkalmi motoros jachtok állnak a stégeknél, nagy sügért hoznak az egyikről, és a stégen kialakított pucoló asztalkán megtisztítják. A maradék a vízbe kerül, ahol dajkacápák csemegéje lesz.
A parton néhány korallból kifaragott szobor áll, például egy sellő, aminek letörött időközben az egyik könyöke. A kikötő tulajdonosa, egy amerikai férfi készíti őket. A klubház jellegű éttermében korallból kifaragott gyertyatartók állnak az asztalokon. Nagyon tetszettek. A kikötőhöz tartozik még öt kiadó nyaraló a parton. Van benzin, dízel, ivóvíz, mosógép, szárító. Nincs viszont internet.
Szép zöld a vidék, az elszórtan fekvő nyaralók amerikaiaké, a helyiek vannak megbízva, hogy levágják a füvet, karbantartsák a ház környékét, takarítsák, szellőztessék a belsejét. Az egyik nyaralóban épp voltak, az idős tulajjal beszélgettünk. Havonta iderepülnek pár napra a feleségével. Kis gépek számára van kifutópálya. Golfautókkal közlekednek, de van itt kamion, teherautó, munkagépek, személyautók, dzsipek, még Hummer is, ami egy ameriakié, akinek itt van villája.
Rum Cay (Sumner Point), júl. 10.
Az időjárás-előrejelzések alapján lesz időnk bőven, hogy megismerjük a szigetet. Talán egy hét múlva lesznek nekünk kedvező viszonyok, hogy folytassuk utunkat Turks- és Caicos-szigetek felé.
(Utólagos megjegyzés: Két hetet töltünk majd itt, mert közben átvonul egy alacsony nyomású depresszió felettünk, ami erős szeleket hoz és nagy hullámokat.)
Ma a falut járjuk be. A 60 fős faluban nincs több, mint 20 ép ház, rengeteg romos ház, két templom, egy iskola, orvosi rendelő, rendőrség, ami egyben posta is, két bolt, és van két étterem, amik kinyitnak, ha jó előre odatelefonálsz. A házak szellősen sorakoznak, a képeken láthatjátok majd, hogy szépen rendezett és tiszta környezetben.
Kezdjük a "színpaddal", ami a falu kezdete.
Ellestük, hogy a helyiek ide húzódnak be a nap elől beszélgetni. Mi is követjük a példájukat. Jókat pihenünk itt egy-egy séta után, és verseket, énekeket, találós kérdéseket mondunk egymásnak. A színpadnak köszönhetjük, hogy Álmi élvezi a verstanulást. Naponta megtanul egy verset, hogy bővítse a repertoárját, és mindet előadja a színpadon, hogy húzza az időt, hogy minél tovább maradjunk a parton...
Az Utolsó Esély (Last Chance) nevű élelmiszerbolt:
Hetente egyszer jön egy hajó (supply ship), ami élelmiszert is hoz, de rossz időben kimarad, amit mi is megtapasztalunk majd.
A bolti árak szokás szerint elborzasztanak, a választék semmi, ha van valami, abból is csak egy fajta. De örülünk mindennek, mert enni kell. Csak épp választékosan nem tudok főzni. 17 éve Romániában volt ez érdekes élmény nekünk. Egy nagy helyiség, benne sok-sok polc, de csak pár darab áru. Ott ellenben az árak hihetetlenül alacsonyak voltak.
Van a szokásos konzerv tej, amit ugyanannyi mennyiségű vízzel kell felönteni. Ezt isszuk mióta elhagytuk az USA-t. Az összeset felvásárlom, itt bizonytalan az utánpótlás. A kenyerek, szokásos toastkenyerek, a fagyasztóban nyomorognak a zacskókba csomagolt csirkecombok között. Van tojás, de mire vennék, addigra már elfogy, és a kimaradó hajó miatt nem is lesz. Ez nagy veszteség, mert a tojás eláll hűtés nélkül is hetekig, és kitűnő állati fehérje- és vasforrás.
A sajttal hasonlóan járunk, csak 20 dkg-ot tudtunk venni a két hét alatt. Tejföl, túró, joghurt egyáltalán nincs. Zöldég, gyümölcs akad. Egy szem alma 1.15$... Banánból csak a főzős fajta van, amit Plantain-nek hívnak. Egy öreg bácsit kérdeztem meg, aki vett belőle, hogy nem túl zöld ez még, hogy lehessen enni? Tőle tudtam meg, hogy meg kell főzni, nyersen nem lehet megenni... Más gyümölcs nincs, így almát eszünk és konzervananászt. A boltos nő rágcsált valami itteni almafélét, (ő mondta, hogy apple) ami belül narancssárga, kívül zöld, és nagyon magos lehet, mert köpködte ki. De ilyet nem árultak. Krumpli, batáta (édes krumpli, amiből levest főznek, de krumplipürét nem, legalábbis ezt mondta egy nő, amikor kikérdeztem), hagyma, paradicsom, paprika, jégsaláta, fejeskáposzta, répa a zöldségkínálat, de ez is elfogy, és nem lesz utánpótlás. Vannak papayafák, kókuszpálmák és szőlőfák, de éretlenek rajtuk a gyümölcsök.
A boltban van egy könyvespolc, amin hajósok által itthagyott porlepte könyvek sorakoznak. 'Hozol egy könyvet, elvihetsz egyet' alapon lehet a könyvekhez jutni. Becseréljük az összes kiolvasott regényünket újakra. Film DVD-k is vannak, kölcsönözni lehet, 1 $ / DVD / nap. A boltos nő szabadidejében, ami bőven akad, kagylókból, csigákból készít díszeket, amik az egyik polcon porosodnak.
Kivittük az orrvitorlákat összehajtani:
Kivittük a partra Álmi távirányítós helikopterét is, azzal játszik éppen:
Két templom van, a felújított anglikán templom, és egy kevésbé tetszetős baptista templom.
A baptista templom:
Sok tönkrement személy- és teherautó rozsdásodik az útszélen Álmi legnagyobb boldogságára.
Ez itt a gyapot:
Délután elúsztunk a legközelebbi koralltömbökhöz, de szomorúságunkra halottak, alig van körülöttük élet. Hogy fogunk így halat enni??? Conch-okból is csak picik vannak. Találtunk több sisakcsigát is, ez a legnagyobb közülük:
A fürdőlétránk le van eresztve és az alsó fokon kezd moszatosodni. Egy kis halacska észrevette, és ideköltözött. Álmi elnevezte Tobinak, és etetni kezdte. Minden nap bedobta a pecabotját, a horogra kenyérgalacsinokat tett, azzal etette Tobit, aki az éjszakákat a kormánylapátnál töltötte.
Rum Cay (Sumner Point), júl. 11.
Délelőtt újra a parton. Benézünk a boltba, hozzuk a cserekönyveket, a boltos nő VHF rádióján hallgatja a templomi misét... Hát persze, vasárnap van. Elsétálunk a templomhoz. Már messziről látjuk a sok autót, és halljuk a kiszűrődő éneklést. Az ajtó nyitva áll. Eddig csak filmekben láttunk fekete templomi gyülekezetet. A nők kirittyentették magukat, az idősebbek fején hatalmas kalapok díszelegnek. Később találkozunk velük az utcán is, amikor hazaautóznak. Igazából nem értettük, hogy miért kell nekik az autó, amikor gyalog a tiszta és jó állapotban lévő betonon maximum 10 percen belül mindenki a templomba ér.
Az utakon hatalmas tarisznyarákok sétálnak keresztül. Fürdünk a parton, aztán visszaevezünk a hajóra. A hajó nagyon billeg a zátonyon áttörő hullámoktól. Napokig enyhe hányingerem van bent a kabinban, néha beveszek egy Stugeront, hogy csillapítsam. Igazából csak a parton érzem jól magam. Végül Dénes megkönyörül rajtam, és egy kötelet köt a horgony láncára, amivel elfordítja a széliránytól a hajót, és egy bikán rögzíti a kötél másik végét. Így a hullámokkal áll szembe a hajó, és ennek köszönhetően alig billeg. Ez persze a naponta többször átvonuló zivatarok (squall) miatt nem túl jó, mert ilyenkor oldalról kapjuk az erős szelet, és sokkal jobban terheljük a horgonyt. De legalább vége a szörnyű billegésnek!
Rum Cay (Sumner Point), júl. 12-19.
Ez az egy hét gyorsan eltelt. Néztük a weather faxokat (időjárás faxokat), a zátonyokhoz eveztünk sznorkelezni. Találtunk élő korallokat is, és kétszer sikerült halat lőnie Dénesnek. Álmi vagy száz homokdollárt felhozott a tengerfenékről búvárkodás közben:
Megtaláltuk az iskolát és mellette a kosárpályát, ahová eljártunk dobálni. Elmentünk futni is egy este. Álmi rollerezett mellettünk, de a szúnyogok agyoncsíptek, így nem ismételtük meg újra.
A héten jött a hajó (supply ship), de a szerda helyett csak pénteken, mert közben az idő egyre szelesebb lett, és megnőttek a hullámok is 3 méteresre. Sajnos a boltba nem hozott sok mindent, csak konzervtejet, amit mindet megvettem, és ugyanazokat a zöldségeket, gyümölcsöket, amikről már írtam. Nem hozott se kenyeret, se sajtot, se tojást. A helyiek maguknak sütik a kenyeret. Én is sütnék, de nincs sok a főzéshez használt denaturált szeszből, itt pedig nem lehet ilyet kapni. Így még ezzel is takarékoskodnunk kell.
Minden nap kaptunk édesvizes hajómosást az égből:
A záporok visszahozták a fekete penészt egyes helyeken a mennyezetre. És ami meglepett, a Marathonban varrt üléshuzataimon is megjelent bizonyos helyeken... A fürdőruháinkat is tűhegynyi fekete pöttyök csúfítják. Kipakoltam minden tárolót, hogy átnézzem, hol van még penész. Csak fehér penészt találtam a használaton kívüli laptoptáskán, és benne a laptopon, Dénes 60 literes hátizsákján, és mellette a mentőmellényen. Mindent lemostam, elmostam hipós vízzel.
(Megj.: Egy hónap eltelt azóta és nem jelent meg újra a penész.) Erről a problémáról minden hajósok által írt könyvben olvastunk, amit csak megvettünk, akik ebben a térségben ill. a csendes-óceáni szigetvilágban hajóztak. Elég ha egy hétre elhagyták a hajójukat, máris felütötte fejét a penész.
Melamphyrummal szerencsénk volt, nem volt soha ilyen gondunk, pedig a Földközi-tengeren mindenhol mindig magas páratartalommal találkoztunk. Sok esőnk is volt még az utunk elején az április-május időszakban Horvátországban és Albániában, sokszor kellett bezárkóznunk, bent állandóan lecsapódott a pára, de nem lett penészes soha semmi.
A velünk hotrgonyzó katamarán időközben bement a kikötőbe pár napra, és vissza is jött utána mellénk horgonyra. A kikötő tulajának van egy 11 éves fia, őt tanítja, amíg nem megy tovább Martinique-re. Bennünket is hívtak, jöjjünk be, ha kell behúznak, keressünk valami védett helyet a kikötő folytatásaként egyre beljebb húzódó keskeny, de kimélyített öbölben a partfalhoz kötve. Megnéztük a lehetőségeket, de a széltől védett helyen igaz, hogy megszűnne a billegés, és azonnal a parton vagyunk, ám szél nélkül elviselhetelen lenne a kabinban a meleg, a szúnyogok pedig nem hagynának békén. Egyelőre kint maradtunk.
Már nagyon indulhatnékunk volt tovább, de a napok óta fújó 20-25 csomós szembeszél és a 2-3 méteres hullámok maradásra kényszerítettek. A weather fax vasárnap megjelenített egy alacsony nyomású területet az Atlanti-óceán felett, amiben nagy esélye volt egy hurrikán kialakulásásnak. Haladási iránya Rum Cay felé mutatott...
Rum Cay (Sumner Point), júl. 20.
A reggeli weather fax után végül úgy döntöttünk, hogy bemotorozunk a természet lágy ölén fekvő, szúnyogoktól, legyektől hemzsegő szélvédett öbölbe, és a parthoz kötünk. A fax szerint két nap múlva vonul el felettünk az addig esetleg hurrikán erejűvé erősödő trópusi vihar. Álmi boldog volt, mert így csak egy ugrás és a szárazföldön van, de sajnálta, hogy Tobit, a halat itt kell hagyni.
Már partfalhoz kötve:
Mögöttünk távolabb látszik a kikötő. Mellette motoroztunk el befeléjövet. A katamaránossal találkoztunk, beszéltünk vele a közeledő viharról, és pár óra múlva ő is bemotorozott a kikötőbe.
Álmi szeret evezni, rábíztuk a vizeskannákat, hogy vigye a kikötőbe, mi meg körbesétáltunk Dénessel.
Nagyon szép hely, annyira jólesik a sok zöld növény látványa, csak a szúnyogok ne lennének. Minden ház, amit láttok a képeken, nyaraló. Például ez itt, ami a hajónknál áll a parton, egy floridai páré, tudtuk meg a kikötőben.
Félnek a repüléstől, ezért mindig hajó hozza őket a szigetre. A vihar miatt nem indult hajó, ezért lemaradtunk egy vendégeskedésről, mert állítólag mindenféle kajákkal, italokkal felszerelkezve jönnek, és mindenkit meghívnak egy eszem-iszom partira.
Álmi megérkezett a kikötőbe:
Megismerkedtünk egy vitorlázóval és a feleségével (50 év körüliek), akik a Dél-Afrikai Köztársaságból vitorláztak ide 30 lábas vashajójukon.
5 éve jöttek, azóta itt van a parthoz kötve a hajójuk, 100 $ képletes összeget fizetnek egy évre a kikötőnek a helyért. A férfi tehéncsontokból farag nyakláncokat, készít szobrokat, dísztárgyakat, amiket Miamiba visz eladni. Összebarátkoztak itt egy párral, és az ő nyaralójukban élnek, arra vigyáznak, karbantartják.
Mesélték, hogy amikor 2005-ben megjöttek, átvonult egy 4-es kategóriájú (217-257 km/h szélsebesség) hurrikán Rum Cay felett. Dénes szeme azonnal felcsillant! A hajójuk a kikötőben állt, akkor még nem volt kimélyítve beljebb az öböl. A hurrikán szeléből a védett kikötőbe bejutó szélben úgy dőlt a hajójuk, hogy kilátszott a tőkesúlya. De nem volt semmilyen kár. Elmondása szerint mindenki bent ült a kikötő fölé épült klubházszerű étteremben. Sörözgettek, és nézték a vihart. Megnyugodtam, nem nagy ügy itt egy hurrikán. Dénes ellenben nagyon csalódott volt. Akcióra vágyott és küzdelemre az elemekkel... De itt csak a legyekkel és a szúnyogokkal csatázhatott, meg Álmival és velem...
A délután csak vadászattal, pecázással telt a hajó mellett. Egy langusztát is fogott Dénes. Letépte a fejét, a testet forró vízbe dobtuk, 2-3 perc múlva már ki is vettük, mert bepirosodott. Felvágtuk a hasánál a páncélt, és kivettük a puha, fehér húst. A képen a halak sülnek:
Rum Cay (Sumner Point), júl. 21.
Délelőtt strandolunk, délután elviszi Dénest a dél-afrikai vitorlázó vadászni a zátonyokhoz. Csak egy-egy sügért lőnek, a miénk Álminak elég vacsorára.
Este elért bennünket az alacsony nyomású depresszió, ami szerencsére nem erősödött még trópusi viharrá se. 35-40 csomós szelet hozott és sok esőt. Mi csak az esőt éreztük, a szélnek csak a hangját hallottuk, a mi védett helyünkön nem kaptunk belőle semmit.
Rum Cay (Sumner Point), júl. 22.
Egész nap kis megszakításokkal szakad az eső, és fúj a max. 72 km/h-ás szél. A depresszió másnap elérte a sekély Bahama Bankot, ahol 50 csomó (90 km/h) fölé erősödő trópusi viharrá (tropical storm) fejlődött. Ilyenkor már nevet is kapnak, ezt Bonnie-nak keresztelték. Bonnie később elérte Miamit, majd a Mexikói-öböl mentén Texas állam felé vonult. A Florida-szorosban, ahol átkeltünk Marathonból Biminire, 6 méteres hullámokat dagasztott.
A hajó (supply ship) nem jött ebben az időben, erre a hétre kimaradt.
Rum Cay (Sumner Point), júl. 23.
Délelőtt felfedezzük a negyedik strandolós helyet. Itt úszkálunk, játszunk a homokban. Visszaérve Déneséket beugratom a vízbe 3 langusztáért ebédre:
Felvágtuk a főtt húst kis kockákra, és befűszerezve átsütöttük. Isteni lett!!! Majonézes krumplipürét ettünk hozzá még Marathonban vett savanyú uborkával. Álminak is ízlett :-).
Délelőtt meghúztam jobb oldalt a derekam, pedig csak annyit csináltam, hogy egy vizes flakont tettem be, picit a jobb oldalamra dőlve, az egyik tárolóba. Ülni egyáltalán nem tudok, fekve is fáj, csak állva, úszva, futva nem érzem. Bekentem Bengay-jel, ez van a hajón. Még Dénes derekára vettük Nassauban. (Megj.: 3 hét múlva szűnik meg...)
Rum Cay (Sumner Point), júl. 24.
Már két hatalmas csótányt kaptunk el a kabinban, mióta a parthoz kötöttünk. Befújtam az egész hajót csótányirtóval. A szúnyogok elviselhetetlenek, a legnagyobb melegben, napsütésben is hiperaktívak. Be vagyunk fújva, de nagyon türelmesek, és addig keresgélnek egy kortynyi vér után, míg megtalálják a bőrünkön az Off!-mentes helyeket. A dél-afrikai vitorlázó átjött reggel beszélgetni, ő úgy védekezett, hogy tetőtől talpig felöltözött. A hajónk mellett a parti fán észrevett egy kolibrit. Most láttunk először életünkben. Mesélte, hogy a szivárványszínben játszó napszemüvegéhez gyakran odarepülnek :-)
Ma is strandolunk, tanulunk Álmival, vízért megyünk, közben bőrig ázunk egy futózáporban. A mai weather fax szerint hétfőn indulhatunk tovább, lecsökken a squall aktivitás, északkeleti lesz a szél, és a hullámok is max. 1.5 méteresre csökkennek.
Rum Cay (Sumner Point), júl. 25.
Délelőtt kimotorozunk a horgonyzóhelyünkre. Apró örömünk, hogy lekerül a szúnyogháló az ajtóról, és nem kell kúszva közlekednünk, ami engem, mióta meghúztam a derekam, nagyon megviselt. Nem tudok ülni, hajolni, fekvés közben is fáj, rosszak is az éjszakáim. Csak állva jó.
Összekészülünk a holnapi indulásra, ami csak annyit jelent, hogy Dénes elpakol a kokpitból mindent (roller, búvárfelszerelések, vizeskannák, szörfdeszka). 135 tmf Mayaguana, de útközben 65 tmf-re és 85 tmf-re is van egy-egy nem túl jó horgonyzóhely.
Álmival még tanulunk, mert most pár nap szünete lesz a vitorlázás miatt. A partra még kievezünk egy utolsó sétára. Álmi a helyi gyerekekkel együtt figyeli a halakat a stégnél, van aki rákot is fog. A szúnyogok újra elisszák a vérünket, mert a nagy kifelé igyekezetben elfelejtettük befújni magunkat.