Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Hasznos információk│

 

 

2011. aug. 16.-17.

A San Blas szigeteken: Nagapa és a Diaboló-folyó

 

Dél elmúlt, mire bejártuk Niadup szigetét. Felhúztuk a horgonyt, és belevetettük magunkat a kék vizet pöttyöző pálmafás szigetek sokadalmába. Vonzóak, lakatlan mind. Egyet majd kiválasztunk a dolce vita-hoz, de előbb megnézzük a közeli Nagapa szigetét, ami lakott és van diesele, mert bizony üresedik a tank a sok szélcsendes nap miatt. A mai is ilyen :(

Mire lehorgonyzunk, fölénk érnek Panama esőerdői felől a felhők, és szakadni kezd az eső.

Nagapa nagyobb és modernebb sziget Niadupnál. Van generátora, középületei, sok kőépülete, internet, parabola antennák, villanyvezetékek, de a hajóról nézve az otthonok, a fürdő- és WC helyiségek külsejében nincs változás.

Ebédre az érett banánokat összenyomkodom egy villával, összekeverem liszttel, tojással, vaniliacukorral, és pici olajjal bekent serpenyőben átsütöm (lehet tojás nélkül is). Gyakori finomság a hajón, mert banán itt a trópusokon mindig van és sajnos túl gyorsan érnek. A másik ok, ami mellette szól, hogy pillanatok alatt elkészül, így nem kell vele együtt megsülnöm a 35 fokos kabinban, kevés gázt fogyaszt, finom illatú és laktató.

Dénes evés után kimegy a partra az üzemanyagkannákkal. Én maradok, mert még mindig esik. Kint a parton összeismerkedik Frederico-val, aki elviszi egy barátjához dieselért. Mire visszaér hozzám, már nem esik. Kievezünk együtt is, hogy bejárjuk a szigetet.

A túlpart a panamai szárazföld, és ott a hajónk is a képen:

A mosdó és WC helyiség:

Egyelőre kihaltnak tűnik a sziget, és még látszik az eső nyoma:

Egy kis házi pékségben veszünk az itteni "kenyérből", ami foszlóskalácsízű egyenes kifli. NAgyon finom, épp most sült ki. Kár, hogy másnap már penészíze van, ami esetleg attól lehet, hogy maga a liszt, amiből készült, penészes, csak a sütéssel egy darabig nem lehetett érezni. Mostanáig soha semmilyen kenyér, kenyérféle nem csinált még ilyet, és mindnek a tárolásánál nagyon odafigyelünk...

A baseball nagyon népszerű lehet itt, mert a suli udvarán is ezt gyakorolják a gyerekek, és egy nagy füves pályán a helyi férfiak is ezt játszák.

Míg délelőtt Niadup szigetén az emberek jöttek oda hozzánk, hogy fotózzuk őket, itt senki se törődött velünk. Látszik, hogy az volt a "falu", ez meg itt a "város". Egy halászbárka érkezik meg, szeretnénk fotózni, de tiltakozik a benne ülő...Szerencsére vannak, akiket ez a távoli fotózás nem zavar:

A középiskolásokat se érdekli, hogy a helyiekhez hasonlóan nézzük a röplabda meccsüket és még fotózunk is.

Frederico-val összefutunk, miközben a part felé tartunk a kajakunkhoz. Segít nekünk molát keresni. Az előző beszámolóban írtam róla és fotókat is mutattam (mola). Olyan szépeket, mint Niadupon, itt nem találtunk. Az egyik néni, akihez elvitt, egy már használatban lévő blúza elejéről és hátáról szakította le nekünk a molákat. Amikor tiltakoztunk, mondta, hogy ne aggódjunk, belevarr újakat. Fércelve vannak a blúzokra, így ha megunják, gyorsan le tudják róla szedni. Milyen praktikus! Ezek elég szépek, bár fotókat nem készítettünk róluk, mert ajándékba szántuk.

Frederico még elvitt a házába, bemutatta a családját. Elbúcsúztunk, és visszatértünk Dragonwingre. A kokpitban még filmezünk a sötétben.

 

aug.17.

A panamai szárazföldről folyik a Diaboló- vagy Ördög-folyó a tengerbe itt a szigetnél. Ezen evezünk reggel felfelé. Dénes reméli, hogy látunk valami érdekeset. Amikor ezt mondta, azt hittem, a madarakra gondol.

Színes, sosem látott madarakat láttunk, keselyűket is, és még mókusokat is a kókuszpálmákon. De nem voltak elég közel, hogy a gyenge lencsékkel jó fotót készítsünk. Csakhogy Dénes nem csak a madarakra célzott reggel. Egyszer csak észrevesz egy 2 méteres kajmánt vagy krokodilt a parton, de mire odanézek, már csak a csobbanást és a kukucskáló fejét látom a vízben. Minket bámul. Mi meg őt. Fél. Vagy kíváncsi. Én félek, és nem vagyok rá kíváncsi. Vissza akarok fordulni, de evezni se merek, mert mi van, ha ideúszik és leharapja a kezem, ami sokszor a vízbe ér evezés közben. Dénest is kérem, hogy ne evezzen, de még szerencse, hogy az ereiben nem az én bátorságom csörgedezik...

Várhatnánk egy helyire, aki ide jár a földjét művelni... Mert a szigetek erre nem alkalmasak. A szigetek lakói a panamai szárazföldet művelik, itt vannak a telkeik mangó-, breadfruit fákkal, kókusz- és banánpálmákkal, és hogy még mi mindennel, azt nem tudom, csak ezeket láttam a kajakból, de nem törtünk be egy telekre se. Hogyisne, hogy az őrzővédő krokodilok felfaljanak!

A temetkezés is itt folyik. A szigetek erre picik.

Diófa? Nem. Csak valami hasonló.

Nagapa valójában két nagyon közel fekvő sziget, híddal összekötve:

Az izgalmas folyótúra után továbbmotorozunk Dragonwinggel még mindig szélcsendben, és még mindig az apró pálmafás szigetek között. Egy nagyon szépet keresünk, ami csak a miénk lehet a mai napra. Delfinek kísérnek minket egy darabig, aztán irányt váltanak. Csodaszigetünk a következő részben.