Felkészítjük új hajónkat, Dragonwinget, St. Martin, 2011. július 04-22.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
Egy hónap után vízre került Dragonwing. Azonnal teszteltük a 3 hengeres, 27 lóerős '93-as Yanmar belmotort, ami a hajó vételekor nem működött. A hosszú állásban, négy éve nem volt használva, az üzemanyag begélesedett és beragadt az injektorpumpa szelepe. Dénesnek a legapróbb darabokra kellett szednie, ami kb. 100 apró alkatrészt jelentett. Kitisztította, összerakta és most teszteltük. Príma. Átmotoroztunk Dragonwinggel a boatyarddal szomszédos kikötőbe, ahol visszakerült az árbóc a helyére. Utána a lagúna francia oldalán kerestünk neki helyet, minél közelebb Bukdács úrhoz, ami mooringon áll, és várja új tulajdonosát, Thiemót. Dragonwing horgonyon:
A hajót 4250 $-ért vette Dénes. Van hozzá szélgenerátor, de még nem teszteltük, hogy tölti-e az akksikat. Van két 35 W-os, polikristályos napelem, ezek töltik most a két vadiúj, 115 Ah-ás mély kisülésű akksit, amit mi vettünk a hajóra. A hajón van egy radar, teszteltük, működik. Van egy Neptun szélkormány, ami a motorhoz hasonlóan, a hosszú állás miatt nem működött, összerozsdásodtak az alkatrészei. Egy műhelyben hidraulikus préssel kinyomták a főtengelyt, utána Dénes vette kezelésbe (csiszolás, polírozás), a tesztelése még hátravan. Van autopilot, Emily :), amit az eredeti tulajdonos egy nőismerőséről nevezett el, mert épp olyan szeszélyesen viselkedett, mint ő. Ezen Emily megsértődött. (A történetet az eredeti tulaj logbookjában olvastuk.) Tulajdonképpen ennyit az extra felszerelésről. És most jöjjön az extrém vitorla, amit már alig vártunk, hogy összeállítsuk és felhúzzuk. Csak emlékeztetőül:
A sárkányszárny felső részét behúztuk a yardba, alsó részét a boomba, utána behúztuk a rudakat (battens). A vitorlához vettünk új köteleket, ezeket fel kellett vinni az árbóc tetejére befűzni.
|
|
A vitorla felhúzható a kokpitból, ami nagy előny szólóvitorlázáskor, mert nem kell előre menni. Reffelés is a kokpitból történik, csak ereszteni kell a vitorlából, a lazyjack rendszer pedig összeszedi, egyben tartja.
Tadadadadammm!!!
Első alkalommal inkább az árbóc mellől húzta fel Dénes a vitorlát, mert innen mindent jobban lát, és ilyen vitorlát még életünkben nem húztunk fel. A sárkányszárny a fenti képen még nincs teljesen felhúzva, ez most épp egy reffelt állapot is egyben. A lenti képen már a teljes sárkányszárny:
Most a behúzóköteleket kellett a vitorla hátsó élénél a rudak végéhez kötözni.
A behúzás kicsit nehézkes a tetőfelépítmény miatt. Kötél, csiga mindig beleakad a tető sarkába, a tetőn a kapaszkodókba. Az építmény nagyon jó az eső, a szél, a nap ellen, de körülményes miatta a vitorlabehúzás, nehéz kilátni, illetve előre menni a fedélzeten. Igaz egy ilyen vitorla mellett elvileg nem is kell menet közben előre menni, csak ha delfinek játszanak a hajó orránál, vagy fotózzuk egymást :)
Sok-sok színes kötél a vitorlarudak elején:
A lazyjack kötélrendszer nem engedi a vitorlát egyik vagy másik oldalra csúszni leeresztés közben:
Az elején az extrém felszerelésből kihagytam a vízkészítőt. Nem új darab, megérett már a membráncserére, de mivel ez 300 dollár kiadást jelent, marad a régi. A lagúna sós vizéből kevésbé sós vizet csinál, szükség esetén meg lehet inni, éltünk már ennél sósabb vízen is két hétig Dénessel egy kis szigeten, szóval túl lehet vele élni, de nem kellemes. Mosogatni, mosni, fürdeni tökéletes, igaz egy óra alatt csinál 5 liter vizet árammal (ennyit használok hajmosáshoz). De mi magunk is csinálhatjuk kézi erővel. Van egy kar, azzal kell pumpálni, így viszont kevésbé hatékony. Volt a hajóban egy vadi új 100 literes vizestank, műanyag, rugalmas. Dénes kiszerelte és kidobta a régit, ezt az újat pedig betette a helyére. Ezenkívül még 80 liternyi édesvíz lesz műanyag kannákban tárolva, és még 3-5 literes palackokban is lesz eltéve. A magunk varrta esővízgyűjtő ponyvánkat áthoztuk Bukdács úrról, ezzel is lehet pótolni az elfogyasztott vizet.
A vízkóstoló után nézzünk be a főkabinba, ahol kezd végre rend lenni. Ha elég pici emberrel fotózzák le a hajóbelsőket, azok tágasnak tűnnek. De ez a hajó még Dénessel is elég tágas, talán, mert a navigációs asztalon kívül nincs más asztal bent, helyette táncparkettnyi hely van a két oldalágy között.
Sajnos Dénesnek nincs bent állómagasság...
Ebédre ismét a sütőben készítettem valami finomat, amit inkább a szellős kokpitban ettünk meg. A ventillátorokat még nem volt idő beszerelni, nélkülük izzasztókamra a hajó belseje.
A hajó ablakain nem lehetett kilátni, na nem a kosz miatt. A hajó oldalára használt polírozószerrel dörzsöltük át vagy tízszer, mire ennyire átlátszóvá vált:
Vettünk kajaklapátot a kajakhoz:
A hajósmunkák után, ha nincs más teendőnk, eljárunk futni a sportpályára. A szigetet már korábban bemutattam, amikor Mr. Frumble-lel, Bukdács úrral a februárt itt töltöttük.
A sport utána jön a nap fénypontja, Marigot bay hotelresortjának homokos, pálmafás strandján fürdünk, ahová általában már sötétben érünk. Nincs más rajtunk kívül, csak a távolban horgonyzó vitorlások, a csipkedő medúzák, a kiugró ráják és a sok hal, amit csak akkor látunk, amikor felkapcsolódik az a lámpa, ami megvilágítja körülöttünk a vizet. Mintha egy fényárban úszó saját úszómedencénk lenne. Úszkálunk, beszélgetünk, amíg kedvünk tartja, aztán elsétálunk venni valami finom francia sajtot bagettel. Utána egy film az ágyban. Semmi stressz, legnagyobb aggodalmunk, hogy bírja-e az akksi, ha egész éjjel megy a vape a lagúna vérszomjas szúnyogai ellen.
Az utóbbi napokban Dénes többször idemotorozott Dragonwinggel Mr. Frumble közelébe. Bójára állt, és pakoltuk át a volt hajónkról az újra a holmijainkat. Mr. Frumble mellé is állhatott volna, de csótányok kerültek volt hajónkba, és most tele van velük, nem akarjuk, hogy átmásszanak. A holmijainkat is többször átnézzük, mielőtt átvisszük. Megtaláltunk néhány fészket, ahol hemzsegtek a picik, egy ilyen hely volt a dingihez tartozó vitorlazsák, benne a vitorlával.
Írtam a Rövid hírekben, hogy két dolog miatt késik az indulás: az egyik a hajóregisztráció, a másik a Magyarországon 3 hete feladott led lámpák. Vasárnap elindulunk nélkülük.
Dénes közben beszerelte a ventillátorokat, mp3 lajátszót, végre külső hangfalakat is a kokpitba, amit már Melamphyrumon is úgy szerettem volna. Meg is vettük, de aztán nem lett beszerelve...