2015. november
Svájc
(A Nézet vagy View menüben kicsinyítsetek, ha túl nagyok és homályosak a fotók, és nagyok a betűk.)
Október 30-án (pénteken) megérkeztünk a New York - Moszkva - Zürich reptereket érintve Svájcba. Homevágyam kielégítve (nem úgy Dénes boatvágya). A bérelt lakás úgy várt ránk, ahogy itt hagytuk. A fűtőtestekből áramlott a jóleső meleg, az első három hét pedig szinte zavartalan napsütésben telt. Tudtunk túrázni, bicajozni, futni a futóösvényen, és mivel itt okt. 30-tól kinyitott a jégpálya, Álmi újra hokizni járt a gyerekekkel.
Mivel júniusban kijelentkeztünk az országból, és csak januártól kérte Dénes újra a szerződését az SLF-fel, Álmi nem járhatna még hivatalosan a suliba. Az igazgató azonban megengedte, hogy járjon, mert csak jót hall Álmiról, és a bizonyítványai is mindig jók. Így nov.2. (hétfő) óta suliba jár.
Újra feltúráztunk a Gotschnagratra (2285 m). 1100 méter szintemelkedés a házunktól, ami mellett elmegy a turistaút.
Túloldalon a Silvrettagleccser, ahol már szintén jártunk.
A túraösvény mellett vezet egy mountain bike pálya, tele veszélyes kanyarokkal és hajmeresztő ugratókkal. Egyik vasárnap Dénes Álmival itt szórakozott. Álmi júniusban már kipróbálta Silvan barátjával, így egy-két szakaszt ismert belőle.
A suliban volt idén is Zukunftstag, amikor a gyerekek valamilyen munkahelyet látogatnak meg, és ott töltik a napot. Ez legtöbbször a szülő munkahelye. Tavaly az SLF-ben volt Dénessel, és most is ez volt a terv. (Dénes, mióta visszajöttünk, be-bejár az intézetbe, mert szükség van rá.) De miután a Silvrettagleccsert megláttam a Gotschnagratról, mondtam neki, hogy milyen klassz lenne, ha most fieldworkre, azaz terepmunkára vinné Álmit, ugyanis ez is része a munkájának. Álmi nagyon nem rajongott az ötletért, mert kitörte a trekkingcipő a sarkát, Dénes annál jobban. Így Zukunftstagon bicajra pattantak, és a Silvrettagleccsert célozták meg. 450 m szintet tekertek fel a hegyi úton az utolsó Alpig, Sardasca Alpig (1648 m), utána még egy jó meredek, 700 m-es szintemelkedés következik, de már gyalog a Silvrettahüttéig. Fél óra gyaloglás után azonban Álmi a sarka miatt nem bírta tovább, így visszafordultak.
Hétvégéken kihagyhatatlan a hoki:
És idén is eljött a nap, amikor a Happy Birthday-t Álminak énekeltük el.
És másnap reggelre leesett a hó, és azóta is tart a 0 fok alatti hőmérséklet. De csak odakint :))) A lakásba érve mindig fel lehet melegedni.
Egy könyv, amit nem akart letenni, és amikor a végére ért, azt akarta, hogy folytatódjon tovább. Én is elolvastam, és tényleg nagyon jó gyerekregény. Van egy másik regény, amit én már olvastam, ő még nem, de a téli szünetben majd ráveszem, hogy kihozza a könyvtárból, mert megérett rá, és a német tudása is. Ez David Jones: Wild c. regénye. Páviánná alakul át a kisfiú Afrikában, és egy páviánközösségben él. Minden sorát élveztem. Az író több ismeretterjesztő könyvet, állatkönyveket írt már korábban, így jártas volt a témában. Mellesleg egyik kedvenc írója Ray Bradburry.
