2017.dec.7-11. Újra Carriacou-n
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
dec.07. Grenada, Grand Mall - Carriacou, Tyrrel bay (30 tmf)
Indulás: 7.15, érkezés: 15.30.
Szorítjuk végig a szelet, a végén pedig krajcolunk, hogy bejussunk az öbölbe. Rengetegen vitorláznak körülöttünk, van kikkel versenyezni, így nem olyan unalmas ez a 8 órás menet. Álmit csak akkor látjuk, amikor éhes, egyébként lent hallgatja a kabinjában Harry Potter 2. részét.
Álmiról jut eszembe. Találkozunk majd Dénes egy ismerősével Grenadáról. A brazil srác chartereztet a hajójával. Mesélte, hogy elég változó, hogy épp ki jelentkezik hozzá vitorlázni. Pl. egy dán lány minden nap csak lent feküdt, nem vett részt a vitorlázásban, nem főzött. Ha a srác főzött kaját, akkor evett ő is. Álmival biztos jól megértették volna egymást.
A szélkormányon megcsinálta Dénes azt a változtatást, amit kiötöltünk. Jobb lett, de még valami nincs rendben. Így végig mi kormányozzuk Ventosót.
A szél miatt távolabb megyünk el Kick'em Jenny-től, a vízalatti vulkántól, mint szeptemberben. Szerencsére nem szeret feltűnősködni a kitörési krónikája alapján. Utoljára 1939-ben tört ki annyira, hogy 250 méterrel a vízfelszín fölé lövellt gőzt és törmeléket, és okozott cunamit Grenadán és Barbadoson. Azóta csak enyhe kitörései voltak, idén áprilisban is csak mérőműszerrel mérhető aktivitást mutatott.
Dénes megcsodálja az USA-ban vett használt orrvitorlát, ami jobb állapotban van, mint a hajóval jött orrvitorla:
Álmi azon a fehérre festett ülőkén ül, amit ő vágott ki, festett le és szerelt fel még Trinidadon.
Tyrrel bay-ben rengetegen horgonyoztak. Motorral akartunk bemenni és helyet keresni, de a gázkar nem működött. Így vitorlákkal oldottuk meg a horgonyzást.
Azonnal beugrottunk a vízbe. Álmi rögtön egy polipot látott, és ott feküdtek a homokon a hatalmas tengericsillagok.
dec.08.
Dénes első dolga reggel az volt, hogy bemászott a kokpitban az ülés alatti tárolóba, és kiszerelte a gázkart. Aztán darabokra szedte, és közölte a keserű hírt, hogy a szerkezet nem javítható. Vennünk kell egy újat. De hol találunk a szigeteken pont ilyet, ami beleillik ennek a helyére? A katalógusban az árakat is megnéztük, az is elkeserítő, 300 US dollár a legolcsóbb.
A gázkar után a legfontosabb a séta volt. Hogy kicsit izgalmasabbá tegyük, Dénes kitűzte célul, hogy találjunk az erdőben teknősöket. Felmentünk egy dombtetőre, megnéztük újra a tüskés kapokfát, a fákon élő broméliákat, találkoztunk a lapulva közelítő kutyaismerősünkkel, tehenekkel, kecskékkel, de teknőssel nem. Végül feladtuk a keresést, mert éhesek voltunk.
A hajónkhoz raktam egy V betűt a fotóra.
Az öblünk tökéletes, hogy Álmi gyakorolja a Walker Bay-jel a vitorlázást. Délutánra ez a program. Dénes bepakolja a dingibe az árbócot, vitorlát, puffereket, és én kievezek a partra. Ő Álmival sportos napot tart, és gyorsúszásban, úszószemüvegben követnek engem. Ha a V betűtől, azaz a hajónktól húzunk egy vízszintes vonalat balra, az pontosan ott metszi a partot, ahová kieveztem, és a fiúk kiúsztak. Naplementéig vitorláznak felváltva, én meg az árnyékos búvárbázis előtt internetezek.
Kint dobolnak, péntek este van, van akinek most kezdődik, van akinek folytatódik a lime-olás, lazulás. Vannak hangulatos bárok kint, nagyon egyszerűek, fapult terasszal. Reggelente látom, hogy a helyiek ott térnek magukhoz. Szótlanul ülnek egy ital mellett az asztalra borulva, vagy csak úgy bámulnak a semmibe.
dec.09.
Ma túranap. Mindig kell egy cél, ezért kinéztem egy régi cukornádültetvény romjait a térképen és odagyalogoltunk. A teknősök is cél volt, addig nem megyünk vissza a hajóra, amíg nem találunk egyet.
A rom csalódás volt, nem lehetett odamenni, megnézni. Az Amerikai Virgin-szigetek egyikén, St. Johnon két ilyen ültetvény maradványát is megnéztük még Bukdács uras utunkon. Hasonlóban reménykedtem itt is.
Az úton találkoztunk egy csacsival:
A sziget szeméttelepére ment csemegézni, ahol idefelé jövet már láttunk több állatot.
Akkora bűz volt itt, hogy az orrunkban még sokáig vittük magunkkal a szagát. A fiúk gúnyolódva gratuláltak, hogy milyen kafa túrát terveztem. És még teknőst se láttunk. Ballagtunk visszafelé az emelkedőn, folyt rólunk a víz, a legizgalmasabb játékot játszottuk épp, visszamekegtünk a legelő kecskéknek, akik néha meglepődtek, és kihagytak egy mekegést, ez volt az izgalmas rész, amikor belebotlottunk egy össze-vissza tekergőző kígyóba. Hatalmasat sikítottam és ugrottam egyszerre. Nincs mérgeskígyó Grenadán, legalábbis ezt olvastam, de azért 100%-ig nem lehetek biztos benne. Anyukámék kertjében sem kellett volna egy karvastagságú kígyónak tekeregnie, mégis megtörtént.
Úgy tűnt, hogy beszorult a feje. De mégsem.
Egy békát fogott. Álmi megpiszkálta a kígyót egy bottal, erre olyan gyorsan eliszkolt, hogy nem akartunk hinni a szemünknek. Fürge, mint rokona, a gyík. Próbáltam interneten megkeresni, de nem találtam meg.
A kígyóval megtört a jég. Végre teknőssel is találkoztunk, Dénes vette észre. Elindultunk fel a nagy dombra, hátha most is lesz ott teknős, mint szeptemberben, de még az aljában rábukkantunk erre a szép példányra.
Később egy levedlett kígyóbőrt is találtunk, pont olyan kígyóé volt, mint ami békát fogott.
Álmiék azt hitték, hogy innen már csak leballagunk az árnyékos utunkon, de én még szerettem volna megnézni, hogy egy másik ösvény merre visz. És addig kérleltem őket, míg végül nem ellenkeztek tovább. Az ösvény beletorkollott egy napos betonútba, amin egy óra alatt visszasétáltunk Tyrrel bay-be. Szerencsére volt nálunk pénz, mert útközben rábukkantunk egy házban a pékségre, ahonnan a Tyrrel bay-i bolt is kapja a pékárut.
A sziget tele van kecskékkel, egyik cukibb, mint a másik.
A posta. Dénesnek postáznia kéne Svájcba egy hivatalos levelet, de úgy döntött, hogy inkább egy nagyobb postán adja fel.
Az úgynevezett boat boy-ok (hajós fiúk) sok öbölben jönnek oda motoros dingivel vagy evezve a hajósokhoz, és felajánlanak mindenféle segítséget (vásárlást, mosást, szemét elhordást, víz-, benzinhozást, városnézést, túraszervezést, bármit) pénzért cserébe. Itt is van egy helyi, aki ezt csinálja. De mi most találkoztunk a boat doggal is. Vigyáz minden nap a dinginkre, bár gyanítjuk, hogy inkább a csónak árnyékára fáj a foga. Délutánonként kihozzuk neki az ebédről maradt csirkecsontokat.
Álmi kedvence a melegben ez az ízesített cukros jégkása. Neki ez az egyetlen cél, amikor túrázunk: a végén egy színes jégkása :-)
dec.10.
Délelőtt mosunk a zivatarokból összegyűjtött esővízből. Sok hajós vadászik az esővízre, és mos a hajóján. Ismerünk olyanokat, akik kis mosógépet vettek és szereltek be, hogy ne függjenek a mosodától. Az előző helyen, St. George's-ban a kikötőben, és itt az öblünkben is van mosoda, de amíg nem szenvedünk időhiányban és vízhiányban, addig inkább nem fizetünk két adag mosásért és szárításért 7000 Ft-ot (az USA-ban ez 2600 ft lenne). Ez a kímélő, lötykölős 15 perces mosás 15 perc öblítéssel és centrifugázással nem tisztítja ki rendesen a ruhákat. A hajón van rá módunk, hogy beáztassuk, kidörzsöljük.
Utána Dénesék a Walker Bay-jel vitorláznak, én sétálok a parton. Megismerkedek egy idős fekete nénivel, akiről azt hiszem, hogy helyi, de tévedek. Övé az egyik luxusház a parton, és tősgyökeres New York-i, pontosabban brooklyni. Még amikor élt a férje, akkor vették ezt a hatalmas házat nyaralónak. Hol itt van, hol ott. Most épp itt jó lenni, mert ott hideg van, itt meg nincs az a nyári kánikula. Legalábbis naplemente és napfelkelte között kellemes az idő, még egy lepedő is elfér éjjelente a pucér testünkön. Szereti a vitorlázókat, mert a jelenlétükkel életet hoznak az öbölbe. Egyébként most épp bérlőt keres, kiadja a háza alsó szintjét, mert neki elég a felső. Karácsonyra utazik vissza az államokba.
Az egyik reggeli cruising neten (VHF-en hajós hírek) volt egy rejtvény, amire a megoldás az aloe növény volt. Sok van belőle a szigeteken, lépten-nyomon elsétálunk mellettük. Most, hogy eléggé leégett az egész arcom, testem, Dénesnek meg vannak kidörzsölt helyek a bőrén, gyűjtöttem, és a levél nedvével kenegetem a bőrünket. Finom az illata, olyan mint a frissen szedett zöldborsóé. Nekem bevált, imádom, Dénes meg, ha nem én kenem be őt, akkor inkább a krémet használja, nem tördeli a nedvedző levelet.
Álmi délután is vitorlázik, addig Dénes felfújja a Rapidról elhozott kenut, és aztán elevezünk a mangrovéba. Több járata is van, ide húzódnak be viharokban a hajósok, mert itt nincs hullámzás. Nem vittünk fotógépet, ezért nincs fotónk róla. Egy vitorlás épp bent horgonyzott, de csak annyi időre, amíg lecserélték a betekerős orrvitorlájukat egy másikra.
Visszaérve Álmi megint elment vitorlázni, mi addig átkenuztunk Uwéhoz, egy német vitorlázóhoz, aki szintén a Corall Cove Marinában volt kiemelve Trinidadon, mint mi. Ő Tobagóra ment Trinidadról, és onnan vitorlázott át egy barátjával ide. Ma érkeztek.
Álmi meghallgatta a Harry Potter második részét is, és megnézték este Dénessel a filmet. Most a Légy jó mindhaláligot tette fel az e-book olvasójára.
dec.11.
Ilyen tökéletes a láthatóság reggelente:
Ma akartunk kijelentkezni az országból, de végül elnapoltuk. Olyan ideális ez az öböl a vitorlázáshoz, hogy szerettem volna, ha Álmi még gyakorol. Ki tudja, lesz-e még egy ilyen tökéletes hely.
Dénesék eleveztek a kikötőbe 2 kanna vízért, aztán Álmival kieveztünk, én sétáltam, Álmi internetezett, Dénes a hajón szerelgetett. Álmi visszafelé kritizálta az evezésem tempóját, megfő a napon, míg visszaevezek vele = milyen lassan evezek, hát könnyítettem a sorsán. Bikiniben voltam, beugrottam a vízbe, és visszaúsztam a hajóra. Aztán sznorkeleztünk, közben megláttunk egy hatalmas rablást a vízen. Egyik hajós odamotorozott pecabottal. Dénest elküldtem a szigonypuskával, hátha végre szerez halat. Álmi is ment vele. Később egy katamarán, ami hagyta el az öblöt, szintén észrevette, és megpróbáltak ők is pecázni. De senki se járt szerencsével. Maradt a löncshús ebédre.
Délután újra vitorlázik Álmi, majd kint marad a parton, mi meg Dénessel ketten megyünk ide-oda az öbölben. Culebrán, ahol 7 éve jártunk Bukdács úrral (Mr. Frumble-lel), abban az évben ott ért el bennünket a Mikulás :-), sokat vitorláztunk az akkori Walker Bay dinginkkel. Akkor még hárman is belefértünk (akkori beszámoló) :-)
Az esti fürdőzés közben Dénes hatalmas bölcsességet tanított Álminak:
- Ami jó, arról le kell szokni. Ez a nevelés.
Eleget pihentünk ebben az öbölben, holnap tényleg megyünk tovább egy olyan helyre, ahol még nem jártunk soha. St. Vincent és Grenadine-szigetek a cél. Sok-sok kis lakott szigetből álló szigetország, ahol Trinidad és Tobagóhoz, ill. Grenadához hasonlóan angolul beszélnek, és független más országtól. A pénz itt is kelet-karibi dollár (EC dollár), mint Grenadán.