Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. december 02. - 13.

Culebra-sziget déli partja mentén a Karib-tengeren

 

 

december 02. csütörtök Ensenada Honda-öböl - Culebra-sziget, Dewey (25 tmf)

 

Mai célunknak Culebra szigetét választottuk, ez még Puerto Rico-hoz tartozik. Az apró sziget mellett szólt, hogy volt önkiszolgáló mosoda (coin laundry) és a kiválasztott horgonyzóhely korallzátonyok közvetlen közelében volt. Két hete mostunk Salinas-ban, már itt volt az ideje egy újabb nagymosásnak (törcsik, lepedők, huzatok és a ruháink). És a hal is hiányzott már az étrendünkből.

Reggel nyolckor indultunk vitorlával. Kifelé menet a nagy öbölből egy Móra Ferenc verset vettem elő, hogy megtanuljuk mind, persze Álmin volt a hangsúly. Nagyon nagy ez az öböl, a pórul járt csókai csóka öt versszakával végeztünk is, míg kiértünk a nyílt vízre. Kifelé menet hátulról kaptuk a szelet, pillangóztunk, amit úgy imádok:

Kiérve szembefordultunk a passzátszéllel és a hullámokkal, és krajcolni kezdtünk. Mennyivel békésebbek most a viszonyok, mint két napja! Az út elején a halászok rákcsapdáit kerülgettük, más izgalmas nem történt. Amíg a napot eltakarták a felhők, mind kint voltunk a kokpitban, utána Álmi lement játszani, majd hallgattuk a Maszathegyet. Később, amikor már a pozitív takkon elhagytuk Viequest és Culebra látszott a távolban, észrevettünk egy kajaklapátot hánykolódni a vizen. Sokadikra sikerült mellé állnunk és kiszedtük a vízből. Jó lesz majd Álminak a dingi elejében szórakozni, úgy is mindig unatkozik, amikor a partra evezünk.

Hét óra alatt tettük meg az utat. Az új öböl megint csak hatalmas és elbűvölő, több kisebb öbölre tagolódik, amik szintén tekintélyes méretűek, mi a településtől (Dewey) legtávolabb esőt választjuk, mert itt vannak a korallzátonyok. Ide ingyenes bójákat raktak ki a hajósoknak, amiken már álltak, de még volt néhány szabad, az egyikre ráálltunk. Dénesnek fülig ér a szája, nem kell a horgonnyal és a lánccal vesződnie, se most, se majd induláskor. Elindulásunk óta csak egyszer fordult elő, hogy nem horgonyoztunk, ez akkor volt, amikor Rum Cay-nél egy hurrikánná erősödött trópusi vihar miatt behúzódtunk a védett öbölbe egy természet alkotta partfalhoz.

 

december 03. péntek Culebra-sziget, Dewey közeli öbölben

 

Nincs hangom, elment az éjjel. Nem fáj a torkom, olyan, mintha a tegnapi énekléstől tönkrementek volna a hangszálaim. Menet közben teli torokból üvöltöttük a szél ellen a Kalózok dalát Varró Dániel Maszathegyéből. Presser Gábor és Geszti Péter jó páros a dalhoz.


"Fogd a pénzt, fogd a pénzt, fogd a pénzt és usgyi, ronts be

és aztán gyorsan ronts ki,

Fogd a pénzt, fogd a pénzt, fogd a pénzt és usgyi, ronts be

és aztán gyorsan fuss ki


Na szedd a lábad, mozogjon a faláb,

és a kincset egy zsáknál soha ne add alább,

ha vakít is az arany meg az ékszerek,

közben mindig nyitva tartsd a félszemed!

Na szedd a falábad, gyerünk dologra,

ma valami nagy hal akad a horogra,

kit érdekel a keszeg meg a compo,

másra való a karunkon a kampó!


Fogd a pénzt, fogd a pénzt..."


Délelőtt kievezünk a legközelebbi partszakaszra, onnan még egy km a település. Villák mellett vezet az út a parton, egyik-másik szóbajöhetne öreg napjainkra :)

December van, lassan itt a téli napforduló és a szubtrópusi karácsony, mi is tervezzük már, hogy miből, hová állítunk fát. Hogy hol leszünk az ünnepek alatt, még fogalmunk sincs, de szeretnénk, ha saját fogású hal kerülne az ünnepi asztalra. A településen feldíszítve fogadnak a házak, terek:

Az ünnepekig még van néhány iskolai nap, Álminak is. Szívesen hazamenne a nagyszülőkhöz, de csak, ha nem kell iskolába mennie... Mi is hazamennénk, érződik is a hangulatunkon. Sokat beszélünk róla. Talán ezért is van, hogy nem sietünk úgy tovább. Őszintén szólva, nem vagyunk biztosak benne, hogy tovább akarunk-e menni. Ez miatt a hangulatunk úgy hullámzik, mint a hajónk a hullámok hátán. Persze tudtuk, hogy ez majd így lesz, de ez van, ha nem tudunk elszakadni a fehér vitorláktól. Egyszer nagyon fent, egyszer nagyon lent.

Rámhörgött ez a leguán, amikor nem vettem észre és mellé akartam állni:

Délután eleveztünk a reefekhez pecázni, snorkelezni, Dénes vadászni. Ezt a szép sierrát (cero) lőtte. Öreg hajós ismerősünktől tudjuk a nevét, később egy helyi halkalauzban is viszontláttuk. Álmi kisajátította, mintha ő pecázta volna. Neki is sikerült fognia egy pici papagájhalat remeterákkal.

Ez a hajós harminc éve lakik vitorláson, tíz éve itt Culebrán a hajóján. Nagyon tetszett, ahogy minden nap kivitte a kutyáját egy apró homokszigetre, aztán körbevitorlázta a hajósokat, mindenkivel váltott pár szót. Most épp velünk. Mi meg neki voltunk szimpatikusak, egy fiatal család a pici hajón, amíg a pénz és lelkesedés tart (mindkettő vészesen fogy, de nem akartuk elrontani a jókedvét).

A hajónk alatt sok a kalauzhal, amik például cápákkal utaznak. A dajkacápával is, amit kipecáztunk még a Bahamákon, azzal is partra került két kalauzhal. A halpucolás maradványaira sorra jöttek a csónakhoz lakomázni.

 

december 04. szombat Culebra-sziget, Dewey közeli öbölben

 

Még mindig nincs hangom. Suttogok, próbálom nem megnyekergetni, de muszáj mindig valamiért balhézni Álmival, és némán nem megy...

Délelőtt egy órát evezett Dénes az öböl egyik jó távoli pontjába, ahol a mosoda volt. Kértem, hogy álljunk át a hajóval, így a falu is közel lenne, internethez is hozzájuthatnánk, de nem hajlandó lemondani a bójáról. Hétvége van és áramlanak át a motoros yachtok Fajardóból. Inkább evez.

Itt már csak családi házak voltak és kiadó apartmanok. A mosoda is egy kiadó apartmanház alagsorába épült, még nagyon új volt. Én maradtam a ruhákkal, a fiúk egy játszótérre sétáltak.

Álmival sincs minden rendben, tulajdonképpen Luperon óta nem gyógyult meg, állandóan visszatér a köhögése, orrfújása. Most a szeme van begyulladva, nagyobb mennyiségű gennyes váladékot termel. Nem csoda, állandóan a földről gyűjti össze a kincseit, aztán a koszos kezével a szemét dörzsöli. Eddig megúszta, most viszont ő is megijedt, betartja a szabályokat, zsepivel törli a szemét, nem szed fel semmit a földről. (Két nap múlva rendben a szeme.) Szörnyű, hogy van itt egy egészség bolt, de semmilyen gyógynövény nincs benne, jó lett volna kamilla a szemborogatáshoz.

 

december 05. vasárnap Culebra-sziget, Dewey közeli öbölben

 

Hangom kezd visszatérni, rekedt nagyon, de nem fáj a torkom, viszont este reggel Álmira is, rám is, ránktör a köhögés.

Délelőtt a sziget legdélibb pontja felé eveztünk, útközben rengeteg pelikánnal találkoztunk, vadásztak. Találtunk egy helyet, ahol ki lehetett húzni a csónakot a partra. Innen gyalog mentünk tovább egy homokos partra, ahol a korallos vízben snorkeleztünk. Nem sok érdekes volt a víz alatt.

Délután a hajóhoz közeli reefekhez eveztünk, snorkeleztünk, Dénes lőtt öt kisebb halat, Álmi pecázott a remeterákokkal két kis papagájhalat, amiket visszadobtunk.

Öreg vitorlás ismerősünk átkiáltott, hogy menjünk át, nézzük meg mit csinált. Vett interneten egy solarsütőt, ami összegyűjti a fényt és 200 fokon is süt, ő ma kenyeret sütött benne, de mindent lehet. Tetszett, csak túl nagy, nem tudom hová tudnánk tenni egy ilyen monstrumot menet közben.

 

december 06. hétfő Culebra-sziget, Dewey közeli öbölben

 

Kitisztítottuk tegnap a cipőket és este kiraktuk a kokpitba. Hallottuk, hogy errefelé búvártalpba teszi a Mikulás az édességet, ezért azt is kitettük, nehogy hoppon maradjunk. Álmi este nem akart elaludni. Elhatározta, hogy megvárja a Mikulást, és ha hallja, hogy ott motoszkál a cipőknél, akkor kiszalad a kokpitba, és ráveti magát, hogy megnézze, ki is ez a titokzatos személy. De öt perc múlva már durmolt az ágyában. Mi megnéztünk egy Cserhalmi filmet, Az igazi Mikulást.

Megtalálta a hajónkat a Mikulás, és a cipőkbe is, a talpakba is tett édességeket. Álmit megkértem, hogy rajzolja le, szerinte, hogy jött ide a Mikulás és hogyan került a cipőkbe a sok finomság. Nos a rajz nem valami brilliáns, de a történet tetszett.

Első változat saját elmondásából: "Egy motorcsónakon jött, és a pecabotjával átpecázta a cipőinket, megtömte csokikkal, és visszadobta őket. Jött közben egy pelikán és ellopott néhány csokit, ezért van olyan kevés a cipőkben. De sajnos nem láttam, mert elaludtam a nagy várakozásban."

A történetben egy részt hamar megváltoztatott: "Végülis a pelikánt elijeszti a Mikulás, egy lézeres lámpával a hasára világít, tudod olyannal, amilyet a Károly adott nekem, és nem visz el semmit. Megszámoltam, és ha a bonbonokból minden nap csak kettőt eszek, akkor épp elég lesz Karácsonyig."

Délután partra eveztünk, az egyik házból szereztünk 40 liter vizet a kannáinkba, majd elővettük a laptopot, amit magunkkal hoztunk, és sikerült fognunk egy gyenge jelet. Egy órát interneteztünk a stégen felváltva, aztán besétáltunk a településre. Útközben találkoztunk az öreg vitorlázóval, elbúcsúztunk, holnap új helyre megyünk, majd mentünk tovább kenyérért, köhögéscsillapítóért.

Az egyik bolt előtt pólókat árultak. Most úgy éreztük, közelebb kerültünk a rejtély megoldásához. Mindig is gyanítottuk, hogy a trópusi Télapó nem rénszarvasszánon utazik. De hol szállítja az ajándékokat?

Elnéztünk még a játszótérre, szuper jó, és sötétben visszasétáltunk a dingihez, visszaeveztünk a hajóra. Hét óra volt, és a vízben fénylettek a világító planktonok, ahogy eveztünk és ahogy fürödtünk.

Ilyenkor este már érezni, hogy elmúlt a nyár. Kellemes hűvös van, végre nem izzadunk, és ha erősen fúj a passzátszél, még a hosszúujjas is jólesik. A víz is Boquerón óta a 30 fok helyett már csak 26-27 fok, végre frissítő és hűsítő.

Esett éjjel az eső. Ki kellett mennem, hogy a fürdőszoba fölé visszategyem a napelemes-elemes levegőkiszívó tetejét. Egy hete leállt a motorja, és nem működik. Azóta kiszedjük, így legalább bejön a levegő, és csak esőben vagy vitorlázáskor tesszük vissza.

 

december 07. kedd Culebra-sziget, Dewey - Bahia Almodóvar (2 tmf)

 

Reggel szürke felhők úsztak az égen, szemerkélt, ahogy átmotoroztunk egy közeli öbölbe, ahol szintén voltak bóják. Azt terveztük, hogy innen majd a dingivel átvitorlázunk Culebrita szigetre, látszik a hajónkról és 2 tmf, és ott túrázunk, aztán a jazzuciknak nevezett fürdőhelyeken pihenünk. Az eső miatt nem rakta össze Dénes a dingit vitorlázásra.

Ami meglepetésként ért, hogy a hajóról tudtunk egy picit internetezni. A jel nagyon gyenge volt, valamelyik nyaralóból jött.

Álmi boltosat játszik velünk:

Dénes délután elmegy a reefekhez vadászni, ezt a sügért lövi:

Álmi a halpucolás maradványaiból pecázik, sok a hajó körül a jack, de egy kalauzhal akad a horogra, amit visszadobunk.



Este megnéztük együtt Az én a vízilovakkal vagyok Bud Spencer, Terence Hill filmet. Egyszer már láttuk, de Álminak nagyon tetszett, ő kérte újra.

 

december 08. szerda Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Reggel még felhős az ég, de nem esik. Álmi Dénessel vitorlázik egy kört az öbölben, amíg kisütöm a tegnapi sügért és főzök hozzá rizst. Aztán én is beszállok és ebédidőig vitorlázunk, szárnyalunk, mint a kacsamadár. Egymás között cserélgetjük a kormányt, jó móka vinni a hajót, sokkal finomabban kell kormányozni, mint a nagy hajót. Egy magánstégnél kikötünk, és sétálunk.

Álmi fogalmazása a mai nap egy részéről:

A reefeknél snorkelezünk, sekély a víz, rengeteg a törött korall, a hullámzás lehet az oka. Betakarják sok helyen a homokos feneket, rájuk viszont finom homokréteg került, talán a rengeteg papagájhal homokos kakájából. Miközben az algát csipegetik a korallokról, sok korallt is becsippentenek és aztán finom homokká őrölve kiürítik a szervezetükből, építve a gyönyörű homokos beach-eket.

Dénes nem lő semmit :( Mellettünk áll bóján egy hatalmas katamarán, tőlük is ketten kijönnek a reefhez a motoros dingijükkel, de a motor leér, nekiütközik egy korallnak és tönkremegy. Dénes már előre jelezte, hogy ez fog történni...

Álmi ma is kipecázza a kalauzhalat, amit visszadobunk, de a horgot nem tudta Dénes kiszedni szegénynek a szájából.

A víz üdítő 26 fokos, a hegyi patakokat idézi a 30 fokos víz után.

Este megnéztük együtt a BBC Kék bolygó sorozatból a Korall tengerekről egy lélegzetelállítóan szép ismeretterjesztő filmet. Félelmetes jeleneteket mutattak átbukó hullámokról, amik például hurrikánok idején keletkeznek a zátonyok közelében. Szerencsétlen koralloknak semmi esélyük sincs a túlélésre. Eszembe jutottak a snorkelezéskor látott törött korallok. Sok jelenet a Vörös-tengeren lett felvéve, nem is csodálom, ott olyan élet van a korallzátonyoknál, amiről itt csak álmodoznak az emberek és mi is. Megnéztük utána a hajónaplónkban a Vörös-tengeri szakaszt, hát nem szűkölködtünk halakban. Irigylem Brigit a Liliomdivers-ről.

 

december 09. csütörtök Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Már megint esik az eső és fúj a szél, olyan őszies az idő. Álminak javult a köhögése, én eléggé magam alatt voltam este, igaz a Carcassonne-ban kikaptam, de mégse ez volt az oka, rekedt vagyok, köhögök és nyeléskor fáj a mellkasom.

Amikor az eső eláll Dénes felteszi a szélgenerátort, utoljára Biminin volt fent. Még működik. Hogy eddig mért nem tette fel, pedig állandóan áramhiánnyal küszködünk? Nos, most volt kedve hozzá.

Elvitorláznak a dingivel, picikének kell most a mentőmellény, és a sárga gumit is felfújja Dénes, hogy ne süllyedjen el a csónak, ha felborulnának.

Délután ketten mentünk Dénessel, kaptunk sok fröccsöt. Egyszer majdnem elsüllyedtünk, amikor a dingi orra egy hullám alá került és ömlött be a víz. De gyorsan hátrább húzódtunk, hogy a súlyunk hátrább kerüljön és a csónak orra kiemelkedjen. Jó móka volt!

Álmi közben matekfeladatokat oldott meg, és az ly-es szavakat másolta a füzetébe. Még maradt ideje három vadászrepcsit hajtogatni a ZsZs-éktől kapott hajtogatós könyvből. Marathonban volt ez a sláger, most újra felfedezte.

 

december 10. péntek Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Délelőtt mindenfélét hajtogatunk, csónakot, motoros jachtot, legyet, cicát, harangot, repcsiket.

Később a magánstéghez vitorlázunk a dingivel, és sétálunk a dózerutakon, megbámuljuk a kacsalábon forgó nyaralókat. Ebédre kiérünk egy tengerpartra, ahol van egy kis stég. Álmi kedvenc meatballs-ait eszi.

Délután négyre értünk vissza, addigra a hétvégéjüket itt töltő motoros jachtok közül már négy bójára kötött. Ma már egész hasonló volt a hangom a régihez. És nem fáj már a mellkasom. És reggel se köhögünk már, csak este...

 

december 11. szombat Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Teljesen elállt a szél, ez lesz most még két napig. A víz is kisimult, 3 méterre lelátni az aljra. Álmival, míg a meleg kakaónkat ittuk kint az orrfedélzeten, egy tintahalat figyeltünk, ami a bójánk köteléről csipegette az algát. Mr. Frumble ringatózik a vizen:

Kis szellő mégis csak jött, most végre átvitorláztunk Culebritára, ami 2 tmf.

Látjuk St. Thomast és St. Johnt is, amik a U.S.Virgin-szigetek. Ugyanolyan dombosak és zöldek, mint Vieques vagy mint Culebra. Barátágosan hívogatóak az apró pontoknak látszó házak.

Nem találtuk meg a bozótban az utat, amit a légifotókon láttunk, így nem jutottunk el a jazzucikhoz. Kicsit csalódottak voltunk. Átmentünk egy másik öbölbe, ott is partra húztuk a csónakot, Dénes vadászni ment, lőtt egy kis sügért.

Visszafelé eveztünk, mert nem fújt a szél. Megálltunk még egy zátonyos helyen, mi pecáztunk a csónakból, Dénes vadászni ment. Álmi a sárgafarkú snappert fogta, amit felhúztunk a gyűrűre, Dénes meg lőtt egy mókushalat. Három hal már elég hármunknak. Négy óra volt, mire visszaértünk. A motoros jachtokból már tíz állt körülöttünk, szólt a spanyol zene.

A hajónk alatt a kalauzhalakon kívül minden nap megjelennek hatalmas tarponok, barrakudák, jackek. A halpucoláskor Álmi a pecabotjéval lesben áll, de szegény újra és újra a kalauzhalakat fogja ki, amikről nem tudjuk, hogy eszik-e. A tarponokból egyet meglőtt Dénes, de ilyen erős pikkelyt még nem láttunk. Rajta maradt a vessző végén a pikkely, a hal meg sebesülés nélkül, egy pikkellyel kevesebbel elúszott. A következőt is célba vette, talált, de megismétlődött a jelenet. Páncél ez, nem pikkely. Nem kisérletezett tovább.

Minden este bámuljuk az eget, hihetetlenül jól látszanak a csillagok. Már Viequesen is észrevettük. Valószínűleg nincs semmi szennyeződés. Este nyolc táján a növekvő hold felettünk van, és mellette a Jupiter. Távcsővel az egyik holdját is láttuk. Van a gépünkön egy csillagászati program. A laptoppal kiülünk a fedélzetre és a program elénk tárja felettünk az eget, mi csak beazonosítjuk a csillagképeket.

 

december 12. vasárnap Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Reggel a meleg kakaó után, a köhögés miatt melegítem meg, olyan melegem lett, hogy mentem egyet a hűvös vízbe úszni. Dénes viccesen utánam szólt, hogy takarítsam már le a csónak alját az algáktól. Ezt mindig ő csinálja, de most, ha már megkért rá, kipróbáltam. Kemény munka, de legalább egy kézzel lehet kapaszkodni. A hajónk alját lekaparni már nem ilyen kényelmes. Ott nincs mibe kapaszkodni, lábtempózol, hogy lent maradj, és közben sikálsz és vészesen fogy a levegőd. Dénes mégis szereti csinálni.

Furulyáztunk délelőtt, kottáztam dalokat, Dénes szeretne idén furulyázni karácsony este. Álminak tanítottam énekeket, aztán egy kis környezetismeret, matek, írás, olvasás. Mindenből egy kicsi, hogy meg ne ártson.

Délutánra hagytuk a reefeket, lőtt Dénes egy papagájhalat, aztán még egy jacket és egy szép piros snappert. Álmi pecázott, de ma semmit nem fogott. Én közben, ahogy hordta Dénes a halakat a csónakba, meg is pucoltam őket. A maradványokra, a sok vérre, megjelent az alvó dajkacápa, ami a közelünkben pihent, és barrakudák is jöttek.

 

december 13. hétfő Culebra-sziget, Bahia Almodóvar

 

Reggel a magánstéghez eveztünk, onnan pedig elindultunk gyalog Deweybe. Az első autó megállt, nem mi intettük le, egy dominikai köztársasági vendégmunkás vett fel, itt kertészkedett az egyik nyaralóban. Bezsúfolódtunk az első ülésre, mert hátul nem volt hely, a gvagvás időszak elevenedett fel. Dénes a sebváltón utazott, Heto pedig nehezen tudott váltani, de minden rendben volt.

A településen vásároltunk ezt azt, játszótereztünk, aztán elindultunk vissza. A második autó megállt. Az amerikai férfi 15 éve jött ide, aztán beleszeretett a szigetbe, eleinte bérelt egy nyaralót, a magánstég feletti házat, aztán épített egyet. Három fia van, 14, 18, 20, ha nagyobbak lesznek, önállóbbak, akkor már fél évre is idejöhet a feleségével, így csak 3 hónapnyi idő jut Culebrára. Irigyelt bennünket, hogy Álmi még csak 7 éves, a legjobb kor, mondogatta. Hát igen, még hallgat ránk, ha nem is akar mindig szót fogadni.

Megnéztük a weather faxot, még két nap jóidő, aztán jön egy újabb hideg front, sok esővel. Holnap indulunk tovább St. Thomasra, 20 tmf. Ezzel búcsúzunk Puerto Rico-tól. Tetszett itt nekünk, horgonyzás szempontjából is paradicsomi a hely, közeli és védett horgonyzóhelyekkel teli partvonala van minden szigetének. Ez lesz a Virgin-szigeteken is, legalábbis a pilotkönyvünk szerint.