2017.dec.21-28. St. Lucia
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
dec.21. Átkelés: Bequia, Admiralty bay - St. Lucia, Rodney bay (80 tmf)
Záporral és dupla szivárvánnyal indul a reggel. Tulajdonképpen nincs is olyan napunk, amikor ne lenne szivárvány az égen.
8.15-kor nekivágunk az egyéjszakás menetnek Rodney bay-be, ahonnan szemptember közepén elűzött a közeledő Maria hurrikán. Tökéletes erősségű, 20-25 csomós szél fúj, Dénes reffeli a nagyvitorlát. Az iránya már kevésbé megfelelő, szorítanunk kell a passzátszelet, és így se tudjuk venni St. Luciát. Martinique-et tudnánk venni, de most más a cél.
Hamar elérjük St. Vincentet, a szigetország legnagyobb szigetét. Egész közel megyünk a parthoz, látjuk a fővárost, Kingstownt, majd sorra a többi kis öblöt, ahol a horgonyzás kicsit nehézkesebb annál, mint hogy egyszerűen csak ledobjuk a horgonyt. Vagy ki kell kötni a hajó hátulját a partra, vagy még egy hátsó horgonyt kell kitenni, hogy a hullámzással szembeállítsuk a hajót. Ahogy haladunk a part mentén, mindnél látunk egy-egy hajót horgonyozni.
Vártam már Wallilabou öblét, ami forgatási helyszíne volt A Karib-tenger kalózai c. filmeknek (2003-as az első). A filmbeli Port Royal lett itt felépítve, igaz az akkor épített stég és a díszletek már mind romokban, de a helyiek még megpróbálnak valami kis pénzt kicsiholni az öböl filmes múltjából. A sok hajós bejegyzés a helyi boat boyok-ról nagyon negatív, agresszíven támadnak a dingijükkel a hajóknak, hogy valamilyen szolgáltatást tukmáljanak a hajósra akkor is, ha az nem akarja, és csomó sztori szól a hajók kifosztásáról, dingilopásokról, 2016-ban pedig egy hajós meggyilkolásáról. Talán ha sok hajó van egyszerre az öbölben, akkor nyugisabb, biztonságosabb lehet, de akik egyedül töltötték itt az éjszakát, mind azt írták, hogy soha többet. Persze a legtöbben úgy vannak vele, hogy addig nem adnak senki véleményére, amíg maguk ki nem próbálták. És ez így van rendjén. Különben mi lenne a szegény wallilaboo-iakkal. Mi nem állunk meg, kitartóan haladunk St. Lucia felé.
A sziget északi részét szinte lakatlanná tette a működő vulkán. Kráteréhez (Soufriere, 900 m-en) szívesen felmásztunk volna, de karácsonyra már mást terveztünk, nem állunk meg.
Péntek 13-án, 1979 áprilisában tört ki utoljára. A hajós kalauzunk szerzőjének van egy sztorija erről a napról. Egyik barátja épp a vulkán alatt horgonyzott egy amatőr geológussal a fedélzeten. Méréseket végeztek a vulkánnál, és a geológus megállapította, hogy békésen alszik. Még aznap este kitört a vulkán. Olyan sűrű volt a füst, hogy a hajó orrát se látták, vakon kormányozták el a hajót a kompassz segítségével. A lakosok amint meghallották a föld gyomrából feltörő hangokat, azonnal elmenekültek, így nem volt áldozata a napokig tartó kitöréseknek. Előtte 1973-ban tört ki, de erről már nem mesél a könyv.
Guadeloupe-on viszont szeretnék megint feltúrázni az ottani működő vulkán kráteréhez (az is Soufriere, de 1484 m-en van), ahol 7 éve már jártunk, de akkor fent a kráternél akkora köd volt, hogy nem láttunk le a belsejébe. Az egyik legjobb túránk volt. És a saját élménybeszámolónkat kell csak elolvasnunk, az lesz a guide-unk :-)
Egy katamarán és egy egytestű vitorlás szorítja mellettünk a szelet, de mindkettő rosszabb szögben, mint mi. A hullámok kellemetlenül nagyok, ahogy elérjük az átjárót St. Vincent és St. Lucia között. Nem véd már a sziget takarása. Álmi lent van a kabinjában, és filmezik, zenét hallgat, vagy Harry Potter 3. részéből a hangoskönyvet. Mi felváltva kormányozzuk Dénessel Ventosót. Imádom nézni a GPS-en a sebességünket: 7.2 csomó :-)
A katamarán az átjáró közepén visszafordul. Az egytestű, egy idős párral a fedélzeten, takkot vált, és motorozni kezd a hullámokkal szembe. A sziget előtt és a horizonton több vitorlást is látunk. És a Pitonok, St. Lucia jellegzetes vulkáni csúcsai, amik egykor egy kráter pereme voltak, újra a szemünk előtt meredeznek. Sajnos távol, 9 tmf-re, mert ennyire elfúj minket a szél a partoktól. Dénes nem mer takkot váltani, mert fél, hogy nem lesz elég szél a part alatt, mint szeptemberben, amikor végigmotoroztuk az éjszakát.
Túlvitorlázunk Rodney bay-en, hogy aztán takkot váltsunk, és már tudjuk venni az öblöt. Éjfélkor már azon nevetgélünk, hogy megint nem látunk egy hajót se a hatalmas öbölben, mint szeptemberben. De ahogy haladunk egyre beljebb, kivehetővé válnak az árbócok, és mi lehorgonyzunk Gros Islet előtt (itt van a falu), közel a csatornához, amin keresztül be lehet jutni a marinába. Még jó, hogy Rodney bay egy olyan öböl, ahová sötétben is minden gond nélkül be lehet jutni.
Hajnali fél 1-kor horgonyon Ventoso. Meg se moccan, olyan békés a víz. A parti bárból maximális hangerővel szól a zene. Már rég volt, még Grenadán, a fővárosban, hogy füldugót kellett használnom. Azóta, ha volt is este zene, csendesebb volt. Dénes még fürdik, mi Álmival azonnal aludni megyünk.
dec.22. St. Lucia, Rodney bay
Reggeli után áthorgonyzunk kb. oda, ahol szeptemberben is voltunk. Innen közelebb a központ. Megvárjuk, hogy átvonuljon rajtunk egy squall, aztán evezünk csak a partra. Ezt megúsztuk, de a következő már közeledik a szárazföld felől.
A brutális Maria hurrikán, ami elől elmenekültünk Carriacou-ra (Grenada egyik szigete), csak 60 tmf-re ment el St. Luciától. Sok kárt okozott, de nem annyit, mint Dominicán vagy Puerto Rico-n, amiken átment. Az öbölben horgonyzó hajókból kettőt a partra sodort, egyet elsüllyesztett. A partnak azon a részén, ahol szeptemberben a helyiek segítettek a kókuszainkat felbontani, most az egyik partra sodort hajó feküdt a homokon.
Azt mesélte ez a férfi, hogy egy helyi megvette a roncsot a tulajtól, és eladta a hajóról a felszerelést.
A másik vitorlást annál a vízimentőknek épült toronynál vetette partra a hullámzás, ahol szeptemberben ezt a fotót készítettük. Úgy összetört, és a hullámzás a homokkal annyira betemette, hogy csak egy-egy darab lógott ki belőle. Forgalmi akadály lett, nem lehet miatta békésen végigfutni a beachen.
A következő záport egy kerti vendéglőben vészeltük át, aztán elváltak útjaink. Dénes ment bejelentkezni, mi pedig internetezni a karácsonyi díszbe öltöztetett plázába. Később benéztünk a Massy szupermarketbe. Trinidadon is Massy volt, baromi drága volt, de itt még drágábbak ugyanazok a termékek. Fogjuk a fejünket az árak miatt, és csak a legszükségesebbeket vesszük, mert Martinique-en, a következő szigeten, ami a franciáké, reméljük, hogy francia árakon vásárolhatunk majd. Még az is sokkal kedvezőbb, mint itt bármi. A tojás dobozán a Pitonok néznek ránk:
Estére annyira álmosak voltunk, valószínűleg még az átkelés hatása, hogy korán lefeküdtünk, pedig ma a faluban buli volt, péntekenként minden utcában folyik a dáridó, és szeptemberben is pont az átkelés miatt nem tudtunk elmenni, kicsit elvegyülni :-). Sajnáltam.
dec.23. St. Lucia, Rodney bay
Reggel a faluba evezünk, hogy a piacon szétnézzünk. Itt-ott még látszanak a tegnap esti buli nyomai, de az utcák tiszták, eltakarították már a szemetet. A kis fedett épületben nagyon kedvesek az árusok, mindent elmagyaráznak, hogy hogyan készítsem el ezt, vagy azt a gumót, breadfruitot (kenyérgyümölcse). Felajánlják, hogy ők megfőzik nekünk, van kis tűzhelyük, azon készül az ebédjük. Veszünk náluk plantaint (sütős-főzős banán), mert az egyáltalán nem volt a boltban, és dasheen gumókat.
Elsétálunk a Rodney Bay Marinába, ahová sorra érkeznek a Kanári-szigetekről az Atlanti-óceánon átkelő hajók. Az árbócukon ott lobog az ARC zászló. A hajóboltban gázkart keresünk, de nincs.
Hiába a karácsonyi pompa, a plázákból, vendéglőkből áradó karácsonyi zene, a trópusokon egy magyarnak nehéz elhinnie, hogy elértünk az évnek ehhez a napjához. Nyári kánikula van, Dénest a hőguta kerülgeti, alig várjuk, hogy visszaérjünk a hajóra és csobbanjunk.
Ebéd sült plantain és csirke:
A délutánt sötétig a beachen töltjük.
dec.24. karibi karácsony St. Lucia, Rodney bay
A falu homokos partjára evezünk, és a Pigeon Island felé sétálunk a beachen. A két púpon az 1800-as években az angolok katonái őrködtek a tűző napon, ágyúikat a tengerre irányozva. Innen kémlelték a szomszédos Martinique-et birtokló franciák mozgását.
Hét éve az Amerikai Virgin-szigetek egyikén, St. John Csoki-öblében töltöttük az első karibi karácsonyunkat. Akkor Álmi még csak 7 éves volt, és lelkes nagyon, hogy a fenyőfa helyett pálmalevelet díszíthet. Idén is pálmalevél lesz a "karácsonyfánk", de ez a rész felőle el is maradhat a karácsonyozásból. Felőlem azért nem :-) Így addig sétálunk, amíg egy szép pálmalevelet nem találunk. A díszeket már rég összegyűjtöttük sznorkelezés közben a Grenadine-okon.
Dénes kicsit rosszul nézte meg azt a levelet, amit levágott. Tele volt miniatűr póktojásokkal és pókokkal. A fedélzeten súroltam le hipós vízzel minden egyes levelet. Álmi meg, ha pókot látott lemászni róla, rögtön kinyiffantotta. De az eredmény tiszta, fantasztikus illatú (mintha egy virágboltban lennénk), és tündöklően zöld lett.
Álmi pancake-et, amerikai palacsintát sütött az ünnepi vacsorára. Aztán még három napig minden este :-)
Kipróbáltuk a mangóból készült helyi lekvárt, amibe olyan sok citromsavat tettek, hogy semmiféle mangóízt nem lehetett benne érezni :-(
dec.25. karibi karácsony St. Lucia, Rodney bay
Az egész hajónak virágbolt illata lenne, ha nem nyomná el a sok bűzlő tengerisün váz. Eddig Álmi szobájában voltak egy dobozba zárva, és még így is szaglottak, Álmi panaszkodott is, hogy olyan büdi van nála. Olyan szép a karibi "karácsonyfánk", hogy még egy napot adtam neki.
A karácsonyi ajándékok pedig: már maga az, hogy a Karib-tengeren karácsonyozhatunk, de Álminak azért ennél több kellett, így vízi kalandpark, jet-ski, és túra a Pigeon Island NP-ban. Ez a program két napba fért bele. Mára jutott az első kettő, ezeket Dénes és Álmi élvezhette, én közben napoztam, és a fotósuk voltam.
A zöldség-gyümölcs árus:
dec.26. karibi karácsony St. Lucia, Rodney bay
Ma pedig eltúráztunk Pigeon Islandre, és megmásztuk a dombokat. A terület egy NP része, belépőt kellett fizetnünk. Tegnap este itt egy hatalmas bulit rendeztek, ami még tartott akkor is, amikor reggeliztünk, és amikor 10 körül a bejárathoz értünk, még nem tudtak bennünket beengedni, mert szedték össze a szemetet. Egész éjjel esett, a hatalmas füves területet, ahová a sátrakat, színpadokat állították, jól eláztatta.
A termeszek útja:
A katonák itt masíroztak fel a dombtetőre épült erődbe:
Rodney bay Pigeon Islandhez közeli része:
Rodney bay távoli része, ott horgonyzunk valahol a sok hajó között:
Az egykori épületek romjain Álmiék ugrálgattak:
Ennek az akáciának a toktermése tele van magokkal, amit a helyiek beletesznek egy másik fa dinnye alakú termésébe, és hangszernek használják. Mi gondoltuk, nyakláncot fűzűnk belőle. Nagyon nehéz volt kibontani. Egy helyi mondta a hangszer nevét, de nem jegyeztem meg :-(
Ez a "dinnyefa", de azért ennél kisebb termésbe teszik a magokat. Egyébként mérgező a "dinnye" belseje.
Pigeon Island szélnek kitett oldala:
A gyorsan összeütött ebéd: konzerv löncshús tojással összesütve, mellé konzervbab :-)
Délután megint a beachen lógunk.
dec.27. St. Lucia, Rodney bay, Castries
Rászoktam Bequián, hogy kora reggelente tornázom a fedélzeten. Ez csak akkor megy, ha nem billeg a hajó, és eddig ilyen időtájban szerencsém volt.
Ma az itteni legolcsóbb tömegközlekedési eszközzel, a furgonnal elmentünk a fővárosba, Castries-ba. Van neki öble, de Rodney bay milliószor kellemesebb, ezért választottuk a 20 perces buszutat. Közben többet látunk a szárazföld belsejéből. Castries-ba mennek a hatalmas óceánjáró üdülőhajók. Most is ott volt kettő, a turisták elözönlötték a várost, főleg a stégek mellé épült bevásárlóközpontokat, étkezdéket. Mi meg a helyiek lakta utcákban kerestünk valami érdekeset. De a sok lepukkant épület és szegény ember olyan lehangoló volt, hogy két óra múlva otthagytuk a várost.
St. Lucia országháza:
A mindenes boltban egy könyv borítóján a Mopion Islanddel, az eljegyzés-szigettel találkoztunk. Ez az a homokzátony, ahol másfél hete jártunk.
A mai gyorsan összeütött ebéd: sült plantain tojással összesütve :-)
Délután megint a beachen lógunk.
dec.28. St. Lucia, Rodney bay
A holnapot tűztük ki indulásnak. Martinique a következő sziget, két nap múlva a főváros erődjéből adják az évzáró tűzijátékot. Ott akarunk lenni.
A mai napi programok mosás a hajón a sok esővízből, kijelentkezés, beachelés. Nagyon jó ez a homokos part, szuper futni, a víz is gyönyörű kék.
A sok napközbeni zápor miatt muszáj volt a védettebb kokpitba teregetni.
A délután megint a strandolásé.