2018. ápr. 26. - máj. 01. Antigua: Long Island, Jumby bay, Great Bird Island, tüskésráják
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2018. ápr. 26. Jolly Harbor - Long Island, Jumby Bay (20 tmf)
Eseménytelen indulás kora reggel, bár ott izgultam a mélységmérő mellett, hogy a sekély részeket sikerüljön tényleg elkerülnünk az út elején. Két méter Ventoso merülése, és itt voltak 1.5 méteres sekély részek is.
A fiúk belemerültek Álmi kedvenc témájába, az airsoft puskákba. A szivacslövedékes NERF-ek után még az USA-ban (nantucketi beszámoló) vett a zsebpénzéből egy pukkanós játékpisztolyt, amit arra használt, hogy minden horgonyzáskor fellőtt vele a magasba. Egy éve pedig arról álmodozik, hogy vesz egy airsoft puskát, de egyelőre be kell érnie a csúzlikkal.
Lemegyek pakolászni a kabinba, amíg békés a menet, végül a laptop előtt kötök ki. Jól haladok a naplóírással, amikor Álmi leszól hozzám a kabinba.
– Mama, te fütyörészel?
– Nem. De ez a hang kintről jön. Nem a papa fütyül? – válaszolom, de már pattanok is fel a helyemről.
Nyilván nem Dénes, hisz ott van mellette Álmi. De ha nem ők, akkor ki van olyan közel a vitorlázó hajónkhoz, hogy még a kabinban is hallom a fütyülését?!
– Papa, gyorsan jobbraaa!!!
Ebben a pillanatban lépek ki a kokpitba, és fel sem fogom a látványt. Pár centi választja el Ventoso bal oldalát a sekély vízen horgonyzó halászhajó orrától. Horgonyláncát súrolja Ventoso teste.
A vízből egy fekete halász mászik ki a halászhajó fedélzetére. Ordít felénk, a kezét rázza. Láthatóan őt is sokkolta a látvány. Mázlinkra a körkormány helyett a rúdkormány volt felszerelve. A hidraulikus körkormány nem reagált volna ilyen gyorsan az elfordításra. Na, meg persze kellett az is, hogy Dénes üljön mellette.
Hogy mi is történt? Dénesék beszélgettek a kokpitban, a sprayhood szokás szerint mindent eltakart előrefelé, és ők bizony nem néztek szét. Az, hogy itt fog valaki horgonyozni távol a parttól, eszükbe se jutott. Szegény halász.
Olyan gyorsan történt minden, hogy az ijedtség vagy félelem elmaradt, viszont valamiféle lebegő állapotba kerültünk a sokktól. Az órákig tartó vitorlázás se rázta ki belőlünk, pedig munkás menet következett. Elértük a Boom channelnek nevezett átjárót a korallzátonyok között, ahol a szemből fújó keleti szélben cikkcakkban kellett haladnunk. Csak rövid időt mehettünk egy takkon, mert kétoldalt a vízfelszín alatt sötétlő korallzátonyok húzták meg a határt. Részlet az utunkból a térképen:
A fedélzetmosás nem maradt el. 20 csomós szembeszél, 1 méteres hullámok, amik sűrűn jöttek, ettől csopi volt a víz, kellemetlen a menet, 2 reff a nagyvitorlában. Nem haladtunk gyorsan, a pecát mégse dobtuk be a vízen úszó sargasso moszatok miatt.
Az erőltetett szembeszeles menet után délben egy igazi "lime-olós" (ejtsd lájmolós), lazulós helyre merészkedtünk be (Long Island, Jumby Bay). A látvány már a Bahama-szigeteket idézte, és a bejutás is. Araszoltunk befelé a korallzátonyok között a sekély vízen, a mélységmérőre tapadt a szemem, a többiek a sötét foltokat figyelték.
Luxuskörülmények között, elzárva a világtól, így hirdeti magát a magánszigeten a nyaralóresort. Olvastuk, hogy a háborítatlan nyugalom miatt sok celeb jár ide pihenni. A szigetre engedéllyel lehet kimenni, ami az étterem használatára korlátozódik. Nem éltünk a lehetőséggel. A partról hosszan benyúlt a vízbe egy korallpad, mintha egy móló lett volna, ami apálykor szárazra került. Ezen sétáltunk a nyaralókkal. Senki nem tűnt ismerősnek. Bezzeg Virginia Beach zsúfolt strandján Dénes összefutott Bruce Willisszel, amikor még Rapid Transittal jártuk az USA keleti partját.
Bár csodás a környék, valószínűleg nem dobunk itt horgonyt, hisz nem lehet partra menni, ha nem olvassuk azt is a helyről, hogy az ingyen wifi a horgonyzó hajókon is fogható. Sajnos a hajó merülése és az elszórt koralltömbök miatt nem mehettünk közelebb a parthoz, ezért csak gyenge jelünk volt, és így inkább okozott csalódást az internet, mint örömet. A víz alatt a homokon két cápával és rájákkal találkozott Dénes, míg mi ebédeltünk épp Álmival. A korall halott mindenfelé, csak apró halacskák lebzseltek körülöttük. Nem ide kell jönni sznorkelezni, búvárkodni, hanem ki messzire. De ebben az erős szélben ma már nem volt kedvünk egy kenutúrához.
Estefelé elküldtem mindenkit az orrfedélzetről, lesöpörtem róla a megszáradt sót, és egy órát tornáztam. A legnagyobb élvezet a végén a csobbanás. Azért, így sötétben kicsit paráztam a cápák miatt, de a józan eszemre hallgattam inkább, és ha nem is úsztam körbe a hajót, bemerészkedtem a vízbe. Attila még Marathonban (Florida, Bukdács úr) megnyugtatott, hogy amikor víz alatt vadászott, és a meglőtt halakkal úszott vissza a hajójára, jöttek a cápák, köröztek körülötte, és csak akkor sipircelt ki a vízből, amikor elkezdték bökdösni. Dénes a Vörös-tengeren hajnalonként a cápákkal együtt vadászott a reefek külső oldalán. Megnézték, hogy ki ez a nagy "hal", de nem foglalkoztak többet vele. Gondolom, amíg nincs vérszag, és van könnyebb préda, addig nem vagyunk nekik kajajelöltek. A nagy fehér meg nem jár erre. Ebben erősen hiszek.
2018. ápr. 27. Long Island, Jumby Bay - Great Bird Island (7 tmf)
Dénesnek sikerült reggel a szakadozó internetkapcsolat ellenére megvennie a repjegyeket Kanadán át Londonig június végére. Ott eltöltünk egy hetet, mert még egyikünk se járt ott, csak a repterén. Hát igen. Hamarosan vége a karibi utazásunknak. London valamicskét enyhített a fájdalmamon. Álmi vissza akart menni Svájcba a barátaihoz, az osztálytársaihoz, a bicajához, és nem akart többet a hajón élni. Muszáj volt döntenünk. Joel Kanadából azonnal beleszeretett az átküldött képek, videók és a honlapunk alapján (google fordítóval olvasta el az élménybeszámolóinkat...) Ventosóba, és a Bahamákon várt ránk júniusban. Volt már egy vashajója, és a terve egy vitorlástábor volt a két hajóval. Ja, Svájc. Álminak csalódnia kellett, mert Dénes nem akart visszamenni Svájcba, így maradt szegénynek Magyarország.
Hogy mozogjunk és lehűtsük magunkat, sznorkeleztünk a közeli zátonyok körül. Később a hajón az internet segítségével zenét kerestünk Álmi újabb videója alá, 2018. április 16. Sznorkelezés a Cousteau Nemzeti Parkban a Pigeon Islands szigeteknél, Guadeloupe. Amíg mi Dénessel belevesztünk a karibi hordódobok hangzásába, már rég nem gondolva a videóra, addig Álmi megtalálta a Svájcban összegyűjtött zenéi között, ami szerinte jó lesz, beleértve a szöveget is. Alle Farben, Sam Gray: Never too late to be young. Alle Farben azt hittem egy együttes neve, de nem. Egy német srácot takar, aki Hundertwasser osztrák építész, festő nevéből alakította ki a művésznevét először Hundert Farbenre (száz szín), majd megváltoztatta Alle Farbenre (minden szín).
Délután átvitorláztunk a szomszédos szigethez. Azért délután, mert a nap ekkor sütött olyan szögből, hogy a fényviszonyoknak köszönhetően láthattuk a vízalatti korallzátonyokat a sekély részeken. Hiába a térkép, a GPS, ezek a zátonyok nincsenek feltüntetve, itt a hajózási könyv is azt írja, hogy nekünk kell figyelnünk a víz színét. Ijesztő egy munka, ha elrontjuk, a zátonyon tesztelhetjük Ventosó vastestének erejét. Nála nem is attól tartok, hogy kilyukad, sokkal inkább attól, hogy nem tudjuk lehúzni a 17 tonnás testét. Az árnyalatokat kell figyelnünk, az segít. Kicsit más színű a víz a mélyebb részek fölött, más a zátonyok fölött, és megint más a füves aljzat fölött. És a felhők árnyékai is bekavarnak. Hiába a Vörös-tengeren és a Bahamákon szerzett tapasztalat, ijesztő érzés minden alkalommal.
A lakatlan Great Bird Island elé kitettek 3 bóját, ingyen állhatnak rá a hajók. Persze, hogy mind foglalt volt, és még hatan horgonyoztak.
2018. ápr. 28. Great Bird Island
Kenufújás kora reggel, kis evezés a sziget védett öblébe, sznorkelezés, túra. Annyira örültünk, hogy sétálhatunk, hogy össze-vissza jöttünk-mentünk a szigeten. Álmi kommandósat játszott, elrejtőzött, követett minket láthatatlanul.
Hiába a sok hajó, egész nap csak a miénk volt a sziget. Tegnap az internetről letöltöttem egy-két tánckoreográfiát, azokat gyakoroltam a homokos parton, amíg Dénesék vízalatti vadászaton voltak. És kedvemre kiereszthettem a hangom, úgyis csak a gyíkok hallhatták, akik körülöttem kergetőztek a homokon. Reméltem, hogy leguánok is lesznek, de sajnos nem.
Álmi fotói:
Mind vágytunk már a sült halra, de ahogy a pecázással, a vízalatti vadászattal sem volt szerencsénk. Az összes hal pici volt. Dénes mégse jött vissza üres kézzel. Öt szép conch csigát hozott magával, amiket a szigeten megpucolt, aztán pörköltet főztem belőlük a kuktában. Álmi már sülten sem hajlandó megenni, így nem strapáltam magam a sütéssel.
Egy kis romantikázás a gyönyörű csigaházzal:
Utána a vadász szétzúzta az összeset, hogy megkaparintsa a HÚST.
Míg Dénessel csigáztunk, Álmi a Trinidadon talált lövedékekből a puskaport beletöltötte egy konzervdobozba, aztán tüzet rakott, és felrobbantotta. Az egészet videóra is vettük, de nem volt olyan látványos, ahogy reméltük.
2018. ápr. 29. Great Bird Island, Hell Gate, Stingray Paradise
Két egyméteres macskacápa volt reggel a hajónk alatt. Bezzeg ilyenkor nincs nálunk a kamera. Amikor meg kimondottan cápalesre indulunk a kamerával, akkor meg eggyel sem találkozunk.
Miután megérkeztünk Antiguára, a begyűjtött prospektusokból azonnal kiszemeltük a "Tüskésrája Paradicsomot" (Stingray Paradise), amit valahol a vízen alakítottak ki turistalátványosságnak, természetesen pénzszerzés céljából. A parttól távol, sekély részen elkerítettek egy kis területet a vízen, kitettek két úszóstéget, ahová a turistaszállító csónakokat kikötik. Persze a prospektus nem adta meg a pontos helyet, de mi kis internetes kutakodás után megtaláltuk. Ezért is jöttünk ide ehhez a szigethez, mert innen kenutúrával eljuthatunk oda. Ez volt a mai egyik célunk. De előtte megálltunk egy szigeten a Hell's Gate, Pokol Kapuja látványosságot megnézni.
Az árapály zónában sok a szemcsés bogárcsiga, a szegélyük tüskés:
Fortuna kedvelt ma minket. Senki se volt a tüskésrájáknál. Kedvünkre úszkáltunk velük, videóztuk őket, és már indulni készültünk, amikor megjelent két motorcsónak turistákkal. Az egyiknek a vezetője kiakadt ránk, hogy itt csak velük tartózkodhatnánk fizetség ellenében. Ha még egyszer meglát itt minket, lefotóz és ránk küldi a rendőrséget. Megnyugtattuk, hogy nem lesz még egyszer.
Az összevágott videó Álmi youtube csatornáján (youtube almi.szabo) látható: Stingray Paradise
Öt tüskésrája Dénes körül:
Mindenki elment, Ventosó egyedül maradt, mire visszaértünk:
Mi is felszedtük a horgonyt, és a GPS-en elmentett útvonalon visszamentünk Jumby bay-be a magánszigethez, mert onnan holnap kevesebbet kell vitorláznunk Dickenson bay-be. Ketten horgonyoznak már. Este tornázok megint a fedélzeten.
2018. ápr. 30. Long Island, Jumby bay
Maradtunk, és egy laza napot tartottunk = lime-oltunk, amikor csak nekem volt kötelezettségem, reggelit és ebédet kellett készítenem. Egyébként csak olvastunk, úsztunk, interneteztünk, és a nap végén megint tornáztam :-) Élvezem, hogy sima a víz, Ventoso meg se moccan alattunk, és csak a helyhiány szab határt a gyakorlatoknak.
2018. máj. 01. Long Island, Jumby bay - fősziget, Dickenson bay
6-kor indultunk, 8-kor horgonyt dobtunk. Hátszélben nyugalmasabb volt a menet, mint pár napja szembeszélben.
Ketten horgonyoztak a strand előtt. Menet közben reggeliztünk, így azonnal evezhettünk ki a partra, és elsétáltunk a fővárosba, St. John's-ba kijelentkezni (előző beszámolóban írtunk róla). Szerény, de takaros, színes házak útközben:
A csatornázás hiánya:
Az egyik utcában találtunk egy mini élelmiszerboltot (40 m2 körüli), kilenc kamerát szereltek fel benne, a pénztárnál lehetett nézni a monitorokon a kamerák előtt zajló eseményeket. Szegény a környék, mégis meglepő volt, de nem ez volt az, ami miatt emlékezetes maradt a hely. A tejpor a hajón nagy kincs. Tej, tejeskávé, kakaó, müzli nincs nélküle. És itt végre találtunk olyat, amiről tudtuk, hogy mind3an szeretjük az ízét.
Az óceánjáró turistahajók kikötőjében volt a Bevándorlási Hivatal (Immigration Office), egy másik helyen a Vámhivatal (Customs). Mire végigjártuk a forróságban a hivatalokat, megéheztünk. A múltkori arab étkezdében megint pizzát és csirkés gyrost (chicken shawarma) ettünk 30 EC-ért, aztán a Scotia Bank légkondis épületében interneteztünk. Kettőkor bezárt, így az elé kitett padokon folytattuk. A piacon és a szupermarketben elköltöttük az összes EC-nket.
A kreatív ötletekért odavagyunk, 6 darabos tojástartó á la Antigua:
Naplementére értünk vissza kisbusszal az öblünkbe (3 EC/fő). Csaknem szélcsend, Ventoso szinte mozdulatlan, ami mindig öröm horgonyon. Éjfél utánra tűztük ki az indulást, cél St. Barts francia sziget 80 tengeri mérföldre. Az időjárás-előrejelzés szerint ekkortól indul be a szél, sajnos squallokra (zivatarokra) is lehet számítani. De kerek a hold, aminek örülünk. Azért indulunk így, mert van esély, hogy holnap délután meg is érkezünk.
