Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. október 09. - 19.

Utolsó napjaink Luperonban, vitorlázás a dominikai partok mentén, átkelés Puerto Rico-ra

 

 

október 09. szombat, Luperon

 

Reggel elbúcsúztunk Carlos-éktól. Míg mi a túrán voltunk, ők Puerto Plata közelében találtak egy öt csillagos hotelresortot óriási kedvezménnyel. Egy hétre mennek és fejenként 10$-t fizetnek naponta a szállásért all inclusive... Majd a Virgin-szigeteken találkozunk.

Álmi megtervezte a napi programját. Írásórán kívül nem kell a helyesírásra koncentrálnia.

Dénessel elmennek a strandra, ahol most Dénes veszi kezébe az ollót, és levágja Álmi haját. Remek lett.

A hajón zsákokban állnak a szennyes ruhák, viszont az egész faluban nincs valami miatt víz, csak palackozott. Leálltak a mosógépek.

Késő délután jött a felhőszakadás. Hirtelen sötét lett, villámok csapkodtak a hajók között, heves széllökések rázták Bukdács urat és ömlött az eső. Dénes fogvacogva lapult az orrfedélzeten a sárga esővízgyűjtő ponyva alatt. Már 60 liter vizet begyűjtött a kannákba, amikor az egyik villám belecsapott két hajónyira tőlünk egy Contessa 35 árbocába. A fülsüketítő, hatalmas csattanástól majd frászt kaptam. Egy pillanatra azt hittem minket talált telibe. Dénes látta a Contessa árbocának tetején a tűzijátékot, idézem őt: "fantasztikus volt". A hajó nem süllyedt el, ilyenkor ez is megtörténhet, kívülről semmi látható jele nem volt másnap a villámcsapásnak. Kiskoromban a második szomszédunk házába belecsapott a villám, azon meglátszott, leégett...

A vihar után volt vizünk bőven, még ilyen luxusra is:

 

október 10. - 12. Luperon

 

Az égből jött biovíz és sok-sok órám elment mosásra, indulás előtti napjaink pedig az élelmiszer, a víz és a benzin beszerzésére. Az ivóvíz-készletünket (160 liternek van hely kannákban és a vizestankban) a faluban vásárolt palackozott vizekből töltöttük fel. Dénes ki-be evezgetett a 20 literes kannákkal, és kint helyben beletöltötte a kannáinkba a vizet. Élelmiszereket vásároltunk még, a karib-tengeri szigetek mind drágábbak lesznek, mint a Domin. Közt.. Benzinért járt még ki Dénes, végül utolsó pesóinkon gyümölcsöt, zöldséget vettünk. A fehér lavor tele van mangóval, ez most a nagy kedvenc, a két lila és a zöld a sárgadinnyéken avokádó.

Az esőerdős túránkon találkoztunk először a chayote nevű tökféleséggel. Szőlőlugasnak néztük a növényt, aztán felfedeztük a lecsüngő, tökszerű terméseket. Ott egy helyi azt mondta, hogy salátába teszik, itt meg azt, hogy megfőzik és egyébként ízetlen. Vagy folyó víz alatt kell hámozni, vagy gumikesztyűben, mert ragacsos váladékot termel, ez főzéssel eltűnik. Láttam, hogy a zöldségesnél az egyik asszony vett hármat. Kíváncsi voltam milyen ízű, vettem egyet.

A magját meg szokták pirítani, úgy eszik. Megkóstoltam nyersen, és ízlett, mint a sárgabarackban a puha mag, a pirítást kihagytam. Magának a zöldségnek nincs karakteres íze, ugyanúgy, mint ahogy a töknek sincs, ahhoz is kell a kapor, a hagyma meg a tejföl. A chayotét felkockáztam és fokhagymás vízben puhára főztem. Kapor és tejföl híjján belekevertem a salátatálba, amit a faluban sült csirke mellé készítettem. Ezek a finoman fűszerezett sült csirkék és a zöldség, gyümölcs nagyon jó volt Luperonban. Itt láttuk először a félbevágott hordósütőt (Puerto Rico-n újra találkozunk vele).

Végre vettünk egy papaját, aminek ott van középen a sok kis magja. Mert eddig csak olyat ettünk, aminek nem volt.

Álmi az icebox tetejét nem tudja egyedül kinyitni, csak ha épít egy kötelekből álló emelőrendszert. Imádja a kötözgetést, én meg nem, mert nekem kell utána kibogoznom a csomóit. Dénes végül megtanította a bulinra (palszték), amit egy mozdulat kioldani, Álmi is meg tudja csinálni. A képen már így vannak egymáshoz kötve a madzagok:

Ebben a mangrovés öbölben olyan élet van a vízben, hogy hetenként kellett lekaparni a hajó alját. Egy hét után a propeller egy nagy moszatgömb volt a víz alatt.

El lehet képzelni a kitett horgonyokat és láncokat. Dénes rettegett a pillanattól, hogy ezeket majd le kell indulás előtt tisztítania. Kedd délután felszedte az egyik horgonyt és a hozzá tartozó láncot. Két hónap alatt annyi lakója lett, hogy ráment Dénes délutánja, míg lesikálta. Lassú, kimerítő munka a tűző napon. Ha a horgonykamránk nem az orrkabinban, az ágyunk alatt lenne, akkor hagynánk, mert a kamrában meghalnak, ahogy kiszáradnak, és maguktól lepotyognak. Csak épp olyan büdösek, hogy a szag miatt muszáj megcsinálni, ha már az ágyunk alatt van a lánc helye.

Persze van jó oldala is a milliónyi kis világító planktonnak, amiről már a megérkezésünkkor is írtam. Az esti sötétben mindig beugorhatunk hozzájuk bulizni, ők a csillagporok, és mi köztük úszkálunk. Fényburokkal veszik körbe a testünket, mintha körénk festenék az auránkat. Ezt teszik a fénycsíkban úszó halakkal is. Esténként a hajó wc-jében direkt lámpafény nélkül pumpálom be az öblítővizet, hogy lássuk, ahogy világítanak. Ezek a világító planktonok a Földközi-tengeren, a Vörös-tengeren is mindig ámulatba ejtettek bennünket, de itt a mangrove miatt sokkal több a plankton a vízben, ezért fényesebb a jelenség. A Bahamákon, érdekes, egyáltalán nem találkoztunk velük. Csak előrevetítem, hogy Puerto Ricoban is lesznek ilyen helyek, ott bizniszt csinálnak belőle. A turistáknak szánt programok között szerepel ilyen öböl esti látogatása pl. kajakkal, 45 $/ fő áron.

 

október 13. szerda, Luperon

 

Korán reggel felhúzta Dénes a másik horgonyt a lánccal, ez is siralmasan nézett ki. Kihasználva, hogy a passzátszél még nem erősödött be, kimotoroztunk az öböl bejáratához, közel a strandhoz. Gondoltuk itt majd tiszta, átlátszó lesz a víz, és abban kellemesen letakarítja a láncot, kijelentkezünk az országból, és még egyet strandolunk utolsó napunkon. Aztán holnap reggel indulás. Vár Puerto Rico és Károlyék.

Dolce vita helyett láncsikálás a tűző napon:

A rozsdás láncunkról jut eszembe az itt horgonyzó egyik német hajóspár. Ők is a West Marine hajós boltban vették a láncukat Floridában, drágán, mint mi, és már a Bahamákon rozsdásodni kezdett nekik is, mint nekünk. Ilyen sz.r minőségű láncot még sose láttunk. Gondoltunk a galvanizáltatására, de nem találtunk senkit, aki ilyet csinálna. Velük egyébként megtörtént, amitől mi is féltünk, amikor nem sikerült időben elhagynunk az USA-t. Ők nem voltak olyan szerencsések, mint mi. Lejárt a vízumuk (ESTA, mint nekünk, amit nem lehet hosszabbítani), de olyan helyen voltak, ellentétben velünk, ahol volt kijelentkező hely az országból. Nekünk Marathonból Key Westre kellett buszozni. Így őket könnyű volt ellenőrizni, hogy tényleg elhagyják-e a kikötőt. Szegények kifogtak egy olyan időt, amiben viharos volt a tenger, kérték, hogy maradhassanak, de kiküldték őket. Kint vissza akartak fordulni, de a parti őrség nem engedte őket be az országba... Leszakadt a motoros dingijük, ami hátra volt felerősítve. A Bahamákon kellett újat venniük.

A kijelentkezés nem ment simán. 11-re eveztek ki Dénesék. Mivel több, mint egy hónapot voltunk az országban, ezért fejenként fizetnünk kellett 26 $-t. El kellett menniük pénzt kivenni. A hivatalnok mondta, hogy ő most elmegy, délután 2-re jöjjenek vissza. Odafelé még vitte őket az erős passzátszél, visszafelé egy órát eveztek, mert persze visszajöttek ebédelni. Délután újra kimentek, babrásabb volt kijelentkezni, mint be. Újra papírokat kellett kitölteni, de lassabban ment, mert a hivatalnok akarta csinálni, és nem ment neki. Végezetül egy motoros halász 3 katonát kihozott a hajónkra, Déneséket maga mögé kötve húzta. A katonák átnézték a hajót, potyautas után kutattak. Dénes pihent egyet miután a katonák elmentek, majd a hajót készítette fel az előttünk álló pár napos vitorlázásra.

 

október 14. - 15. Luperon - Rio San Juan (55 tmf)

 

6.30-kor indulunk. Kimotorozunk az öbölből, vigyázunk a zátonyos helyeken. Kint a széltelenségben és a fél méteres hullámokban bukdácsolunk. Le is esik a radarreflektor, amit tegnap rakott fel Dénes. Visszakerül a tárolóba.

Dénes a láncot próbálja lesikálni az orrban, de eltörik végérvényesen a repedt vödör. Adok egy újat, annak az első vízhúzásnál leszakad a füle, és a vödör távolodik. Nem megyünk érte vissza.

A motor kijár a bukdácsolástól, de egy óra múlva beindul a passzátszél és felhúzzuk a nagyvitorlát és a kisebbik génuát. Stabilabban megyünk. Dénes átveszi a kormányzást. Megyek egy kis fekete penészt takarítani a plafonról. Álmi már megint bulinokat (palszték) kötöz.

Órákig a fújó lyukak szórakoztatnak. De ez van, ha szemből fúj a szél és krajcolnunk kell. Aztán Puerto Plata magasságába érünk, és órákig a város felett magasodó dombokat bámuljuk, amik felett most is, csakúgy mint ottjártunkkor, felhők kavarognak. Nem vagyunk elég közel, még távcsővel se látjuk a felvonót.

Álmi bent szórakozik, végül rosszul lesz, sátrat húz maga fölé és csak pihen. Jó volt, amíg kisebb volt, nem volt tengeri beteg. Délután hány egy kicsit, aztán jobban lesz. Eszik mangót, müzliszeletet, sós kekszet. Bennünket jól tart a Stugeron.

Dénes összerakja a szélkormányt, amit Luperonban szerelt fel, egy Monitor. Melamphyrumon egy Navik volt. Törékeny nádszál a Monitorhoz képest, de jól vitt. Monitorra most első ízben bízzuk a hajót. Ügyes. Dénes elégedett. Örülünk, hogy újra úton vagyunk, új helyek felé vitorlázunk. Monitor hajnali 3-ig dolgozik helyettünk. Ekkorra eláll a szél.

Motorozunk másfél órát, majd egy áramlásra bízzuk magunkat, ami 1.6 csomóval visz irányra. Fent van a nagyvitorla stabilizálni a hajót. Napfelkeltekor (6.30-kor kel a nap, de már 6-tól világos van) horgonyon vagyunk. Szembeszélben 55 tmf 24 óra alatt. A fok, ami mellett lehorgonyoztunk, napfelkeltekor:

és fényes nappal:

A 7 órás rádiós időjárás-jelentésnél nagyon zavart volt a vételünk, ezért összekötötte Dénes a rádiót a laptoppal, és a 8.30-as weather faxot vesszük. Zavart volt ez is, de leolvasható. A szél- és hullámviszonyok még pár napig kedvezőek, gyenge szembeszél, kis hullámok, nincs hurrikán kialakulóban. Ja az óra a falon felhúzhatós, de sose húzzuk fel, ezért állandóan 7 órát mutat.

A mai program: délelőtt pihenés, ebéd, pihenés, angoltanulás Álmival, délután csónakázás a mangrove járatokban, séta a pálmafás parton, este indulás tovább.

Gyümölcs- és zöldségnapot kell tartanunk. A mangókból néhány férges, és egyikből költöznek a másikba. Az ananász penészedik és a sárgadinnyék is. Az avokádókból még van kettő, de már nagyon érettek.

A hajónk horgonyon:

Tutajos pedig elindul velünk a mangrovéba:

A torpedó. Ebből lesz egy új mangrove, ha belepottyan a vízbe, torpedó módjára száguld benne, majd függőleges helyzetbe áll. Álmi vette észre először a torpedószerű viselkedést, amikor Luperonban összegyűjtötte a tornázós stégemen a lehullott példányokat és a vízbe dobálta.

Rengeteg sas lakik itt, kakikkal lövöldözték a fejünket a víz fölé benyúló lombkoronákból.

 

október 15. - 16. Rio San Juan - El Valle (55 tmf)

 

A kellemes nap után este 8-kor indulunk tovább, miután Álmi elaludt. Kezdetben motorozunk a szélcsendben, majd felhúzzuk a génuát és a nagyvitorlát, amit reffelünk. Beállítja Dénes a szélkormányt és 4.5 csomóval száguldunk. Kellemesen telik az őrség. Felváltva fekszünk a kokpitszivacson, nem kell leégéstől, napszúrástól tartanunk. Felettünk az Orion, a Plejádok és a Cassiopea. Schmittenre gondolok, ahol a téli éjszakákon kimentünk a kertbe, felállította Dénes a nagy hóban a teleszkópot, és fürkésztük az eget, kerestük a kettős csillagokat, a Whirpool galaxist. Hűvös az éjszaka, tréning, polár az öltözékünk, de csak kint. Álmi békésen alszik.

5.30-kor levesszük a génuát, kireffeljük a nagyvitorlát és motort indítunk. A táj a norvég fjordokra emlékeztet. Öt óra múlva, 10.30-kor horgonyon vagyunk. Újabb 55 tmf, de most csak 14.5 óra alatt. A hely gyönyörű!

Napi program: fürdés az átlászó vízben, gyümölcsevés, paprikás krumpli főzés, közben Dénes alszik egyet, ebéd, pihenés, figyeljük a halászokat, úszás a pálmafás strandra, Carcassone, én 6-kor ledőlök, mert a kialvatlanságtól a hányinger kerülget, este 9-kor indulunk, amikor Álmi elaludt.

 

október 16. - 18. El Valle - Mayagüez (Puerto Rico) (180 tmf)

 

Tehát este 9-kor indulunk a hosszú útra. 180 tmf áll előttünk. Motorral és nagyvitorlával indulunk, majd amikor a félszigetet megkerültük felkerül a génua, és a szélkormány viszi tovább a hajót, mi csak őrködünk. Néha látunk egy-egy kivilágított halászhajót a távolban, egyébként semmi érdekes.

Hajnali 4 körül a régóta figyelt sötét felhők felénk érnek és megbolondítják a szelet. Pöffös befújások, 180 fokos szélirányváltás. Dénest felébresztem, leveszi a génuát. Elered az eső. Ő marad kint, én megyek aludni. Egy óra múlva cserélünk, eső elállt és a szél is. Motorozunk. A napfelkeltét megvárom, fantasztikus a felhők miatt, aztán átadom Dénesnek a kormányt.

12 óra alatt 30 tmf-et jöttünk. A szél egész nap elkerül, ami jó az egészben, hogy a hullámok kisimultak. Ha már motorozni kell, tegyük azt úriasan.

Kismadarak pihennek meg napközben a hajónkon, Álmi kenyérrel etetné őket, de azoknak nem kell kaja, csak egy nyugodt hely. Ez a madárka minden helyet kipróbált a hajón, végül a papagáj mellé költözött a kompasszhoz.

Mintha horgonyoznánk, olyan békés a menet. Maradék felvágott, paprika, tojás, és kész az isteni ebéd. Álminak csak annyi köze van hozzá, hogy evett belőle.

Ebéd után Hengerbucska és Hátraszaltóból olvasunk, majd Álmi önarcképeket gyárt. Egy a sok közül:

"A LECSÓT NEM ?ZERETEM. ÁLMOS ÖNARCA"

Újabb kismadarak jönnek.

Naplemente táján egy vadászó delfincsapatba botlunk, de most nem vagyunk elég érdekesek nekik, a halakra koncentrálnak.

Már rég elhagytuk Hispaniolát. Bármerre nézünk az Atlanti-óceán vizét látjuk magunk körül. Szimatolunk a levegőbe, hátha érzünk friss szél szagot, de semmi. A benzinünk nem elég Puerto Rico-ig. Összedugjuk a fejünket és megbeszéljük, hogy este 11-kor leállítjuk a motort, sodortatjuk magunkat és várjuk a szelet.

Nem kell addig várnunk. Hispaniola és Puerto Rico között a Mona-átjáróban olyan szelet kapunk, amiben irányra haladunk a sima vizen, egyenesen Mayagüez felé. A kormányzást átadjuk Monitornak. A kokpitszivacson fekszem és belemerülök a csillagmoziba. Tökéletes minden. A tökéletességben felzendül a Queentől a cseppet sem tökéletes 'Who wants to live forever'. Magával ragadja a hangom, átköltve éneklem 'I want to live forever', Dénes felébred az éneklésemre. Őrségváltás. Az idillt két teherszállító megzavarja, ki kell miattuk térni.

Most sem hagytam ki a napfelkeltét, valahogy mindig én vagyok ilyenkor őrségben :). Puerto Rico a távolban, vagy inkább a közelben?

Reggel 7-ig tartott a jó szél, majd átfordult DK-ire, ami épp szembeszelet jelent most nekünk. Krajcolunk. Van térerő, Gabicát köszöntjük egy sms-ben szülinapján. Álmi rajzol neki egy képet, amit elküldünk majd neki, amint lesz internet. 13 óra után érkezünk meg Mayagüezbe, ahol bejelentkezhetünk az országba.

Ebédet készítek, Dénes alszik egy kicsit, 3-kor kievezünk a customs stégjéhez. 5-ig vannak nyitva, ha az után érkezünk, 45$ extra pénzt kell fizetnünk. Így jártunk Cipruson is, de ott euroban kellett ezt kifizeni... Két őr már áll a parton, közlik, hogy mivel a parti őrség hajója a partfalhoz van kötve, ezért biztonsági okokból kénytelenek bennünket bekísérni az épületbe, majd várakozni ránk és a dingihez visszakísérni, mindezért fizetnünk kell nekik 15 $ munkadíjat. Nem éppen erre a fogadtatásra számítottunk, de már megszoktuk, hogy az érkezésünk csak nekünk öröm, az itt élőknek közömbösek vagyunk. Még megemlítik, hogy ha ez nem felel meg, akkor menjünk a városban lévő hivatalukba. De itt nem szállhatunk partra, evezzünk máshová... Kicsit furcsáltuk, hogy csak úgy jöhetünk-mehetünk az országban, de a 15 $ spórolás tetszett.

Kieveztünk máshol a partra, vittük a benzinkannát is, mert mintha láttunk volna egy benzinkutat. Kint a Floridában megszokott tisztaság, rendezettség fogad, de minden arc spanyol, és spanyolul üdvözölnek. Nagyon jó hangulatú a környék, sokan sétálnak az utcán, mindenki mosolyogva köszön, el akarnak vinni többen is kocsival, de olyan jól esik a séta a soknapi hajózás után. Szembejön velünk egy rendőrautó, a két rendőr bentről már messziről integet nekünk. Jól esik a vidámságuk, ilyen fogadtatásra vágyunk mindig.

Egy kilométerre volt a másik customs, de mint kiderült, az első helyen kell bejelentkeznünk, és természetesen nem sétálhattunk volna ide. De nagyon rendes az amerikai hivatalnok. Sétáljunk vissza a dinginkhez, evezzünk oda a stéghez újra, ő ott vár és díjmentesen bekísér, elintézi a papírjainkat, visszakísér a dingihez, és utána mehetünk oda ahová akarunk. Félünk, hogy 5-ig nem érünk oda, és fizethetjük a 45$ büntetést, ezért megkérjük, hogy vigyen el a kocsijával. Azt nem lehet. Ha balesetet okozna, és felhívná magára és ránk a figyelmet, akkor kiderülne, hogy olyan embereket szállít, akik még be se jelentkeztek az országba.

Nem értünk oda 5-re, de mert nem a mi hibánk volt, ezért nem kellett fizetnünk. 6 hónapig maradhatunk az amerikai fennhatóságú Puerto Ricon, a spanyol és a U.S. Virgin-szigeteken. Dénesék visszavisznek a hajóra, vacsorát készítek, amíg ők a benzint intézik. Nem intéztek semmit. Megszűnt a benzinkút, a következő több km-re van, és már sötétedik. Majd reggel.

 

október 19. Mayagüez - Boquerón (16 tmf)

 

Hatalmasat aludtunk. Reggeli közben a VHF rádió 72-es csatornáján sugárzott folyamatos, 24 órás spanyol majd angol nyelvű időjárásjelentést hallgatjuk meg. Következő hely 16 tmf. Addig nem elég a benzin, de egy kis szerencsével, ha fúj a szél és jó irányból, akkor már ma ott leszünk. Ezért inkább nem megyünk ki benzinért.

Minden kedvezően alakul, vitorlázunk, és délután Boqueronban vagyunk. Már messziről látjuk a sok horgonyzó hajót, egyet zátonyra futva.

Márk zöldtestű hajója mellé horgonyzunk, közel a kókuszpálmákkal beültetett beachhez. Már messziről integet, talán ő az egyetlen, aki a hajón van, a többi vitorláson nincs senki. Evés, pihenés, majd partra megyünk. Pelikánok repülnek el felettünk, delfinek úsznak el a stég előtt. Imádom ezt a helyet.

Márk már kint van, azonnal jön más hajósok társaságában. Beszélgetünk, megtudjuk, hogy itt is hasonló a tömegközlekedés, mint a brit Turks- és Caicos-szigeteken, ahol július végén jártunk. Azaz nincs busz, csak publicónak nevezett szervezett autós fuvarozók. Kb. 15 km kerül 1.5 $-ba fejenként, ha másokkal is megosztjuk az autót. Olyan, mint a gvagva a Domin. Közt.-ban, csak itt amerikai módra. 5 személyes autóban 5 ember és nem 8 vagy 9.

Szóba került Earl, ami átsöpört Puerto Rico-n is. Itt keletről nyitott az öböl, keletről fújt Earl errefelé, a hurrikán okozta erős hullámzás bejött az öbölbe és 36 órán át táncoltatta a hajókat a vizen. Márknak kiszakadt az egyik horgonycsörlője, kitépett egy darabot a fedélzetből is. Más kárai is voltak, hosszú lenne leírni. Akkor szabadult el három hajó, és futott zátonyra, az egyiket láttuk befelé jövet.

Sétálunk az üdülőtelepülésen. Boqueron a halláskárosodás és az alkoholmérgezés paradicsoma. Hétvégenként ideözönlenek az egyetemisták és mindenki más bulizni. Elnéztem itt a bárok melletti házak vénséges vén lakóit. Mi a hajón távol vagyunk a parttól, de amikor péntek este beindul a zene, talán a következő horgonyzóhelyen sem lennénk elég távol, hogy ne érezzem, beszakad a dobhártyám. Valószínűleg mind nagyot hallanak már rég.

Ettől eltekintve tetszik a hely. A házak hasonló stílusban épültek, mint Luperonban a tehetősebbek házai. Mindegyiken, mint Luperonban is, rácsok mindenhol. Két kis bolt van, drágák, és szegényes a zöldség-gyümölcs választék. Alma van a hűtőben és krumpli, hagyma a pulton. Ágyő mangó, banán, papaya, ananász, és a sok zöldség. A sült csirkék helyett zsíros tésztába sütött sajtot, csirkehúst árulnak mindenhol legolcsóbban darabjuk 1.25 $. Mindet megkóstoljuk, elég is, erre nem fogunk rászokni.

Sétálunk a floridai keys-eken látott nyaralók között. A kertekben kis motorcsónak vagy vitorlás áll a gondozott füvön.

A pékségnél veszünk egy-egy sütit, amivel megünnepeljük, hogy megérkeztünk Purto Rico-ba. Károlyék gépe hamarosan leszáll. Mégis csak sikerült összehozni a találkozót. Hurrá, nemsoká nyaralunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!