Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│

Utolsó napjaink Luperonban, vitorlázás a dominikai partok mentén, átkelés Puerto Ricóba, 2010. október 09-19.

október 09. szombat, Luperon

Reggel elbúcsúztunk Carloséktól. Míg mi a túrán voltunk, ők Puerto Plata közelében találtak egy ötcsillagos resortot óriási kedvezménnyel. Egy hétre mennek, és fejenként 10 $-t fizetnek naponta a szállásért all inclusive... Majd a Virgin-szigeteken találkozunk.

Álmi megtervezte a napi programját, és le is írta. A helyesírást csak írásórán veszi figyelembe, egyébként úgy ír, ahogy jólesik neki.

Dénessel elmennek a strandra, ahol most Dénes veszi kezébe az ollót, és levágja Álmi haját. Remek lett.

A hajón zsákokban állnak a szennyes ruhák, viszont az egész faluban nincs valami miatt víz, csak palackozott. Leálltak a mosógépek.

Késő délután jött a felhőszakadás. Hirtelen sötét lett, villámok csapkodtak a hajók között, heves széllökések rázták Bukdács urat, és ömlött az eső.

Dénes fogvacogva lapult az orrfedélzeten a sárga esővízgyűjtő ponyva alatt. Már 60 liter vizet begyűjtött a kannákba, amikor az egyik villám belecsapott két hajónyira tőlünk egy Contessa 35 árbócába. A fülsüketítő, hatalmas csattanástól majd frászt kaptam. Egy pillanatra azt hittem, minket talált telibe. Dénes látta a Contessa árbócának tetején a tűzijátékot, idézem őt: "fantasztikus volt". A hajó nem süllyedt el, ilyenkor ez is megtörténhet, kívülről semmi látható jele nem volt másnap a villámcsapásnak. Kiskoromban a második szomszédunk házába belecsapott a villám, azon meglátszott, leégett...

A vihar után volt vizünk bőven, még ilyen luxusra is, mint édesvizes hajmosás:

október 10-12. Luperon

Az égből jött víznek köszönhetően megszabadultunk a szennyestől. Sok-sok órámba tellett ugyan a kézi mosás, de most tiszta minden.

Az indulás előtt fel kellett töltenünk a hajót élelmiszerrel, ivóvízzel és benzinnel. Az ivóvízkészletünket (160 liternek van hely kannákban és a vizestankban) a faluban vásárolt palackozott vizekből töltöttük fel. Dénes ki-be evezgetett a 20 literes kannákkal, és kint helyben beletöltötte a kannáinkba a vizet.

Végül utolsó pesóinkon gyümölcsöt, zöldséget vettünk. A fehér lavor tele van mangóval, ez most a nagy kedvenc. Az avokádók (a két lila és a zöld a sárgadinnyéken) szintén.

Az esőerdős túránkon találkoztunk először a chayote nevű tökféleséggel. Szőlőlugasnak néztük a növényt, aztán felfedeztük a lecsüngő, tökszerű terméseket. Ott egy helyi azt mondta, hogy salátába teszik, itt meg azt, hogy megfőzik, és egyébként íztelen. Vagy folyó víz alatt kell hámozni, vagy gumikesztyűben, mert ragacsos váladékot termel, ami főzéssel eltűnik. Láttam, hogy a zöldségesnél az egyik asszony vett hármat. Kíváncsi voltam milyen ízű, vettem egyet.

A magját meg szokták pirítani, úgy eszik. Megkóstoltam nyersen, és ízlett, mint a sárgabarackban a puha mag, a pirítást kihagytam. Magának a zöldségnek nincs karakteres íze, ugyanúgy, mint ahogy a töknek sincs, ahhoz is kell a kapor, a hagyma meg a tejföl.

A chayotét felkockáztam, és fokhagymás vízben puhára főztem. Kapor és tejföl híján belekevertem a salátatálba, amit még a faluban sült csirke mellé készítettem.

Ezek a finoman fűszerezett sült csirkék és a zöldség, gyümölcs nagyon jó volt Luperonban. Itt láttuk először a félbevágott hordósütőt (Puerto Ricón újra találkozunk vele).

Végre vettünk olyan papaját, aminek sok kis fekete mag van a közepén. Eddig csak olyat ettünk, aminek nem volt.

Álmi az icebox (jégdoboz) nehéz tetejét nem tudja egyedül kinyitni, ezért épített egy kötelekből álló emelőrendszert. Imádja a kötözgetést, én meg nem, mert nekem kell utána kibogoznom a csomóit. Dénes végül megtanította a bulinra (palszték), amit egy mozdulat kioldani. Álmi gyorsan megtanulta. A képen már így vannak egymáshoz kötve a madzagok:

Itt a mangrovés öbölben, ahol horgonyzunk már lassan két hónapja, olyan élet van a vízben, hogy hetenként le kellett kaparnia Dénesnek a hajó alját. Egy hét után a propeller egy nagy moszatgömb volt a víz alatt. El lehet képzelni a kitett horgonyokat és láncokat. Dénes rettegett a pillanattól, hogy ezeket majd le kell tisztítania indulás előtt.

Kedd délután felszedte az egyik horgonyt és a hozzá tartozó láncot. Két hónap alatt annyi lakója lett, hogy ráment Dénes délutánja, míg lesikálta. Lassú, kimerítő munka volt ez a tűző napon. Ha a horgonykamránk nem az orrkabinban az ágyunk alatt lenne, akkor hagyná, mert a kamrában meghalnak, ahogy kiszáradnak, és maguktól lepotyognak. Viszont olyan büdösek, hogy a szag miatt muszáj megcsinálni, különben nem tudnánk aludni tőle.

Persze van jó oldala is a milliónyi kis planktonnak, mivel sötétben, ha felkavarjuk a vizet, világítanak. Az esti sötétben mindig beugorhatunk hozzájuk bulizni, ők a csillagporok, és mi köztük úszkálunk. Fényburokkal veszik körbe a testünket, mintha körénk festenék az auránkat. Ezt teszik a fénycsíkban úszó halakkal is. Esténként a hajó wc-jében direkt lámpafény nélkül pumpálom be az öblítővizet, hogy lássuk, ahogy világítanak. Ezek a világító planktonok a Földközi-tengeren, a Vörös-tengeren is mindig ámulatba ejtettek bennünket, de itt a mangrove miatt sokkal több a plankton a vízben, ezért fényesebb a jelenség. A Bahamákon, érdekes, egyáltalán nem találkoztunk velük. Csak előrevetítem, hogy Puerto Ricóban is lesznek ilyen helyek, ott bizniszt csinálnak belőle. A turistáknak szánt programok között szerepel ilyen öböl esti látogatása pl. kajakkal, 45 $/ fő áron.

október 13. szerda, Luperon

Korán reggel felhúzta Dénes a másik horgonyt a lánccal, ez is siralmasan nézett ki. Kihasználva, hogy a passzátszél még nem erősödött be, kimotoroztunk az öböl bejáratához, közel a strandhoz. Gondoltuk, itt majd tiszta, átlátszó lesz a víz, és abban kellemesen letakarítja a láncot. Utána kijelentkezünk az országból, még egyet strandolunk utolsó napunkon, és holnap reggel indulás. Vár Puerto Rico és Károlyék.

A jó kis tervből csak a láncsikálás valósult meg, de az sem a vízben, hanem a fedélzeten a tűző napon:

A rozsdás láncunkról jut eszembe, hogy horgonyoz itt egy német pár. Ők is a West Marine hajós boltban vették a láncukat Floridában, drágán, mint mi, és már a Bahamákon rozsdásodni kezdett nekik is, mint nekünk. Ilyen sz.r minőségű láncot még sose láttunk. Gondoltunk a galvanizáltatására, de nem találtunk senkit, aki ilyet csinálna.

A német párral kapcsolatban van egy másik hasonlóság is. Velük megtörtént, amitől mi féltünk, amikor nem sikerült időben elhagynunk az USA-t. Ők nem voltak olyan szerencsések, mint mi. Lejárt a vízumuk (ESTA, mint nekünk, amit nem lehet hosszabbítani), de olyan helyen voltak, ellentétben velünk, ahol volt kijelentkező hely az országból. Nekünk Marathonból Key Westre kellett buszozni. Így őket könnyű volt ellenőrizni, hogy tényleg elhagyják-e a kikötőt. Szegények kifogtak egy olyan időt, amiben viharos volt a tenger. Kérték, hogy maradhassanak, de kiküldték őket. Kint vissza akartak fordulni, de a parti őrség nem engedte őket be az országba... Leszakadt a motoros dingijük, ami hátra volt felerősítve. A Bahamákon kellett újat venniük.

A kijelentkezés nem ment simán. 11-re eveztek ki Dénesék. Mivel több, mint egy hónapot voltunk az országban, ezért fejenként fizetnünk kellett 26 $-t. El kellett menniük pénzt kivenni, mivel mindet elköltöttük. A hivatalnok ráadásul elment sziesztázni, mondta Déneséknek, hogy majd délután 2-re jöjjenek vissza.

Odafelé még segítette őket az evezésben az erős passzátszél, visszafelé már egy órát eveztek, mert persze visszajöttek ebédelni. Délután újra kimentek.

Körülményesebb volt kijelentkezni, mint be. Újra papírokat kellett kitölteni, de lassabban ment, mert a hivatalnok akarta csinálni, és nem ment neki. Végezetül egy halász a motorcsónakjával 3 katonát hozott a hajónkra, Déneséket pedig maga mögé kötve húzta. A katonák átnézték a hajót, potyautas után kutattak.

Dénes pihent egyet miután a katonák elmentek, majd a hajót készítette fel az előttünk álló pár napos vitorlázásra.

október 14-15. Luperon - Rio San Juan (55 tmf)

6.30-kor indulunk. Kimotorozunk az öbölből, vigyázunk a zátonyos helyeken. Kint a szélcsendben és a félméteres hullámokban bukdácsolunk. Le is esik a radarreflektor, amit tegnap rakott fel Dénes. Visszakerül a tárolóba.

Dénes a láncot próbálja lesikálni az orrban, de eltörik végérvényesen a repedt vödör. Adok egy újat, annak az első vízhúzásnál leszakad a füle, és a vödör távolodik. Nem megyünk érte vissza.

A külmotor kijár a bukdácsolástól, de végre valami jó is történik velünk, és egy óra múlva beindul a passzátszél. Felhúzzuk a nagyvitorlát és a kisebbik génuát. Stabilabban megyünk. Dénes átveszi a kormányzást, én meg megyek egy kis fekete penészt takarítani a plafonról. Álmi már megint bulinokat (palszték) kötöz. Nagyon belejött.

Órákig a fújó lyukak (blowing holes) szórakoztatnak, ahol párszor megfordultunk az elmúlt két hónap alatt. Azaz nem távolodunk tőlük... Ilyen az, amikor szemből fúj a szél, és krajcolnunk kell. Ilyenkor irányra nem sokat halad az ember.

Aztán Puerto Plata magasságába érünk, és órákig a város felett magasodó 800 m magas hegyeket bámuljuk, amik felett most is, csakúgy mint ottjártunkkor, felhők kavarognak. Nem vagyunk elég közel, még távcsővel se látjuk a felvonót, aminél fotót is készített rólunk Álmi.

Kis Picur bent szórakozik, végül rosszul lesz, sátrat húz maga fölé és csak pihen. Amíg kisebb volt, nem volt tengeri beteg, jobb volt neki is, nekünk is. Délután hány egy kicsit, aztán jobban lesz. Eszik mangót, müzliszeletet, sós kekszet. Bennünket jóltart a Stugeron.

Dénes összerakja a szélkormányt, Monitort, amit Luperonban szerelt fel. Melamphyrumon egy Navik volt, ami törékeny nádszál a Monitorhoz képest, de jól vitte a hajót. Monitorra most első ízben bízzuk a hajót. Ügyes. Dénes elégedett. Örülünk, hogy újra úton vagyunk, új helyek felé vitorlázunk. Monitor hajnali 3-ig dolgozik helyettünk. Ekkorra eláll a szél.

Motorozunk másfél órát, majd egy áramlásra bízzuk magunkat, ami 1.6 csomóval visz irányra. Fent van a nagyvitorla stabilizálni a hajót. Napfelkeltekor (6.30-kor kel a nap, de már 6-tól világos van) horgonyon vagyunk. Szembeszélben 55 tmf 24 óra alatt. A fok, ami mellett lehorgonyoztunk, napfelkeltekor:

A 7 órás rádiós időjárás-jelentésnél nagyon zavart volt a vételünk, ezért összekötötte Dénes a rádiót a laptoppal, hogy a 8.30-as weather faxot (időjárásfax) vegyük. (Az óra a falon felhúzhatós, de sose húzzuk fel, ezért állandóan 7 órát mutat.)

Zavart volt ez is, de leolvasható. A szél- és hullámviszonyok még pár napig kedvezőek, gyenge szembeszél, kis hullámok, nincs hurrikán kialakulóban.

A mai program: délelőtt pihenés, ebéd, pihenés, angoltanulás Álmival, délután csónakázás a mangrovejáratokban, séta a pálmafás parton, este indulás tovább.

Gyümölcs- és zöldségnapot kell tartanunk. A mangókból néhány férges, és egyikből költöznek a másikba a kukacok. Az ananász penészedik, és a sárgadinnyék is. Az avokádókból még van kettő, de már nagyon érettek.

Tutajos elindul velünk a mangrovéba:

A torpedó:

Ebből lesz egy új mangrove, ha belepottyan a vízbe. Torpedó módjára száguld benne, majd függőleges helyzetbe áll. Álmi vette észre először a torpedószerű viselkedést, amikor Luperonban összegyűjtötte a tornázós stégemen a lehullott példányokat, és azzal szórakozott, hogy a vízbe dobálta őket.

Rengeteg sas lakik itt, ők meg azzal szórakoztak, hogy kakikkal lövöldözték a fejünket a víz fölé benyúló lombkoronákból.

Nemcsak mangróve jutott mára, hanem homokos, pálmafás tengerpart is:

Álmos hozta a formáját. Ilyen lett a rólunk készült fotója:

október 15-16. Rio San Juan - El Valle (55 tmf)

A kellemes nap után este 8-kor indulunk tovább, miután Álmi elaludt. Kezdetben motorozunk a szélcsendben, majd felhúzzuk a génuát és a nagyvitorlát, amit reffelünk. Beállítja Dénes a szélkormányt, és 4.5 csomóval száguldunk.

Kellemesen telik az őrség. Felváltva fekszünk a kokpitszivacson, nem kell leégéstől, napszúrástól tartanunk az esti sötétségben. Felettünk az Orion, a Plejádok és a Cassiopea. Schmittenre (Svájc) gondolok, ahol a téli éjszakákon kimentünk a kertbe, felállította Dénes a nagy hóban a teleszkópot, és fürkésztük az eget, kerestük a kettős csillagokat, a Whirpool galaxist.

Hűvös az éjszaka, tréning, polár az öltözékünk, de csak kint. Álmi békésen alszik.

5.30-kor levesszük a génuát, kireffeljük a nagyvitorlát, és motort indítunk. A táj a norvég fjordokra emlékeztet. Öt óra múlva, 10.30-kor horgonyon vagyunk. Újabb 55 tmf-et tettünk meg, de most csak 14.5 óra alatt.

A hely gyönyörű! Napi program: fürdés az átlászó vízben, gyümölcsevés, paprikás krumpli főzése, közben Dénes alszik egyet, ebéd, pihenés, figyeljük a halászokat, úszás a pálmafás strandra, társasjátékozás (Carcassone).

Délután 6-kor ledőlök, mert a kialvatlanságtól már a hányinger kerülget. Este 9-kor indulunk tovább, amikor Álmi elaludt.

október 16-18. El Valle - Mayagüez (Puerto Rico) (180 tmf)

Tehát este 9-kor indulunk a hosszú útra. 180 tmf áll előttünk. Motorral és nagyvitorlával indulunk, majd amikor a félszigetet megkerültük, felkerül a génua, és a szélkormány viszi tovább a hajót, mi csak őrködünk. Néha látunk egy-egy kivilágított halászhajót a távolban, egyébként semmi érdekes.

Hajnali 4 körül a régóta figyelt sötét felhők felénk érnek, és megbolondítják a szelet. Pöffös befújások, 180 fokos szélirányváltás. Dénest felébresztem, leveszi a génuát. Elered az eső. Ő marad kint, én megyek aludni. Egy óra múlva cserélünk, eső elállt, és a szél is. Motorozunk. A napfelkeltét megvárom, fantasztikus a felhők miatt, aztán átadom Dénesnek a kormányt.

12 óra alatt 30 tmf-et haladtunk cél felé.

A szél egész nap elkerül, ennek persze van jó oldala, hogy a hullámok kisimultak. Ha már motorozni kell, tegyük azt úriasan, és nem bukdácsolva.

Mekkora öröm ér bennünket! Kismadarak pihennek meg napközben a hajónkon. Álmi kenyérrel etetné őket, de azoknak nem kell kaja, csak egy nyugodt hely a pihenéshez.

Minden helyet kipróbált a hajón, végül a papagáj mellé költözött a kompaszhoz.

Mintha horgonyoznánk, olyan békés a menet. Maradék felvágott, paprika, tojás, és kész az isteni ebéd.

Ebéd után a Hengerbucska és Hátraszaltó könyvéből olvasunk, majd Álmi önarcképeket gyárt.

"A LECSÓT NEM ?ZERETEM. ÁLMOS ÖNARCA"

Újabb kismadarak jönnek:

Naplemente táján egy vadászó delfincsapatba botlunk, de most nem elég érdekes nekik Mr. Frumble, a halakra koncentrálnak helyette.

Már rég elhagytuk Hispaniolát. Bármerre nézünk, az Atlanti-óceán vizét látjuk magunk körül. Szimatolunk a levegőbe, hátha érzünk friss szél szagot, de semmi. A benzinünk nem elég Puerto Ricóig. Összedugjuk a fejünket, és megbeszéljük, hogy este 11-kor leállítjuk a motort, sodortatjuk magunkat, és várjuk a szelet.

Nem kell addig várnunk. Hispaniola és Puerto Rico között a Mona-átjáróban olyan szelet kapunk, amiben irányra haladunk a még mindig sima vízen, egyenesen úticélunk, Mayagüez felé.

A kormányzást átadjuk Monitornak. A kokpitszivacson fekszem, és belemerülök a csillagmoziba. Tökéletes minden. A tökéletességben felzendül a Queentől a cseppet sem tökéletes 'Who wants to live forever'. Magával ragadja a hangom, átköltve éneklem 'I want to live forever', Dénes felébred az éneklésemre. Őrségváltás. Az idillt két teherszállító megzavarja, ki kell miattuk térni.

Most sem hagytam ki a napfelkeltét, valahogy mindig én vagyok ilyenkor őrségben :-). Puerto Rico a távolban. Yagy inkább a közelben?

Reggel 7-ig tartott a jó szél, majd átfordult DK-ire, ami épp szembeszelet jelent most nekünk. Krajcolunk. Van térerő, Gabicát köszöntjük egy sms-ben szülinapján. Álmi rajzol neki egy képet, amit elküldünk majd neki e-mail-ben, amint lesz internet. 13 óra után érkezünk meg Mayagüezbe, ahol bejelentkezhetünk az országba.

Ebédet készítek, Dénes alszik egy kicsit, 3-kor kievezünk a vámosok stégjéhez. 5-ig vannak nyitva, ha az után érkezünk, 45 $ extra pénzt kell fizetnünk. Így jártunk Cipruson, de ott euróban kellett ezt kifizeni...

Két őr már áll a parton, közlik, hogy mivel a parti őrség hajója a partfalhoz van kötve, ezért biztonsági okokból kénytelenek bennünket bekísérni az épületbe, majd várakozni ránk, és a dingihez visszakísérni, mindezért fizetnünk kell nekik 15 $ munkadíjat. Nem éppen erre a fogadtatásra számítottunk, de már megszoktuk, hogy az érkezésünk csak nekünk öröm, az ittélőknek közömbösek vagyunk. Még megemlítik, hogy ha ez nem felel meg, akkor menjünk a városban lévő hivatalukba. De itt nem szállhatunk partra, evezzünk máshová... Kicsit furcsálltuk, hogy csak úgy jöhetünk-mehetünk az országban, de a 15 $ spórolás tetszett.

Kieveztünk máshol a partra, vittük a benzinkannát is, mert mintha láttunk volna egy benzinkutat a hajóról. Kint a Floridában megszokott tisztaság, rendezettség fogad, de minden arc spanyol, és spanyolul üdvözölnek. Nagyon jó hangulatú a környék, sokan sétálnak az utcán, mindenki mosolyogva köszön, el akarnak vinni többen is kocsival, de olyan jólesik a séta ennyi hajón töltött nap után, hogy nem élünk a lehetőséggel. Szembejön velünk egy rendőrautó, a két rendőr bentről már messziről integet nekünk. Tetszik a vidámságuk, ilyen fogadtatásra vágyunk mindenhol.

Egy kilométerre volt a másik vámhivatal, de mint kiderült, az első helyen kell bejelentkeznünk, és természetesen nem sétálhattunk volna ide. De nagyon rendes az amerikai hivatalnok. Sétáljunk vissza a dinginkhez, evezzünk oda a stéghez újra, ő ott vár majd ránk, és díjmentesen bekísér, elintézi a papírjainkat, visszakísér a dingihez, és utána mehetünk oda, ahová akarunk.

Félünk, hogy 5-ig nem érünk oda, és fizethetjük a 45 $ büntetést, ezért megkérjük, hogy vigyen el a kocsijával. Közli, hogy azt nem lehet. Ha balesetet okozna, és ezáltal felhívná magára és ránk a figyelmet, akkor kiderülne, hogy olyan embereket szállít, akik még be se jelentkeztek az országba.

Nem értünk oda 5-re, de mert nem a mi hibánk volt, ezért nem kellett fizetnünk. 6 hónapig maradhatunk az amerikai fennhatóságú Puerto Ricón, a hozzá tartozó szigeteken, és az Amerikai Virgin-szigeteken.

Miután végeztünk, Dénesék visszavisznek a hajóra, hogy vacsorát készítsek, amíg ők a benzint intézik.

Nem intéztek semmit. Megszűnt a benzinkút, a következő több km-re van, és már sötétedik. Majd reggel.

október 19. Mayagüez - Boquerón (16 tmf)

Hatalmasat aludtunk. Reggeli közben bekapcsolva tartottuk a VHF rádió 72-es csatornáját, amin 24 órában váltakozva spanyol majd angol nyelvű időjárás-jelentést hallgathatunk.

Következő hely, Boquerón, amit mára kinéztünk, 16 tmf-re fekszik. Addig nem elég a benzinünk, de egy kis szerencsével, ha fúj a szél, és jó irányból, akkor még ma odaérhetünk. Ezért inkább nem megyünk ki benzinért a partra.

Minden kedvezően alakul, vitorlázunk, és délután Boquerónban vagyunk. Már messziről látjuk a sok horgonyzó hajót, egyet zátonyra futva.

Egy zöldtestű hajó mellé horgonyzunk, aminek már messziről integet a tulajdonosa, később megtudjuk, hogy Mark a neve. Közel a kókuszpálmákkal beültetett beach, ami teljesen levesz a lábamról. Álmit kérem, hogy fotózzon le a parttal a háttérben. Hááát ismét egy szokásos Álmi féle fotó :-)

Evés, pihenés, majd partra megyünk. Pelikánok repülnek el felettünk, delfinek úsznak el a stég előtt. Már most imádom ezt a helyet.

Mark már kint van, amint meglát minket, azonnal elénk jön más hajósok társaságában. Beszélgetünk, megtudjuk, hogy itt is hasonló a tömegközlekedés, mint a brit Turks- és Caicos-szigeteken, ahol július végén jártunk. Azaz nincs busz, csak publicónak nevezett szervezett autós fuvarozók. Kb. 15 km kerül 1.5 $-ba fejenként, ha másokkal is megosztjuk az autót. Olyan, mint a gvagva a Dominikai Köztársaságban, csak itt amerikai módra. 5 személyes autóban 5 ember, és nem 8 vagy 9 :-)

Szóba került Earl hurrikán, ami átsöpört Puerto Ricón is. Rongálódott a stég, az épületek:

Itt keletről nyitott az öböl, keletről fújt Earl errefelé, a hurrikán okozta erős hullámzás bejött az öbölbe, és 36 órán át táncoltatta a hajókat a vizen. Marknak kiszakadt az egyik horgonycsörlője, kitépett egy darabot a fedélzetből is. Más kárai is voltak, hosszú lenne leírni. Akkor szabadult el három hajó, és futott zátonyra, az egyiket láttuk befelé jövet.

Sétálunk az üdülőtelepülésen. Boquerón ki merem jelenteni, a halláskárosodás és az alkoholmérgezés paradicsoma. Hétvégenként ideözönlenek az egyetemisták és mindenki más bulizni. Elnéztem itt a bárok melletti házak vénséges vén lakóit. Mi a hajón távol vagyunk a parttól, de amikor péntek este beindul a zene, talán a következő horgonyzóhelyen sem lennénk elég távol, hogy ne érezzük, beszakad a dobhártyánk. Valószínűleg mind nagyot hallanak már rég.

Ettől eltekintve tetszik a hely. A házak hasonló stílusban épültek, mint Luperonban a tehetősebbek házai. Mindegyiken, mint Luperonban is, rácsok mindenhol. Két kis bolt van, drágák, és szegényes a zöldség-gyümölcs választék. Alma van a hűtőben és krumpli, hagyma a pulton. Agyő mangó, banán, papaya, ananász, és a sok zöldség! A sült csirkék helyett zsíros tésztába sütött sajtot, csirkehúst árulnak mindenhol. Legolcsóbb darabja 1.25 $. Mindet megkóstoljuk, elég is, erre nem fogunk rászokni.

A pékségnél veszünk egy-egy sütit, amivel megünnepeljük, hogy megérkeztünk Purto Rico-ba. Károlyék repülőgépe hamarosan leszáll. Mégis csak sikerült összehozni a találkozót. Hurrá, nemsoká együtt nyaralunk!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!