Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. november 19. - december 01.

Vieques-sziget déli partja mentén a Karib-tengeren

 

 

november 19. Sun Bay

 

Reggel érkeztünk meg a Puerto Rico-hoz tartozó szigetre egy éjszakai vitorlázás után, amin elszakadt fent a génua. Az előttünk nyújtózó homokos, pálmafás parton forgatták a 60-as években William Golding A legyek ura című regényének első filmváltozatát. 1997-ben pedig épp anyák napját ünnepelték a parton a szigetlakók, amikor holland és belga hadihajók horgonyoztak le az öbölbe.

A sziget kétharmada 1941-től kezdve átvándorolt az amerikai haditengerészet kezébe, mint katonai gyakorlatozó terep. A négy hadihajó engedélyt kapott, hogy gyakorlatozzon a területen. A baj csak az volt, hogy egy nyilvános öbölbe horgonyoztak le, még inkább irritálva az amúgy is lázadó lakosságot. Napokig tartott a csatározás a kivonuló halászhajók és hadihajók között, míg a hadihajók továbbálltak. 2003-ban bezárták az állomást a sziget lakóinak heves tüntetései következtében. Azóta a szigetnek ez a kétharmada természetvédelmi terület. Nagy részét már megtisztították a gyakorlatozások során idekerült lövedékektől, bombáktól.

A szigeten két fő település van, egyik a strand végén kezdődő Esperanza, másikat a fenti képen a strand mögötti domb takarja el tőlünk, ez Isabell Siegunda, A hajóról nagyon vonz a domb, meg ami mögötte van, mondtam is Dénesnek, hogy túrázzunk el oda. Persze nem ma. Most még K.O.-k vagyunk az éjjeli menettől és a melegtől. Kivéve Álmit, neki az esti indulás, reggeli érkezés a legtökéletesebb, mert végigalussza a menetet, és nem lesz tengeribeteg, nem unatkozik, és nem nyúz minket.

Alvás után Álmi már izgatottan vár rám, a holnapi szülinapjára csinálunk ezt-azt.

 

november 20. Sun Bay

 

BOLDOG SZÜLINAPOT ÁLMOS!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Hetek óta várta Álmi a mai napot. Kutatta a rejtekhelyeket, hol lehet az ajándéka. Előre elolvasta, hogyan ünnepelte Rosszcsont Peti a szülinapját, de ő máshogy akarta. Kikészítette nekünk a kalózjelmezeket, kincseket rejtett el, térképet készített hozzá, amit csak ő tudott megfejteni, és indult a kincsvadászat. Utána mesefilmnézés következett a terveiben. Aztán jött az ebéd, majd újabb mesefilm, majd uzsonnaidőben tortával köszöntöttük, ami valójában egy olasz csokis kuglóf volt, még Poncéban találtuk.

Vízipisztolya van, most egy olyan játékpisztolyt kapott, amivel bent a kabinban játszhat/unk célbalövősdit. És még sötétben is használható, mert ez egy lézeres pisztoly. Nagy sikere volt, versenyeztünk, repültek a tapadós polifómlövedékek az orrkabinba akasztott lufikra.

Este megnézett egy harmadik mesefilmet, aztán Carcassonne-oztunk, végül sötétben is célbalőttünk. Ma nem voltunk kint a parton, mert Álmi nem akart, csak mesefilmeket akart nézni egész nap. Megértem. Ez az, amit ritkán tehet meg, mert nincs elég áramunk, és a mai nap egy ilyen ritka nap volt. Ez persze nem feltétlen rossz, bár ő másképp gondolja, irígyli Carlos-ékat, hogy ők annyi mesét nézhetnek, amennyit akarnak.

 

november 21. vasárnap, Sun Bay

 

Ma már nincs szülinap, kimentünk a partra, aztán elsétáltunk Esperanzába, ahol a helyiek szorgoskodtak, karácsonyi égősorokkal díszítették házaikat.

Délután is kimentünk, Álmi strandoló gyerekekkel játszott, mi kókuszokat gyűjtöttünk, a húsát osztogattuk a gyerekeknek, ők meg varázscukorkákat adtak cserébe. A tűzgolyó kifogott rajtunk, fahéjas volt és rettenetesen csípős. Akár fahéjba mártogatott chilipaprikát is szopogathattunk volna.

 

november 22. hétfő, Sun Bay

 

Ma nem Esperanza felé sétáltunk, hanem a másik irányba (keleti), és sorra jártuk a dózerutakon a kókuszpálmás, homokos partos öblöket. Ez a part is helyszín volt A legyek ura forgatásán:

Tengeri szőlő és kókuszpálma:

Nem emlékszem minden részletre a regényből, a filmet nem is láttam, de Ralph, amikor üldözték a regény végén, és felgyújtották a gyerekek a szigetet, hogy ne tudjon megmenekülni, talán ezeket a gyümölcsfákat siratta, amik ennivalóul szolgáltak nekik. Most nekünk is ezek adtak enni, inni:

Elsétáltunk a Moszkitó-öbölbe is, aminek nincs szép strandja, mangróve veszi körül, viszont híres a világító planktonokról, amik minden tengerben jelen vannak, csak más koncentrációban. Luperonban (Domin. Közt.) is egy ilyen öbölben voltunk, csak ott még turisztikailag nem aknázta ki senki ezt a fantasztikus adottságot. Itt viszont kajakokkal viszik sötétben a turistákat dinoflagelláta nézőbe, a faluban 35 $/fő díjért. Idézem magunkat utolsó dominikai beszámolónkból: "Fényburokkal veszik körbe a testünket, mintha körénk festenék az auránkat. Ezt teszik a fénycsíkban úszó halakkal is. Esténként a hajó wc-jében direkt lámpafény nélkül pumpálom be az öblítővizet, hogy lássuk, ahogy világítanak."

 

november 23. kedd, Sun Bay

 

Délelőtt strandolunk, kókuszokat gyűjtünk.

Poncéban vettem olyan fajta batátát, ami sütőtök színű, ha meghámozzuk. Egytálétel a mai ebéd, igazából a paprikás krumpli felturingolt változata, van benne káposzta és batáta. Most teszem fel főni:

Álmi jávázik:

 

november 24. szerda, Sun Bay

 

Délután a strandról hozunk vizet. Sokáig kint maradunk még a parton. Álmi lerajzol mindannyiunkat, ez itt a papa, de a nosee'ums-ok, azok a mákszemnyi legyek ellepik a testünket és kibírhatatlanul csípnek, szó szerint menekülünk vissza a hajóra. Álmi a vízben marad, ott nem férnek a testéhez, és húzatja magát. Dénessel csapkodjuk magunkat, ő még evez is közben, a kíntól néha felkiáltok.

 

november 25. csütörtök, Sun Bay

 

Ma van a névnapom :). Terítve vár az asztal a reggelivel :). Utána kievezünk és a laptoppal elsétálunk Esperanzába, beülünk egy kerti vendéglőbe internetezni. Közben Dénes elmegy bevásárolni. Ebédre visszaevezünk és Dénes főz ma ebédet, hagymát süt virslivel.

Műköröm alakúra csiszolódott kagyló:

Álmi csillagok háborúját játszik:

Még terveztük, hogy a Moszkitó-öbölbe megyünk sötétben a világító planktonok közé fürdeni, de aztán megbeszéltük, hogy inkább majd vasárnap, amikor megyünk tovább, odavitorlázunk, és ott töltjük az éjszakát. Most pedig kedvemre olvashatom Hemingway Islands in the Stream regényét (Szigetek az áramlatban) eredeti angolban. Késő este még megnéztünk valami vígjátékot Dénessel.

 

november 26. péntek, Sun Bay

 

Nem halogathatjuk tovább a szakadt génua megvarrását, mert két nap múlva indulás. Dénes összeragasztja, mielőtt a kabinban a varrógép alá tesszük. Elég ronda munkát végeztünk, de reméljük a ronda külső erős tartást takar.

Álmi fejesekkel szórakoztat a nagy melegben:

Hétvégére átjött néhány motoros jacht Puerto Rico-ról. Mr. Frumble a távolban:

 

november 27. szombat, Sun Bay

 

Ma eljött a napja annak is, hogy a part mögött magasodó dombra elsétáljunk, és megnézzük a másik települést, ami az északi parton fekszik. 10 km séta oda és 10 vissza jó kis testmozgás lesz, most pár napig úgyse leszünk olyan helyen, ahol partra mehetnénk. Túranapnak indult, de már az első öt perc gyaloglás után lefékezett mellettünk az egyik esperanzai bár tulajdonosa és felvett minket. Álmi a kocsiban mesélte, hogy biztos azért állt meg a dzsip, mert ő vonszolta magát.

Isabell Siegunda a karibi térségben az utolsó település, ahová erődöt építettek a spanyolok. Az elsőben már voltunk még a Dominikai Köztársaságban, Puerto Platában. Most az utolsóba is ellátogattunk.

Kilátás Puerto Rico szigetére, a nagy hegy az El Yunqee, ahol a trópusi esőerdő rejtőzik. Ide is ellátogattunk Károlyékkal:

Illatos rózsa!!!!!!!!!!!!!!!!!! Nem mindennapi látvány a trópusi szigeteken.

Ez a piros virágos bokor olyan gyakori, mint Horvátországban a leander:

És a mangófa, ami meg olyan gyakori, mint otthon a diófák:

Carambola fa, ilyet most látunk először:

Breadfruit fa, azaz kenyérgyümölcs fa:

A vármúzeum még zárva volt, ezért sétáltunk egyet a településen. Találtunk pékséget, és egy élelmiszerboltot, ahol végre volt zöldség, gyümölcs választék. Az esperanzai bolt nagyon szerény.

Újra a várban, ami közben kinyitott. Álmi egy guatemalai maja öltözék mögött:

És egy hihetetlen találkozás:

Egy apró szigeten a Karib-tengeren, egy jelentéktelen vármúzeumban összefut két magyar család Budapestről... Nálunk jobban már csak a múzeum dolgozója lepődött meg, aki teljesen belelkesedett a ténytől, hogy egy olyan országból, ahonnan szerinte még soha senki nem járt itt előttünk, egy napon, két egymástól független magyar család is pótolja ezt a hiányt.

Katalin, a 3 éves Dani és Robert, aki egyébként amerikai Budapestről jöttek két hétre Robert itt élő anyukájához és a hálaadás napját, ami az USA-ban négy napos ünneppé húzódott, együtt töltötték Bostonból idelátogató barátaikkal. Meghívtak minket délutánra Robert anyukájának a villájába:

Robert anyukája, Sandy:

Will, Álmos, Mia, Béni és Marc.

A meglepetések meglepetése, hogy még egy Katalin volt a házban, akinek amerikai férje Mike, Robert barátja. Will, Mia és Marc az ő gyerekük, Béni pedig Katalin és Robert másik kisfia. Fantasztikus társaság voltak Álminak. Köszönjük még egyszer a meghívást és a szuper estét, a finom ételeket!

 

november 28. vasárnap, Sun Bay - Puerto Ferro-öböl (4 tmf)

 

Délelőtt a fiúk vízért mennek a partra, addig összepakolom a hajót indulásra. Kint 20 csomóval fúj az ÉK-i passzátszél, két méteresek a hullámok, de csak egy rövid menetre készülünk, viszont vizes menet lesz és lesz dőlés rendesen.

Mázlisták. A beach közelében két manatit (dugong vagy tengeri tehén) is láttak, amint kibukkantak a vízből...

Kiszűrjük a klórt a vízből:

Másfél óra alatt átvitorlázunk az új öbölbe, ahol befelé menet az egyik partszakaszra kitették a lezárva táblát, mert még nem nézték át, maradt-e ott lövedék. A hajóról látjuk a dombon Robert anyukájának a házát.

Este figyeljük a vizet, várjuk, hogy világítsanak a dinoflagelláták, de este 9-ig hiába zavarjuk meg a vizet, nem történik semmi, pedig holdtalan és felhős az ég. Bennünket jól átvágtak az útikönyvek.

 

november 29. hétfő, Puerto Ferro-öböl - Ensenada Honda-öböl (6 tmf)

 

A mangróvejáratok egyikében másikában bóján itthagyott hajók állnak. Nem elhagyott, csak a hurrikánszezonra, vagy más okból ezt a helyet választották.

A járatokba evezünk, egy helyen a partra is ki lehet menni, itt teszik a halászok vízre a csónakjukat, de Dénessel mezítláb vagyunk, nem bírjuk sokáig az éles kaviccsal felszórt úton a sétát. A hangyák árnyékot húznak a fejük fölé:

Yoda mester távol tartja a sötét erőket:

Délután indulunk tovább, cél a 85 tmf-re fekvő St. John, a három amerikai Virgin-sziget legtávolabbika. Nagyjából az egész sziget és körülötte a víz természetvédelmi terület, nem lehet pecázni, viszont a szigeten rengeteg turistaút van, tanösvények, szeretnénk ezeket bejárni. De kint erősebb a szél, nagyobbak a hullámok, mint tegnap, és valahogy nincs kedvünk a szembeszélben küzdeni. Kiszállunk az első adandó alkalommal, ami ezen a szigeten könnyen megy, és két óra múlva egy új öbölben horgonyzunk. A hely gyönyörű, óriási az öböl, és már horgonyoz bent egy vitorlás.

Éjjel amikor kint jártunk a fedélzeten, újra a luperoni csodában volt részünk. A megzavart víz fényben úszott. Talán az árapályhoz van köze, hogy most világít, és pár órája még nem? Luperonban amint besötétedett azonnal láthatóvá vált a jelenség egész pirkadatig.

 

november 30. kedd, Ensenada Honda-öböl

 

Maradunk, az idő két nap múlva kedvezőbb lesz egy hosszabb szembeszeles menetre.

Ezen a helyen is mangróvejáratokba evezünk, már mellettünk morajlik a tenger, de nincs kijárat. Rengeteg tengeri csillag van a sekély homokos aljon és látunk teknőst is. Küzdelem a mangróvéval:

 

december 01. szerda, Ensenada Honda-öböl

 

Ma is maradunk, a széljelentés szerint itt az újabb hideg front északról, ami elnyomja a passzátszelet. Holnapra már csak 10-15 csomó lesz a szél és csak egy méteresek a hullámok. Viszont egyelőre nem ugrunk akkora nagyot, és megnézzük a 22 tmf-re fekvő Culebra-szigetet is, ami még Puerto Rico-hoz tartozik közigazgatásilag.

Indiánsátor: