St. Barts és Ile Fourchue szigeteken, 2011. február 24-28.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
február 24. St. Martin (Fr. Simpson Bay) - Ile Fourchue (10 tmf)
A következő napokra tervezett két sziget itt van a szomszédban, csak három órát kell a közelebbihez vitorláznunk. Eleinte génua és reffelt grósz van fent, de hamarosan bekeményít a szél, és Dénes lecseréli a génuát fockra.
St. Barts-hoz tartozik Ile Fourchue, ez a sziklás és lakatlan sziget, St. Barts pedig a franciákhoz. Hivatalosan St. Barthelemy, de mindenki St. Barts-nak hívja.
Ile Fourchue egy magánsziget, ennek ellenére csak egy bódé van rajta. Azt hallottuk, hogy nem zavarja a tulajdonost, ha a vitorlázók túráznak egyet a szigetén, csak ne rakjanak tüzet a parton. Így sziget-túra lett a délutáni program, de előtte sznorkeleztünk egy órát a sziklás part mentén, rémisztgetve szegény halakat. Dénes lemerült egy alvó dajkacápához és megsimogatta kicsit, ami ijedtében átslisszolt alattunk egy másik helyre. Megijesztett egy polipot is, ami gyorsan elúszott egy kő mögé. Láttunk nagy sügéreket, hatalmas papagájhalakat és a szokásos halakat, de mert tilos itt a vadászat, védetté nyilvánították a területet, ma se lett halvacsora. Elég hihetetlenül hangzik, de decemberben ettünk utoljára halat még az Amerikai Virgin-szigeteken, Csoki-öbölben.
A túrát azzal a csúccsal kezdtük, amire mutatok. Útközben kihalófélben lévő kaktuszok mellett lépkedtünk, sajnos a hajón felejtettem a fényképezőt... A szigeten négy éve még kecskék laktak, de teljesen lelegelték a növényzetet, végül táplálék hiányában kezdtek ők is kihalni. A túlélőket a sziget tulajdonosa elszállíttatta. Gyönyörű kilátásunk volt a főszigetre, St. Barts-ra, ami itt van egy kőhajintásnyira.
Az öblünkbe mooringok vannak kitéve, mivel a sziget körüli víz védelem alatt áll, tilos pecázni, vadászni, engedéllyel lehet palackkal búvárkodni. Szerencsére ingyenesek a mooringok. Szomszédaink változtak estig, sokan csak egy órára álltak meg pihenni, mint ez a belga megakatamarán:
Amilyen szép a hely, és jól telt itt a délután, olyan rossz volt az éjszaka. 40 csomós befújások rángatták a hajót, sokszor kinéztünk, hogy a mooringon vagyunk-e még. A szudáni Sanganeb reefnél történt zátonyra futásunk mélyen bevésődött az emlékezetünkbe. Soha többé még egy mooringkötél-szakadást olyan áron!
február 25. Ile Fourchue - St. Barts, Colombier Bay (5 tmf)
Ma sem töltöttünk sok időt vitorlázással, két óra alatt St. Barts-ra küzdöttük magunkat, és egy újabb szép helyen felszedtük következő bójánkat, mert ez az öböl is védelem alatt áll.
Egy csomó teknős úszkál körülöttünk, egy rája épp kiugrik a vízből a szemünk láttára, szóval csodálatos hely. De a széltől itt sincs védelem. Itt is jönnek-mennek a hajók, szabaddá válik egy bója a parthoz közel, átkötünk arra, legalább gyakoroljuk a bójára állást. Gyorsan ebédelünk, és már megyünk is ki a partra. Be kell jutnunk Gustáviába, ahol bejelentkezhetünk az országba. Colombier bay-be csak túraösvények vezetnek, egyiken Colombierbe túrázunk, onnan stoppal megyünk a "fővárosba".
Jól látszik a tegnapi és a mai utunk. St. Martin leghátul, középen Ile Fourchue, és előtte Colombier bay St. Barts-on:
Hátul kedvenc futurisztikus motoros jachtunk, amit először St. Martinon láttunk, mi pedig az előtérben díszelgünk:
Colombierbe érve azonnal beszálltunk egy házaspár kocsijába, akik levittek Gustaviába, ami pici település piros tetős házakkal. Nem cserép ám, hanem hullámlemez, hurrikánban kevésbé veszélyes. Kint az öbölben rengeteg vitorlás horgonyoz, mi is jöhettünk volna ide, de itt fizetni kell a horgonyzásért, zsúfolt, nincs beach és túrautak, mint Colombier Bay-ben.
A marina épületében újra az elektronikus bejelentkezéssel találkozunk, mint St. Martinon a francia részen a Port la Royalban. Csak épp ez egy másik rendszer, újra minden adatot ki kell tölteni. Imádjuk ezt a rendszert, nincsenek hivatalnokok, csak te és a gép.
Keresztül-kasul bejárjuk a települést. A szigeten nem volt ültetvény, nem hoztak ide rabszolgákat, ma egy gazdag nyaralóparadicsom tele franciákkal, teljesen hiányozik a fekete lakosság, mint azt már megszoktuk a többi szigeten. Az öblünkből közben átjött a kikötőbe a futurjacht:
Ugye már nem kell leírnom, milyen gyümölcs ez itt?
Visszafelé egy olyan rendes nő vett fel, akinek más volt az úticélja, de úgy döntött, elvisz minket oda, ahová szeretnénk. Megismertük Flamand-bay-t, ahonnan pedig a túraösvényen 20 perc alatt az öblünkbe sétáltunk.
február 26. St. Barts, Colombier Bay
Álmi délelőtt kiúszott a partra a body boardján, és a parton játszott néhány kisgyerekkel. Nem tudom hogy hajós gyerekek voltak-e vagy idetúrázó helyiek, turisták. Mi Dénessel a hajón maradtunk, ő olvasott, én a fotókat rendezgettem, a honlapot készítettem az elmúlt két hétről.
Délután átsétáltunk Flamand bay-be. Tegnap ismertük meg ezt a túraösvényt, ami teljesen nyitott a szél felé, ezért is választottuk. Jólesik kicsit lehűlni ebben a hőségben. Én még libabőrös is lettem, annyira erősen fújt a szél, ide a sziklákhoz elhozza a vízpermetet is.
Flamand bay:
február 27. St. Barts, Colombier Bay
Vasárnap van, újabb pihenőnap, Dénesék reggel átsétáltak Flamand bay-be a body boarddal és a búvártalpakkal, és szörföztek a hullámokon. Dénes azt mondta, hogy akkora élmény volt, mint amikor Frodóékkal a dajkacápát fogtuk a Bahamákon.
Délután Colombierbe túráztunk, ott néztünk szét, láttunk szárazföldi teknősöket, fekete páncéljuk volt és az egyiknek a sötétszürke bőrén sárga foltok voltak, a másikén piros. És már megint nem vittem a fotógépet :-(((
Naplementére visszaértünk az öblünkbe, ahol Álmival gyakoroltuk a váltófutást, meg mindenféle ugrálós versenyt találtunk ki a homokos parton. Éjjel baromi erős szelek fújtak, nem nagyon aludtunk, mondta a szomszéd, hogy ő se tudott aludni, kiment nézte a szélmérőt, ami 46 csomót mutatott.
február 27. St. Barts, Colombier Bay
Reggel újra Flamand bay-be mentünk, ahonnan egy nagyon idős francia házaspár (82 évesek mindketten) elvitt minket Gustáviába. Dénes használhatta a francia nyelvtudását. 25 éve minden évben ide repülnek Franciaországból a téli hónapokra, azaz 3 hónapra, áttelelni.
A marinában ingyen wifizhettünk a laptopunkon, csak el kellett kérni a passwordöt. Utána kijelentkeztünk az országból elektronikusan, és még egy kicsit sétáltunk, aztán irány vissza az öblünkbe. Találkoztunk azzal a francia katamaránossal, akiknél Álmi játszott még Simpson Bay-ben, St. Martinon.
Az egyik boltban Álmival jókat szórakoztunk, Álmi sorra próbálta az álarcokat, ebben elég durván néz ki:
Az éjszaka most kellemesebb volt, elcsitult a szél, reggel indulunk egy újabb szigetre, St. Kitts-re, ami nem a franciáké.