Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



2017.okt.27. - nov.23. Trinidad 2.rész



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)



okt.27. Miami (USA) - Trinidad (Chaguaramas)


Október 10-én repültünk el az USA-ba, hogy Rapid Transitot eladjuk. Az ott eltöltött majdnem három hétről majd a Képes útibeszámolóban Rapid Transitnál lehet olvasni a beszámolókat.

A mai nap volt a visszarepülésünk napja. Úgy maradtunk volna még! Kellemes volt a hőmérséklet Virginia, North Carolina államokban és tovább le délre. Jóval olcsóbb a kaja, mint Trinidadon, és minden olyan rendezett. Egyszer végeztünk egy kis számolást, mennyiből jönne ki egy párhónapos barangolás az országban lakókocsival, de messze sokkal több pénz :-(, mint vitorlázni a part mentén, és itt elcsípni minden látnivalót.

Szóval ma repültünk vissza. A bérelt autóval Miamiban egy éjjel-nappal nyitvatartó Walmart (mint nálunk pl. az Auchan) parkolójában töltöttük az éjszakát. Nem csak mi. Mások is elrendezkedtek a kocsijukban egy éjszakai alvásra :-) Reggel 7-re már a reptéren kellett lennünk. Itt adtuk le a kocsit is, amit rém olcsón béreltünk: 5 dollár/nap a bérlés plusz 8 dollár/nap a biztosítás. Egyéves, nagyon modern Ford Explorer, 3 üléssoros (a harmadik sor gombnyomásra lefordul, és lesz egy hatalmas csomagtartó), mindenféle szuper dolgokkal felszerelve. (Lentebb lesz majd róla fotó.)

Az utasellenőrzésnél gyakoroltattak egy kutyát. Mindenkinek egyesével kellett elhaladnia a kutya mellett. Volt egy beépített ember, akinél gondolom kábítószer lehetett, nála a kutya azonnal csóválni kezdte a farkát. A gazdája tartotta erősen a pórázt, megsimogatta a fejét, és adott neki valamit. Közben a beépített ember széttolta a kordont és elment.

Miami Airport

Az American Airlines fapados járatával délután értünk Port of Spain-be, Trinidad fővárosába. Már előre beszereztük egy igazolást a chaguaramasi bevándorlási- és vámhivataltól, hogy nekünk Chaguaramasban van a vitorlásunk, azzal fogjuk az országot elhagyni. Így nem kellett vízum, vagy visszafelé repjegy. Ezt a papírt kellett megmutatnunk, amikor beléptünk most az országba. Persze egy gyakornokhoz kerültünk, akinek fogalma sem volt, hogy mit kezdjen ezzel a papírral. Kellett egy tapasztalt hivatalnok, aki elmagyarázta neki, hogy ez a papír jó.

Az öt darab, átlagosan 23 kg-os feladott csomaggal (az öt csomag együttes tömegének kellett maximum 5x23 kg-nak lennie) és a három tizenkilós kézipoggyásszal végül eljutottunk a vámhoz. Mivel hoztunk Rapidról mindenféle hajós és nem hajós dolgot, amikért vámot kéne fizetni, be kellett állnunk egy sorba.

Két vámos dolgozott egyszerre. A fiatal minden táskát alaposan megnézett, a középkorú hozzá se nyúlt semmihez, hanem a tulajnak kellett a táskában kotorásznia. Nála mindenki átment gyorsan és fizetés nélkül. A fiatal alapos volt, ennélfogva lassú, és nála fizettek az emberek. Hál'istennek a középkorúhoz kerültünk, aki azonnal elküldött az irodába, mert akinek Chaguaramasban van a hajója, annak ott kell elvámoltatnia a cuccát. Mi ezt már tudtuk előre, mert Dénes alaposan utánanézett ennek.

Az irodában egy nőnél kitöltöttünk egy-két papírt, majd közölte, hogy most azonnal irány Chaguaramas. Ő felhívja az ottani vámosokat, hogy elindultunk, és majd nekik kell a csomagjainkat megmutatni. Oké. Kimentünk az irodából, és ki kellett jutnunk a soron át, ami, mióta elhagytuk, brutál hosszú lett. A középkorú vámos közben eltűnt, így a fiatalhoz mentünk, és elmondtuk, amit az irodában a nő mondott. Erre közölte, hogy álljunk a sor végére, és ha ránk kerül a sor, akkor majd foglalkozik velünk. Elmondtuk újra, hogy a nő mondta, hogy bennünket azonnal ki kell engednie. Nem. Álljunk a sor végére. Dénes már el is indult, mert látta, hogy csak rosszul jövünk ki, ha tovább erősködünk, én viszont nem bírtam ennyiben hagyni.

Visszamentem az irodába, és elmondtam a nőnek a problémát. A nő persze mondta, hogy mondjuk, hogy ő mondta, hogy mehetünk. Mondtam neki, hogy kétszer is elmondtuk, de a vámos hajthatatlan. Kértem, hogy jöjjön, és beszéljen vele ő. Erre felállt a székéből, otthagyta azt, akivel épp foglalkozott, és kijött a fiatalhoz. Jött a puhítás. A fiatal nagyon makacs volt, de végül a nő győzött. Kiengedett. Huhhh.

Délután 4 óra volt. Kint taxit kellett fognunk, a busz most szóba se jöhetett. Dénes már utánaolvasott az áraknak, így tudtuk előre, hogy 50 US dollárért visz a taxi Chaguaramasba. Dugó volt, de fél 6-ra a vámnál voltunk.

Ha egy hajós a hajójára hoz külföldről hajós felszerelést, az vámmentes. De ami nem hajós felszerelés és elvámolnivaló, azért vámot kell fizetni. Izgultunk ám nagyon, mert elhoztuk Rapidról például a varrógépet, a távcsövet, egy csomó szerszámot, a felfújhatós kenut (27 kg). Ha komolyan átnézi a vámos a csomagjainkat, akkor nem ússzuk meg fizetés nélkül. De ő csak épp, hogy belenézett két csomagba, amiket Dénes kinyitott neki, és amikben vitorla és kötelek és seklik és hajós holmik voltak felül, illetve ruhák, könyvek, aztán mehettünk. A távcsövet is látta, erre meg is jegyezte, hogy ez szigorúan véve nem hajós felszerelés, de ennyi volt. A taxissal már lebeszéltük, hogy 10 dollárért megvár, és átvisz a mi kikötőnkbe. Épp sötétedés előtt értünk a hajóhoz. Mire minden csomagot felhúztunk kötéllel a fedélzetre, már sötét lett. Mehettünk zuhanyozni. Ventosón minden rendben volt. A melegtől szenvedünk, különösen Dénes. Ampert (ventillátor) bekapcsolva tartjuk, és percenként váltogatjuk, hogy kit hűtsön.


okt.28. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Álmi a repülőtér és a repülő légkondija miatt ismét az orrát fújja, köhög. Mindig így volt ez. Álmi légkondis helyen = Álmi beteg lesz.

A hajón csak néhány konzerv várt minket. A hiper olcsó busszal elmentünk a West Mallba (pláza), és ott a Massy szupermarketben bevásároltunk egy hétre. Kint elviselhetetlenül tűzött ránk a nap, Dénes többször is megemlítette, hogy de k..va meleg van, és aztán a Mallnál elénk vágtatott a karácsony a műrénszarvasokkal, műfenyőkkel, masnikkal, csillogó gömbökkel. Mialatt mi az USA-ban jártunk, a Mall karácsonyi dekorációt kapott, és amíg vásároltunk, lejátszották az összes híres angol nyelvű karácsonyi dalt.

Christmas West Mall Trinidad

Christmas West Mall Trinidad

Christmas West Mall Trinidad

Trinidadon, csakúgy, mint Tobagón, Grenadán vagy St. Lucián az élelmiszer-vásárlás felér egy foghúzással, ha az árakat az otthoniakhoz hasonlítjuk. Ha Svájchoz, akkor még mindig a szánkat húzzuk. Még Svájhoz képest is drágábbak ezek a szigetországok. Szomorú, hogy a polcokon olyan amerikai vagy európai termékekkel találkozunk, amik nagyon alacsony minőségűek és filléres áron lehet kapni őket a hazájukban, de itt annyiba kerülnek, mint ott ugyanebből a top minőség. Itt eladják a szemetet vagyonokért.

Azt hittük, hogy majd itt teleesszük magunkat karibi zöldségekkel, gyümölcsökkel, de valahogy nehéz átprogramozni az agyunkat, hogy egy ananászért, mangóért, avokádóért vagy banánért többet fizessünk, mint Svájcban... Ráadásul itt is éretlenül kerülnek a boltokba. Az persze rendben van, hogy egy szem alma 300 ft, vagy egy kiló brokkoli vagy karfiol 2000-2600 ft, a fejes káposztáé 1000 ft. Ezek nem itteni termények. Ezek itt az egzotikumok. (Ezek nem a bio árak, azokért a dupláját kell fizetni.)

Eddig az uborka volt a nyers zöldségünk, mert minden más drágább. Itt termesztik, mint ahogy van nekik itt termő paradicsomuk és különféle salátáik. De az áruk fájdalmasan magas, 2-3000 ft kilójuk. Pedig úgy ennénk őket. Az uborkának pedig most 1300 ft lett kilója...Ez már tényleg foghúzás. 700 ft a dasheen gumó, 800 ft a plantain, 1000 Ft a jam gyökér, a breadfruit vagy a cassava kilója. Ezek mind olyanok itt, mint otthon a krumpli. Szegény ember ezeket eszi. Ezeket látjuk a kifőzdékben is a rizs és a tészta mellett.

Hallottuk, hogy a piacon, ami csak Port of Spainben van, alacsonyabbak az árak. A településen, Carenage-ban, ami közelebb van, az út szélén van egy-egy árus, de vagy csak kókuszt árulnak, vagy néhány avokádót, breadfruitot, és sajnos tőlünk, külföldiektől a bolti árat kérik. Szóval otthon kevesebb pénzért változatosabban étkezhetünk, mint itt a karibi országokban :-(((

Most az USA-ban teleettük magunkat sajtokkal, tejföllel, joghurttal, jó minőségű virslivel, felvágottakkal, ezek nagyon hiányoznak az itteni étrendünkből. Itt a tejtermékeket, felvágottakat külföldről hozzák be, 90%-át az USA-ból. Luxus élelmiszerek az áruk alapján. Olyan áron vannak, mint nálunk a füstölt lazac. Nekik nincs semmilyen saját tejtermékük.

Amit mindig veszünk, az a tojás, 800 ft / 12 darab. Az import csirkecomb csak picit több, mint otthon. Az import, fagyasztott darált hús már 2400 ft/kg, ezt Svájcban 2800 ft-ért vettük, de csak kevés zsírtartalommal. A helyi grapefruit kilója 150 ft!!!, kár, hogy a fiúk nem szeretik. És van egy krumplifajta, aminek 270 ft kilója. Kell valami nyers zöldség, ez uborka és kanadai répa. És a dasheen, plantain is mindig bekerül a kosárba.

Ha már minden drága, hát legyen az ebéd karibi. Vettem mindent egy újabb callaloo-hoz, és megfőztem második callaloo-mat:

callaloo

Dasheen vagy callaloo levelek, okra, sütőtök, csípős paprika, fokhagyma, só, olaj, tejpor a hozzávalók.

pumpkin ocre

cooking callaloo

callaloo

A tányérban callaloo, főtt dasheen gumó kockákra aprítva, csirkecomb.

coconut callaloo dasheen chicken

Álmi persze nem hajlandó ezt enni, neki krumplipüré van csirkével. Persze meg kellett kóstolnia a mi ebédünket, mielőtt véleményt nyilvánított. Kókuszt a kikötő pálmafáiról szedtünk. Dénes felmászott a létrán egynek a tetejéig, és onnan dobálgatta le nekünk.

Grapefruit és dasheen gumó:

dasheen grapefruit

Az osztrák kisgyerekek, akiknek a hajójáról már írtam az előző beszámolóban (Apatiki, 46 lábas katamarán), minden nap jönni akartak Álmihoz játszani. Nekik is szedett egy csomó kókuszt Dénes, amiket helyben kibontott nekik.

Álmi kérte, hogy vágjam le a haját, hogy ne melegítse. Nem is lett olyan rossz.

coconut

coconut

coconut

Az 5 dl-es pohár megtelt a belecsorgatott kókuszvízzel:

coconut water kókuszvíz


okt.29.-nov.5. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Dénes a hajó aljával kezdett el foglalkozni, csiszolta, csiszolta napokon át a rozsdás helyeket. Az előbbi fotó már jóval később készült, amikor már festette le a lecsiszolt felületeket.

Szétszedte a szélkormányt darabjaira, megtisztította, majd újra összerakta.

Az USA-ban megvettük a relét a motorhoz, azt is beszerelte.

Átnéztük a hajón lévő összes vitorlát, és kidobtuk a használhatatlanokat, amik már egy kis feszítésre is szakadtak. Vettünk Miamiban egy használt betekerős orrvitorlát, ami jobb állapotban van, mint ami eddig volt fönt. Azt lecserélte Dénes.

Mióta visszajöttünk az USA-ból, kicserélődtek a hajósok. Volt a héten egy buli a kikötőnkben, ott összeismerkedtünk az újakkal. Nagyon nemzetközi az összetétel. Argentina, Brazília, USA, Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Anglia, Svájc, Spanyolország, Lengyelország, Ausztria, Németország, Franciaország, Olaszország, Hollandia, Belgium és mi, magyarok.

Kölcsönadjuk a Rapidról elhozott varrógépet az egyik svájci csapatnak (a fiú, a huga, és a fiú barátnője), akiknek van egy 31 lábas vashajója. Egy évig hagyták itt állni, eléggé lepukkant szegény hajó, most gőzerővel csiszol a srác is, mint Dénes. Csak ő a dekket is. Vettek új szivacsokat, arra varr a huga huzatokat a mi varrógépünkkel.

Egy amerikai pár minden évben itt van pár hónapig, vitorláznak, aztán a hurrikénszezonra újra itthagyják a hajójukat. Imádják ezt a helyet. Nem is értjük. A zuhany egy katasztrófa, mocskos, a lefolyók eldugultak, nem lehet a wc-ket lehúzni, legtöbbször nincs víz. Én átjárok egy másik kikötőbe zuhanyozni, Dénesék meg slaggal a hajó mellett. Mesélték a többiek, hogy amíg nem voltunk itt, addig egyáltalán nem volt víz. Az internet nagyon lassú, és csak korlátozott időpontban áll egy szobában rendelkezésre. A kikötőből kilépve azonnal a forgalmas úton találjuk magunkat, aminek a széle már magasra nőtt fű, tehát az úttesten kell gyalogolni, és állandóan dudálnak rád az autók, még azok is, akik a másik sávban mennek. A svájci fiatalok totál kibuktak, inkább eveznek a túloldali kikötőbe, ahol van egy pici bolt, mint körbesétálnak, hogy a feszültséget elkerüljék. Pedig nagyon hiányzik nekik is a mozgás. És persze a kajaár aranyár. Rajtuk kívül mindenki alig várja, hogy felkészítse a hajóját, és húzzon innen jobb helyekre. Trinidadnak nincsenek szép öblei, horgonyzóhelyei. Tobagóra mennek át, az van a legközelebb, az egy másik világ. Store bayben a Buccoo reef közelében három hetet töltöttünk, és visszamennék újra. És minden este valahol buli van, és üvöltve szól még hajnali 5-kor is a zene. Éjszakánként egyetlen viseletem a füldugó.

Chris, az egyik német hajós geológus, ivóvízkészleteket tár fel Ausztráliában, Új-Zélandon. Egyszer már megkerülte a földet, most van egy másik, nagyobb hajója, és a csendes-óceáni szigetek a célja. Chartereztetni akar ott.

Uwe, egy másik német most veszítette el az öccsét. Leukémiában halt meg. Ő a karibon akar most vitorlázgatni egy barátjával, halad majd felfelé szigetről szigetre, mint mi.

Az argentin-brazil páros ismerte Ventosó előző tulajdonosait.

A lengyel itt van a hajónk mögötti sorban, ő sokat járt át a 80'-as években Budapestre üzletelgetni. Most is üzletel. Talált Port of Spainben egy helyet, amíg mi az USA-ban voltunk, ahol 8-ért szerez USA dollárért TT dollárt. És most vált a hajósoknak, de 7-ért. A hajója belsejében annyira megették a fát a termeszek, hogy lemondott a hajójáról. Egy új belsőt építtetni itt, ahol egy asztal lecsiszolásáért és újra lakkozásáért 800 USA dollárt fizetett egy oszták hajós, amit aztán kritizált, hogy nem lett tökéletes, nem a lengyel pénztárcájának való. Most árulja a hajója felszerelését, abból próbálja visszaszerezni a hajója értékét.

Grenadán Dénes is felfedezte, amikor Ventosót átvette, hogy a termeszek elkezdtek beköltözni, tojásokat rakni a hajóra. Szerencsére néhány nap alatt felszámolta a fészkeket, most csak elszórtan van néhány termesz. De most itt, ebben a kikötőben jó pár hajót láttunk, amik a lengyeléhez hasonlóan a termeszek áldozatai lettek. Csak egy a sok közül:

Szerencse kérdése, hogy kiét lepik el. Nekünk a három hét alatt, amit az USA-ban töltöttünk, egy se jött fel, és a svájci 31 lábas vashajóra se mentek fel egy év alatt. De pl. Ventosóra Grenadán, ahol májusban Johnék kiemeltették, augusztus elejére már tojásokkal együtt irtotta őket Dénes.

Van még sok más hajós, pl. egy amerikai család 4 kisgyerekkel egy 60 lábas katamaránon, ahol az apuka űrhajósnak készült, minden képzésen részt vett, végül elege lett, hogy állandóan szerepeltetik őket, interjúkon, fotózkodásokon, mindenféle rendezvényeken kell megjelenniük és jópofizniuk.

Minden szombaton Álmival elbuszozok a West Mallba a Massy szupermarketbe. Hétköznap pedig kétnaponta elsétálok a CrewsInn jachtkikötőbe, ahol a vámhivatal is van, mert ott van egy pici Massy. Ugyanazokkal az árakkal, mint a nagy Massy, de sokkal kisebb a választék. Mivel nem használjuk a hűtőt, kétnaponta kell vennem húst az ebédhez, amiből a kuktában kétnapi adagot főzök.

A szúnyogok minden nap agyoncsípnek minket. Volt a hajón néhány moszkitóháló, azokkal betakartuk az ablakokat, a bejáratot. De kint nem tudunk elbújni előlük. Néha befújjuk magunkat szúnyogriasztóval.


nov.6. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Tropical Miami

Rapidról sok holmit elhoztunk a bérelt kocsival, amiket aztán a Tropical szállítási cégnél feladtunk egy konténerszállító hajóra. Sajnos nem sikerült pontos infókhoz jutnunk, hogy mekkora méretű és tömegű csomagért mennyit kell fizetni, így nem hoztunk el mindent, amit szerettünk volna, és utólag kiderült, hogy nem kellett volna értük plusz pénzt fizetnünk. Az eredeti, hatalmas dobozt, amit mi levágtunk ilyen alacsonyra, megtömhettük volna, akkor is annyit kellett volna fizetnünk, mint most. Vitorlák, kötelek, szerszámok, fürdőlétra, evezők a kenuhoz, pumpa a kenuhoz, gumicsizma, ruhák, könyvek, hálózsákok, párnák, ventillátorok. 125 dollárba került feladni, és egy hét a szállítási idő.

Tropical Miami

Ez a csomag most megérkezett Trinidadra, és az osztrák családtól kölcsönkapott kocsival Dénes és Álmi elautóztak Port of Spainbe, még azon is túlra, hogy átvegyék. Sajnos a csomag akkora, hogy nem fér be egy személyautóba, szóval biztos, hogy egy furgont kell bérelni. Erre a csomagra is igaz az, hogy az ottani vámos átküld majd minket Chaguaramasba, hogy majd itt vámolják el.

A vámosok nem jelentek ma meg. Nagy tömeg várakozott az épület előtt, hogy elvámoltassa és átvegye a csomagját, de hiába. Vissza kell menni holnap, és már reggel 5-től jó, ha sorbaáll az ember, igaz a portás csak reggel 7-től kezdi osztani a sorszámokat. Szívás. Hannesnek ráadásul kellett volna holnap a kocsi.


nov.7. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Dénes egyedül ment ma vissza, ott volt hajnali ötre, már vagy húszan voltak előtte. Sötétben ért vissza a hozzánk, és egy furgon hozta külön a csomagot. A vámház előtt ott sorakoznak a fuvarozók, fix áruk van, nincs átverés, így Dénes azonnal tudott egy furgont szerezni a csomagnak. A csomag majdnem nem jutott Déneshez, mert még ki se szedték a konténerből. De hála az indiai hivatalnokoknak, akik végtelen rendesek voltak Dénessel, megszerezték neki a csomagot. Észrevettük már többször, amikor hivatalos ügyeket intéztünk itt is, Tobagón is, hogy az indiaiak mennyivel intelligensebbek, ahol ők vannak, ott működnek a dolgok, ahol feketék, ott minden káosz.

A chaguaramasi vámos, egyébként egy indiai nő, akit ismertünk már jól, nem szöszmötölt sokat a sötétben a csomaggal. Dénes kinyitotta, a nő bepillantott, és már adta is a pecsétet.

Megjött a csomagban a polifómom is, kezdhetem a tornát :-))) Már nagyon hiányzott.


nov.8-12. Chaguaramas, Corall Cove Marina


A meleg és a mindennapos zivatarok lassították a munkát. A nap legmelegebb részében Dénes a medencében szórakozott Álmival, vagy a légkondis internetszobában sziesztázott, amit Álmi is nagyon élvezett. Különösen szeretett elaludni, ha tanulnivalót is kapott.

A medencében lehetett társasági életet élni. Álmi beszélgethetett svájci németül. Sajnos a sok svájci között főleg francia svájciak vannak, ők meg nem tudnak németül. Az is kár, hogy nincsenek Álmi korának megfelelő gyerekek. Mind kicsi neki, és unatkozik velük. Olyan, mint egy babysitter. Azért legalább beszélhet németül.

szieszta Trinidad

Reggelente hallgattuk a Crusing Netet a VHF rádión. Olyan horgonyzóhelyeken, ahol sokan horgonyoznak, sokan hosszú időket töltenek, működik egy rádióadó, amin a vitorlázók kapnak minden reggel infókat az időjárásról, érkező, induló vitorlázókról, veszélyekről, programokról, és van egy kedvenc részünk, a Treasures of the bildge, A hajófenék kincsei. Itt az eladásra vagy ajándékozásra szánt holmikat lehetett felkínálni. Eladtunk néhány dolgot, mint a felfújhatós dingit (az űrhajós családnak), a két külmotort és a Honda generátort.

Dénes utálta a felfújhatós dingit, mert nehéz volt és alig bírta felrakni, lerakni segítséggel is. És a fedélzeten annyi helyet foglalt. Mi persze Álmival hőbörögtünk, mert szerettük. Jól jött, ha messze horgonyoztunk, ha erős szél fújt. Felrakta rá Dénes a motort, és feleannyi idő alatt kint voltunk a parton.

A másik ok, amiért eladtuk, hogy pénzt szerezzünk, mivel már nincs semmilyen bevételünk, csak éljük fel a félretett pénzt.

Az egyik külmotort, mielőtt eladtuk, az osztrák katamarános családnak adtuk kölcsön, mert nekik tönkrement az elektromos motorjuk. A lengyeltől vettek egy használt benzines külmotort, ami működött is, amikor kipróbálták a megvétel előtt, aztán többet nem tudták beindítani, és nem sikerült megjavítani se... Persze a lengyel nem vette vissza. Végül eldöntötték, hogy vesznek egy új benzinest, addig meg a miénket használták. Amikor visszaadták, megvette tőlünk az űrhajós apuka a dingihez.

Volt a hajón 3 majdnem új napelem. Ezeket is eladásra kínálta Dénes, de csak 2 kellett volna valakinek, aki végül visszakozott. Így lecseréltük erre a 3-ra a mi 2 réginket, legyen több áramunk. Ezzel a munkával is órákat töltött Dénes. A két régit pedig elajándékoztuk. Csakúgy a két régi akksit is, amit egy olyan hajós vitt el, aki ismerte Ventosót, és sokat vendégeskedett rajta :-) Egy ajándékozáson szereztünk négy szinte új mentőmellényt. Én kidobáltam a nagyon öregeket Ventosóról még Tobagón, mert azt hittem, hogy Rapidról majd áttesszük az újakat, amiket még 2014-ben vettünk. Mivel a két hajó nem találkozott, a mentőmellények maradtak Rapidon.

Vettünk pecabotot az egyik hajózótól, aki egy 60 lábas vitorláson dolgozott, körbevitorlázta a tulajékkal a földet. Most mennek St. Luciára, onnan pedig repül haza, Angliába. Volt egy eladó szörfdeszkája és egy pecabotja. Mi megvettük az utóbbit. Dénes látja majd, hogy gumiszalaggal tornázik a fedélzeten. Én is hoztam magamnak 3 különböző erősségűt, és találtam a cserebere könyvek között egy gumiszalagos gyakorlatokkal teli könyvet, de a kéz- és lábsúlyzókat jobban kedvelem. Meg akartam kérni, hogy mutassa meg miket szokott csinálni, de másnap elvitorláztak.

Így maradtak súlyzók nélkül a megszokott erősítő gyakorlatok (Péntek Enikő és Rubint Réka 20-30 percesei). Dénes ötlete volt, hogy a medencénél tornázzak, így reggelente ca. 6.40-7.40-ig ott izzadtam. Kihalt volt a medence környéke, csak egy biztonsági őr ücsörgött néha az árnyékban és dicsért, vagy Chris jött a mosdóba ebben az időben. A súlyzókat meg úgy oldottam meg, ebben is Dénes adta az ötletet, hogy a búvársúlyokat (ezeket teszi vízalatti vadászat közben egy övre, amit a derekára köt, és ez lent tartja a víz alatt) bányásszam elő a bilge-ből (hajófenékből). Lemértem őket, mind különböző tömegűek..., de azért tudom használni.

A spanyol lánnyal, Christine-nel beszéltük, hogy ő is jön majd, ő majd jógázik mellettem, de nem bírt felkelni soha. Nekem is nehéz volt. Az éjszakák melegek, izzadunk, és hajnalra lesz elviselhetőbb a hőmérséklet, és akkor lehet végre aludni igazán. És akkor keljünk fel tornázni?! Dénesnek is ez a baja, csak nála a munka a probléma. Ezekben az órákban lehetne aludni is, dolgozni is...

A hajnali futásra is gondoltam, egyszer el is mentem gyalogolni, még nem volt akkora a forgalom, és találkoztam futó coast guardosokkal (a parti őrségnél dolgozókkal). Innen jött az ötlet, hogy beállok mögéjük, így védve vagyok az autóktól, és van társaságom. Mondtam Christine-nek is, de bár szeretne futni, képtelen lenne felkelni. A polifómmal viszont megoldódott a mozgásgondom. Tiszta, csendes környezetben tornázhattam nap mint nap.

Sok a pelikán az öbölben, a kikötőnkben. Jófejek. Torna közben nézem őket, ahogy repülnek ide-oda. Most épp egy kirakodó halászhajó miatt gyűltek össze.

A halászhajók egymást váltják a kikötőben. Az egyik kifut, a másik beáll a helyére. A fagyasztóház épp a hajókiemelő mellett van. Pár nap, míg kirakodnak, addig a venezuelai halászok mobiltelefonjaikkal a kezükben ellepik a kikötő áramdobozait, különösen a hajónk mellettieket, mert ott fogni egy wifi jelet, amihez tudják a jelszót. Megkérdeztem tőlük, így ha nagyon kellett internet, mi is fogtuk a hajó mellett. De inkább a légkondis szobába jártunk. Kissé nagyon Dénes agyára mentem, mert féltem a hajót otthagyni őrizetlenül. Mivel egész nap ott ültek a hajónk árnyékában, ha lopni akartak volna, könnyű dolguk lett volna. De szerencsére nem történt semmi. Az egyik svájci hajós mesélte, hogy szeptemberben 4 hajóba is betört valaki a kikötőnkben, és elvitt dolgokat, köztük az övébe is. De neki fizetett a biztosítója, így nem zavarta a dolog.

Kemény dolog egy ilyen kis halászhajón dolgozni összezsúfolva a melegben. Pár nap itt, aztán a hullámzó tengeren. És gondolom fillérekért. A legtöbb fiatal és van családja, mert a mobiljukon látom a nőket és a kisgyerekeket.

Venezuelából sokan szöknek át ide, vagy jönnek legálisan, aztán maradnak. A kikötőnkben is a munkások, takarítók venezuelaiak. Nem beszélnek angolul, de Blaire, a kikötő irányítója beszél spanyolul, így van közös nyelv.


nov.13-19. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Dénes sokat jött-ment kikötőről kikötőre (egymás mellett sorakoznak), mi is vele a mozgás miatt, hogy a megfelelő festékeket szerezze be a hajó aljára. Mert eljött a festések ideje. Ezen a héten lejár a 6 hét, amit kifizettünk a hajóért, de kaptunk Blaire-től még egy ajándék hetet. A 6 hétből 3 hetet az USA-ban töltöttünk, de amikor itt voltunk, sokszor nem volt áramunk napokig, és a víz is olyan alacsony nyomáson folyt, hogy nem tudtuk a fedélzeten használni, de még a hajó alját, oldalát se tudtuk lelocsolni. Ez mind visszavetett a haladásban a meleg és a squallok mellett.

S/V Ventoso

Dénes kétszer lefestette fehér festékkel a hajótestet, most gyönyörű fehér lett. Többször abba kellett hagynia a munkát, mert jött egy-egy zivatar. Aztán az alján a lecsiszolt foltok következtek. Több réteg minden foltra, ki kellett várni az egyes festések közti előírt időt. Erre ráment a hét. A végső festéshez a vörös festéket az egyik motoros hajón dolgozó félszemű feketétől szerezte jó áron.

Álmiék a medencénél akartak ebédelni, így odaszállítottuk nekik a kaját.

Vitorlafoltozás:

Kulináris élvezet a napi kókuszlé és az étcsokis plantain:

coconut drink

plantain

frying plantain

fried palntain with dark chocolate

bread and fried palntain with dark chocolate

Plantain helyett lehet banánt is.

Egy alkalommal találtunk a boltban akciósan 1000 ft/kg áron import paradicsomot. Ez lett az ínyencség az ebédhez (dasheen püré csirkével).

Dénes reménytelen eset. Álmi is megmondta, hogy "Add fel, Mama!". Nagyon dicsérte a dasheen pürémet, és megkértem, hogy írja is bele a naplómba, hogy meg tudjam mutatni neki, ha elfelejtené. Erre mit ír bele?!

"A dasheen püré is ehető, de az igazi a sült krumpli! Desszertnek pedig Nutella. Ha nincs, csokis plantain is megteszi."

Hát ilyen ez a Dénes. Azért beleírta azt is, hogy a dasheen püré isteni :-)

A hajós munkákból Álmi is kivette a részét. Lefestett nekem 7 fát, amik szekrények polcai, illetve az orrkabinban az ágyunk alatti deszkák. Készített egy ülőkét az orrkorlátra, hogy kényelmesebb legyen ott ücsörögni. A pufferek tisztításában is segített. Előmosta nekem őket. Dénes pedig lecsiszolta, lelakkozta az evezőlapátokat. Az orrnál volt egy fekete gumi darab a fedélzetre ragasztva. Ez fogott, befeketítette a cipőnk talpát, amivel aztán befeketítettük a fedélzetet, amit aztán állandóan sikálni kellett Dénesnek. Ennek most vége. Leszedte, és egy világos, csúszásgátló anyagot ragasztott a helyére, ami nem fog. Én a wc-ben a wc alatti padlóról kapartam le a málló festéket, és festettem újra.

A kikötőben van coin laundry, érmés mosoda, és a vicces az, hogy egy darab 20 euro centes az érme, amit a gépbe kell tenni. De egy ilyen érmét 600 ft-ért adnak. Szerencsére volt a hajón jó sok, még Johnék hagyták itt, így azokat használtuk el. Egyébként irritáló, ahogy ezek a gépek mosnak. 30 perc lájtos lötykölődés után koszosan, gyakran az eredeti szaggal visszakapom a nedves ruhákat. Pedig dupláztam a mosószer- és öblítőadagot.


nov.20. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Álmi a két kis osztrák játszótársával és azok kutyájával már egyszer elment a Bambusz katedrális nevű látványos helyre. Egy betonút, aminek az első szakaszán két oldalról lugasszerűen hajolnak az út fölé a bambuszok. Autóval nem lehet behajtani, bicikliseknek, gyalogosoknak való hely. Ezen az úton el lehet sétálni egy egykori USA bázisig, ahol a hidegháború évei alatt egy radarállomást működtettek az amerikaiak. Ma elhagyatott. Itt talált Álmi a gyerekekkel töltényeket, üreseket és teliket, és egy használt kézigránátot. 7 éve még kalózkodott Bukdács úron. Azóta letette a műanyag kardot és a kampót, és most air soft pisztolyt szeretne, és mindenféle lőfegyver érdekli. Nagyon tetszett neki ez a hely, szeretett volna még visszamenni és jobban szétnézni, ezért ezt kérte szülinapjára. Visszamentek a gyerekekkel. És elkapta őket jópár zivatar.

A nyakában egy kifúrt, üres töltény, amit ő fúrt ki nagy nehezen.

Míg ők odavoltak, én a szülinapi tortáját készítettem el. A hajón nem tudtam olyan finom tortával előállni, mint például a tavalyi szülinapjára, amiben a krém felvert tejszín olvasztott csokival összekeverve, de igyekeztem. Hűtő nélkül ilyet nem lehet.

Kuktában készült a tésztája, eperlekvárral kentem meg, és ananász lett a dekorációja. A citromillatú szúnyogriasztó gyertyák, amiknek nagyon szereti az illatát, lettek a szülinapi gyertyái.


nov.21. Chaguaramas, Corall Cove Marina


Ma volt az utolsó reggeli tornám a medencénél. Holnap délelőtt vízre teszik a hajót. A mai nap így azzal telt, hogy mindent felpakoltunk a hajóra, és rendet raktunk a fedélzeten. Holnaptól újra vízi életet élünk.

A sok eső lemosta a fedélzetről a port, ami lecsurgott a hajótesten, és rászáradt a hajó aljára. Nem volt elég erős a nyomás a slagban, így nem tudtuk szép tisztára lemosni, hogy legyen róla egy tökéletes fotónk.


nov.22. Chaguaramas, újra horgonyon


Ma is tornáztam volna, de Blaire tegnap egy új szabály miatt bezárta a mosoda ajtaját, amikor ment haza. Nem hallotta, hogy a szárítóban forognak a ruháim. Eddig a nap 24 órájában nyitva volt. Dénes a portáson keresztül elérte a mobilján. Ma 7-re jön, kinyitja nekem, és ad új érméket, hogy újra mossam és szárítsam, ha befülledtek volna. Dénes el volt foglalva a hajóval, Álmi aludt, így nekem kellett a ruhákkal foglalkozni, és így nem mehettem tornázni :-(

Felszerelve a három napelem, a bekötésükre majd a vízen kerül sor. Van még egy nagy napelemünk, azt szoktuk még kitenni a fedélzetre.

A használatban lévő gázpalack mellett van még egy tartalék palack. Azt még Tobagón feltöltette Dénes, de később, amikor hallottuk, hogy sziszegő hangon távozik belőle a gáz, amikor nagyon süti a nap, próbálta Dénes kinyitni, és nem sikerült neki. Azt hitte elromlott, mert a másik palackunkat, ha kinyitjuk, akkor jön belőle a gáz. Tobagón vissza akarta vinni a töltőhelyre, de épp akkor jöttek sorra Irma majd Jose hurrikán döghullámai, és nem lehetett a gázosnál a hullámok miatt a partra jutni a dingivel.

Itt most beszélt a gázossal, és kiderült, hogy ez egy másik, modernebb típusó gázpalack, és ennek így kell működnie. Ez is egy biztonsági dolog rajta, hogy csak a csőre kötve nyitható ki a palack.

Este már a Power Boats Marinában zuhanyzunk mindannyian. Megismerkedünk egy újabb svájci hajóssal, Zürich környékéről való, így hagytuk Álmit, hogy "svicerdücsül" beszélgessenek. Neki is vashajója van, 32 lábas, a neve Raven (holló). Megkerülte a földet, kicsit megőrült közben a magányban, a kemény szelekben az üvöltő 40-eseknél. Azt mesélte, hogy 4 hónapot vitorlázott ott, voltak borulásai. A hajóját több csapás is érte, de most elvileg mindent megjavított, javíttatott. Kész egy újabb kihívásra, mert neki ez kell. Hajtja a tesztoszteron. Mindig is utazott a világban, aztán egyszer kipróbálta egy haverja hajóján a vitorlázást a Bodensee-n. És megtetszett neki. 50 éves, két hónapra Svájcba ment, mindkét csípőjébe protézist kapott, a legmodernebbet, Svájcban ez már csak így megy.

Fura újra a vízen. Itt vagyunk Apatiki közelében egy mooringon, amit egy halászhajóról a partra evező társaság segített felvenni. Túl közel vagyunk egy francia 60 lábashoz, holnap keresünk egy másik helyet. A zenés bulihajó mellettünk megy el, hangerő full gázon, hajnali 1-ig bolyonganak az öbölben. Füldugó.


nov.23. Chaguaramas, horgonyon


Reggel a szokásos időpontban tornázom, de most a kokpitban. Ez egy 30 perces felsőtest-erősítő gyakorlatsor RR-tól, csak a fekvőtámaszhoz kell az orrfedélzetre mennem. Ezt lehet csinálni a hajón is. Dénes búvársúlyait használom. Ő közben a fedélzeten tesz-vesz.

Alig végzek, már jön is át a motoros dingivel Kiam vagy Liam, mindig elfelejtem, hogy melyik a nagyobbik fiú és melyik a kisebbik neve, hogy mikor jöhet át Álmihoz játszani. Reggeli után. Oké, gyors reggeli, aztán Dénes a napelemeket kezdi sorra bekötni, én meg segítek a teszetelésben. Közben Kiam vagy Liam átkajakozik. A gyerekszobában buli van, aztán a kabinban is, aztán a fedélzeten, a napelemek is bekötve. Most akkor keresünk egy horgonyzóhelyet. Átmotorozunk egy másik helyre, és horgonyt dobunk. Éhesek, de Kiam vagy Liam mindenféle allergiában szenved, gluténérzékeny, laktózérzékeny. Átnézem az ennivalóinkat, de amink van, abból csak a grapefruit és a plantain ehető a számára. Adok nekik mindkettőt, de a plantaint megsütöm előtte. Aztán Álmi megtanítja sakkozni, és azzal szórakoznak. Utána még úszkálnak, ugrálnak, aztán muszáj visszaküldenem, mert elmúlt dél, mi ebédelünk, aztán megyünk ki a partra, őket meg délután emelik ki. Álmi elkiséri, ő evez a dinginkben, Kiam vagy Liam kajakozik. Milyen kár, hogy nem idősebb.