2018. ápr. 17-25. Guadeloupe: Deshaies és Antigua: Jolly Harbor, St. John's
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2018. ápr. 17. Pigeon Islands - Deshaies (20 tmf)
Ideális menetünk volt, hogy kifogjuk az ebédre valót, mégse akadt halacska a horogra :-((( Minden tökéletesen alakult, gyenge szelet kaptunk, 2-3-4 csomóval haladtunk, és nem volt sargassó-moszat se a szinte hullámmentes a vízen. Bosszantó.
Deshaies, ejtsd Dée utolsó megállónk Guadeloupe-on, hét évvel ezelőtti beszámolónk erről a helyről ITT (akkor találkoztunk Méder Istvánnal) és ITT. Egy-két dologban megváltozott az évek során. Van most egy új dingidokk a hajósoknak a vízparti házak előtt, de Maria elsöpört egy régi dingidokkot, ami az ágyúk közelébe épült étteremhez tartozott. Az étterem is zárva azóta. A halászkikötőben volt egy szabad vízcsap, azt is tönkretette Maria, így nem tudtunk itt vizet szerezni, és a hullámtörőre épített betonlapokat is szétzúzta, pedig azon jót lehetett sétálni. A teniszpályákról eltűntek a hálók.
Pelikánok, fregattmadarak vadásznak a víz fölött, teknősök úsznak a vízben. Háttérben az új dingidokk:
Fregattmadár:
A dingidokknál ücsörög egy francia srác, hajóstoppos, délre megy, Közép-Amerikát akarja bejárni. A mi következő célunk északra Antigua, így nem tudunk neki segíteni a haladásban. Már egy hete itt dekkol, naponta körbeevez egy kölcsönkajakon a horgonyzó hajók között, hátha valakihez beszállhatna. Délelőttönként a helyi kis zöldségesnek segít árulni, zöldség, gyümölcs a fizetsége.
A Pelikán ajándékboltban jelentkeztünk be ill. ki az országból hét éve, ami most is lehetséges. Dénes azért vigyorog annyira, mert egy autó megállt az előbb, és a vezető széles mosollyal az arcán kért, hogy inkább őt fotózzam le :-)
A patakhoz siettünk, hogy a mangófákat ellenőrizzük. De nem volt egy mangó se, pedig hét éve itt roskadoztak a fák, potyogtak az érett mangók a patakmederbe, csak össze kellett gyűjtenünk. Micsoda mázlink volt akkor. Bandukoltunk még a patakmederben, aztán bejártuk az ismerős települést.
Van egy drága Spar és egy drága kínai bolt. A Sparral szemben van a könyvtár, amire Dénesnek szüksége lenne, különösen internetre és hűvösre a munkához, amit el kell végeznie: az SLF-es munkájához kapcsolódó tudományos cikket kell átnéznie, javítania, visszaküldenie. De technikai okok miatt sem áram, sem internet nincs. A városházával szemben van egy étterem, annak fogjuk a free wifi jelét. Pár napot maradunk, mielőtt Antiguára átvitorlázunk.
Itt van See Ya, mellettük dobtunk horgonyt, lelkesen üdvözöltek. Később érkezik egy katamarán, eléjük dobja le a horgonyát, aztán csúszik See Ya-ra. Az öreg ordibál, így ismerkedtünk meg pár hónapja, akkor is a sok horgonyozni nem tudó miatt volt kiakadva, és féltette a hajóját, nem alaptalanul.
2018. ápr. 18. Deshaies
Reggel 6-kor elevezünk messzire Dénessel, ki az öböl bejáratához. Dénes beugrik a szigonypuskájával a vízbe vadászni, én meg a csónakkal követem. A vízben sok a lionfish, de nem mer lőni, nem foghatjuk meg, mert szívbénulást okoz a tüskéinek a csípése. Ezen kívül nincs más lőhető méretű hal, persze papagájhal akad, de nem ízlik egyikünknek sem. Marad a csirke ebédre finom, magyar savanyú uborkával :-)
8-kor már evezünk ki a partra túrázni. Fel a temetőhöz, tovább a suli udvarára, onnan be a száraz erdőbe, fel a 209 m magas domb tetejére. A Les Saintes-eken csatlakoztunk egy 6 napos terepfutáshoz, aminek a 7. napon a levezető futása, már csak szórakozás, itt ment át ezen a dombon, le a tengerpartra, ahová mi is tartunk. A beach már hét éve is nagy kedvencünk volt, sokat jártunk ide. Egyrészt, mert gyönyörű, másrészt az átbukó hullámaiban jókat lehet szórakozni.
Két hullám között egy kis relaxálás is belefér:
Az erdőben a már jól ismert hámló turistafa:
Délután a kolibris resorthoz sétálunk, egy lökött kutya csatlakozik hozzánk, aki a kocsik elé ugrál ki. Hét éve sorra jöttek az itatóhoz a kolibrik, most egy sincs. Se mangó, se kolibri... Az ágyúkat, a tönkretett kis kikötőt is megnézzük az étterem mellett. Maria óta elhagyatott hely lett.
Este még van erőm, tornázom a szélben, ami kellemesen lehűt.
2018. ápr. 19. Deshaies
Esős, erősszeles nap. Dénes Álmival a könyvtárba megy. Igaz, hogy nincs áram és internet, de ott hűvösebb és kényelmesebb a cikkel foglalkozni, mint a hajón. Én konyhatündérkedek. Káposztás-paradicsomos-szalonnás krumpli rotyog a kuktában. Az eső miatt nem megyünk partra délután. Este megint tudok tornázni a fedélzeten.
2018. ápr. 20-21. Deshaies
A szél a domborzat miatt olyan erővel csapott le az öbölre, hogy alig tudtunk kievezni. Álmi és Dénes eveztek ki az első körben, egymás mellett ülve, aztán Dénes visszajött értem. Amikor egymás mellett evezve elindultunk a part felé, egyszer csak tönkrement Dénes oldalán a vájat, amibe bedugja az evezőre erősített fekete evezőtartót. Dénes utasítására gyorsan kiemeltem én is a vájatba dugott evezőmet, megfordultunk az ülésen, és evezni kezdtünk velük, mint egy-egy kenulapáttal. Csakhogy ezeknek a súlya sokszorosa volt egy kenulapáténak. A szél meg piszokerős, és a hullámzás is fincsiségeket művelt. Két hajó horgonyláncába kapaszkodtunk meg pihenni miattam, míg végre elértük a dingidokkot. Visszafelé már rájött Dénes, hogy én evezhetek a lapátommal úgy mint eddig, csak ő fordul meg az ülésen, és evez úgy, mint egy kenulapáttal. Így bírtam végig, igaz a szél most segített.
A könyvtár után túra, fürdőzés, sütögetés a patakmederben mindkét nap. Találtunk egy kókuszt, ezt is felvágjuk. Álmi kihegyez egy ágat, és megint döfködi a halakat, de most el is talál egyet. Annyira meglepődik a sikeren, hogy ezalatt a hal újra mozgásba jön, és eltűnik szem elől :-( Sajnáljuk szegényt.
Álmi haját is levágom. Addig nézegetjük, hogy hány milliméteres vágófejet rakjunk fel, míg a 25 mm-es helyett a 12 mm-es került fel. Mire észbekapok, a kakastaréj Álmi feje tetején már menthetetlen.
Jött egy charterhajó német lobogó alatt, nem tudtak horgonyozni. Többször ledobták itt-ott az öbölben (ebben nem ők az egyetlenek), míg úgy döntöttek, hogy elénk is megpróbálják. Teljes gázzal mennek előre, úgy dobják le a pici horgonyt, aztán csodálkoznak, hogy csúsznak ránk. Kint a fedélzeten figyeltük az eseményeket. Próbálták beindítani a motort, de az nem indult. Dénes gyorsan kieresztett még a láncunkból, hogy hátrébb kerüljünk. Már úgy nézett ki, hogy nekünk kell felszedni a horgonyt, és új helyre vadászni, amikor végre beindult a motorjuk. Dénest kérdezték tanácstalanul, hogy hová horgonyozzanak. Dénes kinézett nekik egy helyet, de hiába, továbbra is teljes gázzal előre haladva dobták le, és csak annyi láncot eresztettek ki, mint a hajójuk hossza. Megint csúsztak hátra, de már nem minket fenyegettek.
Este megint tornázok a fedélzeten.
2018. ápr. 22. Deshaies - Antigua, Jolly Harbor előtti öböl (48 tmf)
Hét éve is megtettük ezt az utat, akkori beszámolónk Bukdács úrral ITT, ebben a beszámolóban.
5.30-kor kelünk, egy óra múlva már hagyjuk el az öblöt. Amikor UPSA-ék mellé érünk, váltunk pár szót. Ők is már a horgonyt húzzák, jönnek Antiguára, csak egy másik öbölbe.
Átmegyünk egy dupla bóján 6 csomóval, olyanon, amilyenekkel Maine vizei tele vannak, és amik Rapid Transitot kétszer egymás után egy éjszaka alatt megállították. ITT, ebben a beszámolóban lehet róla olvasni.
Ventoso hosszú tőkesúlyos, ennek köszönhetjük, hogy átmegy alatta a bójákat összekötő kötel. Érezzük, hogy lassulunk, valami történik alattunk, aztán kibukkannak mögöttünk a bóják, és mi szaladunk tovább.
Tegnap este csalit cserélt Dénes, bedobjuk, mert egyelőre nem látunk előttünk sargassó-moszatot, igaz túl gyorsak vagyunk az elmélet szerint. Félszélben haladunk reffelt nagyvitorlával, kitekert orrvitorlával, mögöttünk néhány hajó elszórtan a kék vízen.
7.30-kor kapás, már a hajónk mögé húzta Dénes a halat, egy tonhalat, épp készült kiemelni, amikor leakadt. Hatalmas volt a csalódásunk. Azonnal visszaeresztjük a csalit, két perc múlva újra kapás. Ez egy nagy hal lehetett (az előző ca. 70 centis volt), majdnem kiszakította a botot Dénes kezéből, de szerencséjére leakadt. A csalink megtépázva csüngött a bot végén. Újra bedobtuk, de legközelebb már csak a ráakadó sargassó rángatta meg :-(((
7.50-kor kireffeli Dénes a nagyvitorlát, és utána így haladunk végig. UPSA-ékat elkapja a távolban minden squall, mi megússzuk. 14.30-kor horgonyon a Bahamákat idéző sekély (2-3 méter a vízmélység, a merülésünk 2 méter), türkizkék vízen a Jolly Harbor előtti öbölben. Kb. húsz hajó horgonyoz itt, amikor megérkezünk, aztán még jön néhány. Gyönyörű hely, békés a vízen, nincs billegtető hullámzás. (8 óra alatt 48 tmf, 6 csomós átlagsebesség, not bad :-))
Az egyik hajó Dée-ből utánunk érkezik, kicsit meghibbantak, mert pont a mi horgonyunkra dobják a horgonyukat, aztán ahogy eresztik ki a láncot, jönnek ránk, mi meg ordibálunk nekik, hogy hagyják abba. Felhúzzák a horgonyt, és keresnek másik helyet. Itt van See Ya is, ők is mindig kifogják a horgonyozni még nem tudó hajósokat.
Felhős volt az ég egész nap, hideg kint a szélben, ami említésre méltó, mert jó ideje nem fáztunk már. 6-tól tornázok a csupa sós fedélzeten, a mozgás azonnal felmelegít. Jön vissza dingivel az egyik hajós a mögöttünk horgonyzó hajóra. Dénes nézi, hogy majdnem nekünk jön, úgy bámulja, mit csinálok. Másnap reggel látjuk, hogy az egyik hajós társa, férfi az is, tornázik az orrfedélzeten :-)
2018. ápr. 23. Antigua, Jolly Harbor előtti öböl
Antigua hajós paradicsom, az idei adatok szerint az ország GDP-jének a 25%-a a hajósokra épülő szolgáltatásokból jön össze. Jolly Harbor Resort egy amerikaiak által támogatott jachtkikötő és nyaralóresort. Esélyünk sincs, hogy a kikötőbe evezzünk, olyan messze van a horgonyzóhelytől, de útközben akad egy kis homokos beach, ahová kihúzzuk a dingit, és onnan 2-3 km gyaloglással elérjük a kikötőt, ahol az országba bejelentkezhetünk. Élvezzük a sétát a meleg ellenére is. Mintha az USA-ban járnánk, olyan ez a resort. Máris egy Chevrolet Impala SS Antigua & Barbuda rendszámmal:
Mediterrán hangulat:
Álmi is készített néhány képet:
Mongúzok rohangáltak át az úttesten, mint az USA-ban a mókusok:
Egy újabb beach útközben, Morris bay:
Van egy élelmiszerboltja a resortnak USA termékekkel a polcokon, persze minden tripla annyiba került, mint az USA-ban. Úgy hirdeti magát, hogy ez a legolcsóbb bolt a szigeten, amin csak nevettünk, de aztán be kellett látnunk, hogy sajnos igaz.
A kis strand mellett, ahol a dinginket hagytuk, egy zátonyra futott hajó fekszik a homokon. Még szeptember elején Irma hurrikán ütötte a szigetet, akkor sodródott ide.
Van egy másik is egy másik beachen, oda délután evezünk el sétálni, kókuszt bontani.
A conch, amit megeszünk, de most csak egyet találtunk belőle (min. 3 kell Dénesnek és nekem egy ebédhez), így megmenekült.
A beach mögött egy elzáródott, sósvizes tavacska húzódott, körülötte a sótűrő mangrove szúnyogokkal, no-see-ums-okkal, mákszemnyi csípős bogarakkal. Agyoncsíptek mindhármunkat.
A torpedó. Ebből lesz egy új mangrove. Torpedó módjára száguld bele a vízbe, majd függőleges helyzetbe áll. Még 7 éve Álmi vette észre először a torpedószerű viselkedést, amikor Luperonban (Dominikai Köztársaság) összegyűjtötte a tornázós stégemen a lehullott példányokat és a vízbe dobálta.
Ki látott már broméliát a mangróvéban?!
Elsétáltunk egy újabb beachhez, amire egy újabb resort épült. A no-see-ums-ok itt is ellepték a partot. Az idilli környezetben millió vámpír röpköd. Menekültünk vissza a hajóra.
A parton érdekes madarak:
2018. ápr. 24. Antigua, St. John's, a főváros
Kis busszal (3 EC/fő = 300 ft) eljutottunk a közelben fekvő fővárosba, St. John's-ba. Az óceánjáró turistahajók kikötője és a körülötte épült házak az egykori rabszolgakereskedő időkből maradtak a szigetre. Ez adja a főváros turisztikai látnivalóját.
Miután körbejártuk, elindultunk megkeresni a könyvtárat, hátha van internete. Volt. De annyira lassú, hogy csak a légkondi tartott minket ott. Egy modern könyvtára van a városnak, mi az USA terembe ültünk be, a falon Obama egykori elnök, aki Antigua szülöttje.
A könyvtár után megnéztük az 1840-es években épült impozáns katedrálist, ami jelenleg felújítás alatt áll, bent a csend vagy az egyházi muzsika helyett a rádió szólt hírekkel, mai zenével a munkásoknak. Egy amerikai pár bikiniben jött be a templomba...
Kellett pénzt váltanunk, ezért egy bankot kerestünk, szerencsére három is akadt egy kereszteződésben. A Scotia Bankban volt a legkisebb a tömeg, szabad székek, légkondi, free wifi. Hasított :-)
A nemzet atyja, akinek sok munkája volt abban, hogy a szigete 1981-ben önálló országgá váljon, és ő lett Antigua és Barbuda első miniszterelnöke is:
(Elsőre azt hittem a szobor stílusa láttán, hogy ez valami karikatúra, de nem.)
Ebédre a szoborhoz közeli helyi étkezdében (mint kiderült, arab tulajdonosa van) veszünk chicken shawarmát, ez a gyrosnak fele meg, Álmi sajtos pizzát. Elvisszük a mólóra, ahol már semmi sem idézi a múltat, a rabszolgavásárokat, minden épület puccos étterem vagy ajándékbolt.
Sikerül helyi árusoktól helyi paradicsomot és paprikát venni. A buszpályaudvar mellett van egy szupermarket, de kicsi a választék és drágább a Jolly Harborosnál.
Este megint sikerül tornáznom, közben megszakítom, mert megnézzük Álmival a naplementét. Zölden ment le a nap, én láttam a villanást is a végén, Álmi ezt nem.
2018. ápr. 25. Antigua, Jolly Harbor előtti öbölben
Maradunk még ma, Dénes elevez egyedül a kikötőbe két kanna vízért délelőtt is, délután is. Tervezzük az útvonalat tovább, úszás, tanulás, hajón takarítás kívül, belül. Ezt is kell néha :-)