2017. szept. 16-20. Menekülünk Maria elől Carriacou szigetére, Grenadára
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, akkor zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
szept.16-17. St. Lucia (Rodney bay) - Carriacou (Tyrrel bay) (100 tmf)
Tegnap érkeztünk St. Lucia szigetére, Rodney bay-be, és kiderült, hogy van egy hurrikángyanús trópusi vihar, Maria, ami közeledik St. Lucia felé. Az előző részben leírtam, hogy nem maradt más választásunk, mint mihamarabb visszavitorlázni délre, és amit már biztonságos távolságnak ítéltünk, az Grenada egyik szigete, Carriacou.
1. nap (szept.16.)
Dénes kora reggel kiment a partra, meghagyva, hogy mire kb. két óra múlva visszaér, legyünk indulásra készek. Beevezett a csatornán át a lagúnába, hogy a bevándorlási hivatalban kijelentkezzen. Aztán ott töltötte a délelőttöt. Ugyanis a bevándorlási hivatal alkalmazottja nem jött be dolgozni. Rengetegen akartak kijelentkezni, mindenki menekült Grenadára Maria elől. Nagy volt a felháborodás, de semmit sem tehettek. Mindenki eljött dolgavégezetlenül. Megbeszéltük, hogy délután újra kievez, hátha sikerrel jár.
Kint ebédeltünk a kokpitban, aztán Dénes picit sziesztázott volna, de észrevettük, hogy a kanadai szomszédunk nagyon ügyködik a horgonyánál. Először még csak a fedélzetről, aztán a dingijébe szállt, és azzal ment a horgonyhoz. Mondtam Dénesnek, hogy ússzon már át, hátha jól jön egy kis segítség. Álmi is ment. Kiderült, hogy reggel egy halász odadobta a kanadai hajójához a hálóját, és az a láncára tekeredett. Próbálkoztak megszabadulni tőle, de csak úgy ment, hogy elvágták a víz alatt a hálót. A kanadai is indulni szeretne délután Grenadára Maria miatt. Dénes mesélte neki a sikertelen kijelentkezésünket. Ő még meg se próbálta, de nem izgatja, ha nem tud. Vészhelyzet van.
A hajók közben sorra húzták fel a horgonyt és elhagyták az öblöt. Csak a nyaralók élvezték a strandon, a bérelt jet skiken, vagy kajakokban, kenukban a még gyönyörű, majdnem szélcsendes időt.
Most együtt mentünk a partra, Dénes kitett minket a beachen, ő meg evezett tovább a csatornán át a lagúnába. Kb. egy óránk volt Álmival, ezalatt kétszer végiggázoltam a hullámok között oda-vissza a parton. Aquafitness, keményen dolgoztak a combjaim. Úszással hűtöttem magam. Álmi az átbukó hullámokban szórakozott. Még örültünk is, hogy nem tudott Dénes délelőtt kijelentkezni, mert ez a strandolás volt a napunk fénypontja :-)
Sikerült kijelentkeznie (ha nem, akkor is elindultunk volna). 16-kor felhúztuk a horgonyt. Bye-bye Rodney bay! Cél Carriacou szigete, Tyrrel bay. Ez a sziget Grenadához tartozik, van mangrove az öbölben, be lehet kötni a hajót, ha erős szél, hullámzás jön. Most épp nem volt elég szelünk, de a motorral rásegítettünk. A Pitonokat megint nem értük el világosban.
Két hajó is jött mögöttünk a távolban, az egyik még a sötét beállta előtt utolért és lehagyott. Utána már csak a part fényeit láttuk, először St. Luciáét, aztán az éjszaka hátralévő részében St. Vincentét, más hajóval nem találkoztunk egész éjjel.
2. nap (szept.17.)
Szerencsére lett szél, nem kellett motoroznunk. Eseménytelen volt az éjszaka, váltottuk egymást Dénessel, míg eljött a 6 óra. Álmi ekkortól vállalta most is az őrséget. Bedobtuk a pecát, de ma se volt szerencsénk.
Delfinekkel ma is találkozunk, az orrnál úszkáltak sokáig.
Tegnap főztem csirkecombokat, krumplit a kuktában, ma ez az ebéd. Desszertnek a tobagói 1 TT dolláros csokis nápolyigolyó.
Napközben óránként váltottuk egymást, de többnyire mind3an a kokpitban voltunk, mert lent melegebb volt. A szél elég nyögvenyelősen fújt, kezdtünk kókadozni, jól jött volna egy kis vérpezsdítő menet. Helyette Álmi poénja rázott fel minket:
"Élvezd a hullámzást, a dülöngélést! Velünk még a tengeribetegség luxusát is megengedheted magadnak. Mi majd visszük a hajót." :-)))
A hangulat csak fokozódott, amikor Dénes megmutatta, hogy van egy lámpa a kokpitban a lehajtható asztal felett. A búrája igazán kreatív: egy befőttes üveg a rozsdás kupakjával együtt, ami épp annyira lett kifúrva, hogy az izzó átférjen rajta. Aztán ott van az a hengeralakú, műanyag gyógyszeres doboz, ami a lámpa vezetékén egy csatlakozót véd az esőtől. Vagy a műanyag irattartókból összevarrt esővédő a fix GPS-re ráhúzva. Átkeresztelhetnénk Ventosót a Kreatív Műhely névre. Tényleg van egy műhely a hajón, és akad néhány kreatív megoldás is. Bent pl. egy farmernadrág szára (alul, felül gumival összehúzva) szolgál a zacskók gyűjtőhelyéül. A fedélzeti szellőzőnyílásokra belülről műanyag poharakat húztak Johnék, ha esetleg befolyna az esővíz vagy a fröccs.
Felfedeztünk a kókuszok között egy kiszáradt repülőhalat. Még az éjjel repülhetett a fedélzetre szegényke.
A nap nagyrészében végül motoroztunk. De kárpótolt a Grenadines-ok sok-sok buja zöld szigete a bal oldalunkon. (St. Vincent and The Grenadines egy sok-sok szigetből álló ország St. Lucia és Grenada között.)
Napközben utolért és lehagyott minket egy francia vitorlás, egy család két kisfiúval. Később lett egy kis szél, ők leállították a motort, mi nem, és visszaelőztük őket. Tyrrel bay-be 16.30-ra értünk, ők épp akkor, amikor mi már lehorgonyoztunk.
A jó nagy öbölben alig volt hely, nem számított Dénes ilyen zsúfoltságra. És a mangróvéból millió árbóc meredezett az ég felé. Valószínűleg Mariának köszönhető ez a tumultus. Sikerült fognunk egy free wifi jelet a fedélzetről. Most láttuk, hogy Maria, ahogy várták, hurrikán lett. Ahogy gondoltuk, St. Luciától északabbra fogja ütni a karibi szigeteket. Holnap kezdi Dominicával, és halad a Virgin-szigetek és Puerto Rico felé. Jó döntés volt eljönni, mert St. Lucia is benne van a hatókörzetében, ami rengeteg esőt és viharos szeleket jelent. Sajnos itt se vagyunk elég messze tőle, kapunk mi is belőle az előrejelzés szerint.
Hatalmas pancsolást csapunk a vízben, Dénesék még sznorkeleznek is, Álmi lemerül 9 méter mélyre a horgonyhoz :-) Találnak egy hajóroncsot is nem messze a hajónktól.
szept.18.
Hajnalban elkezdődött a mulatság. Maria 160 tmf-re (290 km) volt tőlünk, St. Luciától csak 60 tmf-re (110 km). Olvastuk, hogy rengeteg esőt, viharos szeleket kapott, és ami ezzel jár, rengeteg kárt. De ez messze elmaradt attól, amit Dominicán, vagy a Virgin-szigeteken, vagy Puerto Ricón művelt Maria. 5-ös kategóriájú hurrikánként söpört át rajtuk 240-260 km/h-ás sebességgel.
A hurrikánban a levegő az óramutató járásával ellenkező irányban mozog. A keletről fújó passzátszelet a hurrikán teljesen elnyomja, helyette ahogy telt a nap úgy fordult a szél szép lassan az óramutató járásával ellenkező irányba. Ez azért volt rossz, mert az öbölbe behajtott hullámok napközben szépen 1 méteresre nőttek, sötétedéstől már bejött 1.5-2 méteres is, és éjjelre a szél átforgatta a hajókat úgy, hogy pont oldalról álltunk a hullámoknak. Mérleghintáztunk, nem aludtunk szinte semmit, annyira mozgott a hajó jobbra-balra.
Napközben több hajó is bement a hullámmentes, mangróvéval körbevett öbölrészbe. Pl. a franciák, akik elvitorláztak tegnap mellettünk. Elvileg tilos itt horgonyozni, védett terület, de veszély esetén be lehet húzódni. A helyzet nem volt vészes, csak kényelmetlen. Talán csak ezért mentek be. Sokan többször is áthorgonyoztak, de nem volt semmi egyéb kaland. Egy vontatóhajó próbált egy uszájt bejuttatni az öbölbe a nyílt vízről, de nem sikerült neki. Maradtak kint.
Dénes lemerült, ellenőrizte a horgonyt, ami jól beállt a homokba. A homokos aljzat tele volt tengeri csillagokkal, olyanokkal, amiket már láttunk a Bahamákon, vagy a San Blas szigeteken :-) A víz alatt nem érezte, hogy mi zajlik a felszínen.
szept.19.
Reggel úgy döntöttünk, hogy a nagy hullámzás ellenére is kimegyünk a partra. Csak a felfújhatós dingivel, amire ráraktuk a motort, csak ezzel volt esélyünk kijutni a 25 csomós szélben. De már ideje volt kimenni, bejelentkezni az országba. Van egy működő kis kikötő, ennek közelében egy zátony. Ez megtöri, felfogja a hullámokat, így ennek a takarásában húztuk partra a dingit. A mérgező machinel fák alatt hagytuk, és egyórás sétával eljutottunk a sziget központjába, Hillsborough-ba. Furgonokkal közlekednek az emberek, nagyon olcsó itt is, de sétálni akartunk mindenképp. És így mindent alaposan megnézhetünk.
Ezek a fotók az öblünkben, Tyrrel bayben készültek, nem feltételen ezen a napon:
Szegények
és gazdagok:
Hillsborough pici település, van egy teherkikötője, itt lehet bejelentkezni a vitorlázóknak is. Bevándorlási hivatal, aztán vele szemben a vám. A boltban hatalmas a drágaság. Nem találtunk normális helyi étkezőt se, csak olyat, amiben sült krumplit vehettünk rántott csirkecombbal egy csomó pénzért. Mivel itt álltak sorba a helyiek, mindenki a munkahelyéről szaladt ki, először azt hittük, ez lesz a tuti hely. De csak Álminak. A modern turisztikai információs iroda volt az egyetlen kellemes külsejű épület. Kaptunk egy térképszerűséget, ezen láttuk, hogy van egy botanikus kert. Megnéztük, de lepusztult, elhanyagolt. Hazafelé félúton megállt mellettünk egy autó. A felsőtagozatosok matektanárja ült benne, elvitt minket az öblünkbe.
Sokan még ma se mentek el bejelentkezni, pedig már előttünk érkeztek, még mindig a sárga zászló volt náluk felhúzva.
szept.20. Túra a szigeten
A szigeten van néhány domb, 3-400 méter magasak. De innen a tenger szintjétől már nem is olyan kevés ebben a hőségben feltúrázni rájuk. Próbáltunk utat találni az egyikre, de a térképszerűség nem tökéletes. A jelzett út egyszerűen megszűnt a valóságban. Az érzéseinkre hagyatkozva bolyongtunk mindenfelé, végül egy másik csúcsra jutottunk fel. Viszont láttunk néhány érdekességet, amikkel már találkoztunk korábbi, Bukdács uras utunkon itt a karibon. Pl. a turbó csiga házában élő rákokkal a dombon:
Vagy a fákon élő broméliákkal egy tamarindfán:
Ehehető, ami benne van a barna tokban. Először Martinique-en ettünk ilyet. Kellemesen savanykás és édes. Álmi is elszopogatott egyet. Nagy magok vannak benne, ezen van a kevés hús. Nagyon magas a vas-, C-vitamin, A-vitamin tartalma.
Fakírok fája, amivel St. Johnon (US Virgin Islands) már találkoztunk:
Tehén, ami meglepő itt, főleg ilyen szép húsos:
Szárazföldi teknős, amibe a tehén környékén bukkantunk egy tehénplacsni mellett:
A teknősös dombtetőről látszik Hillsborough a hosszú mólóval, ahová tegnap elgyalogoltunk bejelentkezni:
Termeszvár a fán (először a Bahamákon láttunk ilyet):
Újra broméliák:
Találtunk egy másik helyen is teknőst, hasonló nagyot, mint az előző, és egy óriási békát is sikerült lefotózni. Nagyon sok van belőlük a szigeten, a betonon kilapítva látjuk őket leginkább, de ez egy élő példány, 30 cm körüli:
