2017.nov.24. - dec.6. Utolsó napjaink Trinidadon és újra Grenadán
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
nov.24. Port of Spain, a főváros
Gondoltuk, nem megyünk el anélkül Trinidadról, hogy nem sétálunk kicsit a fővárosban.
Az ikertornyok közelében szálltunk le a hiper olcsó buszról (3unknak került összesen 250 ft-ba). Ezek voltak a legelső "felhőkarcolók" a városban (22 emeletesek, 92 méter magasak, építés ideje 1979-86). (Az 1880-as évektől a 10-20 emeletes házakat hívták felhőkarcolóknak, ma egy 20 emeletes már csak toronyház, a 10 emeletes pedig magasház. 100 méter felett már felhőkarcolónak nevezhetünk egy házat.) Egyik a Központi Banké, a másik a Pénzügyminisztériumé. Azóta vannak magasabb épületek is a fővárosban, de nem sokkal, 102-122 méteresek. A szép épület sajnos hiánycikk. Helyette találunk egy-egy érdekességet, mint ezt az egykori koloniális épületet, ami modern elemekkel toldozva-foltozva, de még áll.
Vagy itt a bíróság erőt sugárzó, masszív épülete:
És az egyház erőt sugárzó, de kevésbé masszív épülete:
Egyikünkben sem tengett túl az energia. A légkondis buszból kilépve pár perc alatt végzett velünk a hőség. Punnyadtak voltunk, kókadoztunk, de nem találtunk elég csáberőt a városban, ami felrázott volna minket. Pár perc séta után kerestünk egy légkondis boltot. Aztán kimerészkedtünk újra az utcára. A hőség és az egymást követő zivatarok elvették a kedvünket, hogy megnézzük az állatkertet és a botanikus kertet. Black Friday, Fekete Péntek miatt pedig hangos volt a város. Az üzletek bömbölő zenével és mikrofonos bemondókkal reklámozták magukat. Black Friday-nek köszönhetően 75 %-kal olcsóbban vettünk az egyik kiégett biztosítékunk helyett újat egy elektronikaboltban :-)
Találtunk egy utcát, ami zöldség-gyümölcs árusokkal volt tele. Végre normális áron vásárolhattunk mindenféle finomságot. Voltak másolt film DVD és zenei CD árusok is. Álmi meg is vette A majmok bolygója három részét összesen 5 TT dollárért, azaz 200 ft-ért. Elképesztő, hogy fillérekért árulják ezeket a másolatokat. 3 írható DVD-t nem tudok 200 ft-ért venni, nemhogy filmekkel együtt. És mindezt legálisan. Nincs rá törvény.
Sikerült egy kaszinóban 7 helyett 7.50-ért váltani US dollárt. Holnap még vásárolnunk kell nem romlandó élelmiszereket, mert Grenada, következő úticélunk, drágább Trinidadnál.
Némely bolt itt is vasrácsok mögül árulta a portékáját, mint Carrenage-ban, a hajónkhoz közeli településen. Biztos hozzá lehet szokni, de amikor Dénes a múltkorában a sokadik ecsetet hozatta megnézésre a rácshoz, elege lett az ilyen boltokból.
A buszon visszafelé kijavítottuk egy iskolás matekháziját. Nem ismerte fel egy sorozatról, hogy mértani, és rosszul folytatta. Ott oldotta mögöttünk, néha belealudt, de a busz zötykölődése mindannyiszor felriasztotta.
nov.25. Chaguaramas, horgonyon
Ma szombat van, és mi hétfőre tettük az indulást, mert hétvégén fizetni kell a kijelentkezésért. Mivel Grenada még Trinidadnál is drágább, a West Mallhoz buszoztunk müzliért, kekszekért, egyéb, nem romlandó élelmiszerért.
Tegnap a piacon mindent vettem a callaloo-hoz. Három napi adagot főztem belőle a kuktában. Ki tudja, eszünk-e még valaha. (Az asztalon okra, callaloo vagy dasheen levelek, és már felkockáztam a sütőtököt.)
Az okrát nagyon megszerettem (már Izraelben is nagyon ajánlották a vendéglátóink, de akkor még nem érdekeltek ennyire a zöldségek, mint most), húspótlónak is kiváló, laktató. Szerintem otthon nem is lehet kapni, de lehet, hogy tévedek. A görögök, szírek, libanoniak, izraeliek láttuk, hogy használják. Tegnap a piacon egy férfival válogattunk, ki-ki a sajátját, és nem értettem, hogy miért a piciket választja, amikor vannak nagyok is, és darabszámra fizettünk érte. Sajnos olyan dialektusban beszélte az angolt, hogy egy kukkot se értettem belőle, de azért kézzel is mutatta, hogy amit választ, annak a végét könnyen letöri. Így a nagyok mellé szerencsére sokkal több kicsit választottam. Csak azok a finomak, a nagyok már öregek, alig bírtam felszeletelni őket, és mint a fás karalábé, olyan lett ez is megfőzve :-(
Ma van a névnapom, és Álmi azzal fogadott reggel, hogy ma nem ellenkezik velem, nem okoskodik. Sok ilyen nap kéne, de szerencsére jön a karácsony, és a szülinapom sincs már olyan messze. Ez lehetne tőle a legjobb ajándék :-)
Dénes pedig végre felszerelt két hálót a plafonra a zöldségeknek, gyümölcsöknek :-) Továbbá felszerelte a Rapidról elhozott vadiúj ventillátorokat a szalonba, Álmi kabinjába és az orrkabinba. Plusz szerzett egy üres, 20 literes ivóvizes tartályt, rá pedig vette ezt a nyomós csapot, és az egészet csúszásmentesen rögzítette. Rég vágytunk már erre.
A mosogatónál van egy édesvizes csap, ami egy 200 literes flexibilis vizestankhoz van kötve. Még vízszűrő is be van szerelve, hogy a tartályból jövő vizet átszűrve kapjuk. Hogy miért nem ezt isszuk? A szűrőt 50 dollárért ki lehetne cserélni, mert biztos nem egy éve lett beszerelve. De egy flexibilis tankot nem lehet kitörölni, csak pl. hipót beleönteni, többször feltölteni, kipumpálni, Dénes pedig nem bízik benne, hogy így tényleg tiszta vizet ihatnánk belőle. Nekünk a víz a mindennapi folyadék. Fontos, hogy lehetőleg minél frissebb, és minél tisztább legyen. Nem főzünk belőle kávét vagy teát. (Johnék állandóan teát ittak, azaz mindig forralva volt a csapvíz, és voltak ásványvizeik is a hajón.) Eddig Dénes az ivásra szánt vizet a 20-25 literes vizeskannákból szűrte át kétnaponta három 1 gallonos (3.8 literes) kannába. Ebből öntöttük aztán a poharunkba. De ez a 20 literes, csapos tartály nagyobb, és egyszerűbb kezelni.
Álmi szórakozása most a kikötőben vagy bárhol, hogy akadályokat ugrik át, falakra szalad fel és ugrik le.
nov.26. Chaguaramas, horgonyon
Estére indulásra kész a hajó.
nov.27. egyéjszakás menet Grenadára (90 tmf)
Dénes reggel elevez a CrewsInn kikötőbe, ahol a vám- és bevándorlási hivatal van, és kijelentkezik. Nekünk is mennünk kellett volna, de már Grenadánál is írtam, hogy nem lehet tudni, hogy elég-e a kapitány, vagy kell mindenki a hajóról. Ha már ott volt, kitöltött minden nyomtatványt, aztán mondta, hogy akkor egy óra múlva jön vissza velünk. A hivatalnok nem értette, hogy miért csak egy óra múlva. Azért, mert evezős dingink van csak, és messze horgonyzunk. Ettől meglágyult a szíve, és elég volt, hogy Dénes aláírja helyettünk is a papírjainkat. Az, hogy mennyi és milyen nyomtatványokat kell kitölteni, országról országra változik. Itt rengeteget kellett.
10.15-kor indulunk. Végig a 90 tmf-ön szorítjuk a 20-25 csomós passzátszelet. Az egyenlítői áramlás a fúrótornyoknál lesz a legerősebb, 4 csomóval nyom nyugatra. Ventoso a fúrótornyokig teljes vitorlázattal vitorlázott, 7-8 csomóval hasítottuk a vizet, a fedélzeten, a kokpitban nem volt olyan zug, ami tengervízmentes lett volna.
Bedobtuk a műcsalit, de hamar be is tekertük a damilt, mert a mi műcsalijaink kisebb sebességre vannak tervezve, és 5 csomó felett kiugrálnak a vízből.
Hiába szedte darabokra a szélkormányt Dénes, és tette át rá a Rapidról elhozott széllapátot (Rapidon is pont ez az Aries szélkormányunk volt), nem tudta kormányozni a hajót. Átbeszéltük, hogy mi lehet az oka, és valamit ki is ötöltünk, de majd csak horgonyon tudja átszerelni. És persze nem is biztos, hogy ez a baj. De ez azt jelentette, hogy továbbra is nekünk kell kormányozni a hajót.
Rengeteg a repülőhal körülöttünk, és delfinek is jönnek kétszer a hajóhoz, és együtt úsznak Ventosóval. De most nincs kedvem fotózni. Feszült vagyok, mert a szélviszonyok nem engedik, hogy távol menjünk a fúrótornyoktól. És persze Dénest próbálom rávenni, hogy inkább krajcoljunk, és legyen két napos a menet, de ne menjünk a tornyokhoz. Persze Dénesnek elege van a félelmeimből, nekem meg abból, hogy őt ez ennyire hidegen hagyja. Trinidadon volt időm, és sajnos utánaolvastam a noonsite oldalon a kalóztámadásoknak. 2015-ben és 2016-ban is megtámadtak több hajót a platformok 8 tmf-es körzetében. Több hordónyi üzemanyaggal és fegyverekkel felszerelkezve jöttek a kalózok, és kb. fél óra alatt rámolták ki a vitorlásokat. Elvittek pénzt, bankártyát, laptopot, fotógépet, gps-t, hajós felszereléseket, élelmiszert, ruhát, könyvet. Amikor egy halászhajót támadtak meg, azok védekezni kezdtek, a lövöldözésből az lett, hogy a halászhajón egyetlen ember élte túl a támadást. És nem írta, hogy az elkövetőket elkapták volna, vagy a terepet a Coast Guard megfigyelés alatt tartaná, vagy bármi megnyugtatót. Van egy vicc arról, aki túl sokat olvas.
- Annyit olvastam az alkohol és a dohányzás káros hatásairól, hogy nagy elhatározásra jutottam.
- Mire jutottál?
- Leszokom az olvasásról.
Amikor októberben idevitorláztunk, 12-13 tmf-re voltunk a tornyoktól. Most 2-3-ra megyünk el mellettük.
Lehetetlenség elrejteni az elektronikus kütyüinket, a sok készpénzt, ruhát, bármit. Én azt gondolom, hogy ez jó rejtekhely lesz, mert nekem onnan olyan körülményes elővenni bármit, de valójában lehet, hogy pont azt nézik át.
Az egyik tárolóban van egy számzáras széf, de ez csak akkor jó rejtekhely, ha mi nem vagyunk a hajón, amikor valaki betör. Ha együtt vagyunk a rablókkal, azok kiszedik belőlünk a számot. Persze Dénes azzal érvel, hogy évente hány hajó jön-megy itt, és abból mennyi lesz végül kalóztámadás áldozata, mint ahogy a horgonyzó hajók ezreiből is hány lesz feltörve. De rögtön visszavágok! Mi van, ha mindenki messze elkerüli, aki meg nem, az meg póruljár. Én nem sajnálok egy napot rááldozni, ha ezzel elkerülhető a baj. Időnk van, mint a tenger. Több, mint a pénzünk.
Az egyik tornyot már elhagytuk, amikor jött egy squall. Még előtte bereffelte Dénes a nagyvitorlát, aztán betekertük az orrvitorlát. Annyira esett, és 30-35 csomóval fújt benne a szél, hogy Dénes nem bírta nyitva tartani a szemét. Hirtelenjében nem találtuk az úszószemüvegét csak a búvármaszkját.
A squall után csendesedett a szél, aminek nem örültem. Eddig 7-8 csomóval ment Ventoso, most 5-6-tal. És megláttunk egy halászcsónakot. A torkomban dobogott a szívem. Vizet kortyolgattam, az jót tett. Utálom, hogy ennyire félek, és hogy ezt nem tudom Dénesék elől elrejteni. Ők persze nagyokat röhögtek rajtam. Úgy látszik, nekem jobban fájna, ha elvennék a holmijainkat, mint nekik. Próbáltam rábeszélni magam, hogy majd ha tényleg baj lesz, akkor idegeskedek csak, addig meg nem gondolok rá. De mégis gondolnom kell rá, mert talán sikerül valamit kiötölnöm, hogy kevésbé járjunk rosszul.
Sok-sok éve kölcsönkaptuk Dénes anyukájától a kocsiját, hogy pár hetet az Alpokban töltsünk hegymászással. Chamonix-ban éjjel feltörték, és elvitték a zsákjainkat, benne mászócuccok, az összes ruhánk, kivéve, amiben aludtunk, vagy ami csak úgy magában hevert a kocsiban, Zsombor fotógépe, egy filmtekercs, rajta az addigi mászásaink, a kontaktlencsém, stb. A tolvajnak nincs ideje megnézni, hogy abban számára hasznos dolog van-e. Ezért azóta, ha nem biztonságos helyen hagyjuk a kocsit, és ha csomagokat hagyunk akár az utastérben, akár a csomagtartóban, én kiszedem azok tartalmát és szanaszét hányom. Ha feltörnék a kocsit, a tolvaj látná a holmikat, és már csak azt vinné, ami kell belőle, de talán nem az összeset.
Egyszer fordult még elő azóta, hogy tolvajkodtak a kocsinkban. Olaszországban voltunk mászni, és írta a kalauz, hogy a parkolóban rendszeresen feltörik a kocsikat. Mindent a csomagtartóba raktunk, aztán Dénes betolatott egy bozótba a kocsi hátával. Nem zárta be direkt az ajtókat, hogy ne törjék be az ablakot. Mikor visszaértünk, a körülöttünk parkoló kocsiknak betörve az ablaka. Mi csak abból vettük észre, hogy a mi autónkat is átnézték, hogy a kesztyűtartó nyitva volt, és belőle a térképek, papírok az ülésen hevertek.
A sebességünkből tudtuk, hogy már éjjel megérkezünk St. George's-ba, amit ismertünk már, hisz eltöltöttünk itt pár napot Ventosóval szeptember végén. Az öbölben nincs zátony, egyetlen akadály a sok ott horgonyzó hajó, amiknek a fényeit nehéz éjjel látni, mert beleolvadnak a szárazföld fényeibe.
nov.28. újra Grenadán, St. George's-nál
Sokat kormányoztam nappal is, és éjszaka is, nem voltam fáradt, talán az idegesség miatt. De az utolsó három óra Dénesé lett, mielőtt hajnali 2.20-kor horgonyt dobtunk. Persze segítettünk neki Álmival a horgonyzó hajókat felfedezni, helyet keresni.
Reggel még jó, hogy 7-kor kisétáltam a fedélzetre, mert különben a nekünk ütköző halászhajó ugrasztott volna ki az ágyból. Így még volt idő, hogy Dénes gyorsan felhúzza a horgonyt, és elkerüljük az ütközést. A reggeli gyengeszeles szélfordulóban a hajók össze-vissza álltak, és mi egymásra fordultunk. Egyébként a reggeli program ez lett volna, áthorgonyozni, mert éjjel túl messze dobtuk le a horgonyt a parttól.
Szeptemberben még egy cruise shippel se találkoztunk, mostantól mindennapos lesz itt is, és végig a karibon. Vége a hurrikánszezonnak, többemeletes utasszállítókon érkezik a turistatömeg. Vége az egésznapos hőségnek is. Este, amikor lemegy a nap, élhetőbb lesz a hőmérséklet. És szerencsére itt nincs no'see'ums, a mákszemnyi csípős légy, amiből száz száll az emberre egyszerre, és száz helyen csípi.
Még Trinidadon indulás előtt felvágtam egy kókuszt a fedélzeten a machetével. Persze egy deszkán, de a kókuszvíz azért ide-oda fröccsent. Nem látszottak a vízszerű csöppek, gondoltam, majd a fröccsök lemossák.
Csakhogy a kókuszlé amire ráfröccsen, abból már ki nem mosható. A ruhákat is elszínezi. Csak most jöttem rá, hogy mik azok a rozsdaszínű pöttyök a ruháimon. A sok kókuszvágás eredménye.
Súroltam egy-két órát zsíroldóval, de csak világosabbak lettek a foltok, el nem tűntek. (Idővel majd halványabbak lesznek.)
Utána kieveztünk a partra, bejelentkeztünk, aztán mentünk tovább a belvárosba. Itt ebédeltünk (rántott hal párolt zöldségekkel, ha már nem sikerült halat fognunk), csak délután mentünk vissza a hajóra. Álmosak voltunk Dénessel, korán lefeküdtünk. Álmi az egynapos átkelés alatt elkezdte hallgatni a Harry Potter első részét az mp3 lejátszóján. Kern András olvassa fel, és minden szereplőt más hangon szólaltat meg. Nagyon tetszett Dénesnek is, és Álmi is élvezi. Nagyokat nevet közben, nagyon tetszik neki Rowling humora a magyar fordításban. Megígértük neki, amint végez vele, megnézheti velünk a filmet. (Majd szóvá is teszi, hogy a humorra nem fordítottak elég figyelmet a filmben.)
nov.29. Grenada, St. George's
Ma a 2 km-es gyönyörű, homokos partra eveztünk ki. Álmi evezett tovább, mi a parton sétálva mentünk addig, ahonnan a Spiceland Mall-ba lehet átmenni. Itt vásároltunk az IGA szupermarketben, ebédeltünk, interneteztünk.
Egy helyen az ovisok megláttak egy agyontetovált fehér embert, és addig bámulták, amíg a férfi megengedte, hogy a gyerekek megérintsék a tetoválásait. Elég bizarr látvány volt a sok tapizó kisgyerek.
Gyönyörű ez a beach, és van sok árnyékot adó pálma és más fa is szerencsére. És mindez két kilométeren át. A hatalmas utaszállítókról motorcsónakokkal özönlöttek ide a turisták. Szeptember végén alig volt valaki a parton, most napernyő napernyő hátán.
Ez a szakasz békés, itt nincsenek bérelhető napernyők, napozóágyak. Ez a homokos part már szeptemberben is nagyon tetszett. Grenadát ajánlom bárkinek, aki a karibra készül, de még nem tud szigetet választani. Van itt esőerdő, vízesések, gyönyörű beachek, sznorkelező helyek.
Elképesztő hajviseletekkel találkozunk minden pillanatban. A fekete nők ezerféleképpen hordják a hajukat, sokkal változatosabbak, bevállalósabbak, egyedibbek, mint a mi hajviseletünk. Ehhez adott nekik egy sűrű, göndör haj. Álmi punk haja nagyon szerény ehhez képest, pedig már ezt is soknak tartottuk Dénessel. De mióta a szigeteket járjuk, nálam ez teljesen megváltozott. Olyan bizarr hajviselete sose lesz Álminak, mint amiket itt hordanak.
Sötétben értünk vissza a dingihez. Dénes beszállt a cuccokkal, és evezve jött a part mentén, míg mi Álmival futottunk a végéig. Aztán el-vissza, mert evezve azért lassabban ért oda Dénes.
nov.30. Grenada, St. George's
Tegnap az interneten megnéztük az időjárást. Mától rengeteg esőt mond napokon át. Ez nem fair. Szeptemberben is ezt kaptuk. Mára terveztük, hogy elmegyünk megint a Concord vízesésekhez. Múltkor csak az egyiket néztük meg, most Dénes látni akarta a másikat is. De az idő nagyon nem akarta. Összekészültünk, de amikor megláttam, hogy mi közeledik, mondtam, hogy várjunk, minek ázzunk bőrig már a 40 perces kievezés alatt. Persze a többiek ki voltak rám akadva. De nekem lett igazam, ez ment egész délutánig. Egyik squall elment, már ott volt nyomában a másik. Gyűjtöttünk mosáshoz, hajmosáshoz vizet. Végül délutánra stabilizálódott az idő, és kieveztünk újra a 2 km-es gyönyörű, homokos partra fürdeni, sétálni.
A mögöttünk pecázó halász:
dec.01. Grenada, St. George's
Bár a hegyek fölött, ahová készültünk, felhők ültek, nálunk biztatóan kék volt az ég. Irány Concord. Először is 40 perc evezés a marina dingidokkjáig. Aztán még 30 perc séta a buszpályaudvarig. Ott megragadták Dénest a vele azonos méretű iránytaxisok (furgonok vannak a buszok helyett), és marakodtak érte, hogy kinek a furgonjába szálljunk be. Végül 30-40 perc buszút Concordig. Útközben egy iskola felső tagozata futott egyik településről a másikra. Valami felmérés lehetett. A tűző napon, a hőségben izzadva volt aki keményen, voltak akik sétálva. Ahogy az egy iskolai futásnál lenni szokott :-)
Concordnál kiszálltunk. Innen már ismertük a terepet. Néhány perc séta után eleredt az eső, és innentől esett, elállt, esett, elállt végig a túra során. Hoztam egy esernyőt magamnak, mert az esőkabát itt fölösleges, csak beleizzadtam volna, de Álmi lenyúlta, amíg fotóztam. Aztán keresett egy nagy levelet, azzal jött végig. (Mindig megkérdezem őket mielőtt partra megyünk, hogy kinek kell esernyő, víz, kaja. Aki nem kér, annak nem pakolok el.)
Az avokádófákról eltűnt az összes avokádó. De a kakaók még ott lógtak a fákon, és találtunk karambolafát és soursop gyümölcsöt. Még éretlenek voltak :-( Ezeket ismertük már Guadeloupe-ról.
Baromira meredek hegyoldalakat művelnek meg, és ami érdekes volt, a callaloo levelek és a cassava mellett kelkáposztát találtunk több helyen is. A boltban, a piacon bezzeg nincs. Talán még nőnie kell. Ott folyik lent a Concord-patak.
Amikor elértük a Concord vízesések közül azt, ahol szeptemberben fürödtünk, csak Dénesék mentek tovább patakokon, sárhegyeken átgázolva a másik vízeséshez. Nekem nem volt kedvem az esőben velük dagonyázni. Fürödtek a vízesésben, majd jöttek vissza az első vízeséshez, és újra ugráltak 7 méter magasból.
Ez a másik vízesés, ami barna volt a belemosott földtől:
Újra együtt:
Vízgyűjtés:
Ez is barna volt most a belemosott földtől, és kinyíltak a piros virágok, amik szeptember végén még nem:
Mindig találkozunk valami érdekes állattal. Múltkor mona majmokkal, most ezzel a zöld gyíkkal (grenada tree anole, anolis richardii). A farka, a lábujjai mintha elfásodtak volna :-)
Visszafelé a vezető mellett ültünk Álmival. Lefotózhattam az újrahasznosított gumikerekeket, amiket Grenada színeire (piros, sárga, zöld) festettek:
A belvárosban ettünk, mielőtt a hajóra visszaeveztünk volna. Kipróbáltuk a lambi-t, ami felaprított conch csiga (Biminin gyűjtöttünk ilyeneket, és megfőztük vagy megsütöttük) curry-vel és zöldségekkel összefőzve. Ugyanolyan rágós volt ez is, mint amilyen a mi elkészítésünkben lett. Van még a tányéron csirkecomb, kukoricalisztből készült kocka alakú valami és párolt zöldségek.
A vár alatti alagút:
A túrán leszedtünk két kakaót, hogy megnézzük a belsejüket. Olvastam, hogy a magok közötti fehér részt a helyiek megeszik. Én is eszegettem belőle. Nincs semmilyen jellegzetes íze. A nyers magot is megrágtam, nyers mag íze volt.
dec.02-05. Grenada, St. George's
A következő négy napban kapunk egy csomó esőt. Igazából mehetnénk már tovább, de annyira szeretem ezt a homokos partot, hogy szeretném még kicsit élvezni. Csak a beachre járunk, és onnan a Spiceland Mallba (itt van az IGA szupermarket). Dénes előszedi a walker bay vitorláját, árbócát, és a parton összerakja, majd Álmit tanítja vele vitorlázni. Minden nap fel-alá vitorláznak a strand előtt.
A kókuszbontást végül a fúrógéppel oldottuk meg. Ezekben a kókuszokban, amiket Trinidadon gyűjtöttünk, nem volt még hús, csak lé. Így nem kellett a machete, és tiszta maradt a fedélzet.
Álmi csak most vette észre, hogy nincs meg a búvárszemüvege. Trinidadon még használta, ott hagyhatta el. Szerencsére a hajón van néhány fölösleges, mint ahogy pipa és búvártalpak is. Minden méretben van, így mindenkinek tudunk adni, aki velünk jön vitorlázni.
Dénes reggelente elevezett ivóvízért a kikötőbe (az esővizet elhasználtuk mosásra, hajmosásra), az IGA-ban pedig alaposan bevásároltunk, mert a következő hetekben olyan szigetekhez megyünk, ahol minden drágább lesz, még az itteni áraknál is, vagy nem lesz bolt.
dec.06. Grenada, Grand Mall
Szerencsére Grenadán is megtalált minket a Mikulás, és sok finomságot kaptunk a kifényesített búvártalpakba :-)
Hét éve Culebrán (Puerto Rico egyik szigete) kellett megtömnie a cipőinket. Álmi akkor lerajzolta és elmesélte, hogy szerinte hogyan kerültek az ajándékok a cipőkbe. A mostani édességekből kiderült, hogy idén már ő is beállt Mikulásnak, "Gyerekmikulásnak", aki a felnőtteknek visz ajándékot.
És hogy halmozzuk kicsit a jót, átvitorláztunk ma Grand Mall település nagy öblébe, ahol szeptemberben már egyszer szétnéztünk. Akkor a halászhajókon kívül nem volt más hajó. Most több vitorlás horgonyzott közöttük. Az öböl egyik szélén van a vízalatti szoborpark, amiről már írtam az akkori beszámolónkban. Ma végre itt sznorkeleztünk. A motorcsónakok sorra hozták az utasszállítókról a turistákat. Nem voltunk egyedül.
Dénesék videóra vették a látottakat, amit Álmi youtube csatornáján meg lehet nézni: almi szabo a csatorna neve. Elérhető a Képes útibeszámolóból is, ezen beszámoló után. Illetve ide kattintva: VIDEO
Könnyen megy neki az egyenlítés, már 10-11 méterre mennek le együtt Dénessel, addig tud egyelőre. A videón minimum 35 mp volt, amíg lemerült 5 méterre, körbeúszta a figurákat, majd visszament a vízfelszínre. Ezt is fejleszteni kell. Persze 35 mp a képernyő előtt ülve nem gond egy edzetlen embernek sem. De próbáljuk meg végigkocogni a 35 mp-et. Ugye, hogy mozogva már nem is olyan könnyű levegővétel nélkül? :-) Érdeklik a szabadtüdős rekordok, de attól még olyan messze van mint M-tól J-em. Mint pl. egy 2003-as világrekordhoz, mint 122 m-re leúszni és visszaúszni 4 perc alatt.
Délután kieveztünk a településre sétálni. Meredek utak vezetnek fel a dombokra épült házakhoz. Nagyon meredekek, amilyenekkel Svájcban se találkoztunk, pedig hozzánk is igazán meredeken vitt fel a betonút.
Holnap megyünk tovább Carriacou szigetre. Újra elmegyünk a Kick'em Jenny vízalatti vulkán mellett :-)