Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos információk│

 

 

2010. október 20. - 27.

Egy hét Károlyékkal

 

 

október 20. szerda Boquerón - Fajardo (Az El Conquistador ***** hotel resort "potyavendégei")

 

Károly és apukája egy hétre jöttek, volt néhány szervezett programjuk. A többi időt viszont szerettük volna maximálisan kihasználni, azaz együtt eltölteni. Nekik a szigetország ÉK-i csücskében volt a szállásuk az El Conquistadorban, mi tegnap horgonyoztunk le a sziget DNY-i csücskében, Boquerónban. Még nem volt fix program lelevelezve, mivel azt se tudtuk ideérünk-e időben, a hajót ott tudjuk-e hagyni hosszabb időre stb.

Reggeli után a partra készültünk internetet keresni, hogy Károllyal levelezzünk, szerencsés esetben skype-n beszéljünk, illetve szállás után nézzünk Fajardóban, ami a hotelükhöz legközelebb eső település. De az sms-ük gyorsabb volt nálunk. "3 óra múlva ott vagyunk, pakoljatok 6 napra." Hamisítatlan Károly.

Semmi infónk nem volt szálláshelyekről, nem tudtuk hol töltjük majd az éjszakákat, ezért a sátrat, a felfújhatós gumimatracokat és a takarókat is előszedtem a legkülönbözőbb tárolókból. Ezalatt Dénes kitett egy második horgonyt. Csónakba tette, aztán a kidobás helyére evezett Álmival, majd kidobta és utána lemerült beigazítani. Nem bízza soha a véletlenre.

Károlyék délre itt voltak. Nagy volt az öröm, január óta nem láttuk egymást. Tíz hónapja vagyunk távol a szeretteinktől, de ez a távolság most hatalmas pénzben mérve. Mint annak idején a még messzibb Japán. A luxust, hogy hazalátogassunk, mint tettük azt Melamphyrumról, nem bírja el a pénztárcánk. Sajnos az otthoniaké se, hogy kirepüljenek hozzánk. Attilát Marathonból vártuk a Dominikai Köztársaságba, de a munkája miatt nem tudott jönni. Károlynak ez az út ajándék volt a munkájáért, egy óriási véletlen, hogy passzolt az útvonalunkkal térben és időben :).

Álmi kapott otthonról sok ajándékot, köszönjük mindenkinek!

Máris a vízben:

Karcsi bá:

300 km-t levezettek Károlyék a bérelt autóban, most visszafelé újabb 300 km következett. Sötétben és esőben értünk Fajardóba, nem tudtuk merre nézzünk szállás, sátorhely után. Egy hotelt találtunk, kíváncsiságból megkérdeztük, 180 $. Akkor már inkább az autó! Károlyék szállására hajtottunk, és minden gond nélkül belógtunk a szobájukba mindannyian.

A szoba elég nagy volt ötünknek, a fürdőszoba még annál is nagyobb, óriási tükrök mindenhol, édesvizes zuhany! Az erkélyről lelátni az óceánra. A látvány nem hagyott senkit szó nélkül, 'de szép', 'váó', 'nem rossz'.

Álmival volt egy kis vitánk, nem értette meg, hogy most nem ugrálhat ágyról ágyra üvöltözve. Fürdés után bekapcsoltuk neki a Cartoon Networköt, attól elcsendesedett. Lefekvéskor Dénes panaszkodott kicsit Puerto Rico legluxusabb, ötcsillagos hotel resortjának szobájára, hogy itt is ájulásig kell fújnia a gumimatracokat, mint egy kempingben. De valljuk be, semmiség ez a kényelmetlenség ahhoz képest, amiben részünk lett volna, ha kint kocsikázunk az esőben, sötétben sátorhely után kutatva egy beázó sátorral a csomagtartóban.

Nagyon élveztük a kényelmet a hajó után, főleg a zuhanyt! Leginkább iskolai táborozás jellege volt az ottlétünknek, mint amikor éjszakánként egymás sátrába lopóztunk beszélgetni, zsugázni. Ahogy Károly mondta, ez volt a hotel legvidámabb szobája.

 

október 21. Laza túra az El Yunque trópusi esőerdőben és strandolás Puerto Rico Riviéráján, a Luquillo beach-en

 

Nappali kilátás a szobánkból a resort egy aprócska darabjára:

Az El Conquistador egyben golf resort is, van egy 18 lyukas pályája. Újabb aprócska részlet a resortból:

Reggeli a trópusi esőerdőben:

Dénes kezében legújabb felfedezettünk, az amerikai spray vaj:

Teli pocakkal meredeken emelkedünk:

Készülnek a videófelvételek, Károly megengedte, hogy felhasználjuk a honlapunkhoz.

Tanácskozás a térkép fölött:

— Ha erre megyünk, akkor négy óra múlva a szigetország legmagasabb csúcsán vagyunk, ha erre, akkor 20 perc múlva a parkolóban. Ki mire szavaz?

— A 20 percesre!

— Nem ez az autónk?

— Ez nem elég jó?

A Luquillo beach-en:

A tegnap éjszaka olyan jól sikerült, hogy nem kerestünk másik szállást, hanem újra az El Conquistadorba hajtottunk. Újabb vidám este.

 

október 22. San Juan óvárosa

 

Károlyéknak ma programjuk volt, de a kocsit kölcsönadták egész napra, hogy ellátogassunk a fővárosba.

Míg a Dominikai Köztársaságból átvitorláztunk Puerto Rico-ba, volt időnk olvasni a szigetország történelméről. Kolumbusz második útján kötött ki a szigeten 1493 végén. Itt is tainó indiánokat talált, mint a korábban felfedezett szigeteken. A sziget gyarmatosítása 1508-ban kezdődött, amikor Juan Ponce de León a sziget első kormányzója partraszállt. Ő alapította a fővárost, San Juant, ami azóta jó nagyra nőtt.

Az időben most jó nagyot ugrunk és 1898-ban vagyunk, amikor Spanyolország a spanyol–amerikai háború veszteseként kénytelen megválni a szigettől. Azóta az Amerikai Egyesült Államok birtoka. A szigetlakók 1917-ben, az I. világháború közepén megkapták az amerikai állampolgárságot. Azóta részt kell venniük az amerikaiak katonai akcióiban. 1952-ben helyi alkotmányt kapott a sziget. Az alkotmány szerint Puerto Rico önálló állam, amely önként társult az Amerikai Egyesült Államokhoz.

San Juan a karibi térség második legrégebben alapított városa. Santo Domingo a Domin. Közt. fővárosa az első. A fallal körülvett óvárosban töltöttük a napot. A várfalak, erődök, a hangulatos, szépen festett, karbantartott épületek között sétáltunk utcáról utcára, mint ez az óvodás csoport, akikkel többször összefutottunk.

A II. vh.-ban az amerikai hadsereg egy betonbunkert épített a vár tetejére:

Galamb park:

Mogyoró héjával csalogattuk őket magunkhoz:

 

október 23. Boltról boltra

 

Ma is programjuk volt Károlyéknak, megint megkaptuk az autót, amivel bejártuk a környék hajós boltjait. Késő délután a nagy amerikai bevásárlóközpontokat is, mint KMART, WALMART. Itt van választék mindenben. Boquerónban csak két minibolt van, a chips-eken és üdítőkön kívül alig akad más a polcokon.

 

október 24. Arecibo rádióteleszkóp, Rio Camuy barlang

 

Mától újra együtt a banda napközben is. Elautózunk messzire a világ legnagyobb rádióteleszkópjához és a közelében megbújó Rio Camuy barlanghoz. A látványosságok között karsztkúpokkal szabdalt hegyvidéken hullámzik és kanyarog az út. Reggel még nem is sejtettük, hogy egy természet alkotta hullámvasúton fogunk kocsikázni :).

Két ismert filmben is vannak itt forgatott jelenetek:

A barlangtól hazavezető úton megálltunk egy zöldségárusnál, mangót szerettem volna venni, de nem volt neki, helyette rengeteg helyi gyökérgumót találtunk. Ezek itt az őshonos zöldségek, a trópusokon mindenütt termesztik őket, a krumpli itt nem termett, amíg be nem hozták Észak-Amerikából. Néhányból már ettünk köretként, hasonlóan enyhe az ízviláguk a krumpliéhoz. A helyiek nagyon kedvesek voltak, mindenki azonnal sorolta nekem a gumóneveket és hogy hogyan készítik el. Van itt batáta (édes burgonya), manióka (itt yuca-nak hívják), malanga, yautia.

Erre a pirosra nem emlékszem, de máshol még nem láttam.

Megálltunk menet közben egy ebéd-vacsorára, már öt óra elmúlt, ma még csak reggeliztünk.

Megkóstoltuk az összes helyi egytálételt. Ebben például amit felismertem, és nálunk idegen: plantain, manióka:

Ez a bacalaítos, egy népszerű halétel errefelé:

A bal oldaliban a nagy fehérek a manióka, a jobb oldali egy babos étel:

Ez az alig kivehető pedig édes sült banánba töltött zöldséges hús. A kedvencem.

 

október 25. Palomino-sziget

 

Ma a hotel motoros katamaránjával ingyen átmentünk egy kellemes szigetre, ahol a hotelnek voltak bárjai, napozóágyai. Kicsit izgultunk, hogy kiderül-e, mi nem is vagyunk valódi hotel guestek, ötünknek volt két hotelkártyája, és a beszálló utasok előttünk egyesével mutatták fel a kártyáikat, de nem volt gond. A motoros katamaránhoz siklóval lehet lejutni:

A leguán bárt nem lehetett eltéveszteni:

Vedlik a gyík:

Mögöttem a távolban az összes épület az El Conquistador hotel resorté:

Az egyik dolgozótól kölcsönkértünk egy machetét, hogy a sok lehullott kókuszt felvágjuk, de biztonsági okokból, nehogy megsérüljünk, inkább ő vágta fel. Az elsőben már nem volt, csak pár csepp lé, ezért előhozott a fészerből egy teleszkópos botot, ami fűrészes kampóban végződött, és leakasztott az egyik fáról egy zöld kókuszt. Ennek a leve ötünknek elég volt.

Dénes és Károly átúsztak erre a kis szigetre, de nem láttak útközben semmi halat. Ők állnak a szigeten:

És a búcsúfotó (mindkét aksija lemerült a gépünknek), Károly videózza a leguánt:

 

október 26. Vége a nyaralásnak

 

Délelőtt még lementünk az erkélyünkről is látszó medencéhez fürdeni, aztán Károly elvitt minket a közeli AVIS autókölcsönzőbe, ahol egy napra béreltünk autót (43$-t fizettünk, biztosítást nem kértünk). Itt szomorúan elbúcsúztunk Károlyéktól, és visszaindultunk a hajóra. Útközben néha letértünk az autópályáról, hogy kicsit szétnézzünk a térkép által jelölt panorámautakon. Esőben és sötétben értünk vissza a hajóra, a bepakolást másnapra hagytuk.

 

október 27. Boquerón

 

Dénes már kora reggel kicsónakázott Álmival, hordták be a csomagokat, aztán a 20 km-re fekvő Cabo Rojoba mentünk önkiszolgáló mosodába, ott helyben vásároltunk zöldség-gyümölcsöt egy szupermarketben, vissza a hajóra, bepakolás, utána Dénes Álmival 40 km-t utazott Mayagüez közelébe egy shopping mallba, ahol leadták a kocsit. Visszafelé kipróbálták a helyi közlekedést, a publicót. Kizárólag régi amerikai autók (pl. buick, chevrolet, pontiac, lincoln) ezek, amik a publicó állomáson várakoznak utasokra. Ha megtelik, indulnak. Átszállással jutottak Boquerónba, kettőjüknek 6 $ volt összesen.