Kezdőoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│




Egy hét Károlyékkal (Puerto Rico), 2010. október 20-27.



október 20. szerda, Boquerón - Fajardo (Az El Conquistador ***** Resort "potyavendégei")

 

Károly és apukája egy hétre jöttek, és volt néhány szervezett programjuk. A többi időt viszont szerettük volna maximálisan kihasználni, azaz együtt eltölteni. Nekik a szigetország ÉK-i csücskében volt a szállásuk az El Conquistador ötcsillagos Resortban, mi pedig tegnap horgonyoztunk le Puerto Rico DNy-i csücskében, Boquerónban. Még nem volt fix program lelevelezve, mivel azt se tudtuk, ideérünk-e időben, és ha igen, akkor a hajót itt merjük-e hagyni hosszabb időre.

Reggeli után a partra készültünk internetet keresni, hogy Károllyal levelezzünk, szerencsés esetben skype-on beszéljünk, illetve szállás után nézzünk Fajardóban, ami a hotelükhöz legközelebb eső település. De az sms-ük gyorsabb volt nálunk.

"3 óra múlva ott vagyunk, pakoljatok 6 napra."

Hamisítatlan Károly :-)

Semmi infónk nem volt szálláshelyekről, nem tudtuk hol töltjük majd az éjszakákat, ezért a sátrat, a felfújhatós gumimatracokat és a takarókat is előszedtem a legkülönbözőbb tárolókból. Ezalatt Dénes kitett egy második horgonyt. Csónakba tette, aztán a kidobás helyére evezett Álmival, majd kidobta, és utána lemerült beigazítani. Nem bízza soha a véletlenre, ami engem mindig megnyugtat.

Károlyék délre ideértek. Nagy volt az öröm, január óta nem láttuk egymást. Tíz hónapja vagyunk távol a szeretteinktől, de ez a távolság most hatalmas pénzben mérve. Mint annak idején a még messzibb Japán. A luxust, hogy hazalátogassunk, mint tettük azt Melamphyrumról, nem bírja el a pénztárcánk. Sajnos az otthoniaké se, hogy kirepüljenek hozzánk.

Két hónapja szó volt arról, hogy Attila barátunk Marathonból (USA, Florida) átrepül hozzánk a Dominikai Köztársaságba (Luperonban horgonyoztunk akkor), de a munkája miatt végül nem tudott jönni. Károlynak ez az út ajándék volt a cégétől, egy óriási véletlen és szerencse, hogy passzolt az útvonalunkkal térben és időben :-).

Álmi kapott otthonról sok ajándékot, köszönjük mindenkinek!

Máris a vízben:

Karcsi bá:

300 km-t vezettek le Károlyék a bérelt autóban, most visszafelé újabb 300 km következett. Sötétben és esőben értünk Fajardóba, nem tudtuk merre nézzünk szállás, sátorhely után. Egy hotelt találtunk, kíváncsiságból megkérdeztük a szobák árait, de 180 $-nál kezdődött... Akkor már inkább az autó! Károlyék szállására hajtottunk, és minden gond nélkül belógtunk a szobájukba mindannyian.

A szoba elég nagy volt ötünknek, a fürdőszoba még annál is nagyobb, óriási tükrök mindenhol, édesvizes zuhany! Az erkélyről lelátni az óceánra. A látvány nem hagyott senkit szó nélkül, 'de szép', 'váó', 'nem rossz'.

Álmival volt egy kis vitánk, nem értette meg, hogy most nem ugrálhat ágyról ágyra üvöltözve. Fürdés után bekapcsoltuk neki a Cartoon Networköt, attól elcsendesedett.

Dénes lefekvéskor panaszkodott kicsit Puerto Rico legluxusabb szállodájának szobájára, hogy itt is ájulásig kell fújnia a gumimatracokat, mint egy kempingben :-)

Nagyon élveztük a kényelmet a hajó után, főleg a zuhanyt! Leginkább iskolai táborozás jellege volt az ottlétünknek, mint amikor éjszakánként egymás sátrába lopóztunk beszélgetni, zsugázni. Ahogy Károly mondta, miénk volt a hotel legvidámabb szobája.

 

október 21. Laza túra az El Yunque trópusi esőerdőben, strandolás Puerto Rico Riviéráján, a Luquillo beach-en

 

A nappali kilátás a szobánkból a resort egy aprócska darabjára:

Az El Conquistador egyben golf resort is, van egy 18 lyukas pályája. Újabb aprócska részlet a resortból:

Reggeli a trópusi esőerdőben, Dénes kezében legújabb felfedezettünk, az amerikai spray vaj, fújható vaj:

Teli pocakkal meredeken emelkedünk az El Yunque esőerdőben:

Tanácskozás a térkép fölött:

— Ha erre megyünk, akkor négy óra múlva a szigetország legmagasabb csúcsán vagyunk, ha erre, akkor 20 perc múlva a parkolóban. Ki mire szavaz?

— A 20 percesre!

Két hete még a Dominikai Köztársaságban cipeltük a nagy hátizsákjainkat egy pár napos esőerdős túrán, ami kalandokban bővelkedett. A mostani egy kellemes és könnyed kirándulás lett a trópusi növények között:

Bromélia és vízesés útközben:

Visszaérve a parkolóba, nem a bérelt autónk felé vettem az irányt. Dénes meg is kérdezte:

— Nem ez az autónk?

— Ez nem elég jó?

Végül mégis csak abba kellett beszállnunk, amihez volt kulcsunk:

Az El Yunque után Puerto Rico Riviéráján, a Luquillo beach-en álltunk meg fürdeni:

A tegnap éjszaka olyan jól sikerült, hogy nem kerestünk másik szállást, hanem újra az El Conquistadorba hajtottunk. Újabb vidám este.

 

október 22. San Juan óvárosa

 

Károlyéknak ma programjuk volt, de a kocsit kölcsönadták egész napra, hogy ellátogassunk a fővárosba, San Juanba.

Míg a Dominikai Köztársaságból átvitorláztunk Puerto Ricóba, volt időnk olvasni a szigetország történelméről. Kolumbusz második útján kötött ki a szigeten 1493 végén. Itt is tainó indiánokat talált, mint a korábban felfedezett szigeteken. A sziget gyarmatosítása 1508-ban kezdődött, amikor Juan Ponce de León, a sziget első kormányzója partraszállt. Ő alapította a fővárost, San Juant, ami azóta jó nagyra nőtt.

Az időben most jó nagyot ugrunk, és 1898-ban vagyunk, amikor Spanyolország a spanyol–amerikai háború veszteseként kénytelen megválni a szigettől. Azóta az Amerikai Egyesült Államok birtoka.

A szigetlakók 1917-ben, az I. világháború közepén megkapták az amerikai állampolgárságot. Azóta részt kell venniük az amerikaiak katonai akcióiban. 1952-ben helyi alkotmányt kapott a sziget. Az alkotmány szerint Puerto Rico önálló állam, amely önként társult az Amerikai Egyesült Államokhoz.

San Juan a karibi térség második legrégebben alapított városa. Santo Domingo, a Dominikai Köztársaság fővárosa az első, ahol jártunk mi is pár hete.

Ma a fallal körülvett óvárosban töltöttük a napot. A várfalak, erődök, a hangulatos, szépen festett, karbantartott épületek között sétáltunk utcáról utcára, mint ez a vidám óvónénik vezette óvodás csoport, akikkel többször összefutottunk a nap során.

A San Juan-i erőd:

A II. vh.-ban az amerikai hadsereg egy betonbunkert épített az erőd tetejére:

Galambok lakóhelye:

Mogyoró héjával csalogattuk őket magunkhoz:

 

október 23. Boltról boltra

 

Ma is programjuk volt Károlyéknak, megint megkaptuk az autót, amivel bejártuk a környék hajós boltjait. Késő délután a nagy amerikai bevásárlóközpontokat is, mint KMART, WALMART. Itt van választék mindenben. Boquerónban csak két minibolt van, a chipseken és üdítőkön kívül alig akad más a polcokon.

Színes és látványos különlegességek a mai napra a sárga-kék arapapagájok:

A Pseudosphinx tetrio lepke hernyója (megj.: vele legközelebb Guadeloupe-on találkozunk majd március közepén, öt hónap múlva):

 

október 24. Arecibo rádióteleszkóp, Rio Camuy barlang

 

Mától újra együtt a banda napközben is. Elautózunk messzire a világ legnagyobb rádióteleszkópjához, majd a közelében megbújó Rio Camuy barlanghoz. A látványosságok között karsztkúpokkal szabdalt hegyvidéken hullámzik, kanyarog az út. Reggel még nem is sejtettük, hogy egy természet alkotta hullámvasúton fogunk kocsikázni :-)

Filmek, amik itt játszódtak: Kapcsolat és az Aranyszem (James Bond)

A Rio Camuy nevű barlanghoz kisvonattal vittek:

A barlangtól hazavezető úton megálltunk egy zöldségárusnál, mert mangót szerettem volna venni, de nem volt neki. Helyette rengeteg helyi gyökérgumót találtunk. Ezek itt az őshonos zöldségek, a trópusokon mindenütt termesztik őket, a krumpli itt nem termett, amíg be nem hozták Észak-Amerikából. Néhányból már ettünk köretként, hasonlóan enyhe az ízviláguk a krumpliéhoz. A helyiek nagyon kedvesek voltak, mindenki azonnal sorolta nekem a gumóneveket, és azt is, hogy hogyan készítik el. Van itt batáta (édesburgonya), manióka (itt yuca-nak hívják), malanga, yautia.

Megálltunk menet közben egy ebéd-vacsorára, már öt óra elmúlt, ma még csak reggeliztünk.

Megkóstoltuk öten az összes helyi egytálételt. Ebben amit felismertem, és nálunk idegen, az a plantain és a manióka:

Ez a bacalaítos, egy népszerű halétel errefelé:

A bal oldaliban a nagy fehérek a manióka, a jobb oldali egy babos étel:

 

október 25. Palomino-sziget

 

Ma a hotel motoros katamaránjával ingyen átmentünk egy kellemes szigetre, ahol a hotelnek voltak bárjai, napozóágyai. Kicsit izgultunk, hogy kiderül-e, mi nem is vagyunk hotelvendégek, ugyanis ötünknek volt két hotelkártyája, míg az előttünk beszálló utasok egyesével mutatták fel a kártyáikat. De nem volt gond. A motoros katamaránhoz siklóval lehet lejutni, már ezt nagyon élveztük:

Az egyik dolgozótól kölcsönkértünk egy machetét, hogy a sok lehullott kókuszt felvágjuk. Biztonsági okokból, nehogy megsérüljünk, nem adhatta a kezünkbe, de rendes volt, és felvágta nekünk. Az elsőben már csak pár csepp lé volt, ezért előhozott a fészerből egy teleszkópos botot, ami fűrészes kampóban végződött, és leakasztott az egyik fáról egy zöld kókuszt. Ennek a levén osztoztunk öten:

Károly videózza a leguánt:

Nem lehetett úgy visszamennünk, hogy Álmi ne focizzon:

 

október 26. Vége a közös nyaralásnak

 

Délelőtt még lementünk az erkélyünkről is látszó medencéhez fürdeni, aztán Károly elvitt minket a közeli AVIS autókölcsönzőbe, ahol egy napra béreltünk autót (43$-t fizettünk, biztosítást nem kértünk). Itt szomorúan elbúcsúztunk Károlyéktól, és visszaindultunk a hajóra. Útközben néha letértünk az autópályáról, hogy kicsit szétnézzünk a térkép által jelölt panorámautakon. Esőben és sötétben értünk vissza Boquerónba. Mindent a kocsiban hagytuk, a bepakolást másnapra halasztottuk.

Vedlik a gyík:

 

október 27. Boquerón

 

Dénes már kora reggel kicsónakázott Álmival, hordták be a csomagokat, aztán a 20 km-re fekvő Cabo Rojóba kocsikáztunk. Az önkiszolgáló mosodában beraktunk két adag mosást, közben egy szupermarketben bevásároltunk zöldségből, gyümölcsből, majd a mosás végeztével visszaautóztunk a hajóra. A bepakolás után Dénes Álmival 40 km-t autózott Mayagüez közelébe egy bevásárlóközpontba, ahol leadták a kocsit. Visszafelé kipróbálták a helyi közlekedést, a publicót. Kizárólag régi amerikai autók (pl. buick, chevrolet, pontiac, lincoln), amik a publicó állomáson várakoznak utasokra. Ha megtelik, indulnak. Átszállással jutottak Boquerónba, kettőjüknek 6 $ volt összesen.