Kezdôoldal│ Rólunk│ A hajóról│ Útvonal│ Rövid hírek│ Képes útibeszámoló│ Vitorlázz velünk!│ Hasznos infók│



2018.jan.15-30. Martinique 3.rész (St. Anne, Anse d'Arlet, Fort de France, újra az esőerdőben)



(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)


jan.17. Fort de France - St. Anne (20 tmf)


8-14.30-ig vitorlázunk, szél 15-20 csomós ÉK-i, később K-i. A dingit húzzuk magunk után. Az út első felében fél, majd háromnegyed, végül hátszélben haladunk. Ez a rész annyira békés, hogy lent írom a naplómat. Gyönyörködöm kicsit a hajóbelsőben, mert én is csak menetek közben látom ilyen nagyon is rendezett állapotban. A dőlés miatt muszáj mindig mindent elpakolni.

hajóbelső


Az út második felében szembefordulunk a széllel, hogy St. Anne-hoz jussunk. Krajcolunk, a térképre a hosszú egyenes szakasz után gyönyörű cikkcakkos mintát rajzolunk. Elhagyjuk a mai fő látnivalót és kikerülnivalót, ami a Diamond Rock, Gyémánt-szikla.

Diamond Rock Martinique Gyémánt-szikla

Napóleon tündöklése idején, 1803-ban az angolok elfoglalták a francia gyarmat, Martinique egyik vízben álló szikláját. Stratégiai szempontból tökéletes helyen volt, és mert hadihajóból sosem volt elég, egyszerűen jó ötletnek tűnt, hogy lajstromba vegyék, mint csatahajót H.M.S. Diamond Rock (Gyémánt-szikla) néven. A meredek, kígyóktól hemzsegő szikla tetejére ágyúkat húztak fel, és ott állomásoztatták az élelmiszerrel, vízzel felszerelt katonákat, több mint száz embert 1805 júniusáig. Akkor a francia-spanyol hadihajók megtámadták, és elfogták őket. A sziklaszigeten talált barlangokban volt a szállásuk. Néhány kecskét, csirkét vittek a szigetre, és étkezésüket callaloo-val javították, ami a szigeten nőtt, és tökéletesnek bizonyult a skorbut ellen. (A callaloo az egyik kedvencünk lett még Trinidadon, fotók az akkori beszámolóinkból.)

Majd a visszafelé úton készül ez a kép, akkor sokkal közelebb mentünk el mellette:

Diamond Rock Martinique Gyémánt-szikla

A szikla történetéről és az innen vívott tengeri csatáról a francia és spanyol hadihajók ellen pl. a wikipédián lehet olvasni angolul.

Diamond Rock

Battle of Diamond Rock


St. Anne előtt több száz hajó horgonyoz. Erre nem számítottunk. 7 éve, igaz májusban, kétszer is jártunk itt (2011. május 2-4. és május 7.), de akkor csak 1-2 hajó volt...

Annak, hogy most újra felkeressük ezt a helyet több oka is van. A fő ok a gázkar, amit Le Marinban (St. Anne melletti település) akar majd holnap megnézni Dénes. Ez a sziget hajózási központja. Több hajóbolt is van, talán szerencsével járunk.

A másik ok a sok-sok homokos, pálmafás öböl, amiket jelzett ösvényeken lehet elérni St. Anne-ból. És egy aprócska ok is van, egy pálmafa. Ezért érkezésünk után nem a településre, hanem a hozzá tartozó homokos, pálmafás strandra evezünk, ahol 7 éve Dénesnek sikerült egy megdőlt pálmafára felmásznia. Szeretnénk megismételni, hátha most Álmi is sikerrel jár.

Persze várható volt, hogy a fát azóta alámosta a víz, de reméltük, hogy találunk még egy ilyen könnyen megmászható fát a hosszan elnyúló strandon. De nem :-( Helyette Álmi felmászott a szeptember közepén erre járt Maria hurrikán egyik partra vetett áldozatára. (Ez az a hurrikán, ami elől St. Luciáról Carriacou-ra menekültünk).

Maria hurricane 2017


jan.18. St. Anne


Reggel elsétál Dénes Le Marinba, mi pedig St. Anne-t fedezzük fel Álmival. Emlékszem a helyre, Álmi persze semmire. Felsétálunk a Kálvária-domb tetejére, ez a legmagasabb pontja a településnek. Dénes walkie-talkie-n hív egy körül, már itt is van. Sajnos nem járt sikerrel.

St. Anne Martinique Kálvária-domb

Teljesen billegésmentes a víz, annyira élvezem Fort de France hullámzása után, amit kizárólag a kompok keltenek. Képes vagyok tornázni a fedélzeten, amiről a tegnapi sót a reggeli eső alaposan lemosta:

Bemelegítés, 40 perc pihenés nélküli intenzív erősítő gyakorlatok (a mai kizárólag a csípőre, fenékre, combhajlítóra), nyújtás. Ennyi elég is az össze-vissza lejtő, emelkedő, akadályokkal teli fedélzeten.


jan.19. St. Anne


St. Anne-ból indul a parton egy ösvény, amin több mint harminc kilométerre el lehet túrázni, és sorra megnézni a kisebb-nagyobb homokos öblöket. Most csak az első 5 km-ét vállaljuk, ami Martinique legszebb, leghíresebb homokos, pálmafás strandjáig, Grande Anse des Salines-ig visz. Szanzamérák nőnek végig a parti úton, ami Déneséket cseppet sem érdekli, engem elbűvöl. Egy otthoni cserepes virág itt úgy nő, mint máshol a fű. És virágoznak :-) Láthatóan jól érzik magukat, ez az ő környezetük.

virágzó szanzaméra virága

Azért szerencsére Dénesnek is akadt valami érdekes fotótéma a szanzamérán:

És Álmi is talált mellettük egy cuki macseszt.

A kellemesen árnyékos, homokos, szanzamérás ösvény:

virágzó szanzaméra

A nagy strand előtti öböl, Petite Anse des Salines, a nudisták öble. Egy francia szigeten el is várjuk, hogy legyen ilyen. Egy-két idős nőt leszámítva férfiakkal volt tele.

És végre a gyönyörű öböl, ahol 7 éve már jártunk. Csupa jó emlékünk van arról a napról. St. Luciáról jöttünk vissza, fogtunk egy nagy halat. A strand elé horgonyoztunk, és amíg Dénes sziesztázott egyet, én Álmival kieveztem a beachre. Egy csapat francia kisgyerekkel ismerkedtünk meg, akikkel aztán Álmi jót játszott.

Grande Anse des Salines

Ma útközben találtunk négy nagy kókuszt, amiket elvittünk a hajóra. Hmmm, holnap végre újra kókuszt bonthatunk :)

Kellemesen hűvös az este, de mára a szél beerősödött, kicsit mozgatják a szél keltette hullámok Ventosót. Épp annyira, hogy már kapaszkodnom kell torna közben, mert nem bírom megtartani az egyensúlyomat, ahogy fáradok:

katalin torna a hajón


jan.20. St. Anne


A mai nap kizárólag a strandolásé. Közben felvágjuk a kókuszokat. Holnap pedig itthagyjuk ezt a békés helyet, mert átmegyünk Anse d'Arlet településhez. Kedves kis öbölnek tűnt idefelé vitorlázva, és találkánk van ott egy angol hajóssal, aki St. Lucián él, van egy vitorlása, azzal jött most kicsit át Martinique-re vitorlázni.

strandolás Martinique St. Anne

kókusz machete

Este még egy utolsót tornázom.


jan.21. St. Anne - Anse d'Arlet (ca. 10 tmf)


Két óra alatt átérünk, Ian videózza a mobilján, ahogy bevitorlázunk az öbölbe. Használhatatlan az anyag, annyira rossz a minősége :-( De a hely valóban bámulatos.

Ian itt van már két napja, tud ezt-azt a helyről. Kora délután a parti dombokon át túrázunk a jelzett ösvényeken öbölről öbölre. Cél az Anse Noire nevű kicsi öböl.

Izzasztó a meleg, az emelkedő, nincs a fák közt szél. Egy óra múlva Grand Anse d'Arlet miénknél is nagyobb öblében égeti talpunkat a forró homok. Száznál több vitorlás horgonyoz a vízen, a parton pedig Maria újabb két áldozatába botlunk :-( Annyira szomorú látvány. A vízen lenne a helyük.

A másik áldozat:

A graffitit már a parton festették az oldalára. A hajót próbálták visszahúzni a vízre, de nem sikerült.

Még túrázunk tovább, de egy idő után Álmi panaszkodik, hogy a Crocs papucsa dörzsöli egy helyen a lábát, ezért feladjuk a tervet.

Egész nap hatalmas felhők vonulnak át felettünk, de képtelen esni az eső. A hajó csupa só a mai vitorlázástól. Bármihez nyúlunk, só marad a tenyerünkön. Talán egy esőbot segítene rajtunk, ha megráznánk. Pici döghullámzás jön be az öbölbe, finoman hintáztatja Ventosót, és benne minket is. Romantikusnak hangzik, egy darabig még az is, de hiába a hajós élet, mégiscsak a szárazföld mozdulatlanságához szoktunk hozzá. Az az igazi.

Az öblünkben vannak teknősök, látjuk a hatalmas páncéljukat, kibukkanó fejüket, ahogy úszkálnak a hajók között. A vízbe merülve alattunk terül el maga a Szahara. Homok mindenütt, néha foltokban kevés tengeri fű.


jan.22. Anse d'Arlet


Ian javasolt egy-két sznorkelző helyet, ide úszunk kora reggel. Még puskát is hoz Dénes, hátha végre halat süthetek, magunk fogta halat. Látunk mást is sznorkelezni előttünk. Amit a víz alatt találunk, az igazán csalódás.

Reggeli után újabb túrára indulunk a település mögötti dombokra (Anse d'Arlet - Mapou- La Platie és tovább mindenféle utakon - vissza Mapou - Cassiere - Grand Anse d'Arlet - Anse d'Arlet). Visszük a GPS-t, amire rátöltötte Dénes Martinique domborzati térképét a túrautakkal. Egy régi cukornádültetvényre tévedünk, ahol még megvannak a cukornádat feldolgozó üzem maradványai. De egy "dinnyefa" elvonja a figyelmünket.

dinnyefa

dinnyefej

Dinnyefej tele van méreggel. Az ember hangszert készít belőle, ill. tálkákat, dísztárgyakat.


Egy villa az erdő mélyén:

Már lenn a tengerparton látjuk Álmi kedvencét, séró sirályt, legalábbis ő így nevezi:

Álmi kedvence, séró sirály

Jó az időzítés. A településünkre épp egy parádé kezdetére érünk vissza.

parádé Martinique

parádé Martinique

A videónkból kivágtam azt pillanatot, amikor a dinnyefej belsejéből készült hangszert rázza a fekete nő:

parádé Martinique


jan.23. Anse d'Arlet - Fort de France (10 tmf)


Tegnap átcserélte Dénes a csalit a pecaboton. Ez a ma reggeli menetben, pedig 7 csomóval repesztettünk, már nem ugrált a víz felszínén. De még így se fogtunk semmit. Fort de France előtt most többen horgonyoznak, de azért találunk a sárga bója mellett egy helyet. A kompoktól újra megkapjuk a kellemetlen, cseppet sem andalító hullámzást. De általában úgyis a parton töltjük a nap nagy részét. 23-6-ig pedig nincs komp.

Úszunk egy nagyot, ebéd, aztán a pálmafás strandon egy fa föld feletti gyökerén felverjük a maradék kókuszokat. A leguánok érdeklődve nézik a fa ágairól, és az egyik lemászik, de nem miattunk. Valaki kitett nekik egy nagy tömb zöld banánt. Ahogy eszegeti, a többiek is lemerészkednek.


jan.24-29. Fort de France


Kora reggelente a parton futunk mind3an, ebéd előtt úszunk az öbölben, megvan a szokásos útvonalunk, este valamelyik magas dombra sétálunk. Néha esténként a sétányon tornáznom is sikerül. 20 perc hasizom, vagy más izom. Ez a testmozgásunk. Álminak még a mászás, ugrálás.

Nappal Álmi a könyvtárban tanul, a hajón átbeszéljük.

Dénes talál az interneten az USA-ban egy olyan gázkart, mint a miénk. Megrendeli, elvileg febr. 6-9. körül ér ide. Nekünk látogatóink vannak St. Lucián február első hetére, így tökéletes az időzítés. A Fort de France-i hajóbolt vállalja, hogy az ő címükre küldessük a csomagot, és átveszik, ha megérkezik.

Még január elején postáztunk Svájcba egy hivatalos levelet, de nem érkezett meg még mindig. Ezt is rendezni kellett.

Álmi végez az utolsó Harry Potterrel is, mostantól nem lesz több varázslat, pálca. Azért még néhány napig a varázslóiskola nyelvén beszél, ha nem tetszik neki valami, amit mondok.

Az eső a napok velejárója, egyetlen nap sem múlik el nélküle. Szeretném, ha az életemben több dolog is ilyen biztos lenne, mint itt az eső.

Megjön a beharangozott 25-30 csomós szél. Jó lesz majd a vitorlázásunkhoz. Viszont miatta nem tudunk átmenni St. Pierre-hez, hogy megmásszuk megint a Mount Pelée vulkánt. Az a horgonyzóhely nagyon nem védett, és csak pár hajónak van hely. Voltunk ott kétszer is 7 éve, ismerjük a helyet.

Dénes feltölti a parti zuhanyzókból hozott vízből a hatalamas vizestankot, és a hat kannánkat. Több száz liter vizünk van, minden ruhánk kimosva. Bevásároltunk, hogy St. Lucián, ami drágább hely, ne kelljen. Indulásra készek vagyunk.


jan.30. esőerdős túra a Didier-vízesésekhez


Mára alig mondott esőt a meteo, ezért esőerdős túrát terveztünk a Didier-vízesésekhez. Nincsenek a térképen, de találtunk egy-két beszámolót, amiből beazonosítottuk a helyet. Már csak meg kellett találnunk. 25-ös busszal 9.15-kor a már ismert Thermal d'Absalonhoz mentünk. Előtte kijelentkeztünk az országból a hajóboltban, mert holnap indulunk St. Luciára.

Sosem fogok betelni az esőerdő látványával. Dénessel másképp csodáljuk. Neki a sűrűjében kell lenni, ösvény nélkül, belemerülve, nekem kell a kitaposott ösvény.

esőerdő Martinique

esőerdő Martinique

esőerdő Martinique

Egy keskeny betonúton jutunk el a már nem működő termálfürdőhöz, ahonnan az ösvények indulnak. Kis kitérőt teszünk a Baron-vízeséshez, ahol egy rákkal találkozunk, védekező állásba helyezi magát, ahogy elmegyünk mellette.

waterfall Baron

esőerdő Martinique

Elmegyünk a 10-es körút elejét jelző térkép mellett. Maradok kicsit, tanulmányozom. Kell egy perc is, mire észreveszem, hogy egy madárpók mászik a térképet keretbe foglaló fán. Béna fotókat csinálok róla, mert nincs elég fény. Le kéne szedni onnan az árnyékból.

Avicularia versicolor madárpók Martinique

Rohanok Dénesék után, hogy jöjjenek vissza. A pók közben fényben gazdagabb helyre mászott. Már együtt ámuldozunk a martinique-i madárpók gyönyörű látványától. Kicsit borzongok is tőle, mert azért nem veszélytelen. Álmi utál minden pókot, ő már menne, fél, hogy rápottyan fentről, de Dénes megelőzi. Sikerül lepöckölnie a pókot a földre. Itt több fény van. Mi, félősek sikoltozunk, Dénes még meg is fogná, de úgy emlékszem, hogy bár nem halálos a csípése, sok kellemetlenséget okozhat a mérge. Két ismerősöm is van, aki tart ilyen pókokat, és ők se fogják meg soha, ha ki kell őket szedniük a terráriumból. Már találkoztunk 7 éve a Mount Pelée túrán egy picikével, de ez itt egy majdnem kifejlett példány, ca. 12 cm. Avicularia versicolor, franciául Mygale matoutou-falaise.

Avicularia versicolor madárpók Martinique

Avicularia versicolor madárpók Martinique

A termálfürdő épülete mellett visz le a már jól ismert ösvény (kétszer jártunk már itt, az előző két beszámolóban van a túrákról a beszámoló) a Didier ásványvíz palackozójához. Az ösvény ma is lélegzetelállító. Ez a virág, amikor először fotóztuk, még fiatal volt, mostanra már eltelt több mint 3 hét:

esőerdő virágai Martinique

Egy csapat francia turista jön velünk szembe, kérdezik, hogy merre vannak a Didier-vízesések. Nagyon határozottan válaszolok. Vissza kell fordulniuk, mert épp arra van, amerről jöttek. Egyébként mi is oda megyünk, teszem még hozzá. Kicsit tanácskoznak, aztán megkérdezik, hogy követhetnek-e minket. Hát persze. Már csak abban bíztunk, hogy tényleg megtaláljuk.

A palackozónál elérjük a keskeny betonutat, ezen kell valahol a leágazónak lennie. Keresgéljük, közben a lemaradt farnciák pont akkor érnek utol, amikor megtaláljuk az ösvényt, és beszélünk két túrázóval, akik épp a vízesésektől jönnek vissza. Ez az ösvény is elvileg lezárt, nem lenne szabad itt túrázni, de ez szemmel láthatólag nem érdekel sokakat.

tunnel Didier

Egy kis emelkedés, famászás, híd után hamarosan át kell mennünk egy alagúton, amiben egy-két vastag cső húzódik a földön. Ezeken kell egyensúlyozni, mert a talaj nagy része térdig érő pocsolya. Az elemlámpámban merül le az elem, és nem volt mellette a tartalék, talán mert már a tartalék van benne, és Rapid Transiton nem pótoltam... Dénessel cserélünk lámpát, szegény, az alagút közepén beleesik a pocsolyába. De nem a lámpa miatt, hanem mert a mennyezeten denevérek pihennek, és őket világítja a cső helyett.

denevér Martinique

denevér Martinique

Didier tunnel

Itt a vége. Innen a patakmederben és felette megy az ösvény a vízesésekhez. Ez az első, a Didier I.

Didier waterfall I

Didier waterfall I

Didier waterfall I

Didier waterfall I

Didier waterfall I

Didier waterfall I

A másodikhoz csak Dénesék mentek el, mert ott már mellig ér a víz a patakban több helyen, és nem volt hozzá kedvem. Kevés fény jut be ide, és fáztam. Míg itt voltunk, sajnos többször szakadt az eső. Szét voltam fagyva, mire végre elindultunk vissza. Dénesnek ellenben kezdett kellemessé válni a trópusi hőmérséklet :-))) Mivel nálam maradt véletlenül a fotógép, nem készült egy kép se a Didier II-ről, de sokkal vadabb, hangosabb, sötétebb hely, mint ez a vízesés, és ott nem lehet leugrani.

Didier tunnel

A szegény denevéreket megzavarta a fény, össze-vissza repkedtek az alagútban, ijesztően suhantak el mellettünk, épp hogy hozzánk nem értek. Erről jut eszembe, hogy egyik sétán egy kismadár nekirepült a kezemnek, amikor épp előttem kanyarodott el :-)

Didier tunnel

Famászás visszafelé is:

esőerdő Martinique

A következő majd két órán át a betonon gyalogoltunk le Fort de France-ba. Utolsó vásárlás, holnap irány St. Lucia, Rodney bay.