Éjszakai menet St. Barts szigetre, néhány nap az Irma hurrikán sújtotta St. Martin szigetén, 2018. máj. 02-06.
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2018. máj. 02. Antigua, Dickenson bay - St. Barts, Colombier bay (80 tmf 16 óra alatt)
Előző este Dénes beállította az ébresztést éjjel 1-re, és míg Álmi kényelmesen filmezett a kabinjában, mert neki csak napközben kell majd őrséget vállalni, mi Dénessel időben lefeküdtünk, hogy rápihenjünk az éjszakai menetre. A meleg fészkünkbe úgy bújtunk be, hogy a hajót indulásra kész állapotban hagytuk.
A prognózis éjféltől jelezte a szelet fokozatos erősödéssel, erős squall aktivitással (zivatarokkal) a következő napokra. Ezért is tűnt praktikusnak a mihamarabbi indulás az ÉNy-ra fekvő holland-francia karibi sziget, St. Martin felé, ami 100-110 tmf-es út, jó esetben 5 csomós átlagsebességgel 20-22 óra.
Ahogy terveztük, éjjel 1.45-kor teljes vitorlázattal útra keltünk a beígért keleties szélben. Az igazi sötétségtől ezen az éjszakán megfosztott vagy inkább megkímélt bennünket a telihold, ami óriási lámpaként világított le ránk és a hullámos tengerre.
Egy órát se kormányoztam, amikor megjött az első squall. Dénes lent feküdt, még nem tudott elaludni, mert az indulás kisöpörte az álmot a szeméből, mint ahogy az enyémből is. Jött is azonnal, és úgy döntöttünk, hogy jobb a békesség, betekerjük az orrvitorlát, mielőtt átmegy rajtunk. Megúsztuk jelentős szélerősödés nélkül, és eső se hullott sok. De az eseménytelen, romantikus éjszakai menetnek lőttek. A következő órákban egymást érték a zivatarok. 1-2 óránként váltottuk egymást, így esett jól annak, aki épp a kormánynál ült kint az esőben. Mozgalmas, vitorlatekergetős, vizes éjszakánk volt. Mindeközben Álmi békésen aludt lent a kabinjában. Nem kellett egyszer sem takkot váltanunk, végig az ő kabinjának az irányába dőlt a hajó, ami kényelmessé és zavartalanná teszi az alvást. Odapréselődik a falhoz, és onnan aztán nem gurul tovább, és ellent sem kell tartani.
Ventoso eredetileg rúdkormányos volt, később kapott csak hidraulikus körkormányt, mert a rúdkormányt csak túl nagy erővel lehetett kezelni. Ez a mi tapasztaltunk is. Keményebb menetekben Dénes maximális erőbedobással még épp elkormányozza vele Ventosót, mi meg Álmival már egy kis szélerősödésnél is alig bírjuk eltolni vagy magunkhoz húzni. Többször kísérleteztünk vele még Grenadán, mert Dénes mindig is jobban szerette a rúdkormányt, például azért, mert visszajelzést ad a hajó viselkedéséről, mennyire kiegyensúlyozott vagy nem, erőlködik-e a hajó vagy sem. Egy másik ok, ami miatt a rúdkormányt használjuk már Martinique óta, hogy csöpög az olaj a hidraulikus körkormányból, és a probléma olyan szintű, hogy Dénes nem tudja megjavítani. Utántöltéssel és a kicsöpögő olaj eltakarításával lehet használni, de ez hosszú távon nem megoldás, Joelnek, az új tulajdonosnak meg kell javíttatni. És volt még egy ok, ami reméltük, hogy szintén mellette szól. A hajón a körkormányhoz nem lehet beállítani a szélkormányt, és egyelőre csak sejtette Dénes, hogy a probléma a rúdkormánnyal nem fog fennállni. Eddig nem teszteltük, a mai átkelésre hagytuk, de a sok squall miatt inkább mi kormányoztuk éjjel a hajót. Szerencsére az éjszakai szélviszonyok kedvezően alakultak a squallok ellenére, végig nem volt akkora erő a kormányon, hogy ne bírtam volna vele, így most is felváltva vittük a hajót, és pihenhetett a kapitány a ráeső szünetekben.
A rúdkormány:
A pecát hajnalban bedobtuk, de csak a sargasso moszatból akadt rá minden alkalommal.
Reggel sikerült Dénesnek a szélkormányt beállítani, és Aries vette át a kormányzást, kipihent Álmos pedig az őrséget. Hangoskönyvet hallgatott, mi pedig aludni mentünk Dénessel, mert megtehettük :-) Nem voltunk különösebben fáradtak, de alapszabály nálunk, hogy ki kell használni minden percet a pihenésre, alvásra, ha hosszabb menetben vagyunk.
A délelőtt nyugodtan telt a vízen, Ventoso hasított az egyenletesen fújó keleties szélben, de déltől ismét egymás után vonultak át rajtunk a squallok. A mai napra hagytuk a www.noonsite.com oldalról letöltött friss információk átolvasását a St. Martin-i lehetséges két horgonyzóhelyről: a holland részen Simpson bay-ről, ez van közelebb, illetve a francia oldalon Marigot bay-ről. Mindkét öbölben heteket töltöttünk 2011-ben Mr. Frumble-lel és Dragonwinggel, jól ismertük őket, de az hét éve volt. A jelentések csak megerősítették, amire számítottunk. Simpson bay-be annak idején éjszaka is bementünk horgonyozni, épp Antiguáról jövet, és épp telihold idején, Marigot bay-be szintén, mert minden hajózásra veszélyes objektum jelölve volt a térképen vagy a helyszínen. De szeptember elején az 5-ös erősségű Irma hurrikán végigsöpört a szigeten, és az öblök tele voltak feltérképezetlen és jelöletlen roncsokkal. Így nem volt kérdéses, hogy kényelmi okokból az útba eső St. Barts szigetén Colombier öblöt választjuk, amit szintén jól ismertünk. Ott tiszta volt a terep. Bevittük a GPS-be az öböl koordinátáit, és kicsit módosítottunk az irányunkon.
Közben a szél iránya is megváltozott az egyik zivatar után: DNy-ivá vált, szemből kezdett fújni, és beindult ebből az irányból a hullámzás, összecsapva a korábbi K felől érkező elnyújtott hullámokkal. A tenger csopi lett, rövid, meredek hullámokon rázkódott Ventosó a sziget mellett. Az utolsó mérföldekre megkaptuk az úgy utált mosógépmenetet :-( Ráadásnak kifolyt a kabinban fél liter hipó a törött kupakos flakonjából, és a klórgáz kiűzött mindenkit a kokpitba ázni.
Idővel elállt a szél, és mi ottragadtunk a hullámzásban. A dülöngélésben össze-vissza csapkodó nagyvitorla két csúszkája összetört.
Az ebéddel - tésztás, halas konzervek - előrelátóan bevettünk kis Stugeront is, így legalább a tengeribetegség nem kínzott egyikünket sem.
17.45-kor felszedtünk egy mooringot Colombier bay-ben, ahol már Mr. Frumble-lel is jártunk 7 éve. Az akkori beszámolónk: Saint Barthelemy vagy St. Barts francia sziget
Ezek ingyenes mooringok, mert védetté nyilvánították az öblöt, nem szabad horgonyozni. A mélység 7 méter, teknősök úszkálnak a vízben, sok hajó van körülöttünk. Hipótlanítás (mindent, amire ráfolyt, a mosódézsákba dobáltam, és kiraktam a fedélzetre, a tárolókat pedig addig törölgettem vizes szivaccsal, amíg bírtam a szagot), vacsora a kokpitban, és végre egy fantasztikus alvás a hipószag ellenére. 80 tmf 16 óra alatt.
2018. máj. 03. St. Barts, Colombier bay - St. Martin, Marigot bay (25 tmf)
Dénesnek a mooringolás megspórolta a reggeli horgonyhúzást. 7-kor indultunk, a tenger csopi, mint tegnap. A DNy-i hullámzás megmaradt, de a szél ismét keleties. Tegnap eldöntöttük, hogy St. Martin szigetén a francia oldalon Marigot bay-t választjuk, mert az a szebb oldal, és onnan könnyebb elintézni a teendőinket.
A reggelihez mindenkinek járt egy kis Stugeron, de Dénes nem kérte, mert erre a rövid távra nem akart lemenni a kabinba pihenni. Kint meg nem lesz tengeribeteg.
A pecát bedobom ma is, mert épp nincs sargassó a láthatáron. Pár perc múlva jelez a bot, hogy valami ráakadt. Betekerem a damilt, leszedem a csaliról a kilós méretű sargassót, beengedem újra. Néhányszor még megismétlem, miközben Dénes egyre határozottabban kér, hogy fejezzem be, úgy sincs esélyem a sargassóval szemben. De nem tudom abbahagyni. Csak jön, jönnie kell egy szép nagy halnak, ami hamarabb elkapja a csillogó csalinkat, mint egy sargassócsomó. Végül Dénes szól, hogy elég. Nem bírja már a berregő hangot, amit az orsó ad ki olyankor, amikor a damil elkezd kifutni.
Készítettünk rövid videókat Joelnek, az új tulajdonosnak, aki már nagyon várja Ventosót és persze minket. Lelkesen olvassa google fordítóval a weboldalunkat, de Dénes angolul is küld neki beszámolókat, amikor van internetünk.
Egy rövid összevágás a mai menetről:
VIDEO youtube Sailing from St. Barts to St. Martin
Nem ússzuk meg squallok nélkül a mai napot sem. St. Martin DNy-i csücskéhez érve jön az igazi móka.
Megkerüljük, és krajcolunk a 20-25 csomós keleti szélben Marigot bay felé.
Utolér minket egy francia család, akikkel együtt horgonyoztunk előző este.
Együtt erőlködünk a széllel szemben, ami ritkaság, hogy rajtunk kívül más is
krajcol, ahelyett, hogy motort indítana. Váratlanul elszakad az orrvitorla behúzókötele a jobb oldalon.
Takkot váltunk, hogy áthúzzuk a vitorlát a bal oldalra, és Dénes lecseréli a szakadt kötelet egy másikra.
A horgonyzó hajók között észrevesszük francia ismerőseinket Martinique-ről (UPSA), és előttük dobunk horgonyt 13 órakor.
A szél a horgonyzóhelyen még erősebben tör utat a magas dombok felől. A meleg ellen jól jön, de már idegesítően sok.
A partot fürkészve azonnal látjuk, hogy Irma hurrikán megtépázta az épületeket:
A szigetet a hét évvel ezelőtti beszámolónkban részletesen bemutattuk, így erről itt már nem írok.
Amíg az ebédet készítem (tészta szósszal, reszelt sajttal, olivabogyóval), addig Álmi a vízben gyakorol. A lánc mentén egy levegővétellel elúszik 30 méter hosszan (10 méterenként van jelölés a láncon) le a horgonyig. Dénes megy vele, és azt mondja, hogy ez jó teljesítmény.
A szél nehézzé teszi Dénesnek a kievezést, lassan haladunk, mindannyiunkon fürdőruha. Az utcai viseletünk, a laptopok a vízhatlan zsákba csomagolva. Nosztalgiázunk a parton, amíg felöltözünk (annak idején sokat strandoltunk itt, rájákat követtünk, és mindhárman fiatalabbak voltunk hét évvel...).
A nyaralóresortok Irmának köszönhetően tető és falak hiányában lakhatatlanná váltak. Ez a korábban turistáktól hemzsegő, forgalmas rész most kihalt. Használhatatlanná vált a sportpályán a lelátó, a Tourist Office épülete, a nagy Carrefour szupermarket, amire annyira számítottunk, a lagúnában a Port Royal kikötő épülete, ahol szerettünk volna most is bejelentkezni a szigetre. A lagúna, a kikötő pedig tele volt elsüllyedt hajókkal, törött árbócú vagy árbóc nélküli vitorlásokkal.
A kis kínai bolt a Carefour mellett túlélte Irmát, működött, itt lehetett akkoriban is, most is dollárral fizetni az euró helyett 1:1 arányban :-) Tele voltunk dollárral, eurónk semmi, nekünk ez nagyon jól jött. Felkerestük az öreg házaspárt, akik a kínai közelében vezettek egy kis használt kereskedést a hajósoknak, mosodát is üzemeltettek, internetezni is lehetett, és vizet venni. Még éltek mindketten. Tőlük gyűjtöttük be az aktuális információkat pl. a bejelentkezésről. A hajós boltban (Island Water), ami velük szemben van, csak épp a lagúnába bevezető csatorna választ el tőle, be lehet jelentkezni. Ehhez át kellett kelnünk a felemelkedő hídon, ami alatt annak idején Dragonwinggel kimotoroztunk a lagúnából és elindultunk az ABC-szigetek, Kolumbia, Panama felé.
Az Island Water-ben a pénztár mellé kihelyezett számítógépen bepötyögte Dénes Ventoso és a mi adatainkat, és ezzel eleget tettünk a bejelentkezésnek. Nem került semmibe. Vettünk csúszkákat a nagyvitorlához, és a gázkart is megkérdeztük, amit Martinique óta nem sikerült szereznünk. Januárt, februárt az USA-ból rendelt gázkarra várva "kénytelenek" voltunk Fort de France-nál tölteni (beszámolók: 1, 2, 3, 4, 5), de a csomag beutazta az USA-t, Európát, Afrikát, és ott el is akadt. Mi visszakaptuk az előre utalt pénzt attól, akitől vettük, ő pedig a kártérítést a csomagszállítótól. A boltok pedig csak olyan dizájnt árultak, és nagyon drágán, amihez át kellett volna szabni az előző gázkar helyét, és ezt nem akartuk.
Ebben a boltban nincs, de átküldenek a Tourist Office hurrikánsújtotta épülete melletti másik Island Water-be. Visszasétálunk a hídon át, megnézzük a sportpályát, ahol sokat futottunk, tornáztunk annak idején, és bár megfelelő gázkar nincs a hajós boltban, ingyen internet viszont igen.
A szél meg csak fúj, ha nem is Irma erejével:
A Port Royal kikötőhöz sétálunk a belvárosba, ahol annak idején Mr. Frumble-t hagytuk bóján a lagúnában Thiemónak. Az iroda épületét használhatatlanná tette a hurrikán. Sétálunk tovább a Super U-ba, ahol Antigua után ismét hatalmas a választék. A francia termékekből bespájzolunk a hátralévő egy hónapra, amíg Nassauba érünk (Bahama-szigetek). Nagy hátizsákok, Ikeás zacskók telnek meg mindenféle finomsággal. Míg vásároltunk, egy kiadós zivatar elárasztotta az utcákat vízzel. Szétázott a lábunkon a bőr már az első 5 perc gyaloglás után. Este 8-ra, már sötétben értünk vissza a dingihez. A szél elcsitult, békés a vízen.
2018. máj. 04. St. Martin, Marigot bay, roncstúra a lagúnában
Reggel szokatlanul korán keltem, a többiek még aludtak. Nem fújt a szél, Ventosó alig moccant, ki kellett használnom ezt a különleges alkalmat. Elő a lábsúlyokat, a kézisúlyzót, amit St. Pierre-ben a vízben talált Dénes, a polifómot, és torna :-)
Dénes már a rádiónál ült, amikor lementem a kabinba. 7.30-kor kezdődött a VHF egyik csatornáján a cruiser's net. Minden szigeten a főbb öblökben működik ilyen adó a hajósoknak, amin keresztül hasznos információkról kaphatunk tájékoztatást. A mi fejünkben most a gázkar járt. Bemondta Dénes, hogy milyet keresünk, de nem jelentkezett senki, hogy lenne neki. Megtudtuk, hogy holnap lesz az egyik közeli kikötőben bolhapiac hajósoknak, ahol akár rá is bukkanhatunk egyre.
Reggeli után roncstúrára indultunk a kenuval a lagúnába az elsüllyedt hajók közé. Az evezés, fotózás mellett a program részeként bekukkantottunk a veszni hagyott roncsok kokpitjába, hátha találunk egy pont olyan működő gázkart, mint a miénk. Sok esély nem volt rá, hiszen a hurrikán óta 8 hónap telt el, ami alatt a hajótulajdonosok és a szigetlakók elhordhatták a működő felszerelést a roncsokról.
Hajóroncs a tönkretett lelátóval:
Nagy volt az üdvrivalgás, amikor a harmadik hajónál, amire át mert mászni Álmi, szerencsével jártunk. Kicsit beparázott a tucatnyi leguántól, amik a fedélzeten napfürdőztek, de azok még jobban tőle. Spuriztak a mangróvéba, amint észrevették.
290 dollárnyi kiadást és egy nagy átalakítást úsztunk meg ennek a gázkarnak köszönhetően. Dénesnek csak ki kellett csavaroznia Ventosón a rosszat, és a helyére betenni a pontosan ugyanolyat. Tényleg nagyon örültünk :-)
Roncsok, már a lagúna holland részén:
Csak az árbóc látszik ki a vízből:
A holland oldalon is van Island Water hajósbolt, aminek a stégjénél hagytuk a kenut, mi pedig először lehűltünk a légkondis boltban, aztán ebéd után néztünk a jól ismert utcákon. A Bamboo névre hallgató kínai étkező tele volt helyiekkel. Kíváncsiságból bementünk. Svédasztalt találtunk mindenféle finomnak kinéző étellel, és a látszat nem csalt :-) Mindhárman elégedettek voltunk a választással. Az azért látszik, hogy a sült plantain (a nyersen nem fogyasztott banánfajta) mindannyiunk kedvence:
Visszafelé lassítottunk az evezéssel egy luxus katamarán mellett, hogy az orrfedélzetén pihenő két Schiller vízibiciklit alaposabban megnézzük.
Ennél kevesebb helyet foglal az új-zélandi Manta5, de ilyet még nem láttunk élőben:
A Manta5.com oldalról:
A végén nagyon megnyomtuk az evezést, mert egy ronda squall közeledett felénk. Megvártuk Ventosón, hogy elálljon az eső, és már eveztünk is ki a partra nagy zsákokkal egy újabb bevásárlásra a Super U-ba. Előtte gyors internetezés a hajósboltnál. Visszafelé Dénes egy 19 kilós, én egy 17 kilós, Álmi egy 6 kilós zsákot cipelt (a hajón lemértük) tele friss zöldséggel, gyümölccsel, sajtokkal, konzervekkel, müzlikkel. Most jó darabig olyan helyeken horgonyzunk majd, hogy nem lesz ilyen könnyen megközelíthető, választékban gazdag, és elfogadható árakkal működő bolt.
2018. máj. 05. St. Martin, Marigot bay
Reggel elmentünk a fleamarketre (bolhapiac) a hajóépítő blokkba, de csak a hangulat kedvéért. Már nem hiányzott semmi a hajóra. Séta, internet, aztán Dénes visszaevezett velünk, hogy ebédet készítsek, Álmi meg tanuljon kicsit, mert ez mindennapos program, ha nem vagyunk menetben.
A Fort Louis vagy magyarul Lajos erőd:
Dénes visszaevezett kijelentkezni az Island Water hajósboltba, mert holnap indulunk tovább, és a hajósbolt stégjénél még feltöltött 3 kannát vízzel (1 dollár/20 literes kanna).
Ebéd és szieszta után a Lajos erődbe sétáltunk fel. Szerettünk volna a katedrálisba is benézni, amire még Álmi is emlékezett, mert annak idején egy kolibri berepült, és aztán nem találta a kijáratot, de Irma a katedrálist se kímélte. Az erőd romjaiban viszont nem tudott kárt tenni. Azoknak a kőtömböknek egy földrengés kell.
Előttünk Marigot bay a rengeteg horgonyzó hajóval, közöttük van Ventoso, és bal oldalon a lagúna, ahol tegnap keresztül-kasul eveztünk a roncsok között.
Az erődből látszik a Super U-t is magába foglaló bevásárlóközpont:
Újabb különleges karibi gyíkkal találkoztunk az erődnél:
Majd később egy leguánnal, de sajnos a nagy menekülésben egy zacskón jutott eszébe, hogy meg kéne dermednie:
2018. máj. 06. St. Martin, Marigot bay
Reggel 7-kor Dénessel már a mosodában pakoljuk be a szennyest a mosógépbe. Nagyon közel van a strandhoz, ahová kievezünk. A nyaralóresort oldalában, majdnem a sportpályával szemben. Azt a coin laundry-t még a híd előtt, amit 7 éve használtunk, a hurrikán szétfújta. Hiányzott a teteje, a falak.
2 adagot mosunk, ez 10 euró, szárítani visszavisszük a hajóra, hogy ott is legyen időnk tevékenykedni, mielőtt elindulunk ebéd után egy újabb éjszakai vitorlázással a 95 tmf-re fekvő St. Croix szigetre. Ez már az Amerikai Virgin-szigetek egyike. 20 csomó feletti a szél ma is, a szokásos 30 csomós pöffökkel. Az égiek megkönyörülnek rajtunk, és nem küldenek ránk záport, zivatart, így indulásig minden ruha megszárad.
Folytatás hamarosan :-)