2017.dec.12-14. St. Vincent és a Grenadine-szigetek 1. rész (Union Island)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
dec.12. Carriacou, Tyrrel bay - St. Vincent és a Grenadine-szigetek, Union Island
(Frigate Island mellett Ashtonnál) (10 tmf)
St. Vincent és a Grenadine-szigetek a következő úticélunk. Csak keveset tudunk róluk, pl. forgatási helyszínei voltak A Karib-tenger kalózai c. filmeknek, gyakoriak a hajósok elleni atrocitások (betörés, dingilopás, vitorláslopás, gyilkosság), itt is kelet-karibi dollárral kell fizetni, és minden nagyon drága.
Elég kora délután elindulnunk, mivel csak 10 tmf-re van a horgonyzóhely, amit kiválasztottunk. Megtudtuk, hogy az öblünkben a már régóta működő kikötőben is van vám- és bevándorlási hivatal, így itt jelentkezünk ki, nem kell Hillsborough-ba menni. Sétálunk még a parton, friss kenyeret veszünk, ebédelünk a hajón, mielőtt felhúzzuk a horgonyt. (Van egy másik kikötő is, most épül a mangrove mellett, már lehet használni a stégeket, ki is lehet emeltetni a hajót, de nincs mosdó, és az iroda is egy konténerben van.)
A nyílt vízen szorítjuk a 20 csomós passzátszelet, krajcolnunk is kell az új horgonyzóhelyig, ami ott van a fotó jobb szélén.
Ventosón mindig élvezetes a menet, egy nagy, erős hajó, aminek kell a szél, de Dénes panaszkodik, hogy nem tudja a maximumot kihozni a hajóból, mert nem látja a sprayhoodtól és a biminitől a vitorlákat. Erről aztán eldiskurálunk 5-10 percet. (A sprayhood az, ami véd szemből a széltől és a fröccsöktől, a bimini pedig a kokpit felett van, és véd a naptól.) Rapid Transiton és Bukdács úron nem volt egyik sem a hajón, tökéletesen lehetett látni a vitorlákat, hozzá lehetett igazítani a szélhez, és annak minden változásához. De nagyon zavart a nap és a szél, jólesett volna a védelem. Szerintem nagyon praktikusak ezek a holmik túravitorlázás közben, mégha nem is lehet rendesen beállítani szélnek megfelelően a vitorlákat.
Ma jó sok új nevet kell megint a fejünkbe vésni :-) Union Islandre tartunk, ez a Grenadine-szigetek egyike, majdnem a legdélebbike, elmentünk már mellette szeptemberben többször is, de mindig más volt a cél. Most ő a cél. A legoptimálisabb horgonyzóhelynek pedig az Ashton nevű település előtti Frigate Island szélvédett oldala tűnt, itt dobunk horgonyt délután. Frigate Island csak egy pöttömke sziget, amit mesterséges töltés köt össze Ashtonnal, így tulajdonképpen már nem is sziget többé. Egy kikötőt készültek építeni Ashton és a sziget közé, de azonnal becsődöltek, és csak ez a töltés épült meg, ami nekünk még jól jön a későbbiekben.
Míg krajcolunk leendő szálláshelyünk felé, nincs más dolgom, bámulom a partot. Azonnal beleszeretek a Pinnacle nevű hegybe. Ez végre nem egy szokványos domb, ennek már komoly külseje van.
- Oda el kell mennünk mindenképp!
Álmi azonnal reagál is:
- Amíg te túrázol, addig mi sznorkelezünk a papával. Én biztos nem megyek oda, nincs ott semmi árnyék!
Egyébként nekik is tetszik a hegy alakja. Elég sziklásnak, meredeknek tűnik a teteje, nem tudjuk, hogy fel lehet-e jutni rá. A hajózási kalauzunkban (crusing guide) találok egy térképet, azon be van rajzolva egy út a csúcsára. Talán létezik is, és ha igen, remélem, meg is találjuk.
Vitorlázás közben Álmi észrevett egy teknőst a vízben, ami nem ijedt meg tőlünk. A horgonyzóhelyen egymás után bukkannak ki a vízből, olyan gyakorisággal, mint Maine-ben vagy Új-Skóciában a fókák :-) Azonnal ugrunk a vízbe, Dénesék ellenőrzik a horgonyt, aztán sznorkelezünk. Homok és tengerifű az aljzat, akad néhány korall, körülöttük a sok színes trópusi hal, mind fiatalok. Néha látunk teknőst, ráját, millió nagytermetű tengerisünt és elszórtan conch csigákat. A Bahamákon, főleg Biminin gyűjtöttünk párszor conch-ot és megfőztük vagy megsütöttük. Legutóbb néhány napja St. George's-ban, Grenada fővárosában vettünk ebédre.
Nem volt nálunk semmi, amibe gyűjthettük volna őket, ezért Dénes visszaúszott a hajóhoz, és hozta a dingit, benne kést, kalapácsot, hogy majd a parton végzi el a piszkos munkát (kinyírja a csigákat). Biminin is másodjára már egy homokzátonyon törte fel a kemény csigaházakat, és húzta ki belőlük a csigákat. Akkor készült az egyik kedvenc családi fotónk is:
Gyűjtöttünk hetet, gondoltuk, ez már biztos, hogy elég lesz vacsorára. Hááát, bőven jutott belőle másnap ebédre és vacsorára is :-)
Míg ők törték, visszaúsztam a hajóra, és csináltam róluk egy fotót. Maximális zoommal is csak ennyi látszik.
Az értékes izmos hús:
Pici darabokra vágtam, Álminak egy adagot a serpenyőben olajon átsütöttem, a Bahamákon is így megette. A többit egyszerűbb volt a kuktában sóval, vízzel, almaecettel megfőzni. (Az almaecetet húspuhítás miatt tettem bele, hátha segít valamit.) Még a Bahamákon 10 percig hagytam 2-es fokozaton főni, és rágós volt, most csak 5 percig hagytam, mert úgy emlékeztem, hogy minél tovább főzzük, annál rágósabb lesz. (A kuktánkról és a használatáról a Hasznos infókban van egy részletes ismertető képekkel.)
Finom lett, a grenadai se volt jobb, amit nemrég ettünk, de ez egy olyan hús, amin mindig rágódni fog az ember. Mind3an egyetértettünk abban, hogy olyan az illata és az íze a főtt conch-nak, mint a főtt kukoricának :-) Vajjal, sóval, borssal, curry-porral ízesítettem. Uborkával ettük meg, mert csak ez az egy zöldség van a hajón.
Végre-valahára magunk fogta húst ehettünk, jupííí!!!
Dénes a conch bontása közben megvágta az egyik ujját. Törtem egy darabot az aloe leveléből, és a kicsurgó nedvét rákentem. Állítólag jó a sebekre. A leégett testemet is ezzel kentem. Nyugtatta, nem éreztem utána az égő érzést, és nem is hámlottam le, pedig csúnyán lepirultam.
dec.13. Union Island, Frigate Island mellett Ashtonnál
A Pinnacle-nek még várnia kell ránk, mert ma Cliftonba sétálunk el, hogy kötelességünket teljesítsük, bejelentkezzünk az országba. Cliftonnál is megállhattunk volna a hajóval, de azt olvastuk, hogy fizetős bójára kell állni, és a boat boy-ok ott nyüzsögnek a hajók körül. Ezért eszünkbe se jutott, hogy ott horgonyozzunk. Asthonnál nyugalom van, tisztább és kevésbé hullámos a víz is, mint a város mellett, ahol mindenféle hajó, vízitaxi, komp jön nap mint nap. Békében tudunk sznorkelezni.
Ashton falu dingidokkjához evezünk, és negyven perc alatt átsétálunk Cliftonba.
Megtört conch-ok:
Floridában, a Bahama-szigeteken, a Karib-szigeteken gyakran díszítik velük a kerítést, a járdát, Attila marathoni (Florida) lakása és erkélye is ki volt díszitve conch-okkal, amiket ő gyűjtött. Hangszernek is használják, látunk majd gyakorolni rajta férfiakat, és felvonulásokon is a zenekar részét képezik a conch-ot fújó emberek.
Az útról visszanézve jódarabig látjuk Frigate Island-et és mögötte az árbócokat:
Ezeknek az árbócoknak köszönhetek újabb 5 jégkrémmentes évet, ezzel már 8-nál járok :-((( Én 5 árbócot számoltam, Dénes 6-ot, és olyan biztos voltam az 5-ben, hogy gondoltam, visszanyerem a korábbi veszteségeimet, és még előnyt is szerzek. Csakhogy Dénes 23 cm-rel magasabb, és olyat is meglát onnan fentről, amit én innen lentről nem...
Clifton sokkal takarosabb és turistacentrikusabb hely, mint előző szigetünk, Carriacou központja, Hillsborough. Van néhány jól kinéző nyaralóresort a part mentén, és az utcákon hemzsegnek a turisták. Sajnos a piacon az árakat is megsokszorozzák, ha nem idevalósi az ember. Ebből élnek, nem bántjuk őket ezért, de itt nem veszünk semmit.
A reptérre kell elsétálnunk a bejelentkezéshez. A parton megyünk, így látjuk a dingidokkot, ahová egy alacsony híd alatt lehet bejutni:
A sziget történelméről van néhány sor a piactéren:
Rábukkanunk egy használt hajófelszereléseket áruló boltra. Van egy teljes gázkarjuk, új, lefotózza, leméri Dénes, majd a hajón megnézzük, hogy fittel-e. Az árát nem tudja az eladó, de ígéri, hogy egy órán belül kideríti. Addig sétálunk Cliftonban. A házakhoz van kis kert, benne kókuszpálma, banán, plantain, grapefruit-, breadfruitfa.
100 US dollárt kér a tulaj a gázkarért. Ez jó ár a katalógusbelihez képest, de előbb ellenőrizni kell, hogy jó-e a mérete.
Ebéd és vacsora: főtt conch rizzsel és uborkával. A gázkar nem jó méretű :-((( És a nap hátralévő részében zivatar zivatart követ. 11-en horgonyzunk ezen az éjszakán az öbölben. Sokan hoznak a hajójukon kite-szörföt, és azzal szórakoznak az öblünkben a vízen.
dec.14. Union Island, Frigate Island mellett Ashtonnál
6-kor kelünk, 7-kor kicsónakázunk a szigetre, ami már nem is sziget a töltés miatt. Ashtonig nehéz lenne most elevezni a 20 csomós szembeszélben. Tegnap nem volt ilyen erős, akkor eljutottunk a falu dingidokkjáig.
Az egyetlen kókuszpálmához lakatoljuk a dingit, és egy másik számzáras lezáróval az evezőket is a csónakhoz zárjuk. Dénes csak kikötözné egy kötéllel, ahogy az USA-ban mindig is tettük, én vagyok az, aki lakatoltat. Szerencsére csak pár incidensünk volt az elmúlt 16 év alatt, amióta hajózunk. Dominikai Köztársaság (Luperon), Martinique 2x (Fort de France), USA (Harpswell, Maine állam), majd pár nap múlva Bequia szigetén is lesz és Korzika (Calvi). Itt volt a legrosszabb, mert a felfújható dinginket javíthatatlanra késelték, vissza már úsznunk kellett, aztán sorra vettük a strandolóknak szánt egyszemélyes, felfújhatós gumicsónakokat, hogy legalább valaki a holmijainkkal ki-be tudjon evezni, de ezeket is mind kivágták. Barátaink, Károly, majd Zsombor-Zsuzsi, végül Pali csatlakoztak hozzánk erre az egyhónapos vitorlázásra, ami a késelőknek köszönhetően, hosszú, sportos partraúszásokkal lett tele, mivel már akkor is mindig horgonyoztunk. Szerencsére egyikük se bánta :-)
Végigsétálunk a töltésen, majd keresztül a mangrovén, és a településre érve megkeressük a meredeken emelkedő betonutat a rádióantennához. Innen tökéletes a kilátás. Legszívesebben belecsobbannánk a Karib-tenger gyönyörű kék vizébe, helyette megtervezzük a délutáni programot: ha visszaérünk a hajóra, akkor bekapunk egy kis snacket, kievezünk a "szigetre", áthúzzuk a csónakot a túloldalra a vízre, és ott sznorkelezünk. A csónak azért kell, mert mindenképp akarunk conch-ot gyűjteni, és a parton feltörni.
A rádióantennánál találunk egy sárga jelzést, az vihet fel a csúcsra. Az eleje az útnak még békésen halad egy pocsolyáig, ahol Dénes megáll, és szomorúan közli, hogy milyen jó hely lenne ez a vaddisznóknak vagy a teknősöknek, de itt bizony nincs egyik se.
- És azok ott a földön micsodák? - kérdezem.
Ha nem szólok, észre sem vették volna a két teknőst, amik annyira beleolvadtak a környezetbe. Találunk még két másikat, egyet a pocsolya túloldalán, és egyet a fűben, amerre Dénes tart.
Innen az út meredeken megy fel a gránit sziklatömbökön, fagyökereken át a gerincre. Nem egy egyszerű túraösvény. Nem csak annyi, hogy a köveken lépkedünk felfelé. Végig használni kell a két kezet. Már felfelé azon pánikoltam hangosan, hogy hogy jövünk le. Fel még nem gond, de visszafelé? Nagyon meredek, sok helyen szinte függőleges. Mentünk már ehhez hasonló utakon, gyakran így jutunk el sziklamászóhelyekre, de ez sokkal meredekebb volt mindnél. Aki kicsúszik, annak valamilye be- vagy eltörik. Persze Déneséket nem érdekelte a rinyálásom. Örültek, hogy végre kiléptünk a komfortzónából, amit persze az ő esetükben teljesen megértek.
Valahogy félértünk a gerincre, ahol magas fűben gázoltunk tovább. Egy kiszáradt fánál Álmi felkiáltott, hogy valamilyen állat most mászott le róla. Vannak kígyók, a hatalmas boa constrictor, be voltam sz.rva ("Úristen, forduljunk vissza! Semmit nem lehet látni ebben a nagy fűben! Hogy-hogy nem tudod, hogy mi mászott le a fáról?!") Álmi azonnal folytatta egy hasonló jóhírrel, hogy egy szakadékot kell átugrani. Na én itt feladtam. Felálltam egy sziklára, és amíg ők elmentek a csúcsig, csináltam néhány fotót. És figyeltem, hogy mozog-e valami körülöttem.
Jól látszik északra tőlünk a Mayreau nevű sziget, mögötte nagyon halványan Canouan sziget, ahová majd elvitorlázunk. A chartercégek 80 US dollárt kérnek egy főre csak oda, 130 dollárt, ha vissza is akar jönni az illető.
Lefelé tényleg sz.r volt. Dénes sose veszi komolyan, hogy félek, ha meg nyomatékosítom, jajongok, hogy vegye komolyan, akkor se vesz komolyan, mert neki ez nem okoz gondot, és nem hiszi el, hogy nekem meg igen. Pedig gyorsabban leérnénk, ha segítene magától, ahelyett, hogy viccelődne a félelmeimen. Nekem sem kéne akkor annyit nyavajognom. Én biztos, hogy segítenék annak, aki nálam bénább. Ő ennél egyszerűbb megoldásra gondolt, legközelebb otthon hagy :-) Már vártam nagyon a pocsolyát. Onnan újra sima az út lefelé. Az egyik teknős épp fürdött benne :-) De megijedt tőlünk, és tempósan kimászott. A rádiótoronynál készítettünk képeket, hogy ki meddig jutott a Pinnacle-ön.
A teljesítők:
Aki feladta:
És aki el se jött:
A snack után mentünk a sziget túloldalára sznorkelezni. Gyűjtöttünk megint conch-okat, és láttunk langusztákat, kettőt sikerült is megfognia Dénesnek. Behúzódnak az üregekbe, csak a hosszú csápjaik látszódnak ki, elég nehéz onnan kirobbantani őket. De aztán se könnyű elkapni, főleg nem egy csavarhúzóval :-) Persze gyakorlat teszi a mestert.
A conch-okat megtörtük a parton, mind3an próbáltuk, de csak Dénes ütései lyuggatták át a kemény mészvázat. A langusztákat is ott tisztítottuk meg, aztán a csónakot húzta maga után Dénes, és sznorkeleztünk még a hajóig. Rája, teknősök volt a fő látnivaló.
A conch-okat apró darabokra vágtam és megfőztem a kuktában.
A langusztákat is apró darabokra vágtam, és pici olajon átsütöttem a serpenyőben. Ezek tényleg omlós, puha falatok, mennyei így elkészítve. Minden nap langusztááát!!!
Este megbeszélés. Holnap átvitorlázunk egy másik Grenadine-szigetre, Petit St. Vincentre. Ismerjük már, mert szeptemberben a mellette fekvő Petite Martinique mellett horgonyoztunk, ami Grenadához tartozik. Petit St. Vincent egy magánsziget nyaralóresorttal, amire csak engedéllyel lehet kimenni. Nem a szigetre készülünk, hanem az őt körbevevő korallzátonyoknál szeretnénk sznorkelezni. Múltkor nem jött össze, mert visszavert egy squall. Talán holnap több szerencsénk lesz.